Some Old Debts

Féléves adósságom egy könyvismertetés, túl vagyok rajta.

És egy másik adóság egy hónappal ezelőtti ígéret ezen a blogon. Egy kis erkölcs-csőszködés Lánczi András Heti Válaszos cikke alapján. Az állítások:

• "A kultúránk a hazugság kultúrájává vált."
• "...az erkölcsi fogalmakat... ...pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező fogalmakkal" váltjuk fel.
• "Régen azért büntettek meg valakit, mert megszegte a közösség erkölcsi és jogi szabályait. Ma azért, ha ragaszkodik az erkölcsi ítéletalkotáshoz."

A cikk - természetesen - főleg a fenti állítások politikai következményeire helyezi a hangsúlyt, pedig - Hegel evts. állítsa a feje tetejéről a talpára a gyereket! - a politika csak a felépítmény egyik eleme, s bár a dialektikus viszony eleven, a fránya felépítmény visszahat alsóbb szintekre is, alapvetően össztársadalmi probléma az erkölcs - no nem hanyatlása, hanem, evtsak - eltűnése.
Illetve az erkölcs természetesen nem tűnik el, a homo immoralis lehetetlen, önmagát kizáró társadalmi kategória: a régi erkölcsnek látszik vége lenni, kész, kimúlt a büdös, és máris van helyette új, sírni nem kell, az új erkölcs éppen az erkölcsi relativizmus, a mindenkinek igaza van, vagy senkinek sincs (lehet) igaza, igazság nem létezik, "pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező" individualista erkölcsi rendszer lép (lépett) a nyugat zsidókeresztény/keresztyénpuritán közösségi erkölcsisége helyébe.
Az új világban, az ezen erkölcsi rend szerint szocializálódók, a nagyjából két generációval mögöttem jövők bizonyára faszán boldogulnak. Egy ideig. Mert olyan ez, mint az ifjúság éhes madara, ha jóllakik, már nem ugyaz a madár lesz többé, hanem a felnőttség jóllakott, lusta szárnyasa (Gombóc Artúr), és kurvára nem teszik majd neki az ifjúság fülébe vijjogó, éhes madara. Az erkölcs zárókő a társadalom boltívén: ha kihúzod, összeomlik az egész. Ha csak meggyengíted, összeomlik az egész. Ráadásul szép, gondos munkával a helyére faragták az évezredek, nem lehet a boltot csak úgy körültámogatni ideig óráig, amíg kicseréled a zárókövét valami egészen másra, mert az a más nem zárja az ívet, összeomlik az egész, amint a támaszt elveszed mellőle. És akkor arra zuhan, azt temeti maga alá, aki éppen a zárókövet piszkálta. Téged. De még ha sikerül is véletlenül, ha utána jóllakottan, és elégededetten heverészel is a boltív alatt, amelyet az az idegen, odanem illő zárókó ideig óráig a helyére feszít, és a lábadat a régi zárókövön nyugtatod, mert olyan menő, ha a következő generációknak azt hagyod örökül, hogy lehet!, hogy meg lehet csinálni, a zárókő teszőlegesen kicserélhető, a fiad vagy az unokád, de még a te életedben megismétli, amit te tettél azzal a régi bolttal, amit talán már el is feledtél, és összeomlik az egész. Rád.

Hogy jött ez elő? Elolvastam a cikket, és mélységesen elszégyelltem magam, hogy annyira ostoba vagyok. Azt hittem, az erkölcsi relativizmus, az individulaista "Csak én számítok, te még ember se vagy!" viselkedés, mely ellen annyiszor felszólaltam, melyet aztán hajlamos lettem egyszerű illetlenségnek tekinteni, mely bántja ugyan az én régimódi etikettemet, de manapság bizonyára ez a menő, annyit tehetek ellen, mint a beeee-zés, a nyelv eróziója ellen, szóval azt hittem ez a viselkedés egy szűk réteg sajátja. Ostoba voltam. Bizony, a gátlástalan önreklám, a létező és potenciális konkurensek eltiprása, más szellemi és fizikai tulajdonának lenyúlása, a résekbe nyomulás és azok elállása, a névtelen csürhében letámadás, az arctalan rágalmazás, a szabálytalan előzés, a saját szellemi és fizikai tulajdonságok és javak kizárólagosságának hirdetése, más szellmi és fizikai tulajdonságok és javak leszarházása, az igazság relativizálása, eltagadása, a materiális és szellemi korrupció, a szemérmetlen kontraszelekció nem illemszabályok ideig-óráig tartó áthágásai, melyet a vissza-polgárosodás majd helyükre rak. Nem evtsak!

EZ A MODERN KOR (A MI KORUNK, AZ ASZIMMETRIKUS GLOBALIZÁCIÓ) ERKÖLCSE. AZ ÚJLIBERÁLIS (NEM KIZÁRÓLAGOSAN KÖZGAZDASÁGI VONATKOZÁSBAN HASZNÁLOM A SZÓT ÉS NEM SZABADSÁG-, HANEM SZABADELVŰSÉG ÉRTELEMBEN) ERKÖLCS.

Ez jutott. Így jártunk. A zárókő kikopott (kikoptatták), ezt dugták a helyébe, és most inog az egész. Össze fog omlani (ránk), és amikor újjáépítik (újjáépítjük), bizony nagyon oda kell figyelni, hogy a kövekből milyen ívet rakunk össze, és milyen zárókővel feszítjük szilárddá. Világos, a régivel már nem megy, mert a hozzá illő kövek is elkoptak. Jaj nekünk, ha ehhez az új zárókőhöz faragjuk életünk köveit.
Kezdjük faragni a megfelelőt!

Последный дозор

Utálom Lukjanyenkót, ha kinyitom a kibaszott könyvét egy napra kivon a forgalomból, semmire se marad időm, elbambulok a kádban hajnalig, rámhűl a víz...

Csak a Polit(e)Büróra írtam valami rövidkét. Lehet az írói munkásságba beszámítani...

Being Somebody's Father

Apának lenni különös dolog, főleg, ha az ember gyereke már csaknem felnőtt, amikor már szinte mindenben partner, sőt a világ egy jókora szeletéről nagyobb tudása van, mint az embernek - és közben még mindig a gyereke, akit pátyolgatni kell, segíteni, és még gyerek is igazából, hiába kéri el minden hivatalos tahó a diákigazolványát, tizenöt éves...
Van ez a buzogányos dolog, sötétben ilyen világító buzogányokat forgatnak, minden valószínűség szerint látványos, a buzogányokat egymástól öröklik, lecsapva a végük, ott az izzó, ráhúzva a hagyományok szerint a félbevágott Ultra Daisy falakon (a nehezét is könnyeb végzi, ha segít, mint tudjuk, külön történet, már nem gyártják, ennek megfelelően lejárom a lábam, hogy találjak, mert persze elvesztek már, és a drága gyermek úgy emlékszik, hogy Ultra Dosia, amely nem létező termék, de azért pár boltos úgy emlékszik, hogy van iylen, csak éppen nekik nincs), szóval öröklött buzogány eltörik, másik garnitúra csináltat, az ember elvállalja, hogy a világítást belerakja,m és aember ismeri a lányát, ezért a legerősebb kapcsolót veszi meg, de az sem segít, mert a kapcsolók akkora ütéseket kapnak, hogy BELÜLRŐL törnek össze tőle, az ember tehát három héten át, kb. négynaponta buzogányokat szerel, aztán eljő a fellépés napja, az ember lánya természetsen előző nap osztálykirándulásra megy, ember meg buzogányt szerel, pályaudvaron találkoznak, kiderül, még három óra a fellépésig, és már ott vagyunk, amiért ezt a bejegyzést írtam, mert mi a túrót csináljunk három órán át, menjünk moziba, mit nézzünk, Alkonyat, vámpírfilm, ember lánya figyelmeztet, hogy ez romantikus vámpírfilm, és már az összes osztálytársnő olvasta a féltéglát, az ember nem hallgat a figyelmeztetésre, főleg mert más film nincs a közelben, a vetítőteremben csupa tinilány, és még tinilányok jőnek, és az ember lánya megesketi az embert, hogy nem röhög majd bömbölve...

És megtörténik a csoda! A film jó. Nemcsak a tinilány-vámpirnosztalgia szintjén, hanem vámpírfilm szinten, sőt film szinten is. Gyönyörűen fényképezve, minimális tinilány gagyival, a vámpírság új értelmezésével, anélkül, hogy az a hiba elkövetődne, hogy megpróbálják magyarázni, mi is az a vámpírság. Legfőképpen pedig filmes allúziókkal, melyek közül a legfontosabb a Szarvasvadászt idéző kibaszott jó nyitójelenet, és a kedvencem, a Találd ki ki jön ma vacsorára és kifordított (igen találó, bár komolytalan) remake-je a A csajom apja ideges, idézete, amikor valaki egy tökéletes (ellenséges) idegent visz haza a családjához, mint szerelmét. Azért az öt percért érdemes megnézni a filmet, annyira jól megcsinálták. De a persze a többi sem elvesztegetett idő.

Szóval, az ember életében először sikeresen betartotta egy esküjét, minekutána elkíséri az ember lányát a Symába, és hazamegy, és megszabadul a nyolc dl. kólától, mely a mai világban a közepes üdítő térfogata.

Két tanulság van:

1. Tinilányok között is életben lehet maradni, sőt előfordulnak ott értékes dolgok is
2. Az ember megint megint lemaradt a homo sapiens egyik evolúciós ugrásától, mely ezúttal az emésztő és kiválasztó szerveket érintette...

Today

Ma befejeztem egy regény (nem az enyém) lektorálását és első szerkesztési körét. "Interesting",mondaná Johnny Depp, és elájulna. Én is csak nem elájultam, de főleg azért, mert egész délelőtt nyúlagy foszfolipideket pucoltam, és a dögszagú nyúlagypor szerves oldószerekkel keveredve... Grrr.

Egy novellára is felkerült ma a pont, vasárnap teszem a Terrára, remélem másokkal együtt, ha minden jól megy. Új szerző...

Bogdánnal és Lonyával ma, a vasutassztrájk miatt élhetően benépesített harmincas buszon eljuttottam a 120. oldalig, melyet egyetlen összefüggő történettel mindezidáig nem sikerült elérnem. Egész más dolog szorosan összefüggő kisregényeket egyetlen regénnyé gyúrni - holmi csalás szaga van, még ha formailag minden rendben lévő is. Mivel pedig Bogdán és Lonya még korántsem tartanak a végén, lehet, hogy megcélzom első komplett regényemet. Persze most is csaltam, csak másképpen. Odo már tudja...

Ami a legfontosabb:

AZ SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója
A HiperGalaktika02 és az Új Galaxis 13 antológiák bemutatója
2009. január 16., 17:00
Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza utca 18.)
A beszélgetés résztvevői: Galántai Zoltán, Képes Gábor, Kánai András, F. Tóth Benedek írók, és Antal József szerkesztő

Szeretenék személy szerint ott látni minél több olvasót, nehogy megint író-író találkozó legyen a vége. A székház kellmes hely. És legalább ugyanennyire szeretnék ott látni minél több alkotót a 13. szám csapatából. Elsősorban ismerkedési célzattal.

Valamit írtam a Polit(e)Bürora, hogy politikával ne mocskoljuk a fennkölt irodalmat... Piha!

Terra Update

Ha nem látnál el az oldalsávig.

Új novella a Terrán:

Sümegi Attila

Királynő

Tudományos fantasztikus írás, mely a jelen döntések jövőbeli hatását tárgyalja. Mikromágia, hatalmas méretek és ambíciók nélkül feszegeti az adható válaszokat arra az egyszerű kérdésre , hogy: Mekkora árat érdemes megfizetni az örökkévalóságért? A választ természetesen mindekinek önmagának kell megkeresnie, és megadnia. A novella vízióját Bradák Balázs illusztrációi teljesítik ki.

Observer

A nagy ún. SF tartalom site-ok valahogy lemaradnak a hírekről mostanában, így megint nekem kell ezt elővezetni:

A Népszabó lehozta az Írószövetség SF szakosztályának lakuló üléséről szóló hírt. Ugyan megint Szélesi neve került elő (Botondé is, na, de nem ez szokott a jellemző lenni), mint sci-fi író, de akkor is elmozdulás, mert nem Nemere.

Eccer majd kifaggatom erről Szélesit, hogyhogy mindig, de úgyis tudom a választ... :-)

Szóval, valami mozdul, kösz.

Hungarian State Budgets from 1990 to 2007

Kaptam tegnapelőtt egy kötelező mókahelyi védőoltást, mivel mikrobiális rencerek is vannak körülöttünk, mármint mesterségesek, na ettől két napig olyan szarul lettem, hogy még mindig alig élek. De már javulok.

Mindenesetre a Fletóblogkönyv kapcsán a hozzászólások kezdenek eldurvulni - tények híjján.

Hát - mivel másra ma nem voltam jó - összedobtam a rencerváltás költségvetéseit miheztartás végett. Tessék megnézni, oszt mindkét oldal kuss legyen, de főleg a balon.

Ha csak az állami vágyonkezelési bevételeket vesszük lenyúlható pénznek (Szerencsejáték Rt. bevételek nélkül, és még mennyi nélkül) akkor is a 2002 utáni kormányok nyolcszor annyi bevétel fölött rendelkezhettek, mint az összes előzőek. Na!

Érdemse még megnézni az EU mérlegünket! Ugye kicsit el van kúrva ez a csatlakozás, nem?

Aki meg nem akarja megérni 2014-et, sőt 2044-et - az hülye! Tegnap azt se tudtam, hogy a mai napot megérem-e...

A számok milliárd forintban értendők. Kilencvenhatig nem tenném rájuk az életemet, mert addig azt se tudták jóformán, hogy nézzen ki a költségvetés

1991. évi XLII. Törvény a Magyar Köztársaság 1990. évi állami költségvetésének végrehajtásáról
b 1992. évi LXII. törvény a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról
c 1993. évi XCVIII. törvény a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról
d 1994. évi XCVI. törvény a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról
e 1995. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról
f 1996. évi CIX. törvény a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról
g 1997. évi CXI. törvény a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról
h 1998. évi XLVIII. törvény a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról
I 1999. évi CV. törvény a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról
j 2000. évi CXVIII. törvény a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról
k 2001. évi LXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról
l 2001. évi XL. Törvény
m 2003. évi XCV. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról
n 2004. évi C. törvény a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról
o 2005. évi CXVIII. törvény a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról
p 2006. évi XCIX. törvény
q 2007. évi CXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról
r Nincs törvény!

? PHARE pénzekre csak kiadást találtam a hivatal költségei formájában

* Azt írja a tv., a privatizációs bevételek=0, ugyanakkor a pénzügyminisztériumnál privatizációs bevétel szerepel, a PM ilyen bevétele került a kockába. Valószínűleg a minisztériumok maguk számolnak el a privatizációjukkal - ami rettenetesen hangzik.
** Mint 1993, de már rubrika sincsen
*** 25.544 milliárd rendkívüli vegyes bevétel a PM költségvetésben
**** PM adat 8.4 milliárd!
***** PM adat 7.7 milliárd!
****** PM adat 0 vagy hiányos!

Ezer év törvényei
Complex Web jogtár
Pénzügyminisztérium portál

Have Some Fun

"Judapest, judapest, te csodás! A dumát mennyi híd íveli át!" 

(Félreértések elkerülésére: ez fogászati tárgyú élcelődés volt, ha nem vettétek volna észre... Tehát megint elkalandoztam. Magyar szokás. Muhahahaha.)

Szóval:

A zsidó viccek általában a legjobbak közé tartoznak a világon - a "Te figyelj, Pekka! Milyen volt az idei nyár?" "Nemtom, mind a két nap részeg voltam!" utolérhetetlen finn tárgyú remekművet leszámítva. Nem a randa antiszemita viccekre gondolok, hanem a finomakra, melyek a néplélek pulzusán tartván gyengéd, de határozott ujjukat, párolják le a ledesztillálnivalót. (Lubick a képzavarokban. Csak tessék!)
Az olyanok mint, "Rabbi súlyos kérdéseim vannak! Felkereshetnélek az egyik este?" "Hát persze! Gyere holnap nyolcra! Tudod hol lakom? Eljössz a Rumbach Sebestyén utcába, ott a zsinagógával szemben sréhen a harmadik ház, feljössz a második emletre, balra fordulsz, és rögtön a második ajtó mellett a könyökeddel megnyomod a csengőt..." "De rabbi! Miért a könyökemmel?" "Nu! Csak nem jössz tán üres kézzel?"

Hogy miért jövök ezzel?

Mert nekünk itt a Nagy fuvaros utcában nemcsak kurváink, kiskutyáink és striceratopszaink vannak, hanem zsinink is. A 4-es szám alatt. Nem olyan puccos, mint a hetedik kerültiek, amelyek még romosan, esetleg kétméteres, világcsúfja háromszög alakú cégtáblával elrandítva is a magyar romantikus szecesszió remekei, hanem olyan is helyes, olyan kis kriptozsini. Nálunk még nem láttam se harisnyás holland ortodoxot, se kucsmás galíciait (akik nem is olyan jöttmentek* már, ahogy a bundáikat elnézem), ide másféle emberek járnak. Persze ez még mindig nem lenne elég indok zsidó viccekre, de a zsinivel átellenben van egy zaci is. És mit láttam a kirakatban? Nem találod ki!

Imasálat. Rojtokkal. Jól agyonhasznált, lyukas. De imasál. Rojtokkal. Legalábbis így összehajtva úgy néz ki. Ha csak nem imasálnak kinéző törölköző, akkor bocs. Hamu a fejre, nem számoltam meg a rojtokat. Nem szeretek este tizenegykor kirakatok előtt ácsorogni a Nagyfuvarosban, na!

Elképzeltem a szituáciját, valaki megelégelte a törvényeket, vagy megkívánta a jó kis császárszalonnát a szomszéd hentesnél (Nagyjából ugyanaz: Fuck your laws, Moses!), abbahagyta az egészet, de nem akart rosszul járni a bolton, meg egyáltalán, még meggondolhatja magát, bevágta hát azon frissibe'  a zaciba...

Na innen jön a klasszikus vicc, ha valójában hagyatéki jellege vagyon a dolognak, amiben meghal a Kohn, és a felesége elmegy  hogy a gyászhirdetést föladja. "Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy férjem Kohn Izidor hosszas szenvedés után meghalt. Részvétüket kifejezhetik özv, Kohné Dohány utca 524." A hirdetésfelvevő figyelmezteti a bús özvegyet, hogy a hirdetés huszonöt szóig ingyenes. Az özvegy eltöpreng, aztán azt mondja: "Akkor tegye még hozzá, kedveském: 'Ugyanitt Trabant eladó.' "

És, hogy erről a kényes témáról elevezzünk, kedvenc viccem, amikor a klasszika filológia szolgáltatja az alapanyagot a legdurvább favicchez (aki ismeri, itt abbahagyhatja):

Szóval: Sziszifusz a büntetését tölti a hellén pokolban, görgeti fölfelé a szikláját, aki történtsen Ödipusz, neki meg ez a büntetése: Sziszifusz felviszi, közben össze-vissza huppan, meg egy izzadó istenbarmát kell szagolnia, hogy aztán vakon leguruljon, és össze-vissz törje magát. És minden kezdődik előlről. Ödipusz ezt már nagyon unja, meg tudjuk, a kiszabott dolgokkal sohasem volt megbékülve, egyre fűti Sziszifuszt, hogy álljon meg, hagyja ott félúton, hát nem látja, hogy semmi értelme sincs, amit csinál, szívatás az egész (Eddie Murphyt kell elképzelni a szikla hangjának). Sziszifusz aki tudja, hogy nem tehet mást, ezt mérték rá az istenek, végül megunja, és kifakad: "Tudod mit, Ödipusz? Baszd meg az anyádat!"

Ne keress tovább! Itt vége van...

Ebben ráadásul az a szép, hogy azon kevés viccek egyike, amelyet angolul is el lehet mondani...

Azért kerültem egyébként ilyen vicces kedvembe, mert:

1. Oda vissza megjártam ma este a Rezedaszagút a MÁV Start ZRt-vel
   
2. Oda a szlovák, vissza a horvát vasutak kocsijában utaztam, és mind a kettő összehasonlíthatalanul jobb állapotban volt mint a magyar kocsik (Mikor láttál utoljára függönyt MÁV kocsin? Hajaj! Segítek: az összes hajam megvolt még, szép voltam, mint a fiatal Don Johnson, etc.), nem beszélve az ilyenkor a hatodik vágányon veszteglő Német Államvasutak szerelvényének kocsijairól, melyeken elektronikus kijelzők közölnek hasznos és haszontalan információt
   
3. Időhurokba kerültem: már négy perce leszálltam, és a Keleti kijáratánál jártam, amikor a hangosbemondó közölte, hogy a vonatom az első vágányra érkezik
   
4. Láttam a bookline üzleti híreiben, hogy az elmúlt hónapban a cég felvásárolta saját részvényeinek 95%-át, mely négy szomorú dolgot jelenthet:
   

• idegen felvásárlási akciót akadályoztak meg
• koncentrálták a részvényeiket, hogy kedvezőbb feltételekkel adhassák el magukat.
• a kettő kombinációja
• az idegen felvásárló mindhárom esetben csak az Alaxandra lehetett.

Hát nem röhejes a világ?

Update:

a Mikulásról eszembe jutott még egy fasza vicc:

"Na, Móricka! Hát mit hozott a Mikulás?"

"Lófaszt!"

"Hát nem a seggedet kellett vóna kitenni az ablakba!"

Jegyzet:

* a kifejezést NEM a magyar jobboldal, hanem a gzadag pesti zsidóság használta a Galíciából menekültekre... Sors. Fintor. Kis ország. Kurta memória.

A Hint

Megfejtetem ám, hogy mié' nem olvas fantasztikumot a kutya se!

Hiszen olyan írókollégával és művével versenyzünk, mint a Nemzet Csalogánya és írása.

Lo and behold!

Blogkönyv 2006-2007

Hát igen, Alsó Merániában mindet lehet. El lehet kúrni két generáció sorsát*, az országot csődbe vinni**, a lopást és hazugságot erkölcsi mércévé tenni, nagy rendszereket széthordani és haveroknak átjátszani***, rendőrállamot**** építeni, és közben nácizmussal riogatni, nemzetbiztonsági lehallgatások felvételeit politikai hűbéres kezére adni, nem létező völgyre viaduktot emelni, nem létező hegybe alagutat fúrni, az ország nemzetközi megítélését Becsuánaföld szintje alá vinni, majd mindezek után interneten magyarázkodni (Vízió! Huuuuh!), s ha még ez sem lenne elég mind e szart sajtó alá rendezni.

Csak az  a baj, hogy a sajtó alá tett szar széjjelfröcsög, bele a szemekbe. Csíp.

Update:

ha már nyelvi környezetszennyezés jött szóba (burkoltan, na!), akkor itt egy gyöngyszem az sfportálról:

"a Sci Fi Channel magát a sorozatot is berendelte"

Ez már hajmeresztő. Nincs jelentésmódosulat a berendelni és a megrendelni között, legfenebb az, hogy a berendelni egészen mást jelent!

Pl. BERENDELTE a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete a média legbefolyásosabb szerkesztőit, hogy BEszámoljanak arról, hogyan haladnak "A magyar nyelv tehénszarba taposása gumicsizmával" a című kormányprogram irányelveinek BEteljesítésével. A BEszivárgott jelentés szerint jó esély van arra, hogy az internet BEvonásával az előirányzott mutatókat - a magyar igekötők hetven százalékának "be" igekötőre való BEcserélése, a magyar igék ötven százalékának a "baszni" igére cserélése stb. - még a kormányzati ciklus vége előtt BEteljesítik, ezáltal a Gyurcsány kormány egyetlen teljes egészében BEhajtott programjává válik. (MTI***** hír)

Update:

Hogy valami pozitívummal zárjam a mai napot, két hírecskét tettem fel a Science factuálba. Mer' tik lusták vagytok, csak azé'.

Jegyzetek:

* Nem akárhogyan - véglegesen és helyrehozhatatlanul, s ez, valljuk be, nem akármilyen teljesítmény! Ezt a modern korban eddig csak egy Sztálin meg egy Clemenceau nevű ember szárnyalta túl, négy generációval, és egy Hitler nevű teljesítette. Köszönjük, fiúk! Szép volt!

** A 2005-ös traktorblokád óta nyilvánvaló, hogy az államkassza üres (vákuum), és csak a hitelek meg az EU források miatt működünk, de jobbára azokat is ellopják.

*** Csak menj végig a volt OGYK kerítése mentén, és szörnyűködj! Vagy - és ezt igazán csak akkor próbáld ki, ha valóban meg akarsz halni, vagy az extrém sportok művelője vagy - feküdj be a nyáron privatizált kórházba Egerben! Vagy kérdezz meg vidéki iskolaigazgatókat, különös tekintettel a keleti végekre. Vagy legyél végzős BS hallgató a Műegyetem vegyészkarán. Arra nem bíztatlak, hogy legyél nyugdíjas, úgysem éred meg!

**** Alsó Meránia annyira önkritikátlanná vált, hogy  rohamrendőrök tüntetnek az állam ellen, és sztrájkkal fenyegetőznek. Ha ezt Örkény megérhette volna! De talán Moldova majd megírja.

***** Merán Tányérnyalási Iroda

2nd Turn

Well,

egy, csak egy legény, de az legalább válaszolt a kérdésre. Kösz, Szélesi!

(A második kérdést hagyjuk. A kurva bakkecskével nekem is mindig bajom van, pedig már szóltam párszor Mahmoudnak, hogy vágjuk le, és együk meg...)

Viszont itt a második kérdés:

Ha igen, akkor miért nem?

Terra News

Új novella a Terrán:

Udvari Máté

Ártó emlékek

Az írás leginkább weird fiction, amit szeretek úgy fordítani, hogy furafikció. A fantasztikus zsánerek határterületén mozgó tematika, friss irodalmi hang, a fantázia féktelen, időnként groteszk - sajnos időnként képtelen és zavaros - szárnyalása jellemzi ezeket a műveket. Az irányzat legismertebb képviselője China Miéville - és talán egyszer éppen Udvari Máté lesz.

Nem szoktam így lelkendezni az íróinkon, csak azért teszem, mert Máté kiváló példája annak, amikor a tehetség kibontakozik, és ilyenkor ámulatba esem, és az Antigoné kórusának mintájára több szólamban ódákat zengedetek magamban az emberi nagyságról. harmadszor fordul elő velem, így igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennek tanúja lehetek. mert nem egyszerűen arról van szó, hogy fokozatosan jobb és jobb dolgok születenek, hanem a fejlődés robbanásszerű. Kovács Ákosnál és Vankó Andrásnál tapasztaltam először ilyet, és két esetből az ember még nem von le messzemenő tanulságokat. Három azonban már sokaság. legalábbis néhány tudós kollégám még egysejtűek életciklusára vonatkozó messzemenő következtetéseket von le  kb. ekkora statisztikai sokaságból...

Különben is Ákos már félig készen, rendkívül tudatosan és szorgalmasan masírozott írói célja felé, Andris pedig, nos, koránál és sok minden egyéb háttértényezőnél fogva talán egyéni elfogultság is lehetett. és most éppen nem ír a beste!

Mátéval tavasszal kezdtünk dolgozni egy klasszikus sci-fijén a Terrába, mely valószínűleg abban a formában már sohasem kerül közönség elé. Közben valami történt, mert a szerző az ÚG novellapályázatra ritka érett, finoman cizellált novellával jelentkezett. Jelen novellát pedig már alig kellett szerkeszteni, világos célok, viágos történetvezetés, világos jellemek - egy regény méretű világ nyitódarabja.  Zsengétől az érett műig - egy év alatt. Ehhez kell tehetség.

Hadd idézzek Lemtől, éppen őt olvasom:

"...az alkotási módszer struktúrája... ...más az "igazi" irodalomban, és megint más a "mesterember-munkában". Mesterembernek nevezem azt, aki elsajátítja ugyan egy adott szakma fogásait és szabályait, de a szakma technológiai struktúrája és nem a saját személyiségével összeegyeztetett struktúra alapján hoz létre bizonyos termékeket. A... ...tökéletse mesterember voltaképpen tökéletes plagizátor vagy epigon, aki ügyesen kilesi az adott alkotó tevékyenség alapszabályait, és azokat saját kaptafájára húzott anyagon megismétli. A "született" író viszont - mint művész - nem azért tekint el az alkotói módszer egészének kölcsönzésétől, mert nem tudja kilesni  vagy lepuskázni a e módszer irányító törvényeit, hanem azért, mert nem akarja."*

Well, Lem itt valójában a tehetségről beszél, melynek a létét a kreatív írásoktatás (Ó, borzalom! Mi lehet ez valójában? Reklámszövegeíró tanfolyamra tippelek, hiszen szegény copywriterek szeretik magukat kreatívnak nevezni.) hívei és haszonélvezői oly szorgalommal és vehemenciával tagadják.

Ha majd Kódai Richárd, szintén új "felfedezettünk" előáll regényével, talán megint egy ilyesfajta csodának leszünk tanúi. Én éppen benne vagyok ebben a csodában, de részleteket azért sem árulok el! Bebebe!

A Terra többi íróját nem a tehetség hiánya miatt nem sorolom ebbe a csoportba, hanem egyrészt azért, mert néhányukkal már kész íróként találkoztam, néhányuk pedig pedig szimplán nem meri/tudja/akarja használni a tehetségét. (Mer' lusta disznók, azé'! mondja a dühös szerkesztő.)

Jegyzet:

* In Stanisław Lem Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia, Gondolat, 1974.

SF Section, 1st Meeting

Megvolt a Zírószöveccség SF tagozatának (Az SF Szövetség Írótagozatának? Túl sok amerikai szabadalmat töltöttem le és olvastam máma, ráadásul tegnap éjfélig a Trombi... Grrrr!) első rendezvénye, Botond új regényének (Isten gépei) és a Mysterious Universe új novelláskötetének (A katedrális őrzői), valamint a Galaktika harmincadik születésnapja alkalmából.
Várakozásaimon felül sikerült!
Nem azért, mintha tolongott volna a nép, sajna valami kommunikációs fekete lyuk magába nyelte az információt, így a nagyközönség valószínűleg nem is értesült az eseményről, tehát sajátos író-író találkozó lett belőle.
Ezúttal ezt nem bánom, ugyanis a sajtó jelenlétében (a Népszabó újságírója is megjelent körünkben) még egy kis vita is kerekedett a végén, csaknem irodalomelméleti kérdésekről a szokásos könyvrekesztés-anyázáson, az arcok rituális meghasogatásán, ruházat megszaggatásán és Matyi Dezsőt ábrázoló vudubabák kötőtűvel való bökdösésén kívül. (Mintha nem tudnánk, mi, a fantázia napszámosai, hogy a vudu működjön, kell a célpontból egy darab: haj, köröm, sonkacsont, szív, vese-velő, ilyesmi.)

Ami nagyon fontos, alkoholos erjedés eredményeképpen készült italok jelenléte nélkül, viszont Sárdi Tanárnő jelenlétében vitáztunk.

Ez hiányzott az elmúlt évtizedekben, az irodalmi közélet, a viták, a teoretizálás: mostanában döbbenek rá, hogy ha mi nem tudjuk ugyanazt a lilaködös esztétizáló baromkodást nyomni magunkról, az irodalom másik fele sohasem vesz rólunk tudomást. Amikor a hetvenes években a science fictiont itthon és külföldön egyenrangú irodalmi teljesítményként ismerték el, tucatjával munkálkodtak e kishazában is a zsáner teoretikusai, kritikusai, nem a hulla(rothadás)szagú csend, hanem pezsgő viták hozták be a tudományos fantasztikumot az irodalomba.
A rencerváltással ez úgy megszűnt, mintha sohasem is létezett volna, és nagyon különös módon még azt megelőzően, hogy a vállalhatalan szemét beözönlött, és egy gererációra ellehetetlenített a fantasztikus zsánereket. (Az okokba ne menjünk bele!)
Természtesen a vitakultúrát még tanulni kell, egyelőre a hárítás, visszatükrözés, más témára evezés vagy szimpla elhallgatás négyszögében próbálunk díjlovas teljesítményt nyújtani kényesebb felvetések esetében - megjósolható eredménnyel.
Ami bitagul nem teszett, az az, kiderült, utolsó sznobok vagyunk. Mi, elvtársak, a kortárs irodalom rajtunk kívüli egészét nézzük le! Ez a felállás önmagában nagyszerű teljesítmény, a "mindenséggel mérd magad" elv tudom, hogy sohasem volt cél, de, hogy még a "legjobbakkal mérd magad" elve helyett is az "önmagammal mérem magam" elvével beérjük, ez azért több, mint szerénység - ez, barátaim: nagyképűség. Még akkor is, ha magam sem vallom magamat írónak akkor, ha "AZ ÍRÓ"=Karafiáth Orsolya, Tisza Kata, Fejős Éva... Legyen akkor csak író R. Norbert!
Az viszont véleményem szerint tarthatatlan, hogy Esterházy művészetét öntetszelgő, belterjes gőzölésnek tartjuk, a többieket meg, attól tartok, nem is ismerjük. (Félek a grófot sem, bassza meg!)

Felteszem itt tehát újra a gonosz kérdést: Született-e rencerváltás óta eltelt majd két évtizedben olyan fantasztikus mű, mely megállja a helyét mondjuk az Esterházy Péter (Harmonia Celestris/Javított kiadás)-Temesi Ferenc (Por) tengely mentén felsorakoztatható nem zsáner irodalmi teljesítményekkel?

Vidámabb téma: a tagozatzüllés után valódi züllésre gyűltünk (Valódi gyűlésre zülltünk?) a Trombitásban, ahol kiderült, hogy Jun elolvasta az ÚG 13 címlapgrafikáján fellelhető karaktersorozatot. Muhahahahaha!

Ezúzon is gratulálok Junnak!

Viszont ez két és fél dolgot tételez:

1. Ártatlan lelkek nem ismerik fel, hogy az említett karaktersorozat a kép része, "Az íráskép jövője, a jövő írásképe", hogy picit stílszerű legyek. Ez már többszörre fordul elő. Remélem, hogy csupán a neten fellehető kis méret rovására írható.
2. Mégiscsak el lehet olvasni azokat a fránya, az ábécé mai betűinek (kizárólag általam definiált és jósolt) evolúciójának eredményét.
3. A fél: Jun japán génjeiben még benne van a krikszkrakszok silabizálgatása utáni titkos vágy és képesség, a genetikus memória akadémikusok által kételt jelensége tehát bizonyítást nyert!
   

Még egy kérdés felmerült züllés közben:
Ha az Egyesült Államoknak nem, akkor vajon kinek vagy minek érdeke az amerikai hadsereg tartós jelenléte Irakban? Megfejtéseket a következő címre várják:

Mahmoud Ahmadinejad
Irán
Teherán,
Félemelet balra, a bakkecskét kéretik nem arrébb rúgni!

(Miért volt egy olyan érzésem, hogy az iráni tárgyú honlapok böngészése közben mintha vonakodna a hálózat a letöltésekkel...? Mert paranoiás vagyok, természetesen.)

Fantastyka i arogancja

Minden tisztelet mellett az író Lem zsenialitásának, de valahogy mindig is sejtettem, hogy úgy általában egy arrogáns, felfuvalkodott senkiházi, aki a környezet tudatlanságát kihasználva pumpálja magát a zseniális és megkérdőjelezhetetlen teoretikus szerepkörébe - olykor (soxor) minden alap nélkül. (Amióta tudom is, hogy kicsoda, mindezeken nem is csodálkozom.)

Mindazonáltal amikor a Nyugati asztali antikváriusánál fefedeztem az első kiadású Summát és a Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia kötetet, azonnal elvertem hatezret rájuk.

Most regényt írok, tehát a szükségesnél több irodalmat nem olvasok, olvasni viszont kell. A megoldás az elméleti művekben tanulmányozása - kapóra jött tehát a Fantastyka i Futurologia. (Ugye látod, hogy szó sincs tudományos fantasztikumról, az öreg is szépen összekaparja, ami összetartozik... De ez most nem tartozik ide.)

A könyv tanulságairól általában majd ha végeztem vele, most csak egy jellemző lemiádát hadd ismertesek az elejéből!

Farmer műveinek elemzésekor Lem erre a következtetésre jut:

"A szexuális oppozíció viszonya szolgál, mintául Farmer A fiú című elbeszéléséhez is...

...A szexuális oppozíció abban nyilvánul meg, hogy a rab úgy viszonyul automata 'börtönéhez', mint egy nőhöz... "

Erre abból következtet, hogy "az egyes szám harmadik személyű névmással - she - nevezi meg, holott az angolban sem a hajó, sem a tengeralattjáró nem nőnemű".

Muhahahaha! És senki sem verte bele az orrát a saját szaharába 1970 óta! Pedig - felteszem - már akkor is akadtak Lengyelhonban olyan egyének, akik tudtak angolul.

Ugyanis: de!

Az angol hajósnemzet és a hajóit nőként nevesíti, személyes névmás szintjén is kifejezve. Sajnos - she.

Bang!

Az, hogy valamit egy nyelvtani nemekkel operáló nyelv (Bárcsak a miénk is olyas lenne!) - tiszteletből, szeretetből, félelemből - nőneművé tesz, nem jelent okvetlen szexuális tartalmat. Azért mert a matróz she-zi  hajóját, nem okvetlenül keféli is meg. (Illetve valószínűleg szó szerint megkeféli, muszáj neki, ez a munkája, ez viszont már  a magyar nyelv leleménye, nevezzük tehát nevükön a dolgokat: nem bassza meg.*)

 

Így épül fel verbálisan nem káromkodásból és nem katedrális, hanem magabiztos félműveltségből (ál)tudományos akadémia.

Csak a megfelelő kontraszelektív környezet kell hozzá.

Csak úgy mellesleg, non sequitur,  ez Lengyelországban történt, a hetvenes években.

Mi lehet(ett) nálunk?

Jegyzet:

* A reklámok tanulsága szerint ugyan a norvég halászok elég huncutkodós fajta, legalábbis már bőrradírt meg szempillaspirált is használnak, de a hajó megbaszását még róluk sem tételezném fel.

Új Galaxis Megjelenés

Tisztelt Megrendelőnk!

Tájékoztatjuk, hogy az Új Galaxis 13. kötete 2008. november 14-én jelenik meg. Amennyiben még a könyvesbolti árusítás előtt igényt tart rá, kérem e-mailben (kodex@t-online.hu), vagy faxon (72-213-999) jelezze kiadónknak.

Egyúttal kérjük, hogy a kiadvány árát (1500 forintos bolti árral szemben 1100.- forintos áron) átutalással (MKB Bank 10300002-24620303-00003285) vagy készpénzátutalási csekkel (7627 Pécs, Rigóder út 25.) küldje el kiadónk részére és mi a pénz beérkezése után, elküldjük Önnek az Új Galaxis 13. kötetét. A postaköltséget kiadónk fizeti.

(A megrendelés feltételeiről és az új kötetről részletes tájékoztatást olvashat az ujgalaxis.hu web oldalon.)

Üdvözlettel: Simon Béla ügyvezető

Méjpont

A gugli állandóan megörvendeztet valami röhejes reklámlinkkel, ma azonban meg is döbbentett: 

Azt küldte, hogy "Szemhélyplasztika". Először nem hittem a szememnek, azután meglátogattam az ajánlott linket, mely már nem létezett, csak az anyaoldal, amelynek viszont  a szemhéjplasztikával foglakozó részén rendesen szemhéj szerepelt, így azonnal vizionálni kezdtem a konkurenciát lejárató hamis oldalakról, amikor jobban megnéztem a nyitóoldalt, és ez a szép, kövér öszeesküvéselmélet összeomlott, a főlapon ott virít a "szemhély"...

Kedvenc Horrorhetilapom, a Heti Válasz a szokott és általában beigazolódó korrupciós ügyek mellett e héten nyelvi horrort is szolgáltatott: a macskaköröm rovatban más sajtótermékekből összegyűjtve a "rabosítani" szón akadt meg a szemem. Sto eto? Was ist das? What is it? A boldog békeidőkben ezt úgy mondták: letartóztatni. Aminek volt értelme. De rabosítani? Habosítani, az igen, de az nem büntetőjogi fogalom. Bár, ha jobban belegondolok, lehetet volna berabosítani, vagy betartóztatni is - amilyen állapotban édes anyanyelvünk leledzik...

Világ félanalfabéta webdizálynerei és ullyságírói egyesüllyetek!

Tegnapelőttől a hallgatóm begyűjtött egy TDK második helyet a BME-n (valójában elsőt, de hagyjuk, mindegy, megyünk OTDK-ra és ott már egy kissé más szelek fújnak), megcsináltam egy könyvborítót (bár nem saját dizájn, "csak" InDesignosítani" kellett), megcsináltam Manó világító buzogányait, írtam tíz oldal Bogdániádát, lektoráltam két novellát, egy könyvfejezetet, hajnalban hat kurva éktelen rikácsolása adott koncertet az ablak alatt, csináltam egy olyan reagenst, amelyik háromszor olyan jól működik, mint kéne, és fingom sincs, miért működik egyáltalán, három ábrában sikerült összefoglani a véralvadást pro, anti és inhibíciós állapotban, state-of-the-art szinten, megjártam Gödöllőt, ahol a fiam elfurulyázta nagy nyilvánosság előtt a Süss fel nap-ot és a Csigabiga dugd ki-t (egy hónapja furulyál, és nagyon ott van, hadd büszkélkedjem!), hazavonatoztam egy olyan MÁV fülkében, melyben a fényt az utastárs svájci zsebkésével sikerült felkapcsolni, tehát nem vagyok valami friss, ahhoz, amit igazából ma akartam írni, de hogy felkészülj, kérlek olvasd el az e heti Heti Válaszban Lánczi András tárcáját a fórum rovatban az erkölcsről (sajna hardcopy only, még nincs fenn a neten).

De tényleg! Ez esetben nem számít melyik ideológiához állsz közel.

The Meaning of Being a Schoolar

Ma nincs más bejegyzés, csak lányom bon mot-ja a bölcsész lét összefoglalásáról:

"Ha félresikerül az életünk, legalább tudunk latinul koldulni."

Some Fact About Some Liberal Wind - First Amendment

Tartozom a dolgok egészének azzal, hogy egy nekem nagyon fájó konzervatív jobboldali* mítoszt is kikezdjek Obamával kapcsolatban.

Szóval a konzervatív jobboldali média (van ilyen is), mely számára a tárasadalmi szolidaritás egyenesen infravörös posztó, Obama megválasztása után lihegve és a liberálisokhoz hasonló kéjes vonaglások kíséretében (lásd Onán bűne) sietett deklarálni, hogy hamvas Barack bizony nem a mindent megrontó, perverz világförteme pozitív diszkrimináció miatt, sőt éppen annak ellenében jutott az elnöki székbe.

Well, én azt tapasztaltam, és lehet, hogy ez csak a DC-re és környékére igaz, hogy a pozitív dsizkrimináció eredményeképpen, és nem ellenében, egy erős, stabil fekete középosztály és értelmiség teremtődött meg: nélkülük Obamának esélye sem lett volna. Kíváncsi vagyok, hogy rekordösszegű kampánypénzének mekkora hányada származik ettől a középosztálytól...

Jegyzetek:

*: Per definitionem a liberális is jobboldali, mégpedig a dolgok legszéléről, de az emberi világ ugyanúgy képtelen meglenni zavarosság nélkül, mint az afrikai harcsa**, így jelenleg liberalizmus és baloldaliság mindenfelé összemosódik, holott ég és föld)

**: Végy egy hatvanliteres akváriumot, töltsd fel kristálytiszta forrásvízzel, melegítsd föl huszonöt fokosra, és tégy bele egy átlagos afrikai harcsát (Élve, abszd meg! filé, haltörzs vagy szeletek nem jók! Az a halászlé, és bogrács vagy fazék kell hozzá, nem akváriumban, merülőforralóval főzik.). Fél óra múlva lesz hatvan liter moslékod, melyben alig látod  a halat. Hogy ő mit lát, azt ne kérdezd, de neki van bajsza a moslékhoz. Az afrikai harcsa húsa kitünő, roston kisütve megfelelő fűszerekkel ropogós csirkehúsra emlékeztet, és kiváló halászlevet főzhetsz belőle. E fajhoz fűződik egyébkét a korai hazai biotechnológia egyik legtragikomikusabb kutatása. 

Some Fact About Some Liberal Wind - Chapter 2

A bloggernek ma fája  a feje, vagy egyszerűen nincs kedve, de alig tudtam feltölteni az ábákat.

Crap! Mindegy, fenn vannak.

Az eslő ábra a gazdasági erő megoszlását ábrázolja az államokban, mégpedig az üzletulajdonosok százalékos megoszlsát rasszok szerint, és a női cégtulajdonosok százalékarányát. Az ábra Obama megválasztása körül folyó liberális onanizálás egyetlen elemét támasztja alá: a női választók talán valóban rá szavaztak, mivel egy női üzlettulajdonosnál öntudatosabb portékét nemigen tudok elképzelni feminista vonalon, hát igaz, az Obamát választó államokban az országos átlaghoz képest több női tulajdonú cég van.

Ami nagyon érdekes ebben, ahol az átlagnál több fekete üzlettulajdonos van, ott nem Obamára szavaztak. Az ázsiai-hispano támogatás itt is tetten érhető. Az Obamát választó államokban általában a fehér üzlettulajdonosk aránya is magasabb, mint a McCain szavazókéban.

A korfa megint dönti a mítoszt: a nem Obama szavazó államokban kevesebb az öreg, és több a fiatal, mint az Obama váalsztókban: nem a konzervatív vén fingok szavaztak tehát elsősorban ellene és nem egyértelműen a fiatalok rá.

A kulturális faktorok mutatói: a felsőfokú végzettség, érettségi, anyanyelv és immobilitás (öt évig ugyanabban a házban lakik) csaknem mind a liberális maszlagot cáfolják. A kevésbé mobilis (tegyük fel tehát, hogy egy téren legalábbis konzervatív, vagy más aspektusban - gazdag) államok Obama választói, a magasabbn képzettek szntén, de elsőre meglepő módon az érettségizettek aránya magasabb McCain választói között. Ez csak elsőre meglepő: az éretségizetlenséget az Obama államok nagyszámú hispanó betelepülője hozza. Hogy az egséz nem a liberalizmus diadala, hanem szimpla etnikai shift, mutatja az anyanyelv adatsor: Obama államiban az átlagnál magasabb a nem angol anyanyelvűek száma.

Összegezve valamennyi ábra tanulságait: Obamára inkább a leggazdagabb államok legszegényebb, bevándorló népesége szavazott. Tanulságos lehet a jövő politikusainak, ha nem akarnak legközelebb egy dél-amerikai indián elnököt (a hispanók döntő többsége úgy hispanó, mint én: spanyolajkú indián). Na, az lenne szép egy Chavez az ovális irodában... :-)

Kingdom Hospital

Nyugodt estét terveztem magamnak, megcsinálom az utolsó választási ábrákat, feltöltöm őket (szép selymes uploading, dali pár pisztoly) felrakom Kódai Richárd novelláját (magreál, végre, emberek!) a Terrára, azután szépen írok egy kicsit Bogdanicsról...

Ehelyett kirándulás lett a vége a Péterfybe.

Amikor elkezdtem dolgozni egy cégnél, amelynek a legnagyobb adósa a magyar egészségügy, hamar megtanultam, hogy nagy baj van, amikor anyámat majdnem megölték Egerben idén nyáron, szembesültem is vele, de csak ma éjjel realizáltam, amint a Péterfy Kingdom Hospitalra (attól sokkal rosszabb) emlékeztető folysóin, liftjeiben, és egészen horrorisztikus alagsorában bolyongtunk este tízkor. Baktattunk az ítéletvégrehajó külsejű beteghordó után, akinek Korcsmáros-Rejtő féle tarkója van, és emberségesebb, mint a lepukkant belgyógy ügyelet teljes személyzete együttvéve. Végig az Alien 1-et idéző, néhol kitépett belű csőtekervények, rendszertelenül katogó automata szelepek között. Véginéztük, amint a félig öntudatlan öregembert kicibálják a mosdóba, mert nyakig összaszarta magát, és végignéztük, amint csodálatos diszkrécióval egy armonikaszerű, fehér szkáj koporsóban elvisznek egy tetemet...

Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni...

És közben ugyanebben az országban ez történik.

Meg tudná nekem valaki mondani, hogy mitől költő Karafiáth Orsika?

Valami egészen nagy tüzet kéne rakni...

Some Fact About Some Liberal Wind - Chapter 1

Atkinson van a butítóládában, így aztán csak egy ábrát tudtam megcsinálni, azt sem egészen jól.

A lényeg így is látszik. Az ábra a lakosság összetételét mutatja az országos átlaghoz viszonyítva államonként. 2006-os adatok alapján. Mára ezek az arányok valószínűleg méginkább eltolódtak.

Az Káinos államok Alabamától Wyomingig balra, a Barackosak Kaliforniától Wisconsinig jobbra találhatók. A DC a maga raciális mixtúrájával mindent felrúg. Ha mélyebbre ásnánk, akkor LA és NYC adatai alapján is érdekes dolgok sülnének ki: az átlagnál is szélsőségesebben.

A jó Obamát általában azokban államok szavazták meg, amelyekben az átlagosnál kevesebb fekete, viszont az átlagnál több hispano és ázsiai lakos él. A fehér, nem latino lakosságban alig van különbség a Barackos és Káinista államok között. Szóval szimpla raciális eltolódás okozza ezt a nagy liberalizmust és felvilágosodást. Plusz tegyük hozzá, tapasztalataim szerint a hispanók könnyen mozgósíthatók, és csontig be vannak szarva a konzervatívok határlezárási szándékaitól.

Másrészt, mivel a többség azért szinte mindenütt fehér, a Barackosak olyasféle szalonliberálisnak tűnnek, mint mifelénk a budai értelmiség...

Ha megnézed a választási térképet megyékre bontva, tehát a legjobb területi felbontásban, a térkép piros-kékből azonnal kékespirosba vált. A megalopoliszok döntötték el a választást, ahol furcsa adatok jelentkeznek például az iskolázottság és az életkori megoszlás terén.

Holnap megnézzük, hogyan alakul ugyanez életkor, kultúra,  rasszok/kisebbségek közötti gazdasági erő és gazdagság szerint.

Update:

Most ért a hír, hogy publikálták az exobolygók első fényképét. Örülök, bár a képről a rátóti bíró jut eszembe: "Ez vagy valami, vagy megy valahova..."

Some Fact About Some Liberal Wind - A preamble

Annyi baromságot, illetve hamis mítoszt olvasni mostanság arról, hogy mi rejlik Obama megválasztása mögött...

A legfőbb és legbájosabb ezek közül, hogy Amerika úgy általában megérett arra, hogy fekete elnöke legyen. Ezt szeretik hinni, de főleg hinteni a liberálisok. A másik, hogy a fiatalok, a nők, blablabla választották meg.

Well, a Census Bureau adatai alapján csináltam pár statisztikát, amelyekből az ábrák holnapra lesznek készen.

Addig pár kérdés:

• Hányszor több pénzt költött kampányra Obama, mint McCain?
  
• Hány százalékkal több valós szavazatot kapott Obama?
  
• Hány százalékkal több valós szavazatot kapott Bush 2004-ben?
  
• Kinek használt a hitelválság kirobbanása pont a kampányfinisben?
  
• Miért nem robbant ki a hitelválság már 2005-ben vagy 2006-ban vagy 2007-ben?
  
• Hallott már valaki arról, hogy azért választanak meg valakit, mert a másikat semmiképpen sem akarják?

Mindez nem jelenti azt, hogy nem örülök, hogy az idiotizmus országlása hamarosan véget ér otthon (itthon sohasem fog), a feketéket pedig külön kedvelem. Csupán Vonnegut mondására szeretném felhívni a figyelmet (nem pontos idézet): Amerikában két nagy párt van. A győzteseké és a lúzereké. A győztesek pártjában a Demokrata és a Republikánus Párt fejesei vannak, a lúzerekében mindenki más...

Mivel Alsó Meránia híres arról, hogy külföldről csak a hülyeséget tanulja el, mi is megindultunk a kétpártosodás felé... Sőt, oda is értünk.

És mi ebben az egészben a fantasztikum (sci-fi)?

Nos, kb.  két és fél Marsutazás már ráment Irakra. Ha egy éven belül hazamennek a fiúk, akkor rámegy még egy fél, és lehet megkezdeni a költést a valódira. Ha nem mennek haza - well, that means real deep shit, gents! És akkor a Mars a legkisebb gondunk.

Hagin' Out From an Ass

Most tényleg úgy néz ki, hogy kifele lógok Szélesi seggéből, ami pedig több okból is lehetetlen, legfőképpen, mert köztudomású, hogy onnan Jun lóg kifelé. Én tehát csak az ő seggéből protrudálhatok. Ami szintén egy kellemes, meleg hely.

És ha már belebújtam, kihasználom, hogy ott vagyok, és ha már úgyis segglakónak (assdweller) tartanak majd, hát elmodom, hogy nekem viszont csak úgy egyszerűen tetszik az új sfportál imázs: végre valaki kilépett a sci-fi klisék köréből, és egy specializált információs portálnak azt a külsőt adta, ahogy manapság egy infoportál kinéz.

Jó lenne, ha a Solaria is levetné a bőrét, és még ennél is szebbé varázsolná magát.

Persze, üröm az örömben, mivel nagyon ritkán nézelődöm mostanság, csak most láttam, hogy Crichton halott.
Sokan gyűlölték, még többen irigyelték, olyat viszont senki sem tudott, amit ő. Ilyen egyszerű.

Ha már a seggeknél tartunk: a Kossuth Kiadó szép emléket állíthatott volna, ha nem kúrja farba a saját pályázati kiírását, ha igaz a plot, ami a győztes műről napviágra került.

Robotic age

Két hónapig kínlódtam egy kibaszott kiborggal, erre tessék, egy kész, működőképes, sőt üzemelő humanoid robot fogad az IKEA kasszájában.

Tessék:

Vevő (Én): Jó estét.

Robot (Pénztárosfiú): Jó estét! Köszönöm. ÁFÁs számla lesz? Köszönöm.

V: Az egyik tétel.

R: Köszönöm. Blokk a jótállás. Köszönöm. Van parkolójegyük? Köszönöm.

V: Van. Kösz, hogy szólt.

Vevő átadja a jegyet, Robot lehúzza.

R: Köszönöm. Az (áru) rendben van? Köszönöm.

V: Ennyi. Onnantól kérek számlát.

R: Köszönöm.

Vevő átadja a kártyáját, Robot alaposan megforgatja, megnézi, lehúzza.

R: Köszönöm. Kék gombot, kérem! Köszönöm.

A gomb zöld, de Vevő azért bátran lenyomja. Az a gomb mindenfelé zöld...

R: Köszönöm. Aláírást kérek. Köszönöm. Tessék a kártya. Köszönöm.

V: Arról kérem a számlát. 

R: Köszönöm. Blokk a jótállás. Köszönöm.

R: Az (áru) rendben van? Köszönöm.

V: Rendben. Megvan mind a kettő.

Az áru két tételes (dobozos) vacak. Robot hosszasan rakosgatja őket, végül felismeri az 1/2 és 2/2 számokat.

R: Köszönöm. Címet kérem. Köszönöm.

V: Bemondja a címet.

R: Köszönöm.

Vevő átadja a kártyáját, Robot alaposan megforgatja, megnézi, lehúzza.

R: Köszönöm. Kék gombot, kérem! Köszönöm.

Gomb továbbra is zöld. Vevő megnyomja.

R: Köszönöm. Aláírást kérek. Köszönöm. Tessék a számla. Köszönöm.

R: Viszontlátásra.

Egyelőre nem kommentálom, csak pár feltételezés.

A fiú tekinte tökéletesen üres (barna szemnél ez ritka), így lehet, hogy

• be volt lőve,
  
• ennyire belefásult,
  
• így űz gúnyt a rendszerből/vásárlóból,
  
• tényleg humanoid robot,
  
• ember, de nem ment át a Turing teszten,
  
• ennyire kemény a drill az IKEÁban.
  
• vagy az előzőek teszőleges arányú kombinációja.

Hommage à Čapek.

Am I back?

A fülem se tudja, milyen gyakran fogok blogolni.

Pedig kéne.

Most az volt, hogy az ÚG szerkesztése elvette minden szabad időmet. Nem is annyira a szerkesztés, a novellákkal asszem szeptember végér megvoltunk, hanem a címlapgrafika. Kurva sokáig tartott a kiborgtestet összehozni: mondjuk sikerült egy működőképesnek látszó mesterséges csont, ízület izomrendszert megtervezni, de asszem igazából feleleges volt...

Dolgozni is kellett, mókahelyen, több, mint napi nyóc órát, de megérte: a cégünk a mai nappal átlépte a "me, too" fejlesztés és gyártás színvonalát, mától elmondhatjuk, hogy a világ előtt járunk, amit mi tudunk, azt senki se tudja...

Ha nem tudtam volna, hogy milyen alja lett a tudomány az utóbbi évtizedekben, csodálkoznék, hogy mennyi szándékos hazugság, és mélységes tudatlanság van a cikkekben és a kapcsolódó szabadalmakban, így csak megerősítette, hogy jól döntöttem, amikor megléptem az akadémiai szférából, és lenézett ipari fejlesztő lettem. (Mellesleg alapkutatást is csinálunk, bebebe, legalábbis azt, amit Alsó Merániában alapkutatásnak neveznek.)

Elégtételt kell, hogy adjak a utált membrán biofizikus kollégáknak: amit viszont ők leírtak, az mind igaz, az alapkutatási eredményeiket minden előzetes ismeret nélkül úgy tudtam beilleszteni a fejlesztésbe, hogy a gyakorlat egyszer sem cáfolta az elméletet. Erre gondolt Crichton, amikor a Jurassic parkban azt mondta:"óriások vállán állunk" és, hogy az előrelépés még a hülyéknek is pofonegyszerű. És emiatt félek a biokémiai-genetikai ismeretek közprédává tételétől...

Közben írtam is. A kis rózsaszín fényesen bevált, ajánlom az ASUS Eee PC-t mindenkinek, aki nem multimédiás erőművet, hanem egy workhorse egyszerűségű, viszont igazán hordozható írógépet szeretne. 

Nem a Diagnózist írtam, azzal elakadtam mielőtt elkezdtem volna, viszont Bogdán, és a Lonya (aki az egészen hülyék kedvéért nem nőnemű) története lassan regénnyé dagadja magát, a nyolcvanadik oldal táján tartok. Ez van.

Egy részlet:

"– Kilencen jöttek ki a hóba hajigált fegyvereik után, fejtetőre kulcsolt kézzel, egyáltalán nem látszottak különösebben marconának, ha érted, hogy mire gondolok, nem úgy néztek ki, mint Bogdán, hogy ha szembe jön, lehajtod a fejed és kitérsz, nehogy hozzáérj, vagy egyáltalán egy méternél közelebb kerülj hozzá, inkább értelmiséginek látszottak, középkorúak, két egyetemista volt köztük, láthatóan azt sem tudták, valójában mibe keveredtek, dideregtek a hóesésben, amíg a meseautóra vártak, kinyúlt pulóver, nikontinfoltos ujjak, szélfútta séró, igazi forradalmár imázs, az előző századból, az egyiknek a mellén Che ikonizált képe, hányni tudtam volna tőlük, mintha a fiatal magamat láttam volna. A többség díler volt, azok láthatóan ismerték a dörgést, már az átnevelőre készültek, odasündörögtek hozzám, már kabátban voltam, meg kucsmában, kis ember, dől belőle a sörszag, mindnek sörszaga van, olyan lehet a sör ott Prágában, mint nálunk a vodka, felnéz rám, a kis madárszemével, majd elröhögöm magam, aszongya: “Mennyire számíccsunk, atamán?” “Látatlanba’ tíz mázsa, a lövöldözés miatt.” mondom én. “Mink nem lőttünk.” válaszolja. “Mindegy, ki lőtt. Egy ember meghalt” “A Pattogós.” mondja. Semmi együttérzés a hangjában. Kiköpött. “Izgága kis köcsög vót. Hát bekapta. De aztat maguk lőtték le, atamán!” “Mi nem lövünk le senkit. Csak visszalövünk, ha szükség van rá. Az Őrző nem szereti a halált.” “Ha maga mongya…” “Én mondom.” Megint rám néz. “Tíz mázsa, aszongya?” “Kezdetnek. Majd meglátjuk, mivel is foglalatoskodtak maguk ezek a szép helyen. Felmehet huszonötre.” “Az nem lehet!” “Dehogynem.” “Akkor is, ha mindet bevallunk, mindent elmondunk?” “Enyhítő körülmények adódnak…” “Aszongya? Hát akkor szorongassák meg a Görögöt!” “Melyik az?” “Az a magas, szemüveges, karót nyelt… Enyhítő körülmények, aszongya? Nincs egy cigije, atamán?” Erre a pofátlanságra már elröhögöm magam, elhajtom a halál faszára, odamegyek a harmadik csoporthoz, hárman vannak, nagy-gyon értelmiségi kinézetűek, előkaparom a zsebcentert, kitt-katt, azonosítás, ez aztán a trojka, tényleg értelmiségiek, a Károly egyetem professzorai, Milan Pokorný párhuzamos programozás, drága kollégám, Jan Höschl kisfeszültségű hálózatok, ez Bogdán haverja és Miroslav Liguš a klasszikus filozófia nagydoktora. Na, ez a csodabogár mit keres itt? És éppen ő az a hórihorgas, karót nyelt. A Görög. Rám néz, a szemében undor – Nem! –, megvetés, és lenézés, vagy, hogy mondtad ezt a démonizálás dolgot, inkább úgy nézett rám, mintha nem lennék ember. “Lám, lám! A Terminátor személyesen.” “Kozáknak öltözve!” tódítja Höschl, a humorzsák. Nem átallnak röhögni. Közelebb lépek, felfelé kell bámuljak, ha a “Görög” képébe akarok nézni. “Életfogytig a sitten rohadnak majd! Az átnevelőtáborról csak álmodhatnak.” “Ugyan, Gépember! Ne fenyegessen! Majd a tárgyalás után meglátjuk. Mert lesz tárgyalás, ugye? Rendes, nyilvános tárgyalás, nemde? Nem puffantanak le itt az udvaron, mint a régi szép időkben. Vagy igen? Vissza hatvannyolcba, tovaris? Mit mond a programja, Terminátor?” “Ha rajtam állna, itt lőném le magukat! Egy gyerek meghalt a maguk kapzsisága miatt!” kiabáltam, most mit csináljak, nem tudtam uralkodni magamon, ezek a sima szájú, sima gondolkodású gazemberek kihoztak a sodromból, nem lett volna szabad, megaláztam magam azok előtt a hitvány, gőgös szarháziak előtt, de igazából a “tovaris” ütött meg, Bogdán jutott eszembe, holnap szabadul, látni sem akar, ezeknek nincs joguk tovarisozni, előrébb léptem, belemásztam a képébe, kénytelen volt egy lépést hátra lépni, szar alak, de nem hagyta magát. “Kapzsiság, Gépember? Azt hiszi, olyanok vagyunk, mint maga? Hogy a szaros pénzért csináljuk? El fogjuk tüntetni a maga szaros gépezetét. Eltüntetjük a fejünk felül azt a szemetet. Szabadok leszünk, ha nem mi, akkor a gyerekeink, az unokáink! Az ember nem élhet úgy, mint egy háziállat! Vagy mint egy gép… És akkor maga, meg a magához hasonló zsoldosok eltűnnek, úgy nyeli el magukat a történelem, ahogy feldobta a csúcsra. A történelem, Gépember, egy szennycsatorna, csak a szar kavarog benne, egyszer fenn – egyszer lenn…” Vigyorog az átkozott, csak pofázik, azt se tudja, mit beszél, megmámorosodik a saját hangjától, a csodálatos gondolataitól, micsoda mélység. “És maguk micsodák ebben a szennycsatornában, professzor? És mi történik, ha majd magukat dobja föl a szennylé?” “Akkor szabadság lesz, és a történelem nem lesz többé szennycsatorna, sem a magafajták játékkaszinója, Gépember! Mi pedig hősök leszünk!” Felveti a fejét, keshedt mellét dülleszti, már a saját emlékművéhez pózol az istenverte. “Az új kor hősei! A szabadságé!” rikácsolja. Azon a hurutos, raccsolós hangján, csehül a szabadság egyszerűen röhejesen hangzott, de nem volt kedvem nevetni, megragadtam az isten barmát, én még Bogdántól tanultam verekedni, de mire is számítsak, a hang felakad benne, izom semmi, csak csont ez a jószág, kap egy istenes pofont, hogy a kapuig tántorog, de már rajta vagyok, leütöm, és a gallérjánál vonszolom kifelé az utcára, mint egy zsák szart, nem is egyéb, felráncigálom, kap egy másik pofont, úgy irányítom, hogy a gyerek két darabja közé zuhanjon, arccal a véres hóba, hogy felfogja végre, hogy mit csinált, hogy ez a gyerek az ő tetű gondolatai miatt hever itt két darabban, és csak üvöltök: “Látod? Látod? Ezt akartad? Ez a szabadságod?” És visszamegyek, megkeresem az ostoba szemüvegét, és kiviszem neki, négykézláb áll a véres hóban, és üvöltve sír, és akkor is sír, amikor végre megjön a meseautó, és berámolják az egész kompániát…"

Addig-adig olvasgattam a Sportpályázat novelláit, amíg magam is írtam egyet. Mivel Odónak nem igazán teszik, így felrakom ide, hátha érdekel valakit.

Odónak még üzenem, hogy a piros kefija mégiscsak jelent valamit, mert az arab valutaüzér előre köszönt a Keletiben...

Hétvégén végre frissítem a Terrát is. Egy új író jelentkezett - Amerikából. Az irigység esz meg...

Ennek a sokféle szerkesztésnek hála, már harmadik alkalommal vagyok tanúja annak, ahogy tehetség egyre gyorsabban emeli önmagát magasabb szintekre, olykor fokozatokat ugorva át. Ezúttal Udvari Máté, többen talán jobban ismerik úgy, hogy mohicane. Az ő írása is felkerül majd, ha elkészülünk. Ha  nem most, akkor hamarosan.

Hosszas vajúdás és vívódás és szarozás utána a Terra Évkönyv végre terjesztőnél van. A Bookline már eladta az összes kiadói példányt, talán lassan megindul a dolog. Mivel a Líra és Lant vette át, felteszem, hogy a Fókuszban és a Libriben kapni, de még nem volt időm ellenőrizni...

Van azért rossz is:

Internetes hirdetésben olvasom: "a nagyi tutti bekönnyezik". Miféle helyre kerültem? Ez még Magyarország? Vagy már nem is Alsó, hanem Hátsó Meránia. Ha van érkezéstek, küldjetek nekem ilyen szép bégetős gyönygszemeket! Megköszönöm szépen.

Ma este az Újpest stadion megállóban (is) gyülekeztek a drukkerek. Régen nem így nézett ki egy meccs Magyarországon. Hol itt a sport? Elmondom, hogy fest Washingtonban egy football mérkőzés. A lakókocsik már előző nap gyülekeznek a parkolóban, mire a meccs elkezdődik már egy csomó grill üzemel, méga  csomagtartókban is, és a szurkolók - bizonyos szempontból fanatikusabbabk, mint ezek, akiket láttam, mert elég sokat levezetnek, hogy ott lehessenek, a meccsen, nem a balhén - barátságosan eszegetnek, iszogatnak. Nincs csürhe az utcákon, nincs heccelés és cukkolás, nincsen részeg fetrengés. A rohadt tahó amerikajiak! Assetuggyák hogy kell szurkolni! Ria, ria, Hungária!

Ha már sport: a röfögés is megindult, bár egyelőre csak az ÚG új címlapja látható. Hát ez nem az, amit megszoktak az elvtársak: nem akar a régi Galaktikára hasonlítani - az újra még kevésbé. Nem akar semmire sem hasonlítani. A címsor a régi ÚG betűképe, a jó öreg Hattenschweiler, ennyiben a régi Új Galaxis. Abban sem akar egyik fantasztikus kiadványra sem hasonlítani, hogy a címlap ezúttal azt mondja, ami belül van. Képben és szóban. Nehéz ezt megszokni. Miként a zsáner szó értelmezése is nehéz olyas odvas elméknek, akik a sci-fit műfajnak tételezik. Vagy témának. Vagy annak se. A zsáner egyelőre a legpontosabb meghatározása annak, hogy hova is tegyük ezt  valamit. Ha tud valaki jobbat, szívesen látom.

Arculcsapásként ért viszont, hogy valaki, aki részt vett benne, nem engem keresett meg azzal, hogy nem teszik neki a címlap, hanem a csürhével jajongott inkább az ólban. Nem vagyok krisztusi természet, ha esetleg a másik pofám fordulna az illető felé véletlenül, nem azért van, mert odatartom a másik elé, hanem mert féltéglát keresek, hogy visszadjam az elsőt...

Hát még belül mi van! Ilusztrációk vannak benne, és nem csak a megkívánt fantasztikus reálista gagyi/alibi/utánérzés/3D küszködés. Az valójában nincsen benne. Álprimitív se, meg jajdefasza ez a Photoshop kolázs se.

Nem biztos, hogy a legjobbak ezek az rajzok, de ha a hat rajzolóból legalább a fele tetszik majd, akkor azt mondom, errefelé jó lesz haladni. Itten néhány illusztráció nem szimplán illusztrál, lerajzolja, hogy mit kellene látnunk a novellában, hanem, ahogy azt  - legalábbis én hiszem, hogy - kéne: a rajzoló saját vízióját teszi a szöveg mellé. Lehet, hogy hányingered lesz tőle, lehet, hogy utálni fogod, de amikor másodszorra látod, majd elkezded a részleteket böngészni... Remélem.

A novellák egyelőre nem száz százalékban az én választásaim, de jók, némelyik a zseni kasztjelét viseli a homlokán. De nem lesz minden zseniből író a végén, azt tudni kell. Ha csak a fele megmarad, ír, és nem enged saját minőségéből sikerszempontok előtt behódolva, akkor talán hamarost majd az első jó regényeikkel is megismerkedhetünk.

November végére kint lesz a nyomdából, az is meglehet, az sfportál-AXN találkozóra már tudok is vinni belőle.

Azután majd lehet a belsejét is fikázni!

Erre az esetre, egy kis eszmefuttatás: a fika zöld zászló érdemrenddel kitüntetett frontharcosok lassan egy évtizede mérgezik a levegőt kissé részrehajló nemtetszésükkel miközben eddig egyetlen gyufaszálat, nemhogy hatot nem tettek keresztbe azért, hogy 

1. kezdő írókat (saját csürhén kívülről) publicitáshoz segítsenek
   
2. megmutassák a tengernyi fika, vagyis "nem" után, hogy ők hogyan csinálnák. Hogy nézne ki a fantasztikus álomkiadvány, hogy nézne ki az álom címlap, az álom illusztráció, az álomnovella és álom tanulmány. A magam részéről szívesen tanulnék.
   

Hogy vidáman fejezzem be, hétvégén hazavonatoztam a Rezedaszagúba, és valahol Karácsond táján láttam, hogy a nagy, üres mezőn egy jókora nyúl rohan eszeveszetten. A vonat tovább ballagott, akkor láttam, hogy a szomszédos táblán, a bakterház másik oldalán hajtás van. Megúszta a dörzsölt vén csibész! Nmcsak megúszta: átbaszta őket! Puskástul, mindenestül. Megkerülte a bakterházat, és a hajtók mögé szaladt. A Hobó meg Bill jutott eszembe: "Fut a nyúl a mezőn, és énekel". Pont ilyen fílingem volt szombat este, amikor elkészült a tördelés, és elftpéztem a számot a nyomdába.

Nyúl után pedig kutya, hazafelé, a Rezedaszagúból, a vasút felé egy kerítés mögött buzgón csahol a fiatal puli, végzi a dolgát, jelzi befelé, hogy valaki a ház előtt jár, nekem pedig, hogy jobb, ha vigyázok. Szegény jószág nem tudja, hogy már túlhaladott, a modern kutya 2.0 nem ugat, csendben van, hangját sem hallani, és nem rohangál a kerítés mentén: a szomszédok még szóvá tennék a hangoskodást... Valahogy így vagyok én is. Ugatok, de minek?

Harapni kell! Szó és provokáció nélkül, mint a szlovák rohamrendőr...

Non sequitur

Nem következik az utóbbi bejegyzésekből, következik viszont egy igen régiből LN Peters kurta válasza Alex Batesnek itt a jelenkori ifjúsági irodalmat feszegető comment-vitában.

a Tanár Úr végül is nem teljesítette száz százalékban ígéretét, mert az csaknem lehetelen lett volna: olyan méretű a kínálat, hogy csaknem feldolgozhatalan. Mert nemcsak a rendszerváltásig eltelt idő ifjúsági irodalma áll rendelkezésre, hanem az addig ideológiai/financiális okokból hozzánk el nem jutott külföldi, meg nem jelenhetett hazai is, sőt, a rendszerváltás után keletkezett művek is hatalmas szelete is volument növeli.

Csak egy személyes a gyerekkori választékról (időutazóknak: time ticket valid in Füzesabony, for the golden seventies, ahol igaz, ami igaz, akkor két könyvesbolt is volt - most egy sincs): szóval egész gyerekkoromban sóvárogtam saját Bogáncs, Lutra és Hú után, mert a könyvtárból nem volt pofám "elveszíteni" - de nem lehetett kapni. A teljes Fekete István életmű legalábbis 1993-tól folyamatosan kapható. És ugyanez igaz mondjuk Zsoldos Péterre is. Első saját Vikingem (nagyon sokáig nem vettem antikvár könyvet, vakfolt, vakfolt) a Scolar ocsmány ferslóg-fiókos kiadása lett. Update: most van saját első kiadásom, bebebe!

Szóval, ha választék, akkor a mai könyvkiadást választanám. Ha hozzáférhetőség, akkor is. Ha példányszám, és ár, akkor az átkosbélit.

Mer' nekem semmi se jó.

First Blood

Az új évfolyam első novellája Kovács Ákosnak köszönhetően felkerült a Terrára.

Jó szórakozást!

Bookline

A Terra évkönyv kapható a Bookline-on.
Az Alexandrás tapasztalatokat inkább megtartom magamnak.
Most a Librivel próbálkozom.

Not Entirely Random Collisions

Vagy féléve írtam, de éppen ma lett aktuális. Éljen a tudomány!

Bizonyosság

...........– És, ha most sem lesztek képesek igazolni a kibaszott pántlika-elméleteteket? – őrjöngött Fabius. – Építettek utána egy Bazi Nagy Orbitális Szupergyorsítót? És egy Még Annál is Bengább Orbitális Szupergyorsítót, mi? Aztán az Igazán Kurva Nagy Orbitális Szupergyorsító következik, ugye?
...........– Igen, ha szükséges, mindezeket megépítjük! – válaszolta harciasan Count docens. – De bármi is történjen, te csak a fizika bohóca maradsz!
...........– Bohóc vagyok, igen! De legalább nem szórom a te pénzedet működésképtelen elméletek bizonyítási kísérleteire.
...........– Honnan veszed, hogy működésképtelen?
...........– Honnan veszed, hogy működőképes?
...........– Éppen most akarjuk bebizonyítani!
...........– Nem fog menni! – jósolta Fabius fölényesen.
...........– Miért ne menne?
...........– Mert a húrelméleted érvénytelen!
...........– Mert te azt állítod! Ki az a Fabius, akinél a bölcsek köve? Ja, hogy egy huszadrangú egyetemi elméleti fizikus? Na, ő csak jobban tudja!
...........– Én már akkor elvetettem a húrelméletet, amikor te még nem is hallottál róla, te huszonegyedrangú egyetemi gyakorlati fizikus!
...........Mond, aki eddig csendben mulatott barátai civakodásán, jónak látta közbelépni:
...........– Mielőtt elagyabugyáljátok egymást, vegyétek figyelembe, hogy egyikőtöknek sincsen semmi esélye a közelébe menni a Nagy Orbitális Szupergyorsító detektorkamrájának, kísérletet tervezni pedig a NOSzra, vagy Fabius BaziNOSzára és egyéb agyszüleményeire még annál is kisebb sansza van bármelyikőtöknek. Ez a nagyobb fiúk játékszere.
...........– Cseszd meg, Mond! – mondta Fabius.
...........– Legalább az illúzióinkat ne vedd el! – tette hozzá Count.
...........– Nem szeretem, ha tudósok hitvitákat vívnak. Olyan kiábrándítóak vagytok!
...........– Mert te nem vagy kiábrándító! A tudomány rossz lelkiismerete, mi? – gúnyolódott Fabius.
...........– Levitézlett serfőző – tódította Count –, aki írónak képzeli magát.
...........– Sohasem dolgoztam élesztővel. A tévhitemben meg az olvasóim is osztoznak. Vannak nektek olvasóitok?
...........– Nekünk diákjaink vannak! – húzta ki magát Count.
...........– De gyorsítótok nincs…
...........– Irigy hülye…
...........– Miért is lopjátok nálam a napot?
...........– Mert nálad mindig jó sör van.
...........– És jól főzöl.
...........– Élősködők! Minden tudós élősködő.
...........– Veled akartuk megünnepelni a NOSz beindítását, Allan.
...........– Csak a magad nevében beszélj! – ellenkezett Fabius. – Én nem ünneplek, csak tanúja akarok lenni a kudarcnak – a te jelenlétedben.
...........– Újra ne kezdjétek! És jó lenne, ha leülnétek. Mindjárt kezdik a közvetítést.

...........– Még két perc! – Count csaknem kiabált a lelkesedéstől.
...........– El ne csorgasd a nyálad!
...........– Hülye!
...........– Gyerekek! Inkább azt mondjátok meg, mi lesz, ha nem sikerül?
...........– Olyan nincs! Ezekkel az energiákkal elvileg bizonyíthatók az elmélet tételei…
...........– Bah… – vetette közbe Fabius.
...........– De mi van, ha mégsem? – erősködött Mond.
...........– Akkor a drágalátós húrelmélet érvénytelen. Amihez nem kellett volna egy ekkora faszt felállítani az égen…
...........– Fogd be, Fabius! Nem téged kérdeztelek.
...........– A negatív eredmény nem bizonyítja az elmélet helytelenségét, és ezt Fabius ugyanolyan jól tudja, mint én. Csak az energia nem elegendő. A kísérletet viszont úgy tervezték meg, hogy az elektron energiaszintjét minden eddiginél pontosabban meghatározzák majd. Ez szinte kihívja a bizonytalansági elvet. És most tényleg kuss! Kezdik a visszaszámlálást! – Count hangosan számolni kezdett a tévébemondóval. – Húsz, tizenkilenc, tizennyolc…
...........Fabius a hülye nemzetközi jelét mutogatta a háta mögött.
...........– …öt, négy, három, kettő, egy, zéró! Bang!
...........Fabius felröhögött.
...........A képernyő hirtelen elsötétült, és elsötétült a nappali ablakán túl a kora délutáni égbolt. Csillagok tűntek fel.
...........Az ablakhoz rohantak.
...........– Most mi van?
...........– Valami történt a gyorsítóval…
...........– Okos…
...........– Nem látok egyetlen ismerős csillagképet sem! – kiáltotta Mond.
...........A csillagokat növekvő formátlan tömeg takarta el.
...........– Mi az ördög?
...........A keleti égbolton mérhetetlen nagyságú, gusztustalan, sápadtfehér hengerek kezdtek tekergőzni.
...........– Mi lehet ez?
...........– Jól mondtad az előbb – jelentette ki komoran Mond. – Az ördög. A Külsőbb Istenek. Azok ott Cthulhu csápjai. Az az alaktalan tömeg Astaroth. Nem csodálkoznék, ha az ajtón meg Nylarhotep kopogtatna…
...........– Őrült vagy! Agyadra ment a sci-fi! Azt mondod, hogy Lovecraft hülyeségei elevenedetek meg?
...........– Nem mondtam semmit. De az, amit odakint látunk, az úgy néz ki…
...........– Gyerekek – kezdte Fabius –, én tudom, mi történt.
...........– Na persze…
...........– Count! Mondd, Fabius.
...........– Azok az öntelt barmok odafent valóban kihívták a bizonytalansági elvet. Basszák meg! Tényleg meghatározták az energiát. De ha az energia ismert, a pozíció válik határozatlanná. És ezzel a határozatlan pozíciójú elektronnal együtt valahogy az egész világegyetemünk átkerült – ide…
...........– A lovecrafti esztelen mitológia kellős közepébe? Mindketten hülyék vagytok.
...........– Ez mást is jelent – Mond nem zavartatta magát. – Nem először történik. A világegyetem legalább egyszer már áthelyeződött…
...........– Innen amoda. És a faj memóriája megőrizte az emlékét…
...........– Barmok vagytok.
...........– Mi vagyunk barmok? – vágott vissza Fabius. – Nem azok a barmok, akik olyan izgatottan számoltak vissza, hogy elérjük ezt, mint egy szűz az első randevúja előtt? Mindig voltak, vannak és lesznek tudósok, akik nem látják át kísérletük következményeit…

Darwin's Nightmare

Ne feledd!
Holnap, 23:45, mtv2, Darvin rémálma.
Én szóltam.

Everyday Time Travel

több is megesett velem a héten.

Hétfőn elkezdtem olvasni a Sötét Torony utolsó kötetét, és nem csak a könyvben van időutazás, magam is visszakerültem 2006 őszére, amikor először olvastam, igaz akkor eredetiben. Más idők voltak. Akkor otthon voltam, most csak itthon...

Egy kicsit a fordításról, már a hatodik kötetben volt valami elmozdulás a javulás felé, Mondd köszönöm, mondd halleluja! például a fordító végre le tudta fordítani a tépőzár szót. Ez azért lényeges, mert az Átokföldek (na jó Puszta földek, Grrr) kötetben Lud városában a ZZ Top Velcro fly című számára ment az akasztás. A Velcro fly* pedig azért jelent valami többletet is, legalább lábjegyzetben illett vóna megmagyarázni. Mindegy, vissza a mába. Elmozdulás. Fordítónk az utolsó kötetben végre egyszer - igaz, roppant óvatosan -, de mesterlövésznek fordította a gunslinger-t (bár ez még lányom általi megerősítésre vár - elfelejtettem megjelölni, hogy elenőrizzem az eredetit), és (pezsgőbonás, tüzijáték, ünnep) egyszer, igaz, csak egyetlen egyszer, jelentésárnyalatának megfelelően úgy mondta: "elfeledted apád arcát" a "megfeledkeztél apád arcáról" förtelem helyett. Nemtom mondtam-e már, hogy ez utóbbiról mindig az jut az eszembe, hogy az előszobában, a kulcsok között ott lóg a papa arca, és erről időnként megfeledkeznek, és nem viszik magukkal... Persze ez a fordítás sem mentes a fordítói egótól erdeő szörnyűségektől, és a durvább/satnyább félrefordításoktól.
A kedvenc minorkáim:

• a szögecselt ÓNból készült vasúti kocsi, mely puha fémből senkinek a világon nem jut eszébe ekkora tárgyakat készíteni, annál inkább BÁDOGból (Lásd Cat on a hot TIN roof és TIN Lizzy, mely előbbit irodalom-, színház- és filmszerető embernek Macska a forró BÁDOGtetőn címmel kötelező ismerni , az utóbbi néven pedig autószerető emberek szeretik a Ford T-t, mint BÁDOG Böskét.) és a
• "homorú cuppanós kis gumira akasztott tábla" mely a "There was a sign hanging in the door FROM A LITTLE RUBBER SUCTION CUP" mondatból fordult magyarra. Well, ahogyan az erdetiben szépen le is van írva, a "homorú cuppanós kis gumi" abbiza egyszerűen tapadókorong...

De végül is hagyjuk, iszonyú nagy és nehéz munka volt a Sötét Tornyot lefordítani, akárhogy is sikerült, megvan, velünk van, olvashatod, mondd köszönöm, mondd halleluja!

Egyébként a Sötét Tornyot a nyóckerben nem jó olvasni, különösen nem a Keleti pályaudvaron szinte napjában kétszer áthaladva. Az arab és mindenféle üzérek homlokán óhatalanul a lüktető, nedves, piros lyukat keresed, és Oriza után kaparászol a szatyrodban, hogy leüsd a fejüket. Ők persze nem a Dixie Pig-ben vacsorálnak, hanem mondjuk az Oriental Lambban, (vagy a Keletivel szemben, a Nílusban, voltam ott és ki is jöttem élve, mondd köszönöm, mondd haleluja!) de a nyárson valószínűleg ugyanúgy hosszú disznó forog...

All Hail the Crimson King!

Csütörtökön a másik időutazás 1993-ba repített: ez igazán kellemetlen élmény, akkor kaptam életem első napszúrását, ami, ha nem próbáltad, nem tudhatod, hogy mily rohadt érzés. Akkor jól jöttem ki belőle: amikor harmadnap - már a világmindenség forgása nélkül -, magamhoz vettem az ágyba a ceruzát és a rajztáblát a gyenguszon - Lo and behold! -, tudtam rajzolni. Ezt úgy kell érteni, hogy attól kezdve bármit le tudok rajzolni. Valami helyredrótozódott átmenetileg felforrt agyamban... Na, ez nem történt meg csütörtökön (hacsak nem ostobább lettem, de az úgyis napról-napra program), és senki szerint sem lehetett napszúrás, mert az üzemudvaron történő kétszeri áthaladás alatt olyat nem lehet kapni, mindenesetre halálpontosan azok a tönetek jelentkeztek délutánra, haza kellett jönnöm a mókából, pár szerecseny, meg arab, meg latino, meg délkelet-ázsiai gyerekkel több fog elhullani emiatt, de mit csináljak, egy órával később egyáltalán nem jutottam vona haza, olyan szarul lettem, a Trombiba se tudtam elmenni, pedig szívesen találkozam vóna a folkennnel, dehát a világ ingott rendesen még péntek délben is. Szakértők vírusfertőzésnek mondják, ahogy jött, úgy ment el mára, és valószínűleg igazuk van. Én napszúrásnak éltem meg.

Péntek késő délután így aztán jól besaridonozva kellett, hogy menjek Manó első gimnáziumi évnyitójára a Berzsenyibe, és mondhatom, nem a Saridon küldött időutazásra. A gümnaszüónban rendezték az eseményt, s mivel az oskola ippeg százötven éves (ide járt pl. Gábor Dénes), hát a pán-XIII. ker. protokolláris megnyitóját itt tartották. El is gyütt a jó pógármester, és olyan beszédet vágott ki, hogy ott a panelfalak között azonnal visszazuhantam 1984-be (höhöhö), amikor GAMFos diák koromban, május elsején Matyi (Nem Dezső, nem Lúdas és nem Rákosi, hanem Szűrös) vonalas beszédit vótam kénytelen möghallgatni. Nem volt itt pártunk, meg kormányunk, meg ötéves terv, de a kora nyolcvanas évek vonalas szele fútt az ember szájábul...

Egek, az ország még mindig a bolsik kezében van, és ezeknek fogalmuk sincsen arról, hogy a világ elmozdult...

Jegyzetek:

*
Hey, look at the hooks
On your pants makes you wanna dance.
I say yeah yeah,
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

You need just enough of that sticky stuff
To hold the seams of your fine blue jeans.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

Well, it feels so right when you squeezed it tight,
When you reach the end do it over again.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

Something was Really Fucked Up

de tényleg nem tudom, hogy mi!

Kedvenc horrormagazinunkban a Heti Válaszban (Minden héten található benne legalább egy hajmeresztő leleplezés a ballibokra vonatkozóan.) olvasok egy - különben nehezen értelmezhető indokú és tartalmú -, interjút Peter Munkkal. Ez az úriember véletlenül (Véletlenül? Véletlenül?) a világ legnagyobb aranytermelője.

Na most, írja a cikk, hogy a kis Munk és családja, a holokauszttól éppen megmenekülve Kanadában mindent előlről kezdett. Nulláról, a semmiről.

Ja, nullában és semmiben én is jó vagyok, én is mindent előről kezdtem annak idején, sőt még előbbről - anyai ágon megszámlálhatalan generációkig visszamenően nincstelen tótocskák vagyunk. Igaz, így nem is veszítettük el a vészkorszakban csokoládéimporton szerzett vagyonunk jelentős részét, mint szegény Munkék. Szerintem gyerekkorában nagyapám nem is tudta, mi a csokoládé.
Én is szereztem diplomát, vegyes vegyész és villamosmérnökit, ebben még jobb is vagyok Munk szimpla villamosmérnökijétől. Na, itt jön az, hogy valami el lett kúrva. Nem kicsit, egészen nagyon. Hat évvel a diploma után kurva messze voltam attól, hogy egy barátommal sztereo hifi cuccokat és színes tévéket gyártsunk és megkeressem az első milliómat, nem kanadai dollárban, csak szimpla forintban. OK, az ócsó japán elektronika nem is buktatta meg a cégemet húsz év múlva, de mindegy, a lényeg, hogy nincs millió. Diploma után hat évvel kocsit tudtunk venni - részletre, és abba is belezöldültem. (Ja nem, az saját szín.) Még egy szar úttörő- vagy KISZtábort se tudtam privatizálni, pedig Ifjúgárdista is voltam.
Valahogy ezután az aranykitermelés bizmiszbe se tudtam beszállni - pedig akartam, hidd el, kurvára akartam! -, még akkor se tudtam megvenni egy kibaszott, piti kis bányát, amikor az arany ára harmadára zuhant a világpiacon. És senki a családból, meg az ismeretségi körből... Valami nagyon el lett baszva!
Nem tudom, hogy mi?
Valami hiányzik...

Egy adalék. A jelenlegi lakásunk előző tulajdonosát Munk Józsefnek hívják, több generációs zenész cigányok elektroműszerész (majdnem stimmel, ugye?) sarja. A névazonosság ellenére sem tudok viszont arról, hogy a lenne aranybányájuk.

Valamit ők is elbasztak.

Na mindegy, valami vidámabb:


A képet mindnyájuk kedvence, a sok értelemben nagytehetségű Szélesi Sándor készítette (a többi Szefantorról készült képpel együtt látható a sfport.net-en, ugyanitt videofelvétel a torkomból ugyanezen szerzőtől). A képen az Új Galaxis kritikai rovatának vezetője, Vásárhelyi Lajos és az ÚG szerkesztője látható. Ez utóbbi az ölemben fekszik, és láthatóan jól érzi magát attól, hogy Lajos földre zuhanó végtagokat és patakvért ígér. Elmondom, mert hang nincs a képhez: még dorombolt is hozzá a beste! Mármint a szerkesztő. A kritikus éppen azt mutatja, hogy hol ássuk majd el a lehentelt szerzők csonka tetemeit az alföldi homokban. Funny lesz, szeretek ásni, és a jövő század Móra Ference nem tud majd mit kezdeni a tömegsírokkal...

Még vidámabb, és még mindig irodalom - kritikátlanul.

Szóval, megkaptuk a domain nevet, (sőt, röhög a kurafi!) így él a Terra megújult honlapja! Az idén kékek vagyunk.

Ami annyit jelent, hogy várjuk az írásaidat meg a rajzaidat az eds@terrafia.hu mail címre, mert szepembertől újra indulunk. Csupor Béla ígérte, hogy, ha a csillagok együtt állnak, még Fórumunk is lészen.

A Terra Évkönyv már kapható A Könyvesboltban, és ha megveszed, még szavazni is tudsz az Évkönyv legjobb írásaira kategóriánként és összesítésben. Hogy miért csak akkor? Megtudod a honlapon!

Jaj, csaknem elfeledtem a legfontosabbat: jövő vasárnap (augusztius 31. , na!) a Magyar Királyi Televízió kettes, (föl)foghatatlan csatornáján, 23:45-től (Kibaszott népbutító kurafiak, nem tudnák olyan időpontban kezdeni, amikor a zátlagpógár is megnézné győzike meg majka helyett, ez nem kereskedelmi castorna elvtársak, ez gőzszógálat, vagy mi!) a Darwin rémálma című sokkoló dokumentumfilm megy. Aki elsőként megírja itt kommentben, hogy honnan ismerős még neki a helyszín és ez a tipp megegyezik azzal, amire én gondolok (Közjegyző az nincsen, bíznod kell bennem!) , az kap egyet a saját Terra Évkönyv tiszteletpéldányaim közül. Ez ám a mézesmadzag, mi? A filmet persze ne ezért nézd meg! Mé, mé? Csak. Mer' aszondom...