Új novella a Terrán:
Udvari Máté
Az írás leginkább weird fiction, amit szeretek úgy fordítani, hogy furafikció. A fantasztikus zsánerek határterületén mozgó tematika, friss irodalmi hang, a fantázia féktelen, időnként groteszk - sajnos időnként képtelen és zavaros - szárnyalása jellemzi ezeket a műveket. Az irányzat legismertebb képviselője China Miéville - és talán egyszer éppen Udvari Máté lesz.
Nem szoktam így lelkendezni az íróinkon, csak azért teszem, mert Máté kiváló példája annak, amikor a tehetség kibontakozik, és ilyenkor ámulatba esem, és az Antigoné kórusának mintájára több szólamban ódákat zengedetek magamban az emberi nagyságról. harmadszor fordul elő velem, így igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennek tanúja lehetek. mert nem egyszerűen arról van szó, hogy fokozatosan jobb és jobb dolgok születenek, hanem a fejlődés robbanásszerű. Kovács Ákosnál és Vankó Andrásnál tapasztaltam először ilyet, és két esetből az ember még nem von le messzemenő tanulságokat. Három azonban már sokaság. legalábbis néhány tudós kollégám még egysejtűek életciklusára vonatkozó messzemenő következtetéseket von le kb. ekkora statisztikai sokaságból...
Különben is Ákos már félig készen, rendkívül tudatosan és szorgalmasan masírozott írói célja felé, Andris pedig, nos, koránál és sok minden egyéb háttértényezőnél fogva talán egyéni elfogultság is lehetett. és most éppen nem ír a beste!
Mátéval tavasszal kezdtünk dolgozni egy klasszikus sci-fijén a Terrába, mely valószínűleg abban a formában már sohasem kerül közönség elé. Közben valami történt, mert a szerző az ÚG novellapályázatra ritka érett, finoman cizellált novellával jelentkezett. Jelen novellát pedig már alig kellett szerkeszteni, világos célok, viágos történetvezetés, világos jellemek - egy regény méretű világ nyitódarabja. Zsengétől az érett műig - egy év alatt. Ehhez kell tehetség.
Hadd idézzek Lemtől, éppen őt olvasom:
"...az alkotási módszer struktúrája... ...más az "igazi" irodalomban, és megint más a "mesterember-munkában". Mesterembernek nevezem azt, aki elsajátítja ugyan egy adott szakma fogásait és szabályait, de a szakma technológiai struktúrája és nem a saját személyiségével összeegyeztetett struktúra alapján hoz létre bizonyos termékeket. A... ...tökéletse mesterember voltaképpen tökéletes plagizátor vagy epigon, aki ügyesen kilesi az adott alkotó tevékyenség alapszabályait, és azokat saját kaptafájára húzott anyagon megismétli. A "született" író viszont - mint művész - nem azért tekint el az alkotói módszer egészének kölcsönzésétől, mert nem tudja kilesni vagy lepuskázni a e módszer irányító törvényeit, hanem azért, mert nem akarja."*
Well, Lem itt valójában a tehetségről beszél, melynek a létét a kreatív írásoktatás (Ó, borzalom! Mi lehet ez valójában? Reklámszövegeíró tanfolyamra tippelek, hiszen szegény
copywriterek szeretik magukat kreatívnak nevezni.) hívei és haszonélvezői oly szorgalommal és vehemenciával tagadják.
Ha majd Kódai Richárd, szintén új "felfedezettünk" előáll regényével, talán megint egy ilyesfajta csodának leszünk tanúi. Én éppen benne vagyok ebben a csodában, de részleteket azért sem árulok el! Bebebe!
A Terra többi íróját nem a tehetség hiánya miatt nem sorolom ebbe a csoportba, hanem egyrészt azért, mert néhányukkal már kész íróként találkoztam, néhányuk pedig pedig szimplán nem meri/tudja/akarja használni a tehetségét. (Mer' lusta disznók, azé'! mondja a dühös szerkesztő.)
Jegyzet:
* In Stanisław Lem Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia, Gondolat, 1974.
