Fura szavazást indított Merras:
Ezt a kérdést ilyen formában eddig nemigen tették fel valószínűleg ugyanabból az okból, amiért én nem értem, hogy mennyiben érdekes ez, és hova vezet, ha majd megtudjuk a szavazás eredményét. Most olvasom az arany években megjelent novellákat (többségük ismerős lehet a régi Galaktikából): akkoriban nemigen volt szó a science fiction irányáról.
Azt mindenesetre meg lehet majd tudni, hogy mekkora a sci-fi után aktívan érdeklődők tábora.
Van egy idealista elképzelés, miszerint a science fictiont a tudomány, a tudományos felfedezések határozzák meg elsősorban.
Ha úgy vesszük, hogy a tudományos eredmények semmissé tesznek nagyon sok sci-fi fantazmagóriát, akkor ez igaz lehet. Az alkotók többsége azonban nem vesz tudomást ezekről az eredményekről, vagy csak a tömegmédia torz lencserendszerén keresztül. Másrészt, nagyon sok régi írás ugyanolyan élvezetes attól, hogy tudjuk, nincs élet sem a Marson, sem a Vénuszon.
Well, ha megnézzük a kortárs termést, abban ugyan a tudomány, mármint a hiteles, értelmes tudomány vajmi kevés szerepet kap. A cberpunkból mintha kiszállt volna az erő, de ha atechnológia és tudomány maximális hatásfoka az, amit a Snow Crash-ben olvashatunk, a tudomány hatását akár semmisnek is tekinthetjük. Az utóbbi idők legjobbjában, a Spinben nincsen valódi tudomány: technológia van, mely létrehoz egy olyan életet, mely a tudomány minden mai elképzelésének elllentmondva manipulál teret és időt. Az Einstein hídjában (mely kissé öregecske már) a tudomány csak díszlet, ott is leginkább a technológia a meghatározó. Miéville tudományáról akár szó ne is tétessék, Slonczewski asszony tudománya merő fantazmagória, ábrázolt technológiája nonszensz. A tudomány és (technológia) mint meghatározó elem leginkább, az Átprogramozott ember megjelenése óta folyamatosan, általában és részleteiben is, Crichton regényeiben van a legszigorúbban jelen. De amint tapasztalom, Crichtont nevét nem illendő megemlíteni jobb magyar sci-fi körökben. (Az agyonhallgatást legalábbis így értelmezem.)
Ha arra gondolok, hogy a Neten feltűnő újabb fiatal sci-fi írógeneráció (a kivétel mindig megérdemli a legnagyobb tiszteletet!) a tudomány iránt semmiféle érzékenységet/érzéket nem mutat, a helyzet egyértelműen az erős befolyás tagadását támogatja.
Minden szentnek a maga felé hajlik a keze, a Kódom és a folytatása is szigorúan tudományra épül, de nem azért írtam végül úgy őket, ahogy sikerült, mert a tudományt éreztem volna ösztönző erőnek. A legközelebb talán a gondolatkísérlet áll a dologhoz. OK bevallom, a Harmadik fázis tisztán tudományos ihletésű. De a végeredmény inkább az emberi gyengeségek-erények kifejezése, mint a tudományos "eredményé".
Az irodalom lenne a fő meghatározó? Talán. Mindenképpen erősebb determináns, mint a tudomány. És a regények, az új olvasási szokásoknak megfelelően jobban meghatároznak, mint a novellák. Még azok az írók is, gondolok itt elsősorban Miévillre, akik az elődök tagadására építik fel saját munkáságukat, ezzel automatikusan elismerik azok hatását. Gibson nélkül nem lett volna cyberpunk.
De nem lebecsülendő a vizuális műfajok hatása sem. A Csillagok Háborújáról például igen sok rosszat el lehet mondani, de hatását eltagadni vakság. Még a legrosszabb fajta sci-fi akció vagy horror nemzedékeket befolyásol. A hazai közönségnek sajnos nem sok fogalma van arról, hogy mi a sci-fi fogalma a SciFi Channel/scifi.com szerint, és hogyan befolyásolja ez amerikai kamaszok millióit - köztük a téma leendő alkotóit. Az más kérdés, hogy a tévésorozatok végtelen önismétlései sok újat nem hoznak a témába, de megint csak Soláriás tapasztalat, hogy a kezdő írók mennyire inkább a filmek/sorozatok hatási alatt írják munkáikat, mint az irodalmi elődökén.
A képregény hatása egyrészt szűnik, másrészt a manga sajnálatos divatja miatt erősödik. Kevesekhez jutott el MO-on Juan Giménez lenyűgöző munkáságának akár csak töredéke is. MAgam részéról bevallom, hogy nagy ihlető.
Nem szeretem ugyan, hogy mostanában divat számítógépes játékokból filmet csinálni, de a hatás tagadhatatlan. Ismerek olyan kezdő írót, akit nem kismértékben befolyásoltak ezek a játékok.
A rajongói klubok hatásáról nemigen tudok szólni. Felteszem, mivel zárt dologban működnek (amelynek rajongói) általános hatásuk kimerül abban, hogy egy-egy fanfiction szerző önállóvá növi ki magát.
A sci-fi képzőművészet sajnos kimaradt a szavazásból, pedig, megint csak személyes tapasztalat, mekkora hatással voltak az írásaimra Patric Woodroffe festészete, és Ámon László grafikái, vagy a régi Galaktika illusztrációi.
És kimaradt sajnos az is, hogy az "irányt" bizony olyan obskurus dolgok is keményen meghatározzák, mint az aktuális divat vagy ideológia. Manapság nem divat és ideológiailag nem kifejeződó baloldali utópiát írni. Baloldali antiutópiát viszont annál inkább... :-)
Összegezve: szerencsére a sci-fi "irányát" mindenkor elsősorban az alkotók fantáziája határozza meg. Ha az gazdag, a science fiction is gazdag és sokoldalú lesz. Ha szegényes, akkor a téma is elszürkül.
Azt mindenesetre meg lehet majd tudni, hogy mekkora a sci-fi után aktívan érdeklődők tábora.
Van egy idealista elképzelés, miszerint a science fictiont a tudomány, a tudományos felfedezések határozzák meg elsősorban.
Ha úgy vesszük, hogy a tudományos eredmények semmissé tesznek nagyon sok sci-fi fantazmagóriát, akkor ez igaz lehet. Az alkotók többsége azonban nem vesz tudomást ezekről az eredményekről, vagy csak a tömegmédia torz lencserendszerén keresztül. Másrészt, nagyon sok régi írás ugyanolyan élvezetes attól, hogy tudjuk, nincs élet sem a Marson, sem a Vénuszon.
Well, ha megnézzük a kortárs termést, abban ugyan a tudomány, mármint a hiteles, értelmes tudomány vajmi kevés szerepet kap. A cberpunkból mintha kiszállt volna az erő, de ha atechnológia és tudomány maximális hatásfoka az, amit a Snow Crash-ben olvashatunk, a tudomány hatását akár semmisnek is tekinthetjük. Az utóbbi idők legjobbjában, a Spinben nincsen valódi tudomány: technológia van, mely létrehoz egy olyan életet, mely a tudomány minden mai elképzelésének elllentmondva manipulál teret és időt. Az Einstein hídjában (mely kissé öregecske már) a tudomány csak díszlet, ott is leginkább a technológia a meghatározó. Miéville tudományáról akár szó ne is tétessék, Slonczewski asszony tudománya merő fantazmagória, ábrázolt technológiája nonszensz. A tudomány és (technológia) mint meghatározó elem leginkább, az Átprogramozott ember megjelenése óta folyamatosan, általában és részleteiben is, Crichton regényeiben van a legszigorúbban jelen. De amint tapasztalom, Crichtont nevét nem illendő megemlíteni jobb magyar sci-fi körökben. (Az agyonhallgatást legalábbis így értelmezem.)
Ha arra gondolok, hogy a Neten feltűnő újabb fiatal sci-fi írógeneráció (a kivétel mindig megérdemli a legnagyobb tiszteletet!) a tudomány iránt semmiféle érzékenységet/érzéket nem mutat, a helyzet egyértelműen az erős befolyás tagadását támogatja.
Minden szentnek a maga felé hajlik a keze, a Kódom és a folytatása is szigorúan tudományra épül, de nem azért írtam végül úgy őket, ahogy sikerült, mert a tudományt éreztem volna ösztönző erőnek. A legközelebb talán a gondolatkísérlet áll a dologhoz. OK bevallom, a Harmadik fázis tisztán tudományos ihletésű. De a végeredmény inkább az emberi gyengeségek-erények kifejezése, mint a tudományos "eredményé".
Az irodalom lenne a fő meghatározó? Talán. Mindenképpen erősebb determináns, mint a tudomány. És a regények, az új olvasási szokásoknak megfelelően jobban meghatároznak, mint a novellák. Még azok az írók is, gondolok itt elsősorban Miévillre, akik az elődök tagadására építik fel saját munkáságukat, ezzel automatikusan elismerik azok hatását. Gibson nélkül nem lett volna cyberpunk.
De nem lebecsülendő a vizuális műfajok hatása sem. A Csillagok Háborújáról például igen sok rosszat el lehet mondani, de hatását eltagadni vakság. Még a legrosszabb fajta sci-fi akció vagy horror nemzedékeket befolyásol. A hazai közönségnek sajnos nem sok fogalma van arról, hogy mi a sci-fi fogalma a SciFi Channel/scifi.com szerint, és hogyan befolyásolja ez amerikai kamaszok millióit - köztük a téma leendő alkotóit. Az más kérdés, hogy a tévésorozatok végtelen önismétlései sok újat nem hoznak a témába, de megint csak Soláriás tapasztalat, hogy a kezdő írók mennyire inkább a filmek/sorozatok hatási alatt írják munkáikat, mint az irodalmi elődökén.
A képregény hatása egyrészt szűnik, másrészt a manga sajnálatos divatja miatt erősödik. Kevesekhez jutott el MO-on Juan Giménez lenyűgöző munkáságának akár csak töredéke is. MAgam részéról bevallom, hogy nagy ihlető.
Nem szeretem ugyan, hogy mostanában divat számítógépes játékokból filmet csinálni, de a hatás tagadhatatlan. Ismerek olyan kezdő írót, akit nem kismértékben befolyásoltak ezek a játékok.
A rajongói klubok hatásáról nemigen tudok szólni. Felteszem, mivel zárt dologban működnek (amelynek rajongói) általános hatásuk kimerül abban, hogy egy-egy fanfiction szerző önállóvá növi ki magát.
A sci-fi képzőművészet sajnos kimaradt a szavazásból, pedig, megint csak személyes tapasztalat, mekkora hatással voltak az írásaimra Patric Woodroffe festészete, és Ámon László grafikái, vagy a régi Galaktika illusztrációi.
És kimaradt sajnos az is, hogy az "irányt" bizony olyan obskurus dolgok is keményen meghatározzák, mint az aktuális divat vagy ideológia. Manapság nem divat és ideológiailag nem kifejeződó baloldali utópiát írni. Baloldali antiutópiát viszont annál inkább... :-)
Összegezve: szerencsére a sci-fi "irányát" mindenkor elsősorban az alkotók fantáziája határozza meg. Ha az gazdag, a science fiction is gazdag és sokoldalú lesz. Ha szegényes, akkor a téma is elszürkül.
