Raon said… II.

Eleinte úgy gondoltam, hogy nem válaszolok tételesen (utálom ezt!), hanem írok egy szép, elfogult, önös összefoglaló bekezdést válaszul, de aztán annyiszor felbukkant a "sértődés", hogy végül megsértődtem. :-)

Mindazonáltal:

A te érvrendszered egészében nagyon tetszetős, hiszen látszólag szakmailag argumentumokat sorakoztatsz föl, mely „szakmaiság” a kishazában általában mint ultima ratio került és kerül elő. Az én reagálásomat pedig igyekszel, igyekeztek érzelmi, így értelmetlen/értelmezhetetlen, mindenesetre értéktelen válasznak feltüntetni.
A dolog két helyen sántít.
Az ún. szakmaiság jelzőjét önmagatok aggattátok, aggatjátok magatokra (igaz, nagy hangon és folyamatosan, tehát előbb-utóbb mindenki, még magatok is elhiszitek), azt nagyon kevés külső érv, ítélet támogatja. Az, hogy kiadjátok a saját íróitokat, és bódultan recenzáljátok őket, az bizony azok minőségéről nem bizonyít semmit.
A külső ítéletekben pedig szakmailag és ízlésbelileg a csúcsot képviselő táborotok odáig megy, hogy ugyanannak a Sárdi Margitnak a Delta Vision Erato novellapályázatának végeredményét pozitívan értékelő véleményét, mint szakmai csimborasszót hozza fel az egyiktek (a Mercenaries post megjegyzéseiben e blogban), míg a másiktok a második rpg-s Diagnózis kritikában pro Diagnózis értékelésének mondatait nevetségessé próbálja tenni. Talán egyeztetni kellene…
A reagálásom érzelmi részére vonatkozó kitételek ott sántítanak, hogy egyikőtök sem olyan szerencsétlen, hogy személyesen ismerjen. Az a pápaszemes, pattanásos alak a blogon Tony Robinson Baldrick szerepében, és még Baldrick sem szokott csak úgy megsértődni. Én természetesen érzelmileg reagálok (öncenzúra), de aki nem, az nem ogre, és még csak nem is ember.
Viszont a logikámat az érzelmeim nem szokták befolyásolni. Sajnos még az alkohol sem…


Raon said…
Innentől viszont megint ott tartunk, hogy te azt hiszed, a bejegyzésem is csak az általad lejárató hadjáratként definiált folyamat része, függetlenül attól hogy nekem mi volt az eredeti szándékom.

Már megint használod a te/ti táborotok csodafegyverét, a gondolatolvasást. Hát, szomorú talán hallanod, de megint nem jött be! Van egyfajta munkamegosztás: a lejáratást is elvégzi valaki, azután pedig jönnek a hűvös, elegáns, „szakmai” "ítélkezők" és megadják a kegyelemdöfést. A probléma ott van, hogy sohasem flameltem nálatok. Folytasd a gondolatmenetet!
Na jó, segítek!
Hiába próbáltok lépten-nyomon sértett szerzőként beállítani, nem vagyok az. Szakmailag orka, Szabó Sanyi, László Zoli blogján sokkal súlyosabb kijelentések hangoztak el, mint az rpg-s „kritikákban”, és láss csudát, még csak nem is reagáltam rájuk nyilvánosan. Akkor hogy is van ez?

Raon said…
Térjünk át a stílusra. A válaszodból kitűnt, hogy volt két mondatom, amit sértésként értelmeztél. Ez szerintem fontos kérdés, ezért boncolgassuk.
Tehát: a szándékaimhoz hitem szerint kellően semleges hangnemet választottam, nem mocskolódtam, nem vagdalkoztam feleslegesen, csak az érveimre koncentráltam.

Ismétlem, neked nincs szükséged vagdalkozásra.

Raon said…
Legfőképpen azért, hogy te ne sértődéssel ne a stílusomra, hanem érvekkel az állításaimra reagálj.

Tessék, ha elég sokszor állítod, bizony előbb utóbb magad, de főleg mások is elhiszik.

Raon said…
Gondoltam megpróbálom, hogy ha valaki normális hangnemben, az általad használt stílust nem minősítve szól hozzád, arra milyen válasz születik (a magam naiv módján titkon remélve, hogy normális hangnemű választ kapok).

Talán nem kaptál azt? Vagy inkább nem a szád íze szerinti választ kaptál. Nem a te igazságod visszhangját. Probléma, probléma.

Raon said…
Ezzel kapcsolatos következtetéseim:
- nálad akkora sértettség van ezzel az egész üggyel kapcsolatban, hogy tökmindegy, ki hogy hozakodik elő az érveivel, az ismeretlen személy veled nem egyező álláspontja defaultból egyenlő lesz egy támadó személy lejáratni kívánó álláspontjával (magad írtad, a negatív kritikát ismeretlentől amúgy sem fogadod el)

Kedves Miklós (mielőtt megint hülyének néz valaki: Vítéz Nagybányai Horthy Miklós, de ez olyan hülyén néz ki egy megszólításban…)!
Frankot se sikerült, hát a szavaimat se hamisítsad! Negatív kritikát irányomban negatívan elfogult embertől nem fogadok el. Részleteiben ez se így van, az ilyen kritika használati értéke, hm, egyszerűen kétes. De munkaváltozatnak jó lesz.
Továbbá a „sértettség” lassan a „jelenség” és az „álláspont” szavak mellé sorakozik a szótáratokban. Tehát innentől: mindenki, aki nem ért egyet veletek, az egy sértett jelenség, vagy sértett álláspont, vagy ilyesmi.

Raon said…
- támadást látsz ott is, ahol nem kellene
- szomorúan meg kell állapítsam, a várt stílussal/prekoncepciókkal kapcsolatban tényleg naiv voltam

Mi gondod a stílussal, ember?

Raon said…
A kifogásolt két mondatra a válasz:
Moderálás a blogodból.
Te is tudod, hogy nem ez az első ilyen stílusú, ilyen témájú bejegyzésed. Egy korábbival kapcsolatban több megbízható helyről hallottam vissza, hogy a neked nem tetsző kommentek egyszerűen eltűntek. Ha ez a jelenség nem moderálás miatt jött létre, hanem azért, amit írtál, vagy eleve nem is volt ilyen jelenség, csak így hallottam, akkor ezt az állításom visszavonom, és a gyanúsítgatásért elnézést kérek (amúgy bizonyos kommentezőknél be lehet állítani olyat, hogy a komment elmegy, de az oldalon nem jelenik meg, és a moderátor tudja engedélyezni, hogy megjelenjen-e vagy sem. Ennek ismeretében egy, a felhasználó elküldött és soha meg nem jelenő kommentet mögé nem alaptalan gyanú moderátori tevékenységet képzelni).

Eleve prekoncepciós hozzáállás számára semmi sem alaptalan. Csak egy teljesen haszontalan információt hadd osszak meg itt veletek: egyetlen dologgal lehet valóban megsérteni, ha az egyenességemet, szavahihetőségemet kétlik. Akkor valóban megsértődöm.

Raon said…
Másik kifogásolt mondat: „Valószínűleg nehezen lesz hihető, hogy engem a vita azon része nem érdekel, hogy kinek van igaza és miért - véleményem természetesen lenne, de nem hinném, hogy azzal előbbre jutnál.”
Abban igazat kell adjak, hogy ez kifogásolható – a jelek szerint bármennyire törekedtem a korrekt hangnemre, egy fricskás értelmezési lehetőség csak benne maradt.

A törekvést díjazom.

Raon said…
Tehát idevésem még egyszer (bízva abban, hogy ha ebben is marad efféle, félreértésre okot adó mondat, azt nem akarod majd félreérteni): próbálok normális hangnemben írni, hogy te ne sértődéssel ne a stílusomra, hanem érvekkel az állításaimra reagálj.

Úgy legyen! Lássuk. (Bár az a fránya sértődés… már megint…)

Raon said…
Véleményem szerint a meggyőződéseid jelentősen korlátozzák az érvelési rendszered lehetőségeit. Ráadásul ezek szerintem téveszmék, szerinted nem. Szerinted ezekkel együtt is képes vagy logikus állásfoglalásra, szerintem nem. Szerinted az elfogultságom okán én nem lehetek objektív, szerintem ez akár még igaz is lehetne, de nem ilyen tálalásban, nem ilyen végkövetkeztetésekkel. Jelenleg erről egyeztetünk.

“Véleményem szerint a meggyőződéseid jelentősen korlátozzák az érvelési rendszered lehetőségeit. Ráadásul ezek szerintem téveszmék, szerinted nem. Szerinted ezekkel együtt is képes vagy logikus állásfoglalásra, szerintem nem. Szerinted az elfogultságom okán én nem lehetek objektív, szerintem ez akár még igaz is lehetne, de nem ilyen tálalásban, nem ilyen végkövetkeztetésekkel. Jelenleg erről egyeztetünk.” Remélem pontosan idéztem. :-)

Raon said…
Nem könnyíti meg az egyeztetést, hogy a személyes érintettséged olyan szinten áthatja az érveidet, hogy az ember hiába akarna objektív lenni, a bejegyzéseid érzelmi túlfűtöttsége simán elviszi a fókuszt arról, amiről beszélünk arra, mit hogy mondtál.

Mint azt megpróbáltam megértetni veletek, én a magam nevében beszélek, míg te, ti a köz, a magasabb ízlés, a Delta Vision, de mindenképpen a kedves kis baráti körötök nevében.
Természetesen sokszor nehezen visszafejthető nicknevek mögé bújva, vagy anonim módon. Te tudod, hogy ki Hannibal Lector, én is tudom, de egészen sok ember nem tudja, hogy kicsoda, és miféle elfogultságok mozgatták a kezét.
Egy ideje hajlamos vagyok azt gondolni, hogy Rorimack intellektuálisan és egyenesség tekintében a legkülönb tagja a táborotoknak.
Érzelmi túlfűtöttségről beszélsz? Csak nézd meg szépen a kommentjeiteket!

Raon said…
Bizonyos témákban ordít az információhiány az álláspontodból, így nincs mit csodálkozni azon, hogy téves alapokról téves következtetésekre jutsz.

Gyerünk, példát az infóhiányra, hamar, hadd tanuljak! Vagy ne dobálózz ilyes kijelentésekkel egyáltalán!

Raon said…
Nézd, ha neked ez a fixa ideád, én nem akarlak ennek az ellenkezőjéről meggyőzni, de akkor embertársi tiszteletből kívánom neked, hogy egyszer átélhesd, milyen az, amikor egy „tábor” elsősorban nem baráti/ellenségi/kiadói/üzleti, hanem SZAKMAI alapon szerveződik.

Mint érvelésed csaknem minden elemével, csak az az egyetlen hiba, hogy az alapaxióma egy kicsit "shaky". TE/TI azt mondjátok, hogy nem barátilag, hanem szakmailag szerveződtök. Azt leszámítva, hogy ennek a tények kissé ellentmondanak, bizonyítani kellene azt a hatalmas szakmaiságot. Végre nem önmagatok által. Lásd mint fent.

Raon said…
Egy ilyen „csoportosulásnak” én a tagja vagyok, és a szerzett tapasztalatok tükrében minden feltörekvő írótársamnak kívánom, hogy mielőbb hasonló körökbe jusson.

Itt a lényeg: mindenkinek ezt kívánod. Mi van azzal, aki nem kér ebből, aki nem kér a te/ti szakmaiságotokból? Megmondom: az ami velem, Szélesi Sanyival és még jó néhányunkkal történt és történik.

Raon said…
Hitem szerint az általam írtak azt jelentik, hogy kettő mindenképpen van. Nyilván lehet definiálni többet is, többféle alapon, de mert ennek a jelenlegi érvelésben semmi jelentősége, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez olyan félreértés volt a részedről, ami csak az álláspontod megtámogatásához kellett.

Jól látod. Axiomatikus kijelentéseket teszel, mert nagyon hozzászoktál már, hogy a szakmai/baráti körben nincs ellenpofázás, amit mondotok, az úgy van. Arra szerettem volna rámutatni, hogy van másféle vélemény, másféle felosztás, esetleg valaki nem fogadja el a te/ti véleményeteket, felosztásaitokat öndefinicióitokat egyedül üdvözítőnek.

Raon said…
Egyébként az általad leírtakból úgy tűnik, magad sem különösebben lelkesedsz a nem szakmai alapon szerveződő csoportosulásoktól. Ha így van, érdekes pikantériája a véleménycserénknek, hogy ugyanazt tartjuk elítélendőnek, jelenleg mégis egymással szemben állunk.

Pikáns? Elkeserítő. Okait ne taglaljuk most, elég sok minden elhangzott már itt. Egy biztos: szakmailag (kívülről) megtámogatva sem fogadok el semmiféle monopóliumot. Akkor pedig különösen nem, ha a szakmaiság hirdetése mindössze körön belülről jön. Lásd mint fent.

Raon said…
Tehát szerinted azért van annyi szemét a piacon, mert kezd teret nyerni az a nézet, hogy az írás tanítható? Ha te ezt komolyan így gondolod, akkor csak arra tudok gondolni, hogy fogalmad nincs azokról az irányelvekről, azokról a munkákról, amelyek írói tanulás címszavak alá tartoznak.

Nyilván, hogy nekem semmiről halvány fogalmam sincsen. Esetleg ilyesmit tételeztem volna róla, rólatok? Könnyen jön a szó, barátom…

Raon said…
Ennek kifejtése messzire mutatna, ezért csak egy tömör összegzés: az írásnak egy része tanítható, más része nem (ezt hívják tehetségnek), és azok, akik ezzel manapság komolyan foglalkoznak, sosem hirdették másképp. Ha így jutott el hozzád, akkor nem vagy képben a témával kapcsolatban, és a magát tájékozottnak tartó laikus szerepében fogalmazol meg sarkos véleményt. Járj utána, ellenőrizd, ha nekem ezt nem hiszed el.

Az erre épített érvelésedet innentől inkább semmisnek tekintem.

Annak tekinted, aminek akarod, miután elismételted. Az írás egésze nem tanítható, mert tehetség híján a végeredmény minőségileg elfogadhatatlan, akárhol és akárkitől is tanult az illető. Mégis tanít mindenki írást, hogy aztán a tehetségtelen, de “írástechn(ológia)ilag” tökéletes szemetek árasszák el a médiumokat. Másfelől “írástechn(ológia)ilag” tökéletlen művek is lehetnek zseniálisak és maradandóan értékesek.
Az “írástechn(ológia)i” tökéletesítés csak ott hozza elő a tehetséget, ahol van. Ahol nincs, ott nincs és nem is lesz: mint oly sok mindenben, itt is a Markovnyikov szabály érvényesül. Az én szemléletem – és ezt semmiképpen sem akarom rád/rátok erőltetni –, hogy előbb fel kell ismerni a tehetséget, azután azt kell vagy nem kell és lehet vagy nem lehet “írástechn(ológia)ilag” tökéletesíteni. Van akit nem kell, mert eleve, mint Pallasz, vagy nem kell, mert tökéletesíti önmagát vagy nem kell, mert nem lehet (égigérő egó). Hasonlóan, valakit nem lehet, mert mert eleve, mint Pallasz, így tökéletes, vagy nem lehet, mert önmagát tökéletesíti vagy nem lehet az égigérő egója miatt.
Egy rendszer olyan erős, mint a leggyengébb eleme. Ha egy elem egészében hiányzik - az írásban a tehetség – a rendszer egésze működésképtelen. Ha egy autóból hiányzik a motor, lehet akármilyen tökéletes belső és külső designja és kivitelezése, mint autó - nem működőképes rendszer.

Raon said…
Személyes érintettség, amiért én „a másik tábor szemléletét a magaménak tartom”. Kedves balfrász, anno 2000-ben az én indítottam az rpg.hu-n a Scriptóriumnak nevezett írói önképzőkör első körét, aminek az elmúlt években lehetett némi szerepe az általad ízlésdiktatúrának, szekértábornak (stb.) titulált ízének kialakításában. Megjegyzem, ez a társadalomra is veszélyes, nyilvánvalóan bolseviszta alapokon működő diktatúra-modell fénykorában hét működő körrel, összesen mintegy száz-százhúsz taggal próbálta támogatni az amatőr írók képzését. Azóta sok minden változott, de pár dolog biztossá vált: a kikristályosodó irányelvek mentén kialakult egy működő modell, az amatőr írók fejlődésének egy továbbra sem kizárólagos, csak lehetséges(!), ingyenes, és elérhető útja.

Azon az alapon, ahogy te felveszed a kritikát, én is felhozhatnám, hogy miért akarod befeketíteni ezt a kezdeményezést, ízlésdiktátoroknak, és önérdekből működő brancsnak bélyegezni azokat, akiknek valaha közük volt ehhez, illetve visszamenőleg degradálni azok munkáját, akik nem kevés energiát befektetve segítettek létrehozni ezt a modellt. De minek? Egyszerűbb legyinteni az egészre – illetve párszor tenni néhány kísérletet, hátha győz a józan ész.

Kedves Mosó Masa!
Örülök, hogy megint beindult az összemosógép! Tehát nem verte ki a biztosítékot. Nálam valahogy mindig kiveri.
Kirohantam volna valaha az írókörök ellen? Mutasd hol?
Egyszer számon kértem az output-ot (kifejtés), egyszer felhoztam, hogy negatívan hatott László Zoli prózájára. Ennyi.
A módszerrel nem értek egyet, a végeredménnyel sem (kifejtem, hogy miért) de énfelőlem még tízszer ennyi írókört is csinálhattok. Ha valaki úgy érzi magát jól, miért kéne elvenni az örömét?
Annyit tettem és teszek mindössze szóvá, hogy bár akkor nem tudtam az általad most beadott számot, a publikáló írókat, de főleg a tehetséges írókat (Csilla és Rorimack, de ő meg nem látom, hogy valódi irodalmat írna (na itt lehet információhiány, de mindenképopen olvasnék még tőle azon túl, ami az rpg-n fenn van)) és az eltelt időt tekintve nagyon kicsi az output. Számszerűleg. És itt is, például Csilla írókör nélkül is jó író lett volna. Hogy ez az output miből fakad, azt nem tudom, de valójában nem is érdekel, a ti belső ügyetek.
Az viszont már nem, ha az írókörök arra „használódnak”, hogy a tagjaik egyféle (értsd egyetlen féle, és ebben nem minőség, hanem számszerűség ítélődött meg) ízlés, egyféle szemlélet elsajátítói és militáns hirdetői legyenek. Különösen nem, ha mindez mögött ott látszik egy kiadó csupasz gazdasági érdeke is.
Vagy, megfordítva, tagja lettem volna az íróköreiteknek, és kértem volna, hogy ilyen módon „segítsetek”? Lehet, hogy lágy az agyam, de ilyesmire nem emlékszem.

Raon said…
Innentől nem kell az összeesküvés-elmélet: anno Rori is tagja volt a körnek, onnan ismerem, ennyi a nagy titok. Ha már impresszumokat nyomozol, ezt sem lett volna nehéz kideríteni, megkímélve ezzel az olvasókat egy újabb, alapvetően a te félreértéseden alapuló okfejtéstől.

Ember! Hol a félreértés? Hol állítottam, hogy te nem vagy tagja a baráti körnek? Muszáj szinte minden bekezdésben hülyének beállítani?
Egyébiránt baráti körötök néhány tagja vehemesen tagadja ennek a personal networknek a létezését. Szóval jó lesz vigyázni, ha nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb.
Másrészről, mivel fogalmam sincs, hogy valójában kit takar a Raon név (információhiány) anélkül biztos voltam érintettségedben, hogy különösebben utánanéztem volna.

Raon said…
Aztán az elmúlt hét év után nyilván nem csak rálátás és tapasztalat, hanem elfogultság is jutott – ennek talán az az oka, hogy az a fajt írói képzés, ami mi követünk, bizonyíthatóan működik (és mivel próbáltuk, ez a fajta szemlélet bizonyíthatóan többet segíthet egy írónak a munkái tökéletesítésében, mint amit pl. te is képviselsz).

Már megint az öndefiniálás: "bizonyíthatóan működik". Magatok bizonyítotok magatoknak. Saját kiadóitok nagy sikerrel kiadnak benneteket. Valószínűleg sohasem fogjátok megérteni, hogy külső kontrollra mindig szükség van. László Zoltán nem a ti segítségetek miatt publikál majd a Galaktikában, hanem saját tehetsége jogán. És, biza, a Nagate még sokkal jobb lett volna, ha elvisel egy kis szerkesztést. Ennyit a módszerről.
Nem tudtam, hogy jelentkeztél a Terrára írással, és dolgoztunk volna együtt. Azt sem tudom, hogy bárkivel a Terra írói közül kapcsolatban lennél. Eképpen semmi információd sincsen arról, hogy mennyiben vagy mennyiben nem segít egy írónak a munkái tökéletesítésében az a szemlélet, amelyet én képviselek.

Raon said…
A többi, felhozott részletre nem írok részletes elemzést írni, mert jelenleg semmi értelme. Oldalakat tudnék telepötyögni arról, hogy az egyes részletezéseidben mikor miért nincs igaza, de tartok tőle, ebben is csak a támadást látnád, akkor meg minek.

Bizony, minek is?

Raon said…
Az álláspontod védekezőnek, visszatámadónak, és sértettnek tűnik, és szerintem így nem lehet konstruktív vitát/értekezést folytatni.

„Az álláspontod védekezőnek, visszatámadónak, és sértettnek tűnik, és szerintem így nem lehet konstruktív vitát/értekezést folytatni.” Remélem pontosan idéztem.

Raon said…
Készséggel elismerem, hogy a negatív tapasztalataidnak lehet valóságalapja, mert ezek nyomait természetesen én is látom,

Nocsak! Tényleg? Nahát! Ilyet! Halkabban te!

Raon said…
de a miérteket és a kiindulási alapokat tekintve annyira másképp látjuk ezeket a dolgokat, hogy ezen a ponton részemről be is állt a patthelyzet.

Az sem egy rossz eredmény. :-)

Raon said…
Amennyiben sikerült megvilágítanom az irányelveimet, és ennek tükrében nem egy nagy összeesküvés gerillaharcosát fogod bennem látni, hanem független személy magánvéleményét (amivel esetenként mások is egyetérthetnek), lehet veled korrekt hangnemben objektivitásra törekedve beszélgetni, folytathatjuk.

Már megbocsáss, neveztem én itt valaha is valakit gerillaharcosnak? A Békehadtest tudtommal reguláris, egyesek asszem szép fizetést is kapnak. Persze vannak portyázó alakulatok is, de nem hiszem, hogy te közéjük tartoznál.

Four letter words

Az egyébként meglehetős színvonalasra sikerült (minusz 3D nonszenszek) Metagalaktika 9.5-et olvasom. (ha végzek, talán ismertető, de nem biztos, sok a remaladás) Szóval megakadt a szemem a Silverberg novellában e fordítói leleményen: "basszus".

Már régóta gondolkodom azon, hogy a fordításnak a jelenkori magyart vagy inkább a novella megírása korabeli magyart kellene-e tükrözni, de e térem még nem jutottam megegyezésre magammal. Így, annak boncolgatásától függetlenül, hogy a mai nyelvet mérgező tiniszleng elburjánzása jó vagy nem jó, erről a "basszusról" csak annyit: nem jó!

Nem jó, mert az eredetiben nyilvánvalóan a jó örek "fuck" szerepelhetett, ha szerepelt, nem valami PC változat, "fux", "fax", "fox" vagy ilyesmi. Az amerikai káromkodás-fantázia meglehetősen szegényes, nem mondanak le a jó öreg fuck ilyen-olyan nyelvtani alakjairól túl könnyen egy semmitmondó finomkodás kedvéért..
Amikor a "basszust" először hallottam (kb 2000 táján) felnőttek, diplomás, soxor PhD-s kollégáim kollegináim szájából, kissé elkerekedett a szemem. "Mi van?" gondoltam, "Szégyellünk tisztességesen káromkodni? Szégyelljük a bazmeget? Túl proli?" Szóval kényes ogregyomrom, bla, bla, bla...

Szóval, tisztelt fordítók! Hacsak nem tiniket fordítunk, kerüljük már ezt a finomkodó szahart! Annál is inkább, mert viszont a magyar káromkodás-fantázia igen gazdag.

Még egy nyelvtani/nyelvészeti gumicsont: mondhat az akadémia amit akar, ha egyszer elkúrták, akkor elkúrták. A mi nyelvünk jó sokáig gondosan ügyelt, hogy ne legyen különböző értelmű, azonos írásmódú szavak. Csak gondoljj a felszólító mód helyesírására! ennek fényében a barikád...

Más, csak azért, hogy demonstrációként szolgáljon az ostoba és rest, ámbár egészen kutyaszerűen (Berta, berni pásztor, szuka, hatéves, pl.) szolgalelkű olvasóra itt egy idézet Jud (Jud Lorin, Amon? whoever!) blogjából. Természetesen a Diagnózisra vonatkozik:

"Igen, szinte röhejes. Sajnálom, szegény Diagnózis írót, ha van egy kis érzékenység benne, és eljutott hozzá az rpg-s kritika,. most nagyon szégyelli magát. Én szégyellném. Égő ilyen xart kiadni az ember kezéből. (Csak a kritika alapján mondom ezt, nem találkoztam a könyvvel.)"

Igen, most mélységesen szégyellem magam. De nem azért természetesen.

Megint más:

A Bezerédi utcában, az ötös szám alatt, ferdén átellenben a Baglyos házzal áll Budapest talán legotrombább, minden harmóniát nélkülöző, és az indokolatlan asszimetriát kiválóan demonstráló háza, Herr Loos kedves kis bon mot-jának egyenes ági következménye.
Ha arra jársz, érdemes egy pillantást vetni rá és borzadni!
És, ha már ott vagy, csak egy sarok a Rákóczi úttól, megnézheted a Baglyos házat is. Messze nem tökéletes a felújítás, de akik eredetileg építették/építtették, élni akartak, nem csak lakni. Vannak még ilyen kincsek a rólam elnevezett városrészben.
A Pávás ház például a Fecske és Bérkocsis utcák sarkán. Sajnos kissé romos.

Az én városom

Az én városom most üres. Nélküled
a gravitáció is kiköltözött
belőle: a párolgó aszfalt fölött
súlytalanul lebegek. A szél vezet
a mocskos járdákon, s az ismerős
helyeken kezed után kapkod kezem,
ahogy, mint kisgyerek, elfeledkezem
nem vagy velem éppen. De olyan erős
az illúzió! Tenyeremben érzem
ujjaid, és zavartan tovább megyek,
újszülött-szemmel a falakat nézem,
és ismeretlen helyeket keresek
tíz körömmel kapaszkodásra készen,
hol hiányod hiányzik: pihenhetek.

Mivel szalmaözvegységem elmúlt, most sokáig nem lesz vers. Asszem. (balról: Hurrá!)