Something was Really Fucked Up

de tényleg nem tudom, hogy mi!

Kedvenc horrormagazinunkban a Heti Válaszban (Minden héten található benne legalább egy hajmeresztő leleplezés a ballibokra vonatkozóan.) olvasok egy - különben nehezen értelmezhető indokú és tartalmú -, interjút Peter Munkkal. Ez az úriember véletlenül (Véletlenül? Véletlenül?) a világ legnagyobb aranytermelője.

Na most, írja a cikk, hogy a kis Munk és családja, a holokauszttól éppen megmenekülve Kanadában mindent előlről kezdett. Nulláról, a semmiről.

Ja, nullában és semmiben én is jó vagyok, én is mindent előről kezdtem annak idején, sőt még előbbről - anyai ágon megszámlálhatalan generációkig visszamenően nincstelen tótocskák vagyunk. Igaz, így nem is veszítettük el a vészkorszakban csokoládéimporton szerzett vagyonunk jelentős részét, mint szegény Munkék. Szerintem gyerekkorában nagyapám nem is tudta, mi a csokoládé.
Én is szereztem diplomát, vegyes vegyész és villamosmérnökit, ebben még jobb is vagyok Munk szimpla villamosmérnökijétől. Na, itt jön az, hogy valami el lett kúrva. Nem kicsit, egészen nagyon. Hat évvel a diploma után kurva messze voltam attól, hogy egy barátommal sztereo hifi cuccokat és színes tévéket gyártsunk és megkeressem az első milliómat, nem kanadai dollárban, csak szimpla forintban. OK, az ócsó japán elektronika nem is buktatta meg a cégemet húsz év múlva, de mindegy, a lényeg, hogy nincs millió. Diploma után hat évvel kocsit tudtunk venni - részletre, és abba is belezöldültem. (Ja nem, az saját szín.) Még egy szar úttörő- vagy KISZtábort se tudtam privatizálni, pedig Ifjúgárdista is voltam.
Valahogy ezután az aranykitermelés bizmiszbe se tudtam beszállni - pedig akartam, hidd el, kurvára akartam! -, még akkor se tudtam megvenni egy kibaszott, piti kis bányát, amikor az arany ára harmadára zuhant a világpiacon. És senki a családból, meg az ismeretségi körből... Valami nagyon el lett baszva!
Nem tudom, hogy mi?
Valami hiányzik...

Egy adalék. A jelenlegi lakásunk előző tulajdonosát Munk Józsefnek hívják, több generációs zenész cigányok elektroműszerész (majdnem stimmel, ugye?) sarja. A névazonosság ellenére sem tudok viszont arról, hogy a lenne aranybányájuk.

Valamit ők is elbasztak.

Na mindegy, valami vidámabb:


A képet mindnyájuk kedvence, a sok értelemben nagytehetségű Szélesi Sándor készítette (a többi Szefantorról készült képpel együtt látható a sfport.net-en, ugyanitt videofelvétel a torkomból ugyanezen szerzőtől). A képen az Új Galaxis kritikai rovatának vezetője, Vásárhelyi Lajos és az ÚG szerkesztője látható. Ez utóbbi az ölemben fekszik, és láthatóan jól érzi magát attól, hogy Lajos földre zuhanó végtagokat és patakvért ígér. Elmondom, mert hang nincs a képhez: még dorombolt is hozzá a beste! Mármint a szerkesztő. A kritikus éppen azt mutatja, hogy hol ássuk majd el a lehentelt szerzők csonka tetemeit az alföldi homokban. Funny lesz, szeretek ásni, és a jövő század Móra Ference nem tud majd mit kezdeni a tömegsírokkal...

Még vidámabb, és még mindig irodalom - kritikátlanul.

Szóval, megkaptuk a domain nevet, (sőt, röhög a kurafi!) így él a Terra megújult honlapja! Az idén kékek vagyunk.

Ami annyit jelent, hogy várjuk az írásaidat meg a rajzaidat az eds@terrafia.hu mail címre, mert szepembertől újra indulunk. Csupor Béla ígérte, hogy, ha a csillagok együtt állnak, még Fórumunk is lészen.

A Terra Évkönyv már kapható A Könyvesboltban, és ha megveszed, még szavazni is tudsz az Évkönyv legjobb írásaira kategóriánként és összesítésben. Hogy miért csak akkor? Megtudod a honlapon!

Jaj, csaknem elfeledtem a legfontosabbat: jövő vasárnap (augusztius 31. , na!) a Magyar Királyi Televízió kettes, (föl)foghatatlan csatornáján, 23:45-től (Kibaszott népbutító kurafiak, nem tudnák olyan időpontban kezdeni, amikor a zátlagpógár is megnézné győzike meg majka helyett, ez nem kereskedelmi castorna elvtársak, ez gőzszógálat, vagy mi!) a Darwin rémálma című sokkoló dokumentumfilm megy. Aki elsőként megírja itt kommentben, hogy honnan ismerős még neki a helyszín és ez a tipp megegyezik azzal, amire én gondolok (Közjegyző az nincsen, bíznod kell bennem!) , az kap egyet a saját Terra Évkönyv tiszteletpéldányaim közül. Ez ám a mézesmadzag, mi? A filmet persze ne ezért nézd meg! Mé, mé? Csak. Mer' aszondom...

Weird Experiences

szerkeszteni novellákat jobbára ösméretlen írókkal. Ez történik az Új Galaxisban, és érdekes, kezdenek válaszolni a szerkesztői véleményekre, még azok is, akik nem kerültek az első tízbe és illedelmesen megköszönik, sőt, külön, hogy végre valaki véleményt, sőt szakmai véleményt mondott az írásukról.

Úgy láccik ez nem szokás a kishazában.

Mondjuk, and that is a really weird experience, ha érted, mire gondolok, Analog/Asimov's-éknál Amerikában sem szokás. Csak illatos kis formalevélke: nem illik a profiljukba meg egyáltalán, semmi eredeti nincs benne. Well, valóban nem illik az embernőket baszó mutáns kutya vonalba, de egyébként is, érezhetően nem olvasták el...

Mondjuk, vissza az Új Galaxisba, ketten még nem reagáltak, nekik nem tanácsoltam az írás folytatását (ilyet nagyon ritkán teszek), lehet, hogy szó szerint vették...

Érdekes módon három novella már be is esett a következő témára...

Csaltam: az egyik még a sportpályázattal egyidőben jött, és a másik kettő is már készen volt. Ilyen a szölaví.

Szintén fura dolog volt szembesülni a ténnyel, hogy az AVANA Képregénypályázaton feltűnt hat kezdő tehetség közül kettőt levélben kellett ma megkeresnem, hogy illusztrációt akaroooooooók!

Igen, drága Doktor, kitalátad, az ÚG novellák illusztráltak lesznek - saját jogon. Ilyen is régen esett már a Kishazában!

Computerized Jeremiad

Nem vagyok geek, szinte sohasem iszom kávét, a pizzámat magam sütöm, és nem rendelem, ugyan tudok programot írni még real time-ban is, de a béke megőrzése és az emberiség jövője kedvéért nem teszem, de ha tenném se állnék föl a kódsor közben kávézni, meg cigizni, hogy ne tudjam, hogy is tartottam, amikor visszaülök a rohadt gépem mellé, és igazából nem is henteltem le senkit, csak Gates és Jobs papákat paszíroznám vissza kedves mamájukba, de nem csecsemőkorukban, hanem amikor már kamaszodni kezdenek, és karikás a szemük a sok rejszolástól, ja és már nem háromkilósak, na ez a lényeg, nem rejszolás meg a karika, de azér a pattanás meg a szemüveg se segített, azért olyan ez az egész ámítástechnika, mert olyan emberanyag csinálta és csinája, akit kamaszkorában sorozatos nemi kudarcok értek, és inkább a kódokba verték a tudományukat, ahelyett, hogy az anyukájukkal szórakoznának helyettünk, Gates hasonlata az autókra igaz, de ha a számológépekre alkalmazná azzal a kitétellel, hogy ha nem ő és a hozzá hasonlóak kezdték volna el, azt kéne csacsogni a kapzsi barmának, hogy ma már a vilgon minden embernek lenne olyan tenyérgépe és hálózati kapcsolata, ami lepipálja a mai legmodernebb sokmagos anyámtyúkját, holografikus kijelzővel és huszonnégy óráig tartó akkuval, de a lényeg, hogy olyan programokkal, melyek nem basznak föl négyszázezer darab fájlt a gépre, hogy egyáltalán elindulni tudjanak, de főleg nem omlanak össze fél percenként, ledarálva a merevlemezt is, nem is lenne merevlemez, a kurva anyját, aki kitalálta, szilárdtest memória lenne, terrabájt méretben, ajjaj, túl sok az anya a szövegben, valószínűleg túl sokat gondolok ezeknek az anyjára, aki valami egészen ősi mesterséget űz még most is, bár a rútviszeres potrohú floridai nyugdíjas papák már fanyalognak és nem veszik be a viagrájukat... ha igazán jótékony lenne a világgal, időgépet építene, és visszamenne abba korba, amikor Jobsék is kezdték, és egy kiállításon egymás mellett volt a standjuk, és akkor felrobbantaná az EGÉSZ kurva csarnokot, nemcsak magukat meg Jobsékat, az EGÉSZ kurva csarnokot, a rengeteg geekkel, akiket még nem hívtak geeknek, csak lütyő kamasznak, meg a pattanások, és lehetne előről kezdeni, az IBM és a Xerox is baszhatja, odaadta a jétékszereket két kapzsi, pápaszemes tinédzsernek, tudván, hogy úgyis elbassza mindkettő, mert csurig vannak azzal a bizonyos folyadékkal, amelytől más kortársuk annak rendje és módja szerint szabadul meg, ahelyett, hogy elásták volna őket a kukoricásba, mint Joe Peschi-t

ÚJ Galaxis

Annyi mindent akarok leírni, tehát inkább semmit sem írok le.

Csak a most legfontosabbat:

Az Új Galaxis Sportpályázatának értékelése lezárult.

Nézd meg, ha érdekel.

Ugyanitt megtudhatod, mi a koncepciója a továbbiakban az Antológiának.

Ugyanitt megismerheted majd a következő két szám tematikáját, amelyekhez írásokat várunk.

Ugyanitt Trabant eladó.

Hogy a túróba tegyek be linkeket, amikor ez a kibaszott szafari (faszari!) sem a kódot nem engedi látni, sem linkbeillesztési lehetőséget nem ad, azt egyelőre nem tudom, gyűlölöm a számítógépeket, de legfőképpen a programokat kitaláló és utána össze-vissza baszó idióta, pattanásosképű, kávészürcsölő, pizzazabáló geeekeket!

Le fogom tölteni a Firefoxot, ami viszont kinyírja majd lassan a gépemet, de nem baj, kiköszörülöm a láncfűrészt és minden rohadt számítógépbuzit lehentelek, és utána kijavítom majd a linkeket.

Meg is tettem.