A dolgok állása

Az van, hogy nemigen tudtam, melyik felületre menjen is ez a bejegyzés, mert közélet is meg könyvészet is, végül ide teszem, mert hátha a végkifejlet az lesz, amit mindannyian várunk, azaz a (Haszon)Leső Harcsa, mindnyájunk szeretett Dezsője végre döglötten vetődik partra abból az algás, fáradtolajjal és nehézfémekkel szennyezett, fekália pocsolyából, amivé ő maga tette az alsómerán könyvszakmát – ami persze azelőtt sem volt egy kristálytiszta tengerszem, de legalább nem bűzlött.

A heti Heti Válaszban [1] (is) Dezsőnk felháborodott panaszinterjút adott (vagy vett). Sajnos az egész nem elérhető, csak előfizetőknek, ezért összefoglalom, némi hangulati rásegítéssel, hogy érezd is.

Az negyedik bekezdés után gyerekkorom disznóöléseinek olvad zsír és égett szőr szagú világába kerültem: Dezsőnk éppen úgy visít, mint a gyesznó, amikor egy téli hajnalon öt-hat, pálinkát lehelő kétlábút és egy hosszú, keskeny pengéjű kést [2] talál az óljában a teli moslékosvájú helyett. A gyesznó nem egy gusztusos, ámde fölötte ravasz állat, ilyenkor azonnal átlátja, hogy a kétlábúak az életére törnek, és visít, visít, visít... Nagyanyám, e ritka falusi széplélek, ilyenkor bevonult a ház legtávolabbi szobájába és üvöltésig hangosította a Sokol rádiót.
A videót csak erős idegzetűek nézzék meg!

Hogy miért visít Dezsőnk?

Dezsőnk hitelt kívánt fölvenni és meglevő hiteleit át kívánta strukturálni, akármit is jelentsen ez, ám a fránya, gonosz OTP  "a teljes cégcsoport átvilágításához kötötte... ...az új hitel folyósítását".
Dezsőnk nem járult hozzá az átvilágításhoz, így lófaszt kapott, nem hitelt.
Dezsőnk kötelezettségállománya 10 md, éves forgalma 15 md, a cégcsoportból 14 cég adóvégrehajtás alatt van.
Az ügyben az OTP nem nyilatkozik, arra hivatkozván, hogy a banktitkot ehhez előbb Dezsőnknek föl kellen oldani.
Dezsőnk nem oldja föl a banktitkot.
Dezsőnk fináncoligarcháról nyüszít a demokráciának az ő nagy féltésében.

Na most. Világos, hogy a Fidesz vadászati engedélyt adott Csányira és Dezsőre. Egyiket se szeretem rajongásig. De...

A bank végre úgy jár el, ahogy egy felelős pénzügyi vállalkozásnak el kell járnia, és ahogy felém meg feléd eljár, mielőtt hitelt adna. Minősiti/minősítené az adóst.

Mi van?
Ez nem lehet!
Eddig nem így vót!
Dejszen eddig mások bizományba hagyott  könyveire kért és kapott hitelt Dezsőnk...
A legteljesebb demokrácia és piaci verseny közepette, mintegy.
Hát hogy lesz mostmán?
Ugyanolyan játékszabályok vonatkoznak majd a Dezsőre is, mint másokra?
Ne mán!
Hát meg akarják ölni!
Belefojtani ennen véribe!

Ez nagyon fáj Dezsőnknek, nem  szokott ő hozzá ehhez!
Matyi életeleme, nagyságának forrása a mutyi. A mutyicsap eldugult.

Veszélyben a demokrácia!

Lassan hozzá kellene szokni, hogy most már ez lesz.
Ő, a Nagy Vízvezetékszerelő patásorbán, újracsövezi a hálózatot.
A mutyicsap másnak folyik.

És, ha most valamelyik baloldali vagy liberális íróbarátom idejön, és az ő nagy orbángyűlöletében védelmébe veszi Dezsőnket, hát telehányok valami erre alkalmas edényzetet

Update: a dolog már a Népszabóság ingerküszöbét is elérte.

Jegyzetek:

1. Ha páratlanul toleráns liberális világnézetedből fakadó előítéleteid tiltják, hogy e forrásra akár a szemed is rávesd, keress mást! Dezsőnk teleböfögte már az egész hazai sajtót jeremiádáival (matyiáda?).
2. Akkoriban a világháborús német vagy magyar bajonettből köszörült disznőölő volt a legjobb. Most is ezt ajánlanám. Nem is kell kiköszörülni, tompán jobban fáj.

Elidegenedés

Nem olyan

A VAldiban minden más.

Valahogy mégis minden ugyanúgy megy, mint a valóságban, aki még emlékszik rá elismerheti, talán csak annyi a könnyebbség a Valóhoz képest, hogy a virtuális polcok között virtuális bevásárlókocsijukat lökdöső vásárlók nem érzik egymás bűzét, a virtuális eladók mindig tudják a választ a leghülyébb kérdésre is.

De persze, ha akarjuk, kikapcsolhatjuk a többi vevő megjelenítését is.

Ezt azonban csak a megrögzött mizantrópok teszik, akik olyan butácska dolgokkal töltik az idejüket, mint a tájképfestés, virágültetés, hegyi túra vagy a vadevezés, és pikk-pakk elintézik a bevásárlást, vagy éppen az MI-jükre bízzák.

Pedig az ember éppen azért megy a bevásárlóközpontba, hogy megmutassa a legújabb megjelenítését és vásárlóerejét. Ez alól a bevásárolni elzavart MI-k sem vonhatják ki magukat, gazdáik státusz szimbólumait nekik is föl kell mutatni. Amott az a szerencsétlen program IV. Iván rettenetes aranyhímzéses kaftánjában és szőrmeszegélyes sapkájában tolja egyébként szánalmasan üres kocsiját. Ha rá néz az ember, leizzad. Fasza progi különben, milyen gőggel tudja előreszegezni a hülye szakállát, mintha tényleg Minden Oroszok Cárja lenne… Valami vadiúj irha, pár óra múlva hemzsegni fognak itt az Iván cárok – nincs az a hülye bőr, amit a köz egy pillanat alatt fel ne kapna, hogy annál gyorsabban elfeledje.

De addig is, be kell állni a sorba a kasszáknál, még egy IV. Iván bőré bújt MI-nek is – főleg annak! –, hiszen telerakni egy kocsit semmiség, kifizetni a temérdek fölösleges szart, na az mutatja meg, hogy ki is itt a cáratyuska, vagy kinek az MI-je vagy. A VAldi tulajdonosai jól tudják ezt, így, noha annyi virtuális pénztárat állíthatnának be, amennyit akarnak, mindig csak annyi üzemel, hogy a megfelelő hosszúságú sorok kialakuljanak.

A sietős mizantrópoknak ott az önki gyorskassza, de abban meg mi az élvezet?

– Kati! – Hallatszik a sor végéről – Szabó Kati!

A pénztárnál éppen üdvözült mosollyal fizető pár nőtagján látszik a felismerés, éjfekete hajába font emodrive pávatollak neonfénybe borulnak. Mosolyog, és lelkesen visszainteget, a tollaival is:

– Ildi! De rég láttunk! Nem voltál fönn.

– Nem tudtam felcsatlakozni.

– De kár, jó lenne talizni…!

– Fussunk össze Valóban.

– Az nem olyan! Szia!

És már el is tűntek. Hát igen, a legjobb a virtuál shoppingban, hogy a bevásárlás végén nem kell a cuccot ocsmány nejlonszatyrokban hazacipelni. Perkálsz, és már ott se vagy.

A valóság ehhez képest csak annyiban különbözött, hogy a párbeszéd szereplőinek eszükbe sem jutott a valóságban találkozni. Akit Ildinek nevezek, telefonhívást ajánlott. Ami természetesen tényleg „nem olyan”, de a Katinak nevezettnek és hallgatag párjának láthatóan meg se fordult a fejében, hogy régen látott ismerősüket – barátjukat? –megvárják. Kábé három percig tartott volna a várakozás, amit kettesben lazán kibírnak, ha számított volna bármit is nekik ez az „Ildikó”

Lehet egy kor emberi kapcsolataiban még felületesebb?

Hogy unlak már!

Hogy unlak már!
Pedig
tán a barátom vagy,
biztosan barátom voltál,
de most, ha látlak
csak acsarogsz
belekapaszkodsz
minden
szir-szarba,
szalmaszálba,
szellőbe.
Azt hiszed,
a szir-szar lesz a homokszem, ami megcsikordítja a gépezetet,
a szamaszál lesz a pajszer, ami kimozdítja a helyéből a börtönkaput,
a szellő lesz a vihar, ami elsöpör minden mocskot amit, akit nem szeretsz.
Pedig
a szir-szar csak szir-szar
a szalmaszál csak szalmaszál
a szellő csak szellő.
A gépezetet akkor áll meg, ha kifogy a nafta,
amit te töltesz belé.
A börtönkapu azzal a kulccsal nyitható,
ami a te a zsebedben lapul.
A mocskot pedig vasvillával takarítják el,
amit neked kell megmarkolni.
De addig is,
míg ezt föl nem érjük
ésszel,
tőled s tőlem
függetlenül, mire Húsvét jő,
talán lesz némi szerencséje
ennek a szerencsétlen országnak,
és senki sem hazudja el a választásunkat,
a tiédet és az enyémet,
a miénket,
így vagy úgy,
lesz választás,
és lesz választásunk
választani, amit
valaki már választott
valamikor egy valódi rettenet idején.
Választjuk a békességet,
a végét ennek a szánalmas acsargásnak,
a sok
szir-szarnak,
szalmaszálnak,
szellőnek.
Tán utána nem is unlak már,
a társaságodba vágyom,
a társaságomba vágysz,
és értelmes dolgokról,
beszélünk borocska mellett,
nem szir-szarról,
nem szalmaszálról,
nem szellőről.
Unlak már unni téged.
Így, húsvét előtt.



"...hanem azt, aki lesz, akárki,
ki elõször mondja ki azt a szót,
ki elõször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentõ, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hõs pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!"
Az egész itt.