A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laments. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laments. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. december 19., péntek

Some Old Debts

Féléves adósságom egy könyvismertetés, túl vagyok rajta.

És egy másik adóság egy hónappal ezelőtti ígéret ezen a blogon. Egy kis erkölcs-csőszködés Lánczi András Heti Válaszos cikke alapján. Az állítások:
  • "A kultúránk a hazugság kultúrájává vált."
  • "...az erkölcsi fogalmakat... ...pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező fogalmakkal" váltjuk fel.
  • "Régen azért büntettek meg valakit, mert megszegte a közösség erkölcsi és jogi szabályait. Ma azért, ha ragaszkodik az erkölcsi ítéletalkotáshoz."
A cikk - természetesen - főleg a fenti állítások politikai következményeire helyezi a hangsúlyt, pedig - Hegel evts. állítsa a feje tetejéről a talpára a gyereket! - a politika csak a felépítmény egyik eleme, s bár a dialektikus viszony eleven, a fránya felépítmény visszahat alsóbb szintekre is, alapvetően össztársadalmi probléma az erkölcs - no nem hanyatlása, hanem, evtsak - eltűnése.
Illetve az erkölcs természetesen nem tűnik el, a homo immoralis lehetetlen, önmagát kizáró társadalmi kategória: a régi erkölcsnek látszik vége lenni, kész, kimúlt a büdös, és máris van helyette új, sírni nem kell, az új erkölcs éppen az erkölcsi relativizmus, a mindenkinek igaza van, vagy senkinek sincs (lehet) igaza, igazság nem létezik, "pragmatikus, haszonelvű, esztétizáló eszközelvű és pozíciókat, viszonyokat kifejező" individualista erkölcsi rendszer lép (lépett) a nyugat zsidókeresztény/keresztyénpuritán közösségi erkölcsisége helyébe.
Az új világban, az ezen erkölcsi rend szerint szocializálódók, a nagyjából két generációval mögöttem jövők bizonyára faszán boldogulnak. Egy ideig. Mert olyan ez, mint az ifjúság éhes madara, ha jóllakik, már nem ugyaz a madár lesz többé, hanem a felnőttség jóllakott, lusta szárnyasa (Gombóc Artúr), és kurvára nem teszik majd neki az ifjúság fülébe vijjogó, éhes madara. Az erkölcs zárókő a társadalom boltívén: ha kihúzod, összeomlik az egész. Ha csak meggyengíted, összeomlik az egész. Ráadásul szép, gondos munkával a helyére faragták az évezredek, nem lehet a boltot csak úgy körültámogatni ideig óráig, amíg kicseréled a zárókövét valami egészen másra, mert az a más nem zárja az ívet, összeomlik az egész, amint a támaszt elveszed mellőle. És akkor arra zuhan, azt temeti maga alá, aki éppen a zárókövet piszkálta. Téged. De még ha sikerül is véletlenül, ha utána jóllakottan, és elégededetten heverészel is a boltív alatt, amelyet az az idegen, odanem illő zárókó ideig óráig a helyére feszít, és a lábadat a régi zárókövön nyugtatod, mert olyan menő, ha a következő generációknak azt hagyod örökül, hogy lehet!, hogy meg lehet csinálni, a zárókő teszőlegesen kicserélhető, a fiad vagy az unokád, de még a te életedben megismétli, amit te tettél azzal a régi bolttal, amit talán már el is feledtél, és összeomlik az egész. Rád.

Hogy jött ez elő? Elolvastam a cikket, és mélységesen elszégyelltem magam, hogy annyira ostoba vagyok. Azt hittem, az erkölcsi relativizmus, az individulaista "Csak én számítok, te még ember se vagy!" viselkedés, mely ellen annyiszor felszólaltam, melyet aztán hajlamos lettem egyszerű illetlenségnek tekinteni, mely bántja ugyan az én régimódi etikettemet, de manapság bizonyára ez a menő, annyit tehetek ellen, mint a beeee-zés, a nyelv eróziója ellen, szóval azt hittem ez a viselkedés egy szűk réteg sajátja. Ostoba voltam. Bizony, a gátlástalan önreklám, a létező és potenciális konkurensek eltiprása, más szellemi és fizikai tulajdonának lenyúlása, a résekbe nyomulás és azok elállása, a névtelen csürhében letámadás, az arctalan rágalmazás, a szabálytalan előzés, a saját szellemi és fizikai tulajdonságok és javak kizárólagosságának hirdetése, más szellmi és fizikai tulajdonságok és javak leszarházása, az igazság relativizálása, eltagadása, a materiális és szellemi korrupció, a szemérmetlen kontraszelekció nem illemszabályok ideig-óráig tartó áthágásai, melyet a vissza-polgárosodás majd helyükre rak. Nem evtsak!

EZ A MODERN KOR (A MI KORUNK, AZ ASZIMMETRIKUS GLOBALIZÁCIÓ) ERKÖLCSE. AZ ÚJLIBERÁLIS (NEM KIZÁRÓLAGOSAN KÖZGAZDASÁGI VONATKOZÁSBAN HASZNÁLOM A SZÓT ÉS NEM SZABADSÁG-, HANEM SZABADELVŰSÉG ÉRTELEMBEN) ERKÖLCS.

Ez jutott. Így jártunk. A zárókő kikopott (kikoptatták), ezt dugták a helyébe, és most inog az egész. Össze fog omlani (ránk), és amikor újjáépítik (újjáépítjük), bizony nagyon oda kell figyelni, hogy a kövekből milyen ívet rakunk össze, és milyen zárókővel feszítjük szilárddá. Világos, a régivel már nem megy, mert a hozzá illő kövek is elkoptak. Jaj nekünk, ha ehhez az új zárókőhöz faragjuk életünk köveit.
Kezdjük faragni a megfelelőt!

2008. augusztus 23., szombat

Something was Really Fucked Up

de tényleg nem tudom, hogy mi!

Kedvenc horrormagazinunkban a Heti Válaszban (Minden héten található benne legalább egy hajmeresztő leleplezés a ballibokra vonatkozóan.) olvasok egy - különben nehezen értelmezhető indokú és tartalmú -, interjút Peter Munkkal. Ez az úriember véletlenül (Véletlenül? Véletlenül?) a világ legnagyobb aranytermelője.

Na most, írja a cikk, hogy a kis Munk és családja, a holokauszttól éppen megmenekülve Kanadában mindent előlről kezdett. Nulláról, a semmiről.

Ja, nullában és semmiben én is jó vagyok, én is mindent előről kezdtem annak idején, sőt még előbbről - anyai ágon megszámlálhatalan generációkig visszamenően nincstelen tótocskák vagyunk. Igaz, így nem is veszítettük el a vészkorszakban csokoládéimporton szerzett vagyonunk jelentős részét, mint szegény Munkék. Szerintem gyerekkorában nagyapám nem is tudta, mi a csokoládé.
Én is szereztem diplomát, vegyes vegyész és villamosmérnökit, ebben még jobb is vagyok Munk szimpla villamosmérnökijétől. Na, itt jön az, hogy valami el lett kúrva. Nem kicsit, egészen nagyon. Hat évvel a diploma után kurva messze voltam attól, hogy egy barátommal sztereo hifi cuccokat és színes tévéket gyártsunk és megkeressem az első milliómat, nem kanadai dollárban, csak szimpla forintban. OK, az ócsó japán elektronika nem is buktatta meg a cégemet húsz év múlva, de mindegy, a lényeg, hogy nincs millió. Diploma után hat évvel kocsit tudtunk venni - részletre, és abba is belezöldültem. (Ja nem, az saját szín.) Még egy szar úttörő- vagy KISZtábort se tudtam privatizálni, pedig Ifjúgárdista is voltam.
Valahogy ezután az aranykitermelés bizmiszbe se tudtam beszállni - pedig akartam, hidd el, kurvára akartam! -, még akkor se tudtam megvenni egy kibaszott, piti kis bányát, amikor az arany ára harmadára zuhant a világpiacon. És senki a családból, meg az ismeretségi körből... Valami nagyon el lett baszva!
Nem tudom, hogy mi?
Valami hiányzik...

Egy adalék. A jelenlegi lakásunk előző tulajdonosát Munk Józsefnek hívják, több generációs zenész cigányok elektroműszerész (majdnem stimmel, ugye?) sarja. A névazonosság ellenére sem tudok viszont arról, hogy a lenne aranybányájuk.

Valamit ők is elbasztak.

Na mindegy, valami vidámabb:


A képet mindnyájuk kedvence, a sok értelemben nagytehetségű Szélesi Sándor készítette (a többi Szefantorról készült képpel együtt látható a sfport.net-en, ugyanitt videofelvétel a torkomból ugyanezen szerzőtől). A képen az Új Galaxis kritikai rovatának vezetője, Vásárhelyi Lajos és az ÚG szerkesztője látható. Ez utóbbi az ölemben fekszik, és láthatóan jól érzi magát attól, hogy Lajos földre zuhanó végtagokat és patakvért ígér. Elmondom, mert hang nincs a képhez: még dorombolt is hozzá a beste! Mármint a szerkesztő. A kritikus éppen azt mutatja, hogy hol ássuk majd el a lehentelt szerzők csonka tetemeit az alföldi homokban. Funny lesz, szeretek ásni, és a jövő század Móra Ference nem tud majd mit kezdeni a tömegsírokkal...

Még vidámabb, és még mindig irodalom - kritikátlanul.

Szóval, megkaptuk a domain nevet, (sőt, röhög a kurafi!) így él a Terra megújult honlapja! Az idén kékek vagyunk.

Ami annyit jelent, hogy várjuk az írásaidat meg a rajzaidat az eds@terrafia.hu mail címre, mert szepembertől újra indulunk. Csupor Béla ígérte, hogy, ha a csillagok együtt állnak, még Fórumunk is lészen.

A Terra Évkönyv már kapható A Könyvesboltban, és ha megveszed, még szavazni is tudsz az Évkönyv legjobb írásaira kategóriánként és összesítésben. Hogy miért csak akkor? Megtudod a honlapon!

Jaj, csaknem elfeledtem a legfontosabbat: jövő vasárnap (augusztius 31. , na!) a Magyar Királyi Televízió kettes, (föl)foghatatlan csatornáján, 23:45-től (Kibaszott népbutító kurafiak, nem tudnák olyan időpontban kezdeni, amikor a zátlagpógár is megnézné győzike meg majka helyett, ez nem kereskedelmi castorna elvtársak, ez gőzszógálat, vagy mi!) a Darwin rémálma című sokkoló dokumentumfilm megy. Aki elsőként megírja itt kommentben, hogy honnan ismerős még neki a helyszín és ez a tipp megegyezik azzal, amire én gondolok (Közjegyző az nincsen, bíznod kell bennem!) , az kap egyet a saját Terra Évkönyv tiszteletpéldányaim közül. Ez ám a mézesmadzag, mi? A filmet persze ne ezért nézd meg! Mé, mé? Csak. Mer' aszondom...