Lett egy kis időm a gyerekek mellett az internetre (alszanak), talán sikerül is befejezni ezt a post-ot mielőtt megébrednek, és elkezdődik a horror...
Addig van más horror. Zombik, például.
Szóval, van ez a magát írónak hívő ember, aki talán író is lenne (íráskészsége kétségtelenül meg van hozzá), ha képes lenne felismerni at a tényt, hogy az írás nem kizárólagosan az író saját szórakoztatására és/vagy saját egójának fényesítésére és/vagy saját nagyszerű géniuszának demostrálására szolgál, hanem elsősorban az olvasó agyának megmozgatására. Tehát gondolkodásra, kikapcsolódásra, tanulásra, ilyesmikre...
Amíg ez így lesz, addig emberünk nem lesz képes felismerni saját írásaiban az értékest és értéktelent, és a szerkesztőségek számára kezelhetelenül hullámzó színvonalon fog írni (összhangban többek által szolgáltatott információval, akik szintén voltak oly szerencsések, hogy valamiféle szerkesztőként találkozzanak több írásaival). A hullámzó színvonal a gyakorlatban azt jelenti, hogy – mondjuk – két elfogadott mű után jön az elutasítás. És ezt igen nehéz földolgozni – főleg, ha az ember nem is kíváncsi a valódi okokra, mert saját egója takarja előle a valóságot. Az önismeret hiányának nem tett jót az a régi gyakorlat, hogy egyes publikációs helyek (igen, az Új Galaxis is) szinte válogatás nélkül mindent közöltek, közölnek. Ilyen gyakorlat után belefutni abba a helyzetbe, amikor valóban többszörös követelményszinttel találja magát szembe az írás – elrestült, maga nagyságába elmerült elme számára szinte feldolgozhatalan szituáció.
Emberünk így nem fogja elviselni a kritikát, egy írása visszautasítását nem lesz képes másképpen földolgozni, csak mint valamiféle személyes bosszú eredményét, vagy ami még rosszabb, a Magyarországon valóban létező irodalmi klikkek általi kirekesztettséget.
Ez az út egyenesen vezet a paranoiába, bizonyos paranoiások pedig bajaikat többnyire aggresszióval vezetik le. Ez történt most. Megszületett a zombie-pamflet, mely kísértetként járja a netet, ugyanis több helyről levették a publikálása után [1]. Ami, valljuk be, szamárság volt, több okból is, a legfőbb ezek közül, hogy emberünk paranoiája ezzel csak tápot kapott. A botrány okozta látogatottság emelkedésről nem is szólva.
Nem akarok kitérni itt zombie-pamflet alaptalan, tényeket elferdítő vagy figyelembe sem vevő hőzöngéseire, hiszen éppen a hőzöngés léte – tehát, hogy van miről hőzöngeni – cáfolja alapjait. A tükör által homályosan tipikus eseével állunk szemben, csak itt saját reflexiójától nem látja valaki a tényeket, és a logikai ellentmondásokat saját érvelésében.
Arra szeretném csupán fölhívni a figyelmet, hogy az írás igazságtartalma mellett nem szabad gondolkodás nélkül elhaladni!
Igenis, léteznek olyan tendenciák, melyek állóvízzé (ha nem is élőhalottá) változtathatják a fantasztikumot.
A zombie-pamflet természetesen nem hagyta szó nélkül az Új Galaxist sem, hiszen az utolsó, talán legnagyobb tüskét a kézirat elutasítással magam vertem szerzője körme alá. A nyilvánosság előtt itt és most utoljára: a HungaroConig fogalmam sem volt, hogy a pamflet szerzője valamikor blogján közzétett pár Diagnózist fikázó mondatot, a kéziratát szimplán minőségi okokból vágtam vissza, nem "bosszúból". Nem a zombie-pamfletre válaszul, bár annak állításainak cáfolatára is alkamas az Antológia honlapján tegnap közzétett szerkesztői üzenet, mely valójában az Utópia pályázat lezárulásáról és az Antológia helyzetéről általában szól.
Jegyzetek:
[1] Az scifi.hu-nak immár avatott és agilis főszerkesztője van, az ő nyilvánvaló megkerülésével publikálni valami, kihasználva a régi rendszer [2] nyújtotta kiskaput, enyhén szólva sikamlós erkölcsiségre vall, de akkor sem kellett volna automatikusan eltávolítani. Még úgy sem, hogy azóta zombie-pamflet a főszerkesztői válasz részeként, immár eltávolíthatatlanul a site-ra került.
[2] Bűbájos, hogy ilyen módon lehet az Avanát farbakúrni, miközben az Avana tagságból fakadó jogosultsággal visszélve az Avanát minden oldalról támadó írást a főszerkesztő háta mögött az Avana által üzemeltetett site-ra fölrakni. A bűbájt azt is fokozza, hogy emberünk bajait Avana tagként az Egyesület Hungaroconon tartott közgyűlésén simán előterjeszthette volna. Ha ott lett volna.
[3] Profit szándékosan nem mondok, fájóan kis hazánkban alig akad fantasztikumban alkotó minden értelemben profi ember.
Addig van más horror. Zombik, például.
Szóval, van ez a magát írónak hívő ember, aki talán író is lenne (íráskészsége kétségtelenül meg van hozzá), ha képes lenne felismerni at a tényt, hogy az írás nem kizárólagosan az író saját szórakoztatására és/vagy saját egójának fényesítésére és/vagy saját nagyszerű géniuszának demostrálására szolgál, hanem elsősorban az olvasó agyának megmozgatására. Tehát gondolkodásra, kikapcsolódásra, tanulásra, ilyesmikre...
Amíg ez így lesz, addig emberünk nem lesz képes felismerni saját írásaiban az értékest és értéktelent, és a szerkesztőségek számára kezelhetelenül hullámzó színvonalon fog írni (összhangban többek által szolgáltatott információval, akik szintén voltak oly szerencsések, hogy valamiféle szerkesztőként találkozzanak több írásaival). A hullámzó színvonal a gyakorlatban azt jelenti, hogy – mondjuk – két elfogadott mű után jön az elutasítás. És ezt igen nehéz földolgozni – főleg, ha az ember nem is kíváncsi a valódi okokra, mert saját egója takarja előle a valóságot. Az önismeret hiányának nem tett jót az a régi gyakorlat, hogy egyes publikációs helyek (igen, az Új Galaxis is) szinte válogatás nélkül mindent közöltek, közölnek. Ilyen gyakorlat után belefutni abba a helyzetbe, amikor valóban többszörös követelményszinttel találja magát szembe az írás – elrestült, maga nagyságába elmerült elme számára szinte feldolgozhatalan szituáció.
Emberünk így nem fogja elviselni a kritikát, egy írása visszautasítását nem lesz képes másképpen földolgozni, csak mint valamiféle személyes bosszú eredményét, vagy ami még rosszabb, a Magyarországon valóban létező irodalmi klikkek általi kirekesztettséget.
Ez az út egyenesen vezet a paranoiába, bizonyos paranoiások pedig bajaikat többnyire aggresszióval vezetik le. Ez történt most. Megszületett a zombie-pamflet, mely kísértetként járja a netet, ugyanis több helyről levették a publikálása után [1]. Ami, valljuk be, szamárság volt, több okból is, a legfőbb ezek közül, hogy emberünk paranoiája ezzel csak tápot kapott. A botrány okozta látogatottság emelkedésről nem is szólva.
Nem akarok kitérni itt zombie-pamflet alaptalan, tényeket elferdítő vagy figyelembe sem vevő hőzöngéseire, hiszen éppen a hőzöngés léte – tehát, hogy van miről hőzöngeni – cáfolja alapjait. A tükör által homályosan tipikus eseével állunk szemben, csak itt saját reflexiójától nem látja valaki a tényeket, és a logikai ellentmondásokat saját érvelésében.
Arra szeretném csupán fölhívni a figyelmet, hogy az írás igazságtartalma mellett nem szabad gondolkodás nélkül elhaladni!
Igenis, léteznek olyan tendenciák, melyek állóvízzé (ha nem is élőhalottá) változtathatják a fantasztikumot.
- A legfőbb ezek közül a rossz értelemben vett amatőrizmus, mely a rajongói szinttől a kiadói szintig jelen van a magyar fantasztikumban. Részben a rossz értelemben vett amatőrizmusből fakad a magyar fantasztikum másik rákfenéje, a klikkesedés és szekértáborosodás. A rossz értelemben vett amatőrizmus mutatkozik meg a fantasztikum kritikájának gyakorlatilag köszöb alatti létében. Ha van élőhalott a magyar sci-fiben, az a kritika! Úgy tűnik, maga fogalom nem világos még azok előtt sem, akik magukat annak művelőinek tartják. A kritika nálunk kimerül a tematika ellenőrzésében, a döntések tetszik-nem tetszik alapon történnek, és még ez a tetszik-nem tetszik döntés is többnyire megfeneklik a tematikán. Többnyire a téma tetszik vagy nem tetszik a vélemény és/vagy ítéletalkotónak. Ez alól sajnos nem képeznek kivételt a pályázatok, díjak zsűrorai sem.
- Veszélyes tendenciák mutakoznak időről-időre kiadói részről a szánalmasan kicsiny piac monopolizálására is.
- Ugyancsak veszélyes tendencia az alkotói gárda önmagába záródása, a feltörekvő alkotógenerációk iránti közömbös, paternalizáló vagy egyenesen ellenséges attitűd a sikeres (ez relatív) vagy inkább befutott [3] alkotók részéről.
- Veszélyesnek tartom az írókörök alkotógárdáinak magukba záródását is, bár örvendetes tény, hogy kezd beérni a körök munkája, és akadnak már alkotók, akik a körökön kívül próbálgatják oroszlánkörmeiket.
- Nagyon veszélyes tendencia a fantasztikum ellen-sznobosodása – a nem populáris irodalom (tágabban művészet) "lenézése" ignorálása, fikázása, ahelyett, hogy tanulnánk tőle.
A zombie-pamflet természetesen nem hagyta szó nélkül az Új Galaxist sem, hiszen az utolsó, talán legnagyobb tüskét a kézirat elutasítással magam vertem szerzője körme alá. A nyilvánosság előtt itt és most utoljára: a HungaroConig fogalmam sem volt, hogy a pamflet szerzője valamikor blogján közzétett pár Diagnózist fikázó mondatot, a kéziratát szimplán minőségi okokból vágtam vissza, nem "bosszúból". Nem a zombie-pamfletre válaszul, bár annak állításainak cáfolatára is alkamas az Antológia honlapján tegnap közzétett szerkesztői üzenet, mely valójában az Utópia pályázat lezárulásáról és az Antológia helyzetéről általában szól.
Jegyzetek:
[1] Az scifi.hu-nak immár avatott és agilis főszerkesztője van, az ő nyilvánvaló megkerülésével publikálni valami, kihasználva a régi rendszer [2] nyújtotta kiskaput, enyhén szólva sikamlós erkölcsiségre vall, de akkor sem kellett volna automatikusan eltávolítani. Még úgy sem, hogy azóta zombie-pamflet a főszerkesztői válasz részeként, immár eltávolíthatatlanul a site-ra került.
[2] Bűbájos, hogy ilyen módon lehet az Avanát farbakúrni, miközben az Avana tagságból fakadó jogosultsággal visszélve az Avanát minden oldalról támadó írást a főszerkesztő háta mögött az Avana által üzemeltetett site-ra fölrakni. A bűbájt azt is fokozza, hogy emberünk bajait Avana tagként az Egyesület Hungaroconon tartott közgyűlésén simán előterjeszthette volna. Ha ott lett volna.
[3] Profit szándékosan nem mondok, fájóan kis hazánkban alig akad fantasztikumban alkotó minden értelemben profi ember.
