Lévén az ún. Kádár korszak
gyermeke, eddig meglehetős szellemi ellenállást fejlesztettem ki magamban olyas
sommázatok ellenében, miszerint a Kádár kor jóvátehetetlen erkölcsi károkat
okozott a magyarságban. Azt gondoltam, hogy nem tett ahhoz már semmit a
gulyásbolsevizmus, ami nem volt benne eleve (vö. szomszéd tehenének szomorú életkilátásai)
[1].
Most sem vagyok egészen bizonyos, hogy nem így van, de magabiztosságom
megrendült, kétségek rágnak (vö. titkos féreg foga). Nem vagyok benne bizonyos
ugyanis, hogy azon dolgok, amelyek mostanában (értsd elmúlt két hét)
tapasztalhatók Alsó Merániában, honnan is eredeztethetők.
A.
Olyan fokú aljas, haszonleső
szervilizmus, amivel tegnap kerültem szembe, talán még a Trónok Harca
cselekményéből és jellem-menazsériájából is kilógna. Eljátszom a gondolattal,
hogy Martin tett néhány kirándulást kis hazánkba, majd hazamenvén finomított/tompított/szelídített
némiképpen a tapasztaltakon, és ebből lett a regényciklus.
Szóval. Valaki lovasedző. Ami nem azt jelenti, hogy lóhátról dzsidával
ösztökél gyorsabb mozgásra szerencsétlen maratoni futókat – bár ebben is lenne
ráció. Hanem, hogy a földön, az ő két lábán állva tanít lovagolni mindenféle
korú embereket, kik ekképpen lovon ülnek. Ezen kisebb és nagyobb dedek közül
egy, megtanulván a lovallást kicsinyég (vö. haza és haladás), elindult vala egy versenyen, és meg is nyeré azt. Nem
nagy ügy, gyerekek, pónik/kicsiny lovak – a nagy, nemzeti lovarr szervezet
erről eddigelé lenézőleg nyilatkozik, mintegy.
De most! A Pegazus [3] nevű lovarr szaglapban e versenyről tudósítmány
jelen meg. Hallga csak! Illetve figyelmezz, ó, honfi!! Képekkel! Mivel valaki tanítványa is leképeződött, hát,
szokásokkal ellentétben az inkriminált lapszám beszerződ. És a versenyről írott
tudósítmányból legott megtudható lett lészen, hogy milyen haláli jó fejek is a
hon sztáredzői, mert leereszkedének ők páratlan tehetségű tanítványaikkal e
kisded versenyhez, megjelenésükkel emelvén az színvonalat [4], mintegy. Namármost, tényálladék, hogy i.) a sztáredzőkön, kik nem
mellesleg a lovarr szervezet vezetőségének tagjai, mintegy, más edző nem neveződött meg az czikkben, ii.) sztáredzők
tanontzai közülend csak egyetlen kisded ére el helyezést, iii.) valaki tanítványa, és még egy a nyertesek
közül leképeződött, de nem kapák meg képaláírásban a helyezésük megnevezését.
Tudjátok mit, feleim? Menjetek ti a jó, talpnyaló anyukátokba!
B.
Az ukrajnai események magyar
reakciói. Erről nem is mondanék többet. Süllyedjünk el csendben, elvtársak! Egy cuppanást se!
Jegyzetek:
1. Dózsa György, Szapolyai, Verbőczy,
labancok, kurucok, Kossuth Lajos, vasútpanama, Galilei kör, Károlyi kormány,
Tisza gyilkosság, Meckenen átadása az antantnak, vörösterror (résztvevők
névsora az átkosbeli utcanévtárban), fehérterror [2], frankhamisítás, személyi kultusz
Horthynak (ami ellen a kormányzó erősen tiltakozott), zsidótörvények,
munkaszolgálat, nagy és kisnyilasok, AVÓ, személyi kultusz Rákosiéknak (ami
ellen ők cseppet sem tiltakoztak), padlássöprés, kitelepítés, pártház ostrom a
Köztársaság téren. Mindeközben följelentésírás és olvasás éjjel és nappal, meg
persze reggel. OK, nálunk azért Szent Bertalan éjszakája [vö. Castameri esők] nem volt – nyilván csak
azért, mert nem jutott eszünkbe e lehetőség.
2. Erről keveset tudunk, mert
ellentétben a bolsikkal, az ellenforradalmi rendszer nem dicsekedett az
aljasságaival. Szégyellte, mintegy.
3. Hogy a pegazus az irodalomnak van
fenntartva, abban a körben nem zavar senkit. Ló, szárnya van, kit zavar?
Emberek! Lovas körökben úgy mondják el az ismert vicc poénját, hogy „Nem vak az!
Bátor!”. Mit várhatunk?
