Sandworm in Budapest

A másfél méter átmérőjű Féreg Csepel szigetének északi csücskéből indult, átfúrt a Duna alatt, és pontosan átellenben, a budai oldalon bukkant a felszínre. A járatban állítólag lézerrel mérve alig három és fél milliméter az eltérés az ideálistól.
A fogai közé akadt az üledékes meder palaszerűen megkövesedett darabja, azt elhoztam. Fényképezni nem volt szabad.

Hazafelé a csarnok háta a kora reggeli fényben. Gyönyörű.

New Hope

A legfontosabb kaposvári momentumot elfelejtettem.

Ha bemégy a Nagyboldogasszony templomba, balra valamiféle hirdetőtáblán Jézus szokásos színvonalú képe alatt a következő szöveget olvashatod:

"Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt"

Ez a halhatalanság, feleim.

Taylor Made Misery

Minden nemzetnek megvan a maga nyomora. Klauzál Kaiser. Egy férfi és egy nő szerencsétlenkedik a bankkártyájával a pénztárnál. Előttük a szalagon éktelen mennyiségű mindenféle tömény szesz. Először, messziről, ezt látva azt gondoltam, hogy jó kis buli lesz: ha ezt mind megisszák, garantált az alkoholmérgezés, de ha azt megúszták, akkor ettől a töménytelen mennyiségű mű-töménytől iszonyúan másnaposak lesznek. Közelebbről svédül szólnak, és akkor belülről kezdett feljönni bennem egy iszonyú röhögés. Kettéosztották a piakontingenst, nyilván hazai szokás szerint, és mivel a pénztáros már harmadszor adja nekik vissza a világnak ezen a felén használhatatlan VISA kártyájukat, a hölgy előrántja a személyijét, hogy bizonyítsa jogát a szeszhez. Végül a négy kártya közül egy működik. Megköszönték a tolácsolást, jó szórakozást kívántam nekik Magyarországhoz, és amikor eltűntek a csarnok ajtaja mögött, kirobban belőlem a vad ogre-röhögés.
Az öreg Elemért Szent-Györgyi egy évig Svédországban parkoltatta, mivel az öreg (akkor még fiatal) nem ivott, felhasználható a piafejedagja miatt nagyon népszerű volt a svéd kollégák körében.

Ezért nem akarok új postot nyitni, de a magyarok gyötrelmeihez a magyar média is jócskán hozzájárul. A szem rágógumija ma a svéd pár harminc liternyi alkoholkészleténél is agypusztítóbb "szórakozással" szolgált. Szegény Jules! Pedig milyen jó Nemo volt Cain! Vagy lehetett vóna. Miért teszi ezt Hollywood az irodalmi nyersanyaggal? Mióta megalomán őrült Nemo? Mit keres a történetben ennyi (öncenzúra) nő? Hogy a pelcsába került a magyar címbe a víz alatti város? Mondjuk ebben nem vagyok biztos: a gőzzel elotott hidraulikaolaj-tűznél bedobtam a törölközőt.

Update: ma július 28-án, a Király utcai Csemegében egy másik svéd család tobzódott a piapocok között. Dániát szárazra itták, vagy mi?

Re-exploring of Hungary

Ma Tolna és Somogy, főleg Kaposvár és aztán Fonyód és a Balaton.

Ilyen csodás nevű falvak a térképen, mint Attala, Büssü, Gölle, Kazsok, Patalom, Kisgyalán. És Nak, ahol bizonyára azok a lovaok laknak, akik azt mondják: "Nak"...

Ogre szívem persze valójában Böhönyére húz, bár a sármellék egészében kedves, már hangzásában is, hát még, hogy olyan frankó mocsarat látni, mint ott van! És sehol egy vasvillás paraszt...

Körben a szelíd pannon táj, nem csoda, hogy a jó rómaiak idejöttek és itt maradtak, amíg lehetett: Dombóvár után egy piszok praktikusan berendezett, piszok randa büféből az út és a mezők túloldalán a kis hegyecskék között egy hamisítatlan olasz szeglet ragyog elő. A távolból a jegenyék - ciprusok.

Kaposvár fura - és magyar. Sok a múzeum, Vaszaryt, akinek Vörös aktja az egyik kedvencem több hejen is meglátogatjuk. Az egyik teremben egy csodálatos kis késői Barcsai.

A Balaton Fonyódnál igen tiszta, és igen jólesik. Megszem három év óta eléső sajtos-tejfölös lángosát. Mi urunk, ki vagy a Mennyekben...

Hazafelé elhúzunk Balatonőszöd mellett, ahol javasolnám, hogy a Nemzet Csalogányának állítsunk egy méltó emlékművet egy háromméteres fallosz formájában.

Elmegyünk a már kész, de még be nem fejezett csodavölgyhíd MELLETT is. Ilyen bűvészmutatványokra utoljára Viktoromék voltak képesek az átadott M7-tel, ahol csak a felüljárók lehajtóit nem építetteék még meg. Álltak, mint megannyi diadalkapu...

Ma Juszt Lacika Magánbeszélgetés című műsorában Fajó János festőművész.
Furcsa. Lacika példának hozta fel, hogy nem összevethető egy geometrikus absztrakt alkotás egy realisztikus képpel. A válasz valami olyasmi, hogy a kettő valóban nem összevethető, mert két gondolati szintet képvisel. Nem mondta ki, de az egész azt sugallta, hogy az absztrakt geometrikus festészet az emberi gondolkodás csúcsa, és minden más attól alacsonyabbrendű - értéktelenebb.
Sapienti sat.
Kötelező olvasmány: Kurt Vonnegut Kékszakáll

Homeland Insecurity

Az utóbbi három évben az esetek kilencven százalékában eredeti nyelven, angolul olvastam mindenfélét, így nem fordulhatott elő, hogy ne a szerző, a mű valódi minőségével találkozzam.

A HUNGAROCON jóvoltából (kösz a szervezőknek és a kiadónak!) hozzájutottam Banks Emlékezz Phlebasra magyar kiadásához (Agave), és a Feladat után azonmód el is kezdtem olvasni.
Talán hiba volt.
Azt gondolom, egy író azonnal, teljes fegyverzetben pattan elő, amint írni kezd, ez a fegyverzet legfeljebb polírozható, esetleg elkopik, elveszik. Szóval, nem hiszem, hogy Banks a Darázsgyár és a Holtpont (még eredetiben olvastam) között eltelt időben elfelejtett volna írni, vagy a Phlebas és a Holtpont között ennyit fejlődött volna.
Azt hiszem inkább, itt egy gyalázatos minőségű fordításról van szó. Bár a bevont szakértő ez ügyben még nem nyilatkozott, a tény, hogy a fordítóként két nevet tüntettek föl, valami zavart sejtet.
Sokszor megírtam már, ha egy könyvet a hatvanadik oldalnál nem szeretek, akkor már nem is fogom. Well, a Phlebast nem tudom, hová tegyem: érzem, hogy ettől sokkal jobb, de a szöveg élvezhetelensége miatt szeretni sem tudom.

Így félretettem és elővettem Dan Simmons Káli Dalát (Delta Vision, Képzelet mesterei sorozat).
Csak gratulálni tudok a fordítónak Békési Józsefnek: korekt, pontos élvezhető fordítást látok, ahol nem teszik, ott világos, hogy azért nem, mert a szerző szintén az Új Sci-fi-hez tartozik, tehát az egója kitüremkedik a szöveg alól. Viszont a regényt már az első oldalon megszerettem, remélem nem fogok csalódni.
A borító és a könyv fizikai minősége más kérdés.
Dícsértem már könyvészeteileg egy másik kötetet ugyanebből a sorozatból, a fedélgrafika koncepciója ugyanaz az eredeti (itthon legalábbis) és kitűnő gondolat, amely még kiforrottabb lett arra a másik könyvre és a grafikus-címlaptervező együttműködésével valóban eredetivé vált, itt azonban maga az alapgrafika olyan gyenge és amatőr, hogy önmagában botrány a nagyszerű koncepció megcsúfolása ilyesmivel.
Aki ott volt a HUNGAROCON-on, az tudja, hogy képzőművészeti első díjat nem osztottak, és, hogy ennek mi volt az oka. Well, ha ez a grafika nevez, első díjat akkor sem osztottak volna.
Az meg egyszerűen rettenetes, hogy húsz oldal után a könyv kezd széjjel esni.

Statements

Itt és most, utoljára Zsoldos-díj ügyben:

1. Nem nyertem a díjat, és nem vagyok valamiféle versenynek a győztese - zsűri ítélte oda a díjat, tehát kaptam. Nyerni úszóversenyt lehet, az lányom műfaja volt, mármint úszás és nyerés. Hamarosan, egy évtizeden belül remélem az epika műfajában fog díjat kapni - nem tőlem. Tahát, ha belehalnék is a fikázásba (nem fogok), a balfrászi hang élni fog. Elkeserítő, mi? Annál is inkább, mert a Hungaroconon Vankó Andrist a fiamnak nézték. A csoda, hogy valamennyire még hasonlítunk is.
2. Ilyenképpen a díjnak nincsenek vesztesei sem.
3. Különösen nem vesztes Eta, az Ogfák vörösének írója, a regényt ugyanis kibannolták. Hogy okkal és joggal, azt nem tudom. Majd ha sikerül megvenni, és megtudom az indokokat.
4. Nem Etát és a művét "támadtam" a felesleges előzetes szavazások bejegyzései miatt, hanem a jelenséget. A kampánycsend intézménye ugyanis nem arra szolgál, hogy a szavazóknak nyugodt perceket szerezzenek, hanem arra, hogy az utolsó pillanati befolyásolást kizárják. Ha nem így lenne, húsz év múlva Viktorom és a Nemzet Csalogányának klónjai még a szavazófülkében is a pógár kezét rángatnák, és összeverekednének rajta, hogy a szegény pógár hová tegye az x-et. Ha ezt a szavazás idején teszem szóvá, akkor savanyú a szőlő, most Eta úgy érzi, hogy belerúgok a vesztesbe. Hallgatni viszont nem tudok. Ha valaki tud megoldást a "pofa be"-n kívül, akkor kérem. Etától mindenesetre bocsánatot kérek, ha nyersességemmel rossz pillanatokat szereztem neki. Nota bene, ez nem visszavonást jelent.
   
5. Ezt megérteni különösen annak a fényében fontos, hogy minden valószínűség szerint a szavazók többsége (a kivételt illesse tisztelet!) nem olvasta valamennyi nevezett művet. Sajnos a Diagnózis esetében TUDOM, hogy így van, mivel a könyv nincs jelen a boltokban.
6. Ugyanez áll a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusának, (ezután rövidíteni fogom, legyen mondjuk MaFLÉK) írása alapján hőzöngőkre. Ők bevallottan nem olvasták a regényt és nem is akarták. Bizony, röhögni intésre is lehet.
7. Mielőtt megkaptam volna, minden lehető fórumon kiálltam a díj mellett. És azt hiszem - remélem -, hogy valamicskét tettem is hozzá, hogy az ítélkezés objektívebb legyen, legalábbis a pontrendszert illetően. Tehát -e lőtte. Akik most a díjat szapulják, azok talán gondolják meg, hogy annak az embernek az értékítéletét szarházzák le, aki a fikázók nagy többségével ellentétben nem tíz éve, de évtizedek óta mozog a zsánerben és tesz érte. Engem nyugodtan lehet rugdalni, de Sárdi tanárnőt talán nem illene. A zsűri többi tagját sem.
8. Paranoiás vén ogre vagyok, de TUDOM, hogy a Zsoldos díj lejáratása mellesleg kemény üzleti érdek azok számára, akik monopóliumot szeretnének e szánalmas kis piacon. Én mindenesetre mindent megteszek, hogy ezek egyike se sikerüljön nekik.

Budapest újrafelfedezése ma hajnalban Óbudával folytatódott. A Kolozsi térhez furcsa emlékem fűz. Nemtom jó vagy rossz: amikor első feleségem miniszoknyás hosszú lábain véglejtett a piacon sóvár szemektől vetkőztetve, csak sompolyogtam utána, clumsy old ogre. Pedig akkor még hajam is volt és inkább hasonlítottam a fiatal, mint az öreg Don Johnsonra.
Mindenesetre Óbuda élhetőnek tűnik, még alul is. Fentről, ha az ember nem vesz tudomást az ízléstelen villákról, a kilátás pazar. Érdekes, hajnali Nap nem bearanyozta, hanem beezüstözte a vidéket.

All OFF

Orka,

ha olvasod ezt a blogot, kérlek jelentkezz! A tiéden nem tudok üzenetet hagyni.

Kösz.

Mercenaries

(Mellesleg megfejtült az eltűnő-előkerülő googli blog toolbar rejtélye: ez a Safari, absza meg!)

Na vissza a témához!
Nem azért írok erről, mert ez évben én kaptam a Zsoldos díjat, hanem mert az AVANA, és a zsűri nem szokta magát megvédeni a nemtelen támadások ellenében (lehet, hogy igazuk van, erre a színvonalra nem szabadna leereszkedni), én pedig a kicsinyes szarakodás ellen, főleg ha nyilvánvalóan más lólábak is kilógnak, ki szoktam kelni. Nekem már mindegy, a mocsárnál lejjebb pedig úgyse süllyedek.

Szóval ez a Rorimack nicknév mögött nem is igen rejtőzködő Oroszlány Balázs nevezetű valaki, akinek kapcsolata nyilvánvaló egy bizonyos magyar kiadó köré szövődő üzleti és személyes networkkel, nyilvánvalóan minden jó szándék nélkül és bizonyos személyes, főként ellenem irányuló gyűlöletek (az érdekeket inkább hadd ne boncolgassam) által vezettetve tett olyan kijelentéseket a Zsoldos díjjal kapcsolatban, melyeket nem tudok szó nélkül hagyni.

A magyar furcsa álszemérmes gondolkodása az, hogy az érdekelt inkább ne nyilatkozzon, ne lépjen olyan ügyekben, melyek a saját bőrére mennek. Mert az olyan - izé. Well. ha burkoltan és haverok által teszi, az teljesen elfogadott és fair.

Nos, megírtam egy nyílt levelet az AVANÁnak és zsűrinek címezve, hogy felhívjam a figyelmet a díj odaítélésének rendszerében létező olyan hibára, melyet a kedves hangú cikk szerzője máshol, máskor, egy bizonyos befolyás lelkes leleplezőjeként maga is nehezményezett, s melynek előző évben magam is áldozatául estem. Egy ilyen levelet úgy tűnik senkinek sem akarózott megírni, de a levél hatására a pontozási rendszerben és a zsűriben bekövetkeztek bizonyos változások. Hogy jók vagy rosszak, azt döntse el ki-ki maga.

Azonban azt állítani, sugalmazni, hogy
1. azért írtam a nyílt levelet, hogy a zsűri döntését a magam irányába befolyásoljam,
2. ezen a befolyás elfogadását a zsűri részéről feltételezni
nem lehet más mint a cikk szerzőjétől megszokott gyűlöletrohamok egyike. Vagy rosszabb. Valahol egy üzleti tervben tétel: a Zsoldos Péter díj lejáratása.

A magam részéről ez a vádaskodás nem zavar, megszoktam ettől a fiatalembertől, azonban a zsűri és a díj nevében a második kitételt kikérem magamnak. (Hogy helyreigazítást kérjek egy olyan honlaptól, ahol a cikk szerzője a sztárkritikus, arra gondolni sem merek.)

Azt is kikérem Sárdi Margit és a többi zsűritag nevében, hogy a korábbi rossz döntésekért egy új zsűrin verje el a port egy olyan ember, aki valójában (szándékos) romboláson, acsarkodáson és nyálas siránkozáson kívül még nemigen jeleskedett tenni is valamit a magyar fantasztikum ügyében. Ez a Zsoldos-díj nem a Szellemharcos Zsoldos-díja.

Ha már a zsűri befolyásolásánál tartunk, akkor a különböző helyeken felbukkant előzetes szavazások káros voltára vajon miért nem hívja fel a figyelmet a cikk? Talán mert a szavazások, de főleg a kapcsolódó bejegyzések minden esetben a poll-okat indítók szándékai ellenére az általa favorizált könyv promóciós kampánya* részeinek bizonyultak?

Arra is kíváncsi lennék, vajon az a gyakorlat, miszerint egy kiadó által kiírt novellapályázat lehetséges tizenkét helyezéséből nyolcat (a maradék négy esetben ki tudja?) a kiadó holdudvarába tartozóknak ítél az a zsűri, melynek egy tagja bevallottan legalább egy esetben még beküldés előtt olvasta a nyertes kéziratot, tehát ez a gyakorlat vajon mennyiben helyes és követendő ha jó sci-fit, tágabban fantasztikumot akarunk?

Vén ogre vagyok, ilyen esetben mindig a cui prodest az első kérdésem. Személyesen Oroszlány Balázsnak nyilvánvalóan érdeke, hogy ha az általa oly hevesen gyűlölt személyem kapná a díjat, az a díj lehetőleg minél inkább relativizálva, elértéktelenítve, eljelentéktelenítve és sárba alázva legyen. Inkább az egész magyar sci-fit húzza le, csakhogy én is odakerüljek a szaharba. Azt nem tudom van-e érdek még ezen túl, mely a Zsoldos Péter díj bagatellizálását tűzte ki célul vagy üzleti tervként...

A történetben még két nagyon szomorú dolgot nem értek:
1. honnan a szerző feneketlen gyűlölete irányomban?
2. energiáit miért nem alkotó tevékenységre - történetek írására fordítja, melyhez szikrázó tehetsége és tagadhatalan érzékenysége van? Akkor talán esetleg megíródna egy olyan regény is, ami után nyugodtan kijelenthetné még ő maga is, hogy van magyar sci-fi.

Szerencsére, és erről meggyőződtem a HUNGAROCON-on, a magyar fantasztikum nemcsak Rorimackot, rokonait, barátait és üzletfeleit jelenti.

Well, úgy alakult, hogy elnyertem a díjat, és igenis nagyon büszke vagyok rá, mert ez az egyetlen és a legértékesebb névvel fémjelzett díj a zsánerben Magyarországon.

Ugyanis, ha már a köz nevében lépünk fel, valljuk már be, hogy az egymásnak osztogatott pályázati helyezések magyar gyakorlata az igazán káros.

*Meg akartam venni az Ogfák vörösét. Nem kaptam. Az Alexandrában sem. Most mi van? Elkapkodták mindet?

Blaha. Ahogy feljövök a felszínre, belefutok három cigányzenészbe, valószínűleg valamelyik hotelből hazafelé a műszak végén, az egyikükön amerikai zászlós nyakkendő, mikor én éppen amerikai zászlós skullcap-et viselek. Kicsi a világ. Akkor most elővenném a hegedűmet, Watson!

Apcon a szomszéd városkában működő hűtőbontó produktumát, a bálákba préselt kondenzációs rácsokat rakodták, ami kimaradt, most halmokban áll a sínek mellett – szürrealisztikus látvány. Van valami organikus, Gigeres jellege.

Lemaradtam sajnos Szélesi Sanyi és F. Tóth Benedek i/o találkozójáról, de jó volt ott lenni a Csupor Béláén. Remélem, a legközelebb már a Terra íróival rendezünk ilyet. Béla mondott egy érdekeset: az író mániákus tolvaj módjára lop az életből – saját és mások életéből.

Ezzel vége is volt a Hungaroconnak, amely úgy zárult, ahogyan elkezdődött, risztóan kis létszámú közönséggel, és a kiadók tüntető távolmaradásával – és az én ízlésemhez képest túl sok ezotériával. Állítólag tegnap kétszer annyian voltak, amely még mindig rettenetesen kevés. Intő jel egyébként, hopgy az sfportál szavazásai rendszeresen kb. 150 embert mozgatnak meg: ennyi azoknak a száma, akik sci-fi ügyben a szó szerint a kisujjukat hajlandók megmozgatni.
Sajna lemaradtam Sezlonyról és Kollarikról is a bolygó konténer miatt. (Európa inkompetenciája egészen kozmikus méretű, kaptam egy mélt, melyből kiolvsható, hogy a konténer kódjában szerepel a Delhi szó. Hátsó Indiába bizony Delhin keresztül a legrövidebb…) Amint belépek az Avanába, szóvá is teszem, hogy át kellene gondolni ezt a CON dolgot, talán vissza lehetne térni az eredeti rendszerhez, első évben egy átfogó, a fantasztikum minden témáját felölelő, fesztivál jellegű cuccot rendezni Pesten, mely esetleg nyereséges lenne, és a nyereség egy részéből a következő évben egy kisebb, szakmai sci-fi találkozót Tarjánban, ahol kiosztanák a regény Zsoldos díjat is. Az Avana és Ildikó már csak a kitartásáért, a fogaik között átvitelért a nehéz években megérdemli a Hungarocon rendezésének jogát.

A hír igaz volt és táskámban a plakett Zsoldos Péter képmásával ott utazott velem hazafelé a légkondicionált orosz menedékben (A MÁV tudta, hogy, hogy a hőség miatt klíma kell, a BKV nem – „Interesting!“, mondaná Johnny Depp és elájulna. A muszka gépezet ráadásul nem is csúnya, és bizonyosan olcsóbb volt, mint a Combinók*) mikor befejeztem Gor Varázsos útját**, és elkezdtem a Feladatot.

A Feladat lett az első könyv, amit elveszett könyvtáram újjáépítéséhez Magyarországon vettem (angolok az elátkozott konténerben…), a hét elején a kis antikváriumban, amelybe véletlenül botlottam. Volt ott régi Galaktika is, már az enyémek, de a Feladat volt, amit sietve magamra rántottam a polcról, nehogy az üzletben lézengő gyanús alakok közül valaki megelőzzön. Visszagondolva, nem olvastam már jó tíz éve, és most olyan rétegei tárultak fel előttem, amelyeket már elfeledtem, vagy eddig nem is vettem róluk tudomást. És most szembesülve vele kell észrevennem, hogy nem csak üres pofázás volt a részemről, amikor Zsoldos hatásáról beszéltem a sajár írói nemtudomicsodámra. Balról hallani vélem a gúnyos muhahát, de szarom le!

Szóval, ennek a könyvnek az írójáról lehet és kell és érdemes sci-fi (fantasztikus) irodalmi díjat elnevezni. Sajnos, hogy más jelölt ilyesmire nemigen akad.

A Feladat utószó-önéletrajzában ez áll:

"Meggyőződésem, hogy minden műfaj önmagát sorvasztja el, ha csupán saját tökéletesítésére törekszik. ... Úgy érzem, részben ez a veszély - a bezárkózás - fenyegeti a sci-fit is. Mindenáron, sokszor fogcsikorgatva csak sci és csak fi akar lenni. Ebből legtöbbször már jó eredmény, ha csak a fi sikerül. ... Nem szeparáció kell, hanem szintézis. Minden szívdobbanásunkkal nemcsak saját életünket fogyasztjuk, hanem egy-egy darabkáját is meghódítjuk annak a titokzatos birodalomnak, amit úgy hívunk: jövő. A sci-fi - a jövő és benne az ember. De hogy a holnapi nap is már ahhoz a birodalomhoz tartozik, és még inkább arról, hogy ember, rendszerint megfeledkezünk. Pedig minden írás egyedüli célja - és itt a műfaji határok értelmüket vesztik - csak az ember lehet."

(Zsoldos Péter, 1970. március)

Nem tudom egyelőre, hogy milyen meggondolásból és milyen szavazás után kaptam a díjat. Csak remélem, hogy a lehető legkevesebb elfogultsággal és előítélettel szavaztak, akik szavaztak. Nem jó, hogy megint bannolás esett, előttem egyelőre tisztázatlan okból. Ha elolvastam majd a többieket, talán tudni fogom a döntések okait. A jövőre nézve mindenesetre talán a művek delegálását át kellene gondolni, és meg kellene fontolni azt is, hogy a művek számát tekintve nem lenne-e reálisabb – legalábbis regény kategóriában – csak kétévente osztani a díjat.

Magam részéről Zsoldos díjért regény kategóriában nemigen óhajtok többé indulni – hacsak a kiadó másképpen nem rendelkezik. Ez a kitétel azért van, mert ha eladod a kézíratot, a marketing jogai álatában a kiadóéi (értelemszerűen), és hiszem, hogya díjnak van és egyre erősebben lesz orientáló és promóciós szerepe is, így a kiadott valószínűleg ki akarja majd használni ezt. Ha a jelölés szakmai lenne, magát a jelölés tényét kihasználnák, mint a világ boldogabbik felén. Jó kis kibúvó, mi?

Mindig elfelejtem: a HVG kiadónál megjelent Malcolm Gladwell Blinkje – „Ösztönösen“ magyar címmel. Minden gondolkodó embernek kötelező olvasmány, még ha a HVG árképzését ismerve az ár borsos is lehet.

Nem tudom mit mondjak Banks Emlékezz Phlebasra a Bevezetés után: ahhoz kellene ismernem az eredetit. Nem hiszem, hogy abban az űrbeli atomrobbantásnál gombafelhő lenne. Ha az van, akkor a fordítót megkövetem, a könyvvel nemtom mit csinálok.

*Mint egykori önjelölt ipari formatervező hallgató, büntetőjogi felelősségem teljes tudatában és ép elmével kijelentem, hogy a Combinók belső „design“-jának megrémálmodójától el kellene venni a diplomáját vagy akármijét, és a Combinókat megrendelőkkel együtt mezítelenül meghempergetni kátrányban és szurokban.

**Végtelenül primitív a kamasz elme az ő nagy magbiztosságában: ugyan a novellák fordítása nem egyenletes a könyvben, de a Varázsos út egyike a legérdekesebb, legművészibb fantasztikus novellagyűjteménynek.