Azt mondod, paranoiás hülye vagyok, mert az Apple Store-ban biztosan szépen meg lesz szervezve a könyvkeresés, csodás, informatív nyitóoldalakkal, melyek eligazítanak a könyvek között, számszerűen kimutatván a minőséget például a letöltések számán keresztül.
Biztosan.
Fejős Évike négy könyve meg két év alatt százötvenezer példányban fogyott, a bikicsunájt pedig millióan hallgatták.
Emberek! Tömegmédia (Including internet & co.) van! Tömegember van. Tömegével.
A világ nem fehér vagy fekete. A világ szürke. Színes lenne, de a tömegmédia a tömegember fejében összemossa a színeket.
Nyilván, hogy az Apple könyvkiadó modellje megbukik majd, mert nettó hülyeség, és csak a profitra megy, bár eleinte a modell az Apple számára pénzügyileg kétségkívül sikeres lesz és sokan utánozzák majd, kétségkívül leszorítva a tárolóhely részesedését akár tíz százalékra is. Talán még a letöltések ára is mérséklődik, de a végén a zaj lesz az úr minden tekintetben.
Természetesen, ahogy a dolgok manapság haladnak, azért is kimúlhat az egész, mert az eljövendő generációk egyáltalán nem olvasnak majd az eddigi értelemben: az élő média lesz a „menő” és egyeduralkodó, könyv helyett multiszezoros médiafile, írás helyett piktogramok, ikonok és logók, így könyvekre egyáltalán nem is lesz szükség, sem papíron, sem elektronikusan.
Mindegy miért lesz vége, addig mindenképpen évek telnek el, sőt, a dolgok tehetetlensége miatt lehet, hogy évtizedek, és azalatt az az író, aki csak ír, nem válik médiaguruvá, marketingmanagérré, úgy tűnik el, mintha sohasem lett volna.
Nem lesznek egyedül. A könyvkiadásban érdekelt szakmák jeles képviselőinek milliói kerülnek utcára vagy képezik át magukat valami mássá. Csak az a baj, hogy az új típusú analfabétizmus, mely audiovizuális befogadásra épít, olyan könyvet, filmet, médiaállományt akar, amelynek előállításához speciális képességek szükségeltetnek [1], így az utcára került nyomdai szakemberek jelentős része jobb esetben hamburgert árul majd – az írók oldalán.
Nos, én ezt a jövőt nem akarom, de nem is tehetek semmit az megvalósulása ellenében, mivel a lihegő profitéhség a tömeg unalmát meglovagolva buzgólkodik létrehozásán. Még lassítani sem tudom, nemhogy megakadályozni a hosszú farkak szép új világának eljövetelét.
Amit meg lehet tenni, hála – a sors iróniája – az internetnek és a Gugli mániákus mindent ellenőrizni akarásának, hogy az Apple Store mellett legyenek helyek, ahol olyan írások találhatók, amelyek legalább átestek valamiféle kiadási folyamaton.
Ilyet én is tudok. Ez a hely a Terrán belül az XLibris Terra lesz. Egyelőre a saját könyveimet pakolom föl oda, kezdve az iDeallal. Ha minden jól megy, Kódai Richárd regénye lesz a következő, melynek Tükörjáró a címe. Aztán majd meglátjuk. Remélem, hogy jelentkező lesz bőséggel, és olvasó is.
A mi modellünk úgy működik, hogy a Terrán megjelenik a mű néhány részlete, első fejezetek, ilyesmi, majd két hét múlva az egész .pdf formátumban letölthető lesz az XLibrisről. Természetesen ingyér. Mely harminc százalékára persze igényt tartok.
Magyarországon írónak lenni nem a megélhetésről szól, a nyelv szabta piac ilyen szűkös, hivatás értelemben profi íróból nagyon kevesen tudnak megélni, és ahhoz is olyan esztelen bátorság (nemtörődömség?) kell, ami mondjuk Szélesiben megvan, a többségben nics. Bennem sincs. Viszont azt akarom, hogy ha már megírtam ezeket a kurva szövegeket, akkor minél többen olvassák. Mások is így vannak ezzel. Együtt menni fog.
And now, something completely different!
Mivel úgy néz ki, én leszek az SF szakosztály következő titoknoka, szerettel meghívok mindenkit az őszi szezon első rendezvényére, jövő szerdán:
Jegyzetek:
[1] Elvileg, legalábbis. De a videómegosztó oldalak azt mutatják, hogy a tömeg vizuális igénye még alacsonyabb, mint a tömegolvasók irodalmi igénye. Nagyon is el tudom képzelni, hogy a jövő oktatási rendszere az jövő generációi számára nem az olvasást, hanem az ilyen képességek megszerzését helyezi előtérbe. Nagyon el tudom képzelni, hogy néhány évtized múlva okos programok generálják élő szereplők közreműködése nélkül Kispöcs Dávid vagy Kispicsa Sára instrukciói alapján a kész filmeket. Fasza lesz. A hosszú farok belóg a vizuális kultúrába is, és filmet csinálni annyit tesz majd, mint könyvet írni. Zaj, zaj, zaj.
Biztosan.
Fejős Évike négy könyve meg két év alatt százötvenezer példányban fogyott, a bikicsunájt pedig millióan hallgatták.
Emberek! Tömegmédia (Including internet & co.) van! Tömegember van. Tömegével.
A világ nem fehér vagy fekete. A világ szürke. Színes lenne, de a tömegmédia a tömegember fejében összemossa a színeket.
Nyilván, hogy az Apple könyvkiadó modellje megbukik majd, mert nettó hülyeség, és csak a profitra megy, bár eleinte a modell az Apple számára pénzügyileg kétségkívül sikeres lesz és sokan utánozzák majd, kétségkívül leszorítva a tárolóhely részesedését akár tíz százalékra is. Talán még a letöltések ára is mérséklődik, de a végén a zaj lesz az úr minden tekintetben.
Természetesen, ahogy a dolgok manapság haladnak, azért is kimúlhat az egész, mert az eljövendő generációk egyáltalán nem olvasnak majd az eddigi értelemben: az élő média lesz a „menő” és egyeduralkodó, könyv helyett multiszezoros médiafile, írás helyett piktogramok, ikonok és logók, így könyvekre egyáltalán nem is lesz szükség, sem papíron, sem elektronikusan.
Mindegy miért lesz vége, addig mindenképpen évek telnek el, sőt, a dolgok tehetetlensége miatt lehet, hogy évtizedek, és azalatt az az író, aki csak ír, nem válik médiaguruvá, marketingmanagérré, úgy tűnik el, mintha sohasem lett volna.
Nem lesznek egyedül. A könyvkiadásban érdekelt szakmák jeles képviselőinek milliói kerülnek utcára vagy képezik át magukat valami mássá. Csak az a baj, hogy az új típusú analfabétizmus, mely audiovizuális befogadásra épít, olyan könyvet, filmet, médiaállományt akar, amelynek előállításához speciális képességek szükségeltetnek [1], így az utcára került nyomdai szakemberek jelentős része jobb esetben hamburgert árul majd – az írók oldalán.
Nos, én ezt a jövőt nem akarom, de nem is tehetek semmit az megvalósulása ellenében, mivel a lihegő profitéhség a tömeg unalmát meglovagolva buzgólkodik létrehozásán. Még lassítani sem tudom, nemhogy megakadályozni a hosszú farkak szép új világának eljövetelét.
Amit meg lehet tenni, hála – a sors iróniája – az internetnek és a Gugli mániákus mindent ellenőrizni akarásának, hogy az Apple Store mellett legyenek helyek, ahol olyan írások találhatók, amelyek legalább átestek valamiféle kiadási folyamaton.
Ilyet én is tudok. Ez a hely a Terrán belül az XLibris Terra lesz. Egyelőre a saját könyveimet pakolom föl oda, kezdve az iDeallal. Ha minden jól megy, Kódai Richárd regénye lesz a következő, melynek Tükörjáró a címe. Aztán majd meglátjuk. Remélem, hogy jelentkező lesz bőséggel, és olvasó is.
A mi modellünk úgy működik, hogy a Terrán megjelenik a mű néhány részlete, első fejezetek, ilyesmi, majd két hét múlva az egész .pdf formátumban letölthető lesz az XLibrisről. Természetesen ingyér. Mely harminc százalékára persze igényt tartok.
Magyarországon írónak lenni nem a megélhetésről szól, a nyelv szabta piac ilyen szűkös, hivatás értelemben profi íróból nagyon kevesen tudnak megélni, és ahhoz is olyan esztelen bátorság (nemtörődömség?) kell, ami mondjuk Szélesiben megvan, a többségben nics. Bennem sincs. Viszont azt akarom, hogy ha már megírtam ezeket a kurva szövegeket, akkor minél többen olvassák. Mások is így vannak ezzel. Együtt menni fog.
And now, something completely different!
Mivel úgy néz ki, én leszek az SF szakosztály következő titoknoka, szerettel meghívok mindenkit az őszi szezon első rendezvényére, jövő szerdán:
Jegyzetek:
[1] Elvileg, legalábbis. De a videómegosztó oldalak azt mutatják, hogy a tömeg vizuális igénye még alacsonyabb, mint a tömegolvasók irodalmi igénye. Nagyon is el tudom képzelni, hogy a jövő oktatási rendszere az jövő generációi számára nem az olvasást, hanem az ilyen képességek megszerzését helyezi előtérbe. Nagyon el tudom képzelni, hogy néhány évtized múlva okos programok generálják élő szereplők közreműködése nélkül Kispöcs Dávid vagy Kispicsa Sára instrukciói alapján a kész filmeket. Fasza lesz. A hosszú farok belóg a vizuális kultúrába is, és filmet csinálni annyit tesz majd, mint könyvet írni. Zaj, zaj, zaj.