A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. január 24., szerda

Cosy

Több, mint száz könyvön vagyok túl angolul, de nem emlékszem, hogy egyetlenegyben is olvastam volna litánia szót. Ez is olyan otthonosá teszi az Amerikai isteneket.

Az említett hiba eltűnni látszott, azután visszatért. Most nem tudom, hogy mi van, mert nem hiszem, hogy kijavítható lenne. Gyengeség, gyengeségecske. De ilyen is kell. Nincs tökéletes könyv, tökéletes író. Illetve a Sztugackij tetvérek azok voltak. De ketten könnyű. Több szem többet lát


I'm over one hundred books in English but I cannot remember reading the word, "litany" ever. This thing makes the American Gods so cosy.

The small error, mentioned bellow seemed to be disappeared but it returned now. I dunno what to say, I don't think it can be repaired. Weakness, little weakness. But it's necessary. There are no perfect books, there are no perfect writers. Though, the Strugatsky bros. they were perfect. But, that's easy. There is always a built in editor in a two membered team.

Some Confusions

A Solarián a Terráról kipattant haszontalan, ámde legalább rövid vita kapcsán szeretnék néhány félreértést eloszlatni:
  1. Amit a Terrán csinálnuk, annak tudomásom szerint nincsen párja a magyar fantasztikum internetes, de még papírra nyomott oldalain sem. Ugyanis mi vettük a bátorságot, és szerkesztjük a hozzánk eljuttatott kéziratokat. Ami szöveggondozást jelent. Nemcsak a gépelési és, horribile dictu, nyelvtani, helyesírási hibák javítását, nagykötőjelek berakását, hanem, ó, borzalom!, bizony a stílusbeli, történeti és logikai törések megmutatását is. NEM ÍRUNK MEG SEMMIT A SZERZŐ HELYETT, de jelezzük, ha valami szerintünk nem stimmel, és néha még javaslatokat is teszünk, amelyeket persze nem kötelező betartani.
  2. Nem kívánunk konkurálni egyik meglévő oldallal vagy papírmagazinnal sem. Az olvasó döntése, hogy mit olvas.
  3. Nem kívánunk szakosodni egyetlen altéma felé sem, mert ha személyesen esetleg előnyben is részesítünk valamit, úgy hisszük a fantasztikum valamennyi altémája egyaránt fontos, és fenntartása, terjesztése gyümölcsöző.
  4. Nem hiszem, hogy irodalmilag egyetlen szerzőnk, vagy olvasónk vesztesnek érené magát amiért a Terrán szerepel(t) vagy a Terrát olvasta. Az ő véleményük azonban valamiért nem csatornázódik sehol.
  5. A lap látogatottsága heti bontásban mindig megtalálható a címlapon.

Személyes tisztázandók:

  1. Nem kivonultam a Soláriáról, s nem is "kiugrottam". Kiugrani a kispapok szoktak, meg a tengernagy szeretett volna. Visszavonultam inkább, mert úgy éreztem, érzem, hogy ott semmi szükség sincsen arra, amit adni tudok.
  2. Pontosan azért határoztam el a Terra megalapítását jóval előbb, mert rájöttem, hogy a kéretlen kritika úgyis csak rossz vért szül, és nem használ senkinek. Aki valóban őszinte véleményt akar, az önként jön. A Soláriára nem azért kerülnek fel az írások, amiért a Terrára.

2007. január 22., hétfő

The Dresden Files

A scifi.com/SciFi Channel köszörülgeti a csorbát, amelyet Beowulf nevetséges méretű kardján esett. Ma adták a Dresden Akták sorozat első részét. Fura, nem készült pilot film, pedig megérdemelte volna: David Carson rendező,Robert Hewitt Wolfe és Hans Beimler forgatókönyvírók (A csapat Star Trek és ST Deep Space 9 epizódokon szokott össze) egy rendes, jól megcsinált TV filmsorozatot látszanak összehozni Nicolas Cage pénzéből.
A történet egyszerű: urban fantasy keretek között Harry Dresden (Paul Blackthorne), a varázsló, gonosz (vagy ki tudja?, mindenesetre gonosz eszközöket használó) erőkkel száll szembe, melyek, úgy sejlik, gyermekkora óta üldözik képességei miatt.

A látvány- és akcióelemekből éppen csak annyi van, hogy hihetővé tegyék a világot, a cselekményt. A hangsúly inkább a karaktereken. Nem Oscar díjas alakítások, de szerethetők.

The scifi.com/SciFi Channel seems to be on healing the wound on the fine body of the fantastic which they cut with Beowulf's ridiculous sword. Tonight the first episode of The Dresden Files was on. It's weird but there was no pilot film despite this show would deserve it: director David Carson with Robert Hewitt Wolfe and Hans Beimler screenwriter (A team, which members grow accustomed to each other on filming some Star Trek és ST Deep Space 9 epizodes.), seemingly made a good, solid TV show - from the money of Nicolas Cage.
It's a simple story: in urban fantasy frames the wizard, Harry Dresden (Paul Blackthorne) fights his fight against evil (So far, who knows? Their ways seem to be evil ways...) forces. These powers, maybe, have hounted him from his childhood because of his magic talents.

There are some visual and action effects, enough to make the story and the world acceptable, but not too many to smother the entire show. Characters are rather emphasized. Not Oscar winner acts, but at least they are likeable.

2007. január 21., vasárnap

Falling Idols

Lehet, hogy a humorommal van baj, de inkább sírnék, amikor William Shatnert ebben látom:

Maybe my sense of humor is slightly corroded but I rather sob when I watch William Shatner in this:

Brave New Words

Gaiman le merte írni ezt:

"- Mondd, hogy "sohamár"! - kérte Árnyék.
- Baszd meg! - válaszolta a holló."

Kiváló érzés gyerekkorom mesehőseivel találkozni egy vérbeli amerikai könyvben. Azok rozoga, vén orosz is istenek! A Zorják...

És mennyire igaz, mennyire érzem, mennyire Árnyéknak adok igazat, amikor:

"Eszébe villant, hogy egészen egyszerűen azért kedveli jobban Szerdát és Nancy urat meg a többieket az ellenfeleiknél, mert ők, meglehet, mocskosak és olcsók, meglehet, az ételeiknek szar íze van, de legalább nem közhelyekben beszéltek."


Touché, kedves Stross!

Ez a könyv valóban Hugo és Nebula nyertes.

Gaiman has the gut to write this:

"Say 'Nevermore,' " said Shadow.
"Fuck you," said the raven.


It's unbeatable feeling to meet with characters from my childhood fairy tales.
Those worn out, ancient Russian gods! The Zoryas...

And how true, how I can feel, how I can justify Shadow's opinion, when:

It occurred to him that the reason he liked Wednesday and Mr. Nancy and the rest of them better than their opposition was pretty straightforward: they might be dirty, and cheap, and their food might taste like shit, but at least they didn't speak in clichés.


Touché, dear Stross!

This book is a real Hugo és Nebula winner.