Bárki bármit is mond, Galaktika kiadó mindenképpen küldetést teljesít azzal, hogy fegyelmezetten próbálja behozni a magyar sci-fi könyvkiadás lemaradását. Még ha ebben néha nagyon mellényúlnak is, mint a Slonczewsky könyvvel, még az is tanulságos. Érdekes szembesülni a ténnyel, hogy Amerikában miket ki nem adtak - és ünnepeltek.
A Snow Crash nem olyan katasztrofális, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni azt a rajongást, amelyeket egyesekből kivált. Az interneten megjelent vélemények legalábbis ilyesmit mutatnak. Azt egyenesen hajmeresztőnek tartom, hogy valaki Gibsonnál többre tartja.
Ne szaporítsuk a szót! A Könyvismertetésekben elolvashatod az én elemzésemet. Igen, szembeköptem magam.
2007. március 8., csütörtök
2007. március 7., szerda
Terra alert
Ha valaki a szöveg helyett valami szahart lát, kérem jelezze a Terra kapcsolatokban megadott e-mailen!
Köszönettel:
Tony
Köszönettel:
Tony
I did it and neither I did
Szóval Zsoldos Péter díj ügyben írtam egy nyílt levelet, és azt, ahogyan illik, elküldtem az illetékeseknek - a HUNGAROCON szervezőjének és a Zsoldos-díj gazdájának -, az Avanának.
NEM KÜLDTEM EGYETLEN MÁS SCIENCE FICTIONNAL FOGLAKOZÓ HONLAPNAK SEM!
De, ahogy a székely mondta, amikor a felesége helyett az anyósát sikerült agyoncsapni a kisbaltával: - Eh! Így is jó.
Viszont semmilyen más fórumon nem kívánok vitába bonyolódni a levélrről. Ha tőlem akarsz valamit, magyar idő szerint éjfél után itt vagyok.
Egyelőre annak, aki a fejét diótörésen kívül másra is képes és szándékszik használni:
Mint ezévi jelöltnek, és múlt évi kipontozottnak az illetékesség miatt jogom és kötelességem szóvátenni, hogy valami nem jó.
Nekem. Nem Gipsz Jakabnak, aki még csak nem is olvas sci-fit, vagy a Kötek Edéknek, akik minden sci-fi fórumon a szájukat jártatják, de eddig még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a magyar fantasztikumért.
Legyen egyszer végre világos, hogy kinek mi az érdeke! Nekem most az, hogy ne pontozzanak ki úgy, mint tavaly (10, 10, 8, 8, 4, érted?). Ne tegye azt lehetővé a szisztéma. Legyek utolsó, de tiszteségesen.
És kivételesen - azt gondolom- , ez másnak is érdeke. Még a Kötek Edéknek is.
Ha nem értetted volna meg, nem a döntést akarom befolyásolni, hanem a döntés mechanizmusát mentesíteni a beépített vétójogtól.
NEM KÜLDTEM EGYETLEN MÁS SCIENCE FICTIONNAL FOGLAKOZÓ HONLAPNAK SEM!
De, ahogy a székely mondta, amikor a felesége helyett az anyósát sikerült agyoncsapni a kisbaltával: - Eh! Így is jó.
Viszont semmilyen más fórumon nem kívánok vitába bonyolódni a levélrről. Ha tőlem akarsz valamit, magyar idő szerint éjfél után itt vagyok.
Egyelőre annak, aki a fejét diótörésen kívül másra is képes és szándékszik használni:
Mint ezévi jelöltnek, és múlt évi kipontozottnak az illetékesség miatt jogom és kötelességem szóvátenni, hogy valami nem jó.
Nekem. Nem Gipsz Jakabnak, aki még csak nem is olvas sci-fit, vagy a Kötek Edéknek, akik minden sci-fi fórumon a szájukat jártatják, de eddig még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a magyar fantasztikumért.
Legyen egyszer végre világos, hogy kinek mi az érdeke! Nekem most az, hogy ne pontozzanak ki úgy, mint tavaly (10, 10, 8, 8, 4, érted?). Ne tegye azt lehetővé a szisztéma. Legyek utolsó, de tiszteségesen.
És kivételesen - azt gondolom- , ez másnak is érdeke. Még a Kötek Edéknek is.
Ha nem értetted volna meg, nem a döntést akarom befolyásolni, hanem a döntés mechanizmusát mentesíteni a beépített vétójogtól.
An old joke
A régi vicc első fele igen hamar megvalósul, Kína a Holdba szándékozik menni, és amit Kína nagyon akar, azt el is éri. Ha még emlékeztek a kínai verébirtási programra, és az óvodák kohósítására.
A második fele a magyar népesség őszinte sajnálatára (a BBC felmérés szerint mi szeretjük a világon a legkevésbé Kínát, viszont utálni legalább egészen átlagosan utáljuk.), nem hiszem, hogy a közeljövőben megvalósulna. Tehát nem mindnyájan mennek.
Ez az a pillanat, amikor legalábbis Európának és Oroszországnak el kellene gondolkodnia az erők egyesítésén. Legalábbis a világűrt illetően.
Forgive me, my dear Chinese visitors, but there is an old Hungarian joke:
In the middle of the Cold War, the Vice President of the United States is hurrying into the Oval Office saying he has two news, a good one and a bad one.
"Tell me the bad one first" the President asks.
"The Chinese went to the Moon!"
"Damn! That's a really bad one! What about the good one?"
"All of them."
So, China has serious ambitions to accomplish at least the first half of the joke.
A második fele a magyar népesség őszinte sajnálatára (a BBC felmérés szerint mi szeretjük a világon a legkevésbé Kínát, viszont utálni legalább egészen átlagosan utáljuk.), nem hiszem, hogy a közeljövőben megvalósulna. Tehát nem mindnyájan mennek.
Ez az a pillanat, amikor legalábbis Európának és Oroszországnak el kellene gondolkodnia az erők egyesítésén. Legalábbis a világűrt illetően.
Forgive me, my dear Chinese visitors, but there is an old Hungarian joke:
In the middle of the Cold War, the Vice President of the United States is hurrying into the Oval Office saying he has two news, a good one and a bad one.
"Tell me the bad one first" the President asks.
"The Chinese went to the Moon!"
"Damn! That's a really bad one! What about the good one?"
"All of them."
So, China has serious ambitions to accomplish at least the first half of the joke.
2007. március 6., kedd
To blog or not to blog
Blogni vagy nem blogni, az itt a kérdés.
Természetesen blogni.
De illik tudni, hogy mit és miért csinálunk. A blog ugyanis, ahogy ma ismerjük, és szeretjük vagy utáljuk – publicisztika, így felelősség. Magunkkal és az olvasókkal szemben.
Hogy milyen minőségű publicisztika, azt persze a blogolvasók döntik el, de hogy akármilyen blog nem pusztán napló, az biztos.
A blog egyben technológia is a maga előnyeivel és korlátaival.
Előnye a gyorsaság és a közeg sajátosságaiból kifolyóan a kvázi ingyenes, széles hozzáférhetőség. Előnye még, hogy az olvasók prompt ütköztethetik az írásról alkotott véleményeiket egymással vagy a blog alkotójával.
Hátránya, hogy hiába az ezerszám kínált skin, a blogok csak mind egy kaptafára készülnek és meglehetősen merevek. (Mire kitaláltam hogyan illesszek állandó címképet a saját motoromba, belekerült néhány próbálkozásba, s még most sem ott van, ahol szeretném, hogy legyen. Szerettem volna megerőszakolni a blogmotort, hogy adjon két párhuzamos post ablakot a párhuzamos, kétnyelvű tartalomhoz, de nem ment. Mondhatod, kevés a tudásom, és ez így igaz. De hadd ne kelljen már profi web programozónak lennem, ha valami változatosságot, horribile dictu, kényelmet akarok!) Hátránya még, hogy az olvasók prompt ütköztethetik az írásról alkotott véleményeiket egymással vagy a blog alkotójával.
A technológiának van még egy sajátossága, melyet kevesen ismernek és használnak ki: az olvasótábor követhetősége.
A technológia visszahat a blogon megjelenő publicisztika minőségére is.
Blogon általában felületesebb információ jelenik meg, mint az írott sajtóban (a magyar blogok döntő többségére ez igaz, az angol nyelvűekre is általánosan, de akad nagyon sok nagyszerű kivétel is), a blog stílusa pedig teljesen kötetlen, hangneme személyesebb, mint az írott publicisztikáé. Még akkor is, ha a tartalom esetleg a legképzettebb értelmiséget célozza.
A minőség pedig visszahat az olvasóra: blogot felületesebben olvasunk, és leginkább azért megyünk oda, mert a frissességre, botrányra vágyunk, nagyon gyakran saját véleményünk kifejtésére – megint csak egy másféle publicisztika.
A blogolvasó (én is az vagyok) korunk gyermeke: kíváncsi, mindenről megvan a véleménye és – roppant felületes. Saját blogom látogatóinak zöme nem tölt több időt a site-on, mint tíz másodperc. Ez természetesen engem, a blogomat minősíti, de azt is mutatja, hogy legalábbis, aki hozzám jön, az többnyire csak a post címét olvassa el. Ha botrányt szagol, akkor marad, ha nem, továbbáll. Nem hinném, hogy ez máshol is sokban különbözne.
Még egy fontos jellemzője a blogolvasónak, hogy többnyire maga is blogger és a bloggertársadalom baráti körei úgy szövik egymásba webnaplóikat, mint a mocsári fák a gyökereiket.
Az olvasói attitűd természetesen megint csak visszahat a blogra magára. Nem folytatom.
Most, hogy valami sci-fi aktualitása is legyen a dolognak, ha már pont itt olvasod ezt: az internetes nyilvánosság, a webnapló ilyentén elterjedését és a blog-nyilvánosság politikai erővé szilárdulását nem a nagy, idolizált cyberpunk szerzők „jósolták“ meg, hanem a sokak által utált Orson Scott Card a Végjáték-ban. És – tetszik, nem tetszik – a jó Card már jó ideje vastagon ki is használja az internet nyújtotta a lehetőséget önmaga, művei. és nézetei népszerűsítésre. Továbbá, a Terrán megjelent Jelentések a Kreatív Ügyek Hivatalának novella, (whatever!) Orosz Péter az egyik legkorábbi magyar blogger első webnaplójának irodalmasított változata.
Természetesen blogni.
De illik tudni, hogy mit és miért csinálunk. A blog ugyanis, ahogy ma ismerjük, és szeretjük vagy utáljuk – publicisztika, így felelősség. Magunkkal és az olvasókkal szemben.
Hogy milyen minőségű publicisztika, azt persze a blogolvasók döntik el, de hogy akármilyen blog nem pusztán napló, az biztos.
A blog egyben technológia is a maga előnyeivel és korlátaival.
Előnye a gyorsaság és a közeg sajátosságaiból kifolyóan a kvázi ingyenes, széles hozzáférhetőség. Előnye még, hogy az olvasók prompt ütköztethetik az írásról alkotott véleményeiket egymással vagy a blog alkotójával.
Hátránya, hogy hiába az ezerszám kínált skin, a blogok csak mind egy kaptafára készülnek és meglehetősen merevek. (Mire kitaláltam hogyan illesszek állandó címképet a saját motoromba, belekerült néhány próbálkozásba, s még most sem ott van, ahol szeretném, hogy legyen. Szerettem volna megerőszakolni a blogmotort, hogy adjon két párhuzamos post ablakot a párhuzamos, kétnyelvű tartalomhoz, de nem ment. Mondhatod, kevés a tudásom, és ez így igaz. De hadd ne kelljen már profi web programozónak lennem, ha valami változatosságot, horribile dictu, kényelmet akarok!) Hátránya még, hogy az olvasók prompt ütköztethetik az írásról alkotott véleményeiket egymással vagy a blog alkotójával.
A technológiának van még egy sajátossága, melyet kevesen ismernek és használnak ki: az olvasótábor követhetősége.
A technológia visszahat a blogon megjelenő publicisztika minőségére is.
Blogon általában felületesebb információ jelenik meg, mint az írott sajtóban (a magyar blogok döntő többségére ez igaz, az angol nyelvűekre is általánosan, de akad nagyon sok nagyszerű kivétel is), a blog stílusa pedig teljesen kötetlen, hangneme személyesebb, mint az írott publicisztikáé. Még akkor is, ha a tartalom esetleg a legképzettebb értelmiséget célozza.
A minőség pedig visszahat az olvasóra: blogot felületesebben olvasunk, és leginkább azért megyünk oda, mert a frissességre, botrányra vágyunk, nagyon gyakran saját véleményünk kifejtésére – megint csak egy másféle publicisztika.
A blogolvasó (én is az vagyok) korunk gyermeke: kíváncsi, mindenről megvan a véleménye és – roppant felületes. Saját blogom látogatóinak zöme nem tölt több időt a site-on, mint tíz másodperc. Ez természetesen engem, a blogomat minősíti, de azt is mutatja, hogy legalábbis, aki hozzám jön, az többnyire csak a post címét olvassa el. Ha botrányt szagol, akkor marad, ha nem, továbbáll. Nem hinném, hogy ez máshol is sokban különbözne.
Még egy fontos jellemzője a blogolvasónak, hogy többnyire maga is blogger és a bloggertársadalom baráti körei úgy szövik egymásba webnaplóikat, mint a mocsári fák a gyökereiket.
Az olvasói attitűd természetesen megint csak visszahat a blogra magára. Nem folytatom.
Most, hogy valami sci-fi aktualitása is legyen a dolognak, ha már pont itt olvasod ezt: az internetes nyilvánosság, a webnapló ilyentén elterjedését és a blog-nyilvánosság politikai erővé szilárdulását nem a nagy, idolizált cyberpunk szerzők „jósolták“ meg, hanem a sokak által utált Orson Scott Card a Végjáték-ban. És – tetszik, nem tetszik – a jó Card már jó ideje vastagon ki is használja az internet nyújtotta a lehetőséget önmaga, művei. és nézetei népszerűsítésre. Továbbá, a Terrán megjelent Jelentések a Kreatív Ügyek Hivatalának novella, (whatever!) Orosz Péter az egyik legkorábbi magyar blogger első webnaplójának irodalmasított változata.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
