Nem értem. Egy kiadó kiír egy regény pályázatot, komolytalan, de legalább komolyan vehető díjjal.
A Kossuth kiadó, az a kiadó tudni illik, amely a Kozmosz Fantasztikus Könyvek előtt biza a Kossuth Fantasztikus Könyvek sorozatot adta ki, mondjuk a Nehéz istennek lenni vagy a Vénusz üzlet.
Az a kiadó többek között lektűrt adott ki és lektűrt ad ki, és a pályázat arról szól, hogy lektűrt várnak M. Crichton és R. Cook szellemében.
Erre azok a jóemberek, akik íróként szintén nem adtak és adnak ki mást a kezükből, mint lektűrt és olvasóként kilószám forgatják a kezükben a science fictionnak nevezett lektűrt, ezek a jóemberek leállnak fikázni a pályázatot és Crichtont.
A jóemberek kategorikusan kijelentik, hogy Crichton nem szépirodalom, miután halálba fanyalogták magukat a modern irodalmon, mondván, hogy azok depressziósak és nem a közönséghez szólnak, és egyes klasszikusokon is, elavulást emlegetve. (Igen, ebben az országban egyes ifjak SMS hadjáraton követelték a Pál utcai fiúk tananyagból való törlését. Valaki a Solárián ugyanezt kívánta Gogollal. (Nem Google, hülye!))
Az egész hazai sci-fi/fantasy mezőnyben nincs olyasvalaki, aki Crichton írói-szépírói munkásságának csak a közelébe is érne. Nem volumenre gondolok. Nem csak irodalmi, de tudományos vonatkozásban sem. És ugyanebben az egész halmazban nincs senki, aki nem szeretne mondjuk olyan könyvet írni, mint a Jurassic Park. Pláne nincs olyan, aki nem szeretné zsebrevágni a piciny töredékét annak, amit Crichton azért az egy könyvért kapott. Aki ezt tagadná, az most küldje el a segédeit, mert azt enyhén szólva itt és most őszintétlennek nevezem. Mint kihívott fél, a fegyvert én választom, és ígérem fájdalommentes, ámbár egészen tudományos lesz…
Az Androméda törzs – filmen – volt, ami először a sci-fi felé lökött. Nem a Star Wars.
És irányzatot teremtett az irodalomban. Hol, melyik magyar sci-fiben található meg helyzeteknek, karaktereknek, atmoszférának – tudománynak és tudományfilozófiának olyan mesteri ábrázolása, mint az Androméda törzsben? Tudom, a legfőbb baj Crichtonnal, hogy a tudomány őfelségét úgy látja, amilyen valójában – mezítelennek. Szociopatának. Veszélyesnek. Mert az.
A Jurassic Park volt az – filmen és könyvben –, mely gyerekek millióit fordította az őslénytan és a sci-fi felé. Lehetséges, hogy a sci-fi kicsiny, ámde üzleti érdekeknek hamarosan áldozatul eső reneszánszát is ennek a filmnek köszönhetjük.
Cook Kómája irányzatot teremtett – filmen és könyvben.
Kik vagyunk mi, hogy ezt fikázzuk?
Tudom, magyarországi lakosok. A világ egyenként és együttesen a leg, a leg, a leg-jei. (szovjet rajzfilm, valaki tán emlékszik...)
Szeretném hinni, hogy a magyarságnak nem az a lényege, amivel a legutóbbi évezredben lépten nyomon találkozom. Nagy ábránd. Öreg amerikás magyar barátom, aki nyolcvannyolc évével három magyarországi kivándorló hullámmal is találkozott tudna mesélni.
Budapest újrafelfedezése projektem ma a Körúttól délre eső kerületekkel gazdagodott. Messziről láttam a Kerepesi temetőt is, de oda vissza csak Borival megyünk majd, ha a meleg elül, s ő meg visszatér a lófrontból a Földi Paradicsomból. Az Orczy téren az építészet merész és sikeres kísérlete fogadott, melynek három éve még csak kezdetei látszódtak. Jó érzés tudni, hogy lehet megvalósulni látni efféle álmokat és a modern építészet képes tetszetős, fantáziadús, élő épületeket alkotni. És még tőke is van hozzá. Van, amit nem kúrtak el. Vajh, miért és hogyan?
Csemege bolt a Király utcában. Mivel Pesti nem vagyok, nekem sohasem volt Majakovszkij – ami fura állapot: szeretném Majakovszkíj utcának nevezni, „proletár vagyok, mit szaporítsam a szót“, de nem áll rá a szám, nekem biza Király utca, így olyan vagyok, mint akinek a bolsik negyvennyócban mindenét elvették, és otthon, dacból, sohasem nevezte Majakovszkijnak. Hah! Én!) A bolt szinte éjjel nappali nyitvatartású, az árak maradhatósak, bár a Túró Rudi kissé derága (A falj föl háromévnyi Túrórudi projektenk szintén az elején tartok – anyagi és test-karbantartási okokból.) de van választék, és a hangszóróból nem tücctücc szól, hanem valami magyaros rock.
Holnap megyek vissza Starjánba.
Közben jött egy mél Odótól, hogy a Diagnózis, meg egy bejegyzés Watson-tól, aki gratulál. megyek megnézem, hátha hivatalosan is látok valamit. Ha nem, holnap megtudom, mi is a való.
megint sikerül lemaradni egy díjátadásrul. Nemzeti sport ogréknál. Tuggyátok, gyerekek eccer a vasvillás parasztok a Mária Valagrend Nagy Csillagával akartak tőrbe, illetve villahegyre csalni. Az összes szaharcsimbókokkal. Mármint a Valagrend.
A Kossuth kiadó, az a kiadó tudni illik, amely a Kozmosz Fantasztikus Könyvek előtt biza a Kossuth Fantasztikus Könyvek sorozatot adta ki, mondjuk a Nehéz istennek lenni vagy a Vénusz üzlet.
Az a kiadó többek között lektűrt adott ki és lektűrt ad ki, és a pályázat arról szól, hogy lektűrt várnak M. Crichton és R. Cook szellemében.
Erre azok a jóemberek, akik íróként szintén nem adtak és adnak ki mást a kezükből, mint lektűrt és olvasóként kilószám forgatják a kezükben a science fictionnak nevezett lektűrt, ezek a jóemberek leállnak fikázni a pályázatot és Crichtont.
A jóemberek kategorikusan kijelentik, hogy Crichton nem szépirodalom, miután halálba fanyalogták magukat a modern irodalmon, mondván, hogy azok depressziósak és nem a közönséghez szólnak, és egyes klasszikusokon is, elavulást emlegetve. (Igen, ebben az országban egyes ifjak SMS hadjáraton követelték a Pál utcai fiúk tananyagból való törlését. Valaki a Solárián ugyanezt kívánta Gogollal. (Nem Google, hülye!))
Azt hittem az Amerikai Egyesült Államokban élnek a legmegrögzöttebb hipokriták.
Tévedni emberi dolog.
Tévedni emberi dolog.
Az egész hazai sci-fi/fantasy mezőnyben nincs olyasvalaki, aki Crichton írói-szépírói munkásságának csak a közelébe is érne. Nem volumenre gondolok. Nem csak irodalmi, de tudományos vonatkozásban sem. És ugyanebben az egész halmazban nincs senki, aki nem szeretne mondjuk olyan könyvet írni, mint a Jurassic Park. Pláne nincs olyan, aki nem szeretné zsebrevágni a piciny töredékét annak, amit Crichton azért az egy könyvért kapott. Aki ezt tagadná, az most küldje el a segédeit, mert azt enyhén szólva itt és most őszintétlennek nevezem. Mint kihívott fél, a fegyvert én választom, és ígérem fájdalommentes, ámbár egészen tudományos lesz…
Az Androméda törzs – filmen – volt, ami először a sci-fi felé lökött. Nem a Star Wars.
És irányzatot teremtett az irodalomban. Hol, melyik magyar sci-fiben található meg helyzeteknek, karaktereknek, atmoszférának – tudománynak és tudományfilozófiának olyan mesteri ábrázolása, mint az Androméda törzsben? Tudom, a legfőbb baj Crichtonnal, hogy a tudomány őfelségét úgy látja, amilyen valójában – mezítelennek. Szociopatának. Veszélyesnek. Mert az.
A Jurassic Park volt az – filmen és könyvben –, mely gyerekek millióit fordította az őslénytan és a sci-fi felé. Lehetséges, hogy a sci-fi kicsiny, ámde üzleti érdekeknek hamarosan áldozatul eső reneszánszát is ennek a filmnek köszönhetjük.
Cook Kómája irányzatot teremtett – filmen és könyvben.
Kik vagyunk mi, hogy ezt fikázzuk?
Tudom, magyarországi lakosok. A világ egyenként és együttesen a leg, a leg, a leg-jei. (szovjet rajzfilm, valaki tán emlékszik...)
Szeretném hinni, hogy a magyarságnak nem az a lényege, amivel a legutóbbi évezredben lépten nyomon találkozom. Nagy ábránd. Öreg amerikás magyar barátom, aki nyolcvannyolc évével három magyarországi kivándorló hullámmal is találkozott tudna mesélni.
Budapest újrafelfedezése projektem ma a Körúttól délre eső kerületekkel gazdagodott. Messziről láttam a Kerepesi temetőt is, de oda vissza csak Borival megyünk majd, ha a meleg elül, s ő meg visszatér a lófrontból a Földi Paradicsomból. Az Orczy téren az építészet merész és sikeres kísérlete fogadott, melynek három éve még csak kezdetei látszódtak. Jó érzés tudni, hogy lehet megvalósulni látni efféle álmokat és a modern építészet képes tetszetős, fantáziadús, élő épületeket alkotni. És még tőke is van hozzá. Van, amit nem kúrtak el. Vajh, miért és hogyan?
Csemege bolt a Király utcában. Mivel Pesti nem vagyok, nekem sohasem volt Majakovszkij – ami fura állapot: szeretném Majakovszkíj utcának nevezni, „proletár vagyok, mit szaporítsam a szót“, de nem áll rá a szám, nekem biza Király utca, így olyan vagyok, mint akinek a bolsik negyvennyócban mindenét elvették, és otthon, dacból, sohasem nevezte Majakovszkijnak. Hah! Én!) A bolt szinte éjjel nappali nyitvatartású, az árak maradhatósak, bár a Túró Rudi kissé derága (A falj föl háromévnyi Túrórudi projektenk szintén az elején tartok – anyagi és test-karbantartási okokból.) de van választék, és a hangszóróból nem tücctücc szól, hanem valami magyaros rock.
Holnap megyek vissza Starjánba.
Közben jött egy mél Odótól, hogy a Diagnózis, meg egy bejegyzés Watson-tól, aki gratulál. megyek megnézem, hátha hivatalosan is látok valamit. Ha nem, holnap megtudom, mi is a való.
megint sikerül lemaradni egy díjátadásrul. Nemzeti sport ogréknál. Tuggyátok, gyerekek eccer a vasvillás parasztok a Mária Valagrend Nagy Csillagával akartak tőrbe, illetve villahegyre csalni. Az összes szaharcsimbókokkal. Mármint a Valagrend.