Számítógépprogram kódokat (khm, khm, fejlett progamnyelv utasításokat*), szépirodalmi szövegbe applikálni a nyocvanas évek elején, kb. három percig volt nóvum és originalitás. Mára divatfogás, horribile dictu, modorosság. Abból is az ócsóbbik.
Még akkor is, ha egy újszülöttnek minden vicc új.
Jegyzet:
* Ha már, akkor tessék ezt az interpeter utáni állapotban vagy assemblyben megtenni! Ugye milyen tömeges érdeklődést keltene?
2008. február 12., kedd
2008. február 10., vasárnap
The Roland Barthes Sting
Na figyelj! Ebben az országban élsz te is!
Népszínház utca, nyócker, kis könyvesbolt. Miután sehol sem találtam egy bizonyos könyvet, ha már arra jártunk a lányommal, gondoltam, próbát teszek.
Amíg az eladó hölgy a számítógépben kereste nekem Roland Barthes A szöveg örömét, lányom a könyveket nézegette.
Persze a könyv itt sem volt meg, elköszöntem. Manó, a maga tizennégy éves hirtelenségével és szögletességével kipattant a boltból.
Még be sem csukom magam mögött az ajtót, látom, hogy boltosnő, mint a vércse szökik a kirakathoz, teljes gyanakvással tapad az ablakra, és bámulja a lányomat.
Visszalépek, Mi van?
Mondja a nő, A Manó olyan hirtelen hagyta el a boltot...
Mondom, A lányom ő, és ilyen hirtelen.
Ebben maradtunk.
Tehát, a Roland Barthes Sting a következő: bementek ketten a könyvesbótba, és amíg az egyiktek egy valószínűtlen könyv keresésével lefoglalja a bótost, a másik kirámolja az egész jointot. Jó mi?
Ebben az a bibi, hogy a nyóckerről beszélünk, a Körút külső oldalán, a Baross utca Keleti pályaudvar felő eső oldalán vagyunk, ahol nagy valószínűséggel Roland Barths-nak még a nevét se hallották. Legfeljebb a "Bárdos Roland, az a strici?" formában. És könyvekre utazik itt valaki?
Rendben ha egy kicsiny boltba bevonul két ogre, gyanús, nagyon gyanús.
De a lányom amúgy is kissé negatív önértékelésén nem lendített valami sokat, hogy bolti tolvajnak nézték. Engem mondjuk nem zavar, ha Faginnak tartanak, de egy serdülő gyereket az ilyesmi komolyan megsebez...
Más: elolvastam Hackett A poszthumán döntését. Ismertető itt.
Népszínház utca, nyócker, kis könyvesbolt. Miután sehol sem találtam egy bizonyos könyvet, ha már arra jártunk a lányommal, gondoltam, próbát teszek.
Amíg az eladó hölgy a számítógépben kereste nekem Roland Barthes A szöveg örömét, lányom a könyveket nézegette.
Persze a könyv itt sem volt meg, elköszöntem. Manó, a maga tizennégy éves hirtelenségével és szögletességével kipattant a boltból.
Még be sem csukom magam mögött az ajtót, látom, hogy boltosnő, mint a vércse szökik a kirakathoz, teljes gyanakvással tapad az ablakra, és bámulja a lányomat.
Visszalépek, Mi van?
Mondja a nő, A Manó olyan hirtelen hagyta el a boltot...
Mondom, A lányom ő, és ilyen hirtelen.
Ebben maradtunk.
Tehát, a Roland Barthes Sting a következő: bementek ketten a könyvesbótba, és amíg az egyiktek egy valószínűtlen könyv keresésével lefoglalja a bótost, a másik kirámolja az egész jointot. Jó mi?
Ebben az a bibi, hogy a nyóckerről beszélünk, a Körút külső oldalán, a Baross utca Keleti pályaudvar felő eső oldalán vagyunk, ahol nagy valószínűséggel Roland Barths-nak még a nevét se hallották. Legfeljebb a "Bárdos Roland, az a strici?" formában. És könyvekre utazik itt valaki?
Rendben ha egy kicsiny boltba bevonul két ogre, gyanús, nagyon gyanús.
De a lányom amúgy is kissé negatív önértékelésén nem lendített valami sokat, hogy bolti tolvajnak nézték. Engem mondjuk nem zavar, ha Faginnak tartanak, de egy serdülő gyereket az ilyesmi komolyan megsebez...
Más: elolvastam Hackett A poszthumán döntését. Ismertető itt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
