És ha már Marcillac hercege:
"Rossz tetteinkért sokkal kevésbé üldöznek s gyűlölnek bennünket, mint jó tulajdonságainkért."
2007. május 12., szombat
"Le ridicule déshonore plus que le déshonneur."
Ki floodolta a Galaktikában a szavazást a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa által a legnevettségesebbnek tartott írás javára?
És ha már Marcillac hercege:
És ha már Marcillac hercege:
Zombies, Hatred, etc.
Zombies
A mai premier apropójából a FX bemutatta a 28 héttel később (28 weeks later) előzményét, a 28 nappal később-et (28 days later). Mivel szeretem a zombifilmeket (egyik álmom, hogy statisztálhassak egy ilyenben, természetesen nem a hősök oldalán, gyakorlok is rendesen a hipermarketekben, ami szerencsére egyáltalán nem zavarja a jó amerikaiakat) és nem volt más, megnéztem. Nem bántam meg! Elsőbben is, a filmet Danny Boyle, a Trainspotting (és még néhány más) rendezője jegyzi, aki nem egy agyonfoglakoztatott valaki, inkább megadja a módját… Ez évben a Napfénnyel (Sunshine). Másodszor, a film nem zombifilm, élőhalottakról szó sincsen, egy ismeretlen eredetű vírus vérengző, vért szomjazó és vért okádó (a vírus vektora a vér) vadállatokká változtatja az embereket, akik szépen meg is halnak idővel. A filmben nem is használják a zombi szót, fertőzöttekről beszélnek. Olyasféle, csak vadabb és elnagyoltabb szituáció, mint Saramago vaksága. London elnéptelenedik, a túlélők a fertőzöttekkel, és – emberek vagyunk – egymással küzdenek az életben maradásért. Még egy érdekesség, az egyik meghatározó karakter a filmben Christopher Eccleston, aki a 2005-ös Doctor Who címszereplője. A film egy kis kultuszt elért, így aztán Hollywood ráharapott, és megcsinálta a folytatást. Nem Boyle-val. Kíváncsi vagyok.
Hatred
Él valahol a világban egy fiatalember, aki oly engesztelhetetlenül gyűlöl, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy nevetségessé tegyen. Egy évtizede még lebénított volna ez a gyűlölet, most szarom rá. Most mindössze kíváncsivá tesz, honnan is jő ekkora méretekben. Annyira gyűlöletes vagyok számára, hogy még emberszámba sem vesz, csak mint "az a valami"-ként hivatkozik rám.
Az illető nem ismer, nem versenyeztem vele sohasem, semmilyen területen, nem vettem előle ösztöndíjat, munkát, barátnőt, barátot… Igaz, párszor megtörtént, hogy nem hajtottam fejet géniusza előtt. De ez megesett másokkal is. Azok viszont legalább csendben gyűlölnek, ha gyűlölnek.
A legutóbbi kísérlet azért groteszk, mert olyan dolgon élcelődik, amelyet nem ismer(het). Persze nem meglepő: aki egy kritikában a könyv utószavába és a mottókba köt bele, attól egyéb nem várható…
Kalifornia
Kalifornia, elsősorban Los Angeles más, és nem is csak az éghajlat miatt. Az építészet egészen változatos, nem olyan lehangolóan egyhangú, mint a keleti parton, persze a tél koncepciójának teljes hiányát tükrözve. Nemigen képzeltem, hogy a motorizáció még egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a keleti parton, de ez a valóság. Ez a város, amely gyakorlatilag nem város Európai értelemben (amerikaiban is alig), szinte kizárólag az autózásra épült. Miután pedig részt vettünk egy helikopteres túrán az öböl és LA fölött, végleg megerősödött bennem a tudat, hogy repülő autóra van szükségem.
Legalábbis többszintű közlekedésre. Talán a többszintűség igénye hozza majd meg végleg az elektromos autók elterjedését, mert a bio-üzemanyag kipufogógáza ugyanúgy mérgező az alagútban, mint a benzinmotoré.
Érdekes volt rálátni a felhőkarcolókra a szinte földszintes Washington után, főleg este, éjszaka: a valószínűtlenség érzésével ajándékozzák meg az embert.
Csakúgy, mint a 25 holdas egybeültetett színes virágmező Carlsbadban, „Itt az emberek valahogy másképpen gondolkodnak…“
Prekog képességeim szintén Carsbadban teljesedtek ki, elmentünk egy érdekes modern gyárépület mellett, mindenki tanakodott, mi lehet, mert egészen szokatlanul sehol egy felirat, egy pasas lődörgött körülötte három golfütővel, de az épület nem látszott golfütőgyárnak, benyögtem, hogy „Golflabdagyár“, Bojának volt arca hozzá, hogy bemenjen és megkérdezze a recepcióst. Golflabdagyár volt…
Akinek kétségei vannak a globális éghajlati változásról annak az idén egy hónappal hamarabb megérkező LA-i nyár (pokol) több bizonyítékot is szolgáltathat. Az algák máris virágzanak, és ölik a tengeri állatokat, láttunk egy haldokló fülesfókát partra mosva, dühítő tehetetlenség A szárazságban a szomszéd hegy már most lángra kapott, amikor hazarepültünk, még füstölt. Érdekes, talán három kilométernyire égett a hegyoldal, a város közepén, de senki sem pánikolt.
Klón háború
Mélységesen szégyellem magam a Kádár sírrablás miatt. Egy mentség van, ha a csontvelő kellett nekik, klónozási célzattal.
Impotencia
Egy remek írás az Indexen az EU impotenciájáról ezúttal a helymeghatározó műhold és az AIRBUS apropóján. De nyugodtan fel lehetne emlegetni azt a zseniális döntési sorozatot, mellyel Európa a sor végére küldte magát a mezőgazdasági géntechnológia területén.
Rák
Lehet a klinikai tesztek után elérhető lesz az első valóban működő irányított kemoterápia.
A mai premier apropójából a FX bemutatta a 28 héttel később (28 weeks later) előzményét, a 28 nappal később-et (28 days later). Mivel szeretem a zombifilmeket (egyik álmom, hogy statisztálhassak egy ilyenben, természetesen nem a hősök oldalán, gyakorlok is rendesen a hipermarketekben, ami szerencsére egyáltalán nem zavarja a jó amerikaiakat) és nem volt más, megnéztem. Nem bántam meg! Elsőbben is, a filmet Danny Boyle, a Trainspotting (és még néhány más) rendezője jegyzi, aki nem egy agyonfoglakoztatott valaki, inkább megadja a módját… Ez évben a Napfénnyel (Sunshine). Másodszor, a film nem zombifilm, élőhalottakról szó sincsen, egy ismeretlen eredetű vírus vérengző, vért szomjazó és vért okádó (a vírus vektora a vér) vadállatokká változtatja az embereket, akik szépen meg is halnak idővel. A filmben nem is használják a zombi szót, fertőzöttekről beszélnek. Olyasféle, csak vadabb és elnagyoltabb szituáció, mint Saramago vaksága. London elnéptelenedik, a túlélők a fertőzöttekkel, és – emberek vagyunk – egymással küzdenek az életben maradásért. Még egy érdekesség, az egyik meghatározó karakter a filmben Christopher Eccleston, aki a 2005-ös Doctor Who címszereplője. A film egy kis kultuszt elért, így aztán Hollywood ráharapott, és megcsinálta a folytatást. Nem Boyle-val. Kíváncsi vagyok.
Hatred
Él valahol a világban egy fiatalember, aki oly engesztelhetetlenül gyűlöl, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy nevetségessé tegyen. Egy évtizede még lebénított volna ez a gyűlölet, most szarom rá. Most mindössze kíváncsivá tesz, honnan is jő ekkora méretekben. Annyira gyűlöletes vagyok számára, hogy még emberszámba sem vesz, csak mint "az a valami"-ként hivatkozik rám.
Az illető nem ismer, nem versenyeztem vele sohasem, semmilyen területen, nem vettem előle ösztöndíjat, munkát, barátnőt, barátot… Igaz, párszor megtörtént, hogy nem hajtottam fejet géniusza előtt. De ez megesett másokkal is. Azok viszont legalább csendben gyűlölnek, ha gyűlölnek.
A legutóbbi kísérlet azért groteszk, mert olyan dolgon élcelődik, amelyet nem ismer(het). Persze nem meglepő: aki egy kritikában a könyv utószavába és a mottókba köt bele, attól egyéb nem várható…
Kalifornia
Kalifornia, elsősorban Los Angeles más, és nem is csak az éghajlat miatt. Az építészet egészen változatos, nem olyan lehangolóan egyhangú, mint a keleti parton, persze a tél koncepciójának teljes hiányát tükrözve. Nemigen képzeltem, hogy a motorizáció még egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a keleti parton, de ez a valóság. Ez a város, amely gyakorlatilag nem város Európai értelemben (amerikaiban is alig), szinte kizárólag az autózásra épült. Miután pedig részt vettünk egy helikopteres túrán az öböl és LA fölött, végleg megerősödött bennem a tudat, hogy repülő autóra van szükségem.
Legalábbis többszintű közlekedésre. Talán a többszintűség igénye hozza majd meg végleg az elektromos autók elterjedését, mert a bio-üzemanyag kipufogógáza ugyanúgy mérgező az alagútban, mint a benzinmotoré.
Érdekes volt rálátni a felhőkarcolókra a szinte földszintes Washington után, főleg este, éjszaka: a valószínűtlenség érzésével ajándékozzák meg az embert.
Csakúgy, mint a 25 holdas egybeültetett színes virágmező Carlsbadban, „Itt az emberek valahogy másképpen gondolkodnak…“
Prekog képességeim szintén Carsbadban teljesedtek ki, elmentünk egy érdekes modern gyárépület mellett, mindenki tanakodott, mi lehet, mert egészen szokatlanul sehol egy felirat, egy pasas lődörgött körülötte három golfütővel, de az épület nem látszott golfütőgyárnak, benyögtem, hogy „Golflabdagyár“, Bojának volt arca hozzá, hogy bemenjen és megkérdezze a recepcióst. Golflabdagyár volt…
Akinek kétségei vannak a globális éghajlati változásról annak az idén egy hónappal hamarabb megérkező LA-i nyár (pokol) több bizonyítékot is szolgáltathat. Az algák máris virágzanak, és ölik a tengeri állatokat, láttunk egy haldokló fülesfókát partra mosva, dühítő tehetetlenség A szárazságban a szomszéd hegy már most lángra kapott, amikor hazarepültünk, még füstölt. Érdekes, talán három kilométernyire égett a hegyoldal, a város közepén, de senki sem pánikolt.
Klón háború
Mélységesen szégyellem magam a Kádár sírrablás miatt. Egy mentség van, ha a csontvelő kellett nekik, klónozási célzattal.
Impotencia
Egy remek írás az Indexen az EU impotenciájáról ezúttal a helymeghatározó műhold és az AIRBUS apropóján. De nyugodtan fel lehetne emlegetni azt a zseniális döntési sorozatot, mellyel Európa a sor végére küldte magát a mezőgazdasági géntechnológia területén.
Rák
Lehet a klinikai tesztek után elérhető lesz az első valóban működő irányított kemoterápia.
2007. május 11., péntek
I'm back!
Túléltem Kaliforniát! Majd mesélek. Most egyelőre tisztázzunk valamit! A commentekben természtesen szétesett. Nemtom ki küldte, de köszönöm, hogy foglakozott vele.
Érdekelne, hogy van ilyen pogram?
Holnap majd lesz más is. Hétfőre meg a Neverwhere ismertetése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
