Az utolsó genetikai kapcsolat

Mely a múlttal összekötött, megszűnt. Csak a jövő maradt.
Tegnap eltemettük anyámat.
Nem szenvedett.
Elkopott.
Tíz évvel túlélte saját élettartamát. 84 év az tízzel több, mint ami nálunk az anyai ágban kiszabatott. Nyugi, illetve pánik, respectively: apai ágon kilencven a minimum. Ha okosan élek. Ha ez a szép világ hagy okosan élni, és addig.

Ha valakinek valamivel tartozom, hát az utolsó két hónapban ezért nem. Illetve karácsony óta nemcsak ezért, sőt karácsony óta még inkább tartozhatok mindenféle tennivalóval, és a végét sem látom, hogy ez meddig tart: apósom azóta kómában van.

Egyébként makkegészséges, 56 éves. A kóma is rendes, mély kóma.

Csak egy ostoba háztartási baleset.

Vigyázzatok a lépcsőkkel, korlátokkal, sarkokkal!
Ez egy őszinte jó tanács.

Kómában feküdni nem egyszerű. A világ boldogabbik reszortjaiban sem, hát még Alsó Merániában.

Egy másik őszinte jó tanács:
Ha már kitöritek a nyakatokat, törjétek ki egészen, ha szétcsapjátok a fejeteket, hát loccsanjon szét rendesen! Ne hagyjatok esélyt a rendszernek, mellyel a legnagyobb baj az, hogy nem is létezik.

What a cosy lot! What a lovely planet! What a wonderful life!

És mind a miénk. Élvezzük!

A genetikai kapcsolatokra meg figyeljünk! Volt, nincs, oszt maradsz egyedül a nagy, büdös, közönyös időben.