A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. szeptember 24., csütörtök

Some Fact About Decomposition I.

Muszáj részletesebben érvelni akkor, ha ha az ember vitapartnere valószínűleg a valaha volt Pilotikai Vitakörökben szocializálódott. Máshová nem tudom tenni Szélesi Sanyi viselkedését/vitatechnikáját a megjegyzéseknél... Sokadszorra mondom: az ellentétes álláspontot képviselő fél kifigurázása, lehülyézése nem helyettesíti az érveket, szintúgy nem a bohóckodás, az érvek teljes ignorálása, a csúsztatás, a bele- és félremagyarázás.

Miről is van szó?
Azt mondtam:
A sci-fi halott, mert megszűnt rá a társadalmi igény, és belterjessé vált.

Ennek az állításnak az alátámasztására, sajnos röviden, mert a megjegyzésekben annyira sem tudok listázni, mint itt, a következő kijelentéseket tettem:

Megszűnt a társadalmi igény, mert
  • a társadalom csalódott benne mivel
  1. technológiai "jóslatai" nem következnek be
  2. a társadalmi jóslatai be-bekövetkeznek
  3. nem képes már elébe menni a technológia fejlődésnek
  4. nem képes élhető társadalmi víziókat vázolni, leginkább csak extrapolálja a mai szart
  5. a filmes világgal nem tud versenyre kelni
  6. mégis megpróbálja
  • egyre kevesebbet olvasnak általában
  • speciálisan a célkorosztály, a fiatal felnőtt-kamasz olvas kevesebbet
  • az átlagolvasót lenézi, "az úgysem képes fölfogni az N-dimenziós teret..."
Belerjessé vált, mert
  • az átlagolvasót lenézi, "az úgysem képes fölfogni az N-dimenziós teret..."
  • irodalmilag (ábrázolásmód, történetvázak) képtelen megújulni
  • tematikailag egyre inkább divattémákban mozog
  • az alkotók többsége a science-t csak ugatja, dísznek használja
  • az alkotók bezárkóznak az "értő" közönségbe
  • mely közönség egyre kevésbé értőbb (mármint technológiailag-tudományosan)
  • viszont egyre kisebb, így megértőbb
Sándorom, akit ettől függetlenül imádok, válaszai így festenek:

"sosem volt rá társadalmi igény. szórakoztató irodalomnak indult, az volt, a társadalom egésze sosem igényelte. Tehát már az alapfeltevés is hülyeség :)"

Ez, azon kívül, hogy egy explicit lehülyézés, nem válasz semmire. Nem mondta senki, hogy az társdalom egésze igényelte, nem mondta senki, hogy nem szórakoztató irodalom volt és maradt. Éppen, hogy szórakoztató irodalomként nincsen rá igény a tárasadalom azon részében, aki hajlandó olvasni.

"Jézusom, ez a társadalom úgy van, mint a viccben a róka, aki a nyuszikán a sapkát nézi. Van rajta sapka - nincs rajta sapka... Viccnek jó. Érvnek szegényes."

Újabb nem érv. "Az érvnek szegényes." nem cáfolat. A csalódottság több rétegű, egyik rétegéről éppen a HVG cikkje nyomán beszéltünk a HUNGAROCON-on, mely a sci-fin szocializálódott amerikai technokraták generációjának csalódottságáról tudósított. A be-bekövetkező társadalmi negatívumok megjóslásánál pedig a "rossz hír hozóját kivégzik" jelenség áll, nincs semmi ellentmondás.

"mááár? elébe ment valamikor is? komolyan, te azért olvasol sci-fit, hogy megtudd, mi lesz jövőre a hifitornyok világában? kis naiv... :)"

Megint csak érvek nélküli vagdalkozás. Egy kis "naív" minősítéssel, kiforgatással, belamgyarázással és csúsztatással. Az utóbbi időket leszámítva mindig elébe ment. Verne, vagy Ciolkovszkij, például. Vagy mondjuk az atombomba leírása, a gestacionárius műholdakon alapuló távközlés, vagy az IT technológia megjövendölése.

"Élhető társadalmi víziókat akarsz? Szerintem neked az ötvenes évek Szovjetúniójában kellett volna születned :) Tele voltak gyönyörű társadalmi víziókkal, amelyben élni szép, élni jó, élni egészséges..."

Miről is beszélünk? Ideák, célok, hit etc. nélkül nemigen lehet élni. Kitől várná el az ember, hogy álmodjon szépet is, ha nem attól, aki hivatásszerűen szövi álmait a jövőről? És kit érdekel a 100000 plusz egyedik negatív jövőkép? Nem látod, Sanyi, hogy még a manapság olyan divatos vámpírirodalom is azt mondja, hogy a szörnyek nem is szörnyek, éljünk együtt azokkal, akik jók? Nem mintha ezzel személyesen egyetértenék, a jó vámpír a liberális maszlag újabb féle szirupba mártott méregpirulája, de az agymosás sikeres volt – erre van igény...

"Miután a filmes világ nyúlja le a dick-regényeket, Brown-t, már Asimovot is, meg Clarke-ot, gondoljuk csak át, ki épít kire, és miért is akarna a könyv versenyezni?
Bocsáss meg, de ez megint csak blődség..."

Egy explicit minősítés, és válasz arra, amit nem mondtam. Az emberek látványra vágynak, és az ún. sci-fi filmek megadják nekik. A könyvek nem. Eltűnőben a saját fantáziájából a könyv alapján világokat felépítő olvasó. Ettől szellemileg restebb a mai emberiség, készen kell a világ. A jelenről beszélek, nem a múltról – most halott a sci-fi, nem az aranykorban és Dick korában volt az. Akar versenyezni. Lehet, hogy te nem, ezt teszed, nem így írsz, de nézd csak a rengeteg óriásira szabott kortárs történetet. Herbertnek a hősei voltak emberfelettiek, a maiaknak a technológiájuk – mert azt gondolják látványban versenyezhetnek Hollywoodal.

"Na, most meg a sci-fi a csúnya mumus, lenézi az átlagolvasót. Ez a sci-fi csak ilyen, láttam felmenni az elefántcsonttoronyba és látcsővel kukkol lefelé. Túl az irónián, ez az érv nesze semmi fogd meg jól megint. Cö-cö... Ennél jobb vagy te Józsi :)"

A szokásos bohóckodás, paródia-szándék, minősítés – érv nélkül.
Az idézetre figyelj! És, ha már értelmiségi vagy, holmi író, absztrahálj! A mai sci-fi író nézi le a nagyközönséget – sokszor joggal, de ez akkor is hiba. Verne nem lenézésből írt a csodáiról, ahnem el akarta kápráztatni egyúttal ismeretekkel akarta ellátni az olvasóját (a szórakoztató történet mellett). Persze nyilván fingom sincs, hogy akart-e a pénzen kívül mást Verne, de jólesik ezt elképzelni.

"Igaz, nem csak sci-fit. Akkor most minden gettóban van?"

Ki beszélt itt gettóról? Az egy másik téma, bár nem összefüggés nélkül. Cáfold meg a következő két szillogizmust. Kevesebb irodalmat olvasnak általában. A sci-fi az irodalom része. Tehát sci-fit is kevesebbet olvasnak általában. A fiatalabb korosztály a sci-fi célközönsége. A fiatalabb korosztály még az átlagnál is kevesebbet olvas. Tehát sci-fit még kevesebben olvasnak. Hozzáteszem, hogy a nagy egészen belül a romantikus irodalom, és a krimi olvasótábora nőtt, és mivel ezt csak a többi zsáner rovására tehette csökkenő általános olvasási kedv mellett, a sci-fi olvasottsága emiatt méginkább csökkent. Ezek statisztikai tények, és a társadalom részéről a zsáner elutasításáról szólnak.

"...és a női olvasók maradnak meg. Ez van. Persze ez egy 200 milliós nyelvterületen nem gáz, csak nálunk. Kérdés, hogy akkor mit kezd magával pl. Szlovákia?

Mi lenne, ha a helyzetet elemezve alkalmazkodnának a kiadók. De ennek semmi köze az sf minőségéhez, elfogadottságához, írókhoz..."

Szerinted mihez van köze? Ha a sci-fi a harmincas-hatvanas években a tömegekhez tudott szólni (úgy, hogy a nők akkoriban nem voltak ekkora reading force), ma miért nem tudja megszólítani a tömegeket? Talán mert a tömegek nem kíváncsiak rá?
"Látod, én erről nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem az angolszász, francia, német, spanyol, olasz, orosz vagy éppen japán sci-fit. Ha te igen, úgy hiszek neked..."

Tehát nem olvasol Galaktikát? Ejnye-bejnye... :-) Lem 1967-től ugyanezt mondja az irodalmi eszköztárról. Ha Miéville-ről lehámozod a kellékeket, a cselekményváz és a kifejezőeszközök alig különböznek Doyle-tól. Persze, az idősíkok variálgatását azért használjuk, de meg kell nézni, mennyivel különb eszközöket használt mondjuk Nabokov már a hatvanas években (sci-fit is írt, ha a paralell történelmet idesoroljuk, az Ada sci-fi).

"Egyre inkább? Hm. a harmincas években nyilván nem így volt. Vagy a hatvanasban? Ugyan, Józsi, te is tudod, hogy a divattémák eladhatók, divattémák mindig is lesznek, leginkább kiadói nyomásra. Ez nem újdonság. Ismétlem: nem az."

Elismerem, hogy az aranykorban a témák hemzsegtek. De hogy ma csak nano, bio és silico lenne, azt túlzásnak tartom. Nem boncolgattam, hogy mi az oka a divattémák egyeduralmának, csupán a jelenséget soroltam a belterj előidézői közé. Létezik a kiadói nyomás, de bizony olyan kezdők is szívesen ragadnak meg a divattémáknál, akiktől a kiadás fényévekre van. OK, látják a divattéma sikerét, mely mögött kiadói döntés van. De az írói döntést ők maguk hozzák meg. És még nem beszéltüönk a rajongótáborokról, melyek, ha meglátják a megfelelő kulcsszót, Pavlovi reflexszel azonnal nyáladzani kezdenek... Azt is elismerem, hogy ez mindig is volt: de sohasem ennyire birkanyáj szerűen, ennyire kondicionálva.


* az alkotók többsége a science-t
csak ugatja, dísznek használja
* az alkotók bezárkóznak az "értő"
közönségbe

"Ugyanazok az alkotók? vagy mások? Ez ugyanaz a nyuszika vagy más? Döntsd már el, mi a bajod!

Mert ha mindkét tendencia megvan, akkor bizony, mindenki megtalálja az olvasóközönségét. Az értőbbek is, meg a nem-értőbbek is. Akik szórakozást keresnek, meg akik tudományt.

Nem értem, ezzel megint mi a baj. Pont te magad állítod, hogy színes a piac."


Ki beszélt arról, hogy a sci-fi piac színes-e? Egyébként nem színes, legfeljebb szürkeárnyalatos. Én a SCIENCE fictionról bszélek. Azokról a művelőiről, akik még a saját technoblablájukat sem értik. Card a Holtak szószólójában, a kvantumösszefonódáson alapuló távközlésről beszélt, és nem halandzsázott (csak elhallgatta az információmegmaradási törvényt, mely egyelőre lehetelenné teszi ennek az alkalmazását), ellentétben például Strossal, aki mondjuk az energiamegmaradás törvényéről szok (sic!) megfeledkezni. És a mai rajongók (és szerkesztők) körében ez nem bűn, még csak nem is hiba. Fura, hogy nem vagy képes az "értő" szó köré rakott idézőjelet az irónia jelöléseként értelmezni. Azt akartam jelezni, hogy a közönség is ugyanúgy messziről ugatja a SCIENCE-t, mint az íróink (tisztelet a kivételnek). És a nagy színességben szépen összebújnak, buzog a belterj. Én úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy semmitsem tudsz, te úyg etszel, mintha nem tudnád, hogy én se tudok semmit.



"mely közönség egyre kevésbé
értőbb (mármint technológiailag-
tudományosan)
* viszont egyre kisebb, így
megértőbb, hogy a belterjhez is
elérjek."

"Ez meg már kezd kaotikus lenni. Szerintem rajzold le :)

Megint gondoljuk csak végig az egészet:
Az alkotók bezárkóznak értő közönségükbe, amely tulajdonképpen hülye, és nem érti őket, de mégis érti, és ezzel együtt is kisebb lesz. Bakker. Komoly."

Furcsa, hogy egy író nem képes felfogni az iróniát, és észrevenni a szavak többszörös jelentésében rejtőző gúnyt sem. De megmagyarázom, nehogy úgy maradj:

A közönség a SCIENCE nem értője, csakúgy, mint a szerző. A közönség – ezt megelőlegezem – nagyobb sebességgel ért egyre kevesebbé a tudományhoz (oktatási színvonal), mint a szerző. Így aztán a tudományt nem értő közönség megértően fogadja a szerzőt (és annak magánál kisebb tudomány meg nem értését). A közönség (a megértő is) pedig egyre szűkebb lesz (lásd föntebb) , a szerző pedig egyre inkább rászorul. Ezt hívják belterjnek. Nem állítom, hogy sci-fi sajátosság, de méreteinknél fogva, és mert egyéb belterjekkel ellentétben állami támogatás nem áll mögöttünk, ránk nézve halálos.

Megértés, Sanyi! Tudom, hogy nem sokszor találkozol ilyesmivel, de én megértelek! :-)

Néhány hozzászóló reakcióját úgy értelmezem (remélem nem félre), hogy azt hiszik, ezekkel a bejegyzésekkel bárkit is arról akarok meggyőzni, hogy a sci-fi a halott. Senkit sem akarok meggyőzni. Csupán egy kis belső válságba kerültem, és hangosan gondolkodom. Azért hangosan, mert hátha engem sikerül meggyőzni, hogy nem így van, vagy azokkal, akik hasonlóan vélekednek, együtt kiötlünk valamit, hogy még látszólag (ha nincs igazunk) se legyen így.

Az már látszik:
  • nemcsak én látom válságosnak a helyzetet
  • a kétféle (optimista és pesszimista) helyzetértékelés világosan elkülönül a publikáló és még nem kiadott szerzők között
  • a közönség nemigen óhajt nyilatkozni
  • a hazai helyzet különbözik a külfölditől, valószínűleg sokkal rosszabb
  • több optimista hozzászólás és blogbejegyzés végül abba a konklúzióba fordul, hogy a szerzője tulajdonképpen nem is sci-fit ír
  • ez lehet, hogy azt mutatja, "csupán" a klasszikus meghatározások szerinti sci-fivel (Asimov-Clarke, Herbert, Card) van a baj
  • lehet, hogy a nem egészen tudományos fantasztikumé (Not Entirely Science Fiction) a jövő
  • valójában a sci-fi meghatározásában senki sem érdekelt

Az a baj, hogy arra képtelen vagyok, hogy a tudományoskodást díszletként használjam...

Azt tervezem, hoyg a következőkben sorra veszem a válságjegyeket és megpróbálom a tünetek kialakulása mögé nézni a sci-fi szereplőin keresztül.

Tehát:
  • könyvpiac
  1. kiadó
  2. terjesztő
  • szerzők
  • rajongók
  • laikus közönség
  • hivatásos közönség
  • konkurens média

Addig is, itt egy link, különös tekintettel a bevezetőre:

"Humoros sci-fit nehéz csinálni. Ugyanaz a probléma vele, mint a pornóparódiával: maga a parodizálandó műfaj eleve vicces, így minek még ki is röhögtetni."

! Borzadjatok!

2009. szeptember 23., szerda

Internet Impact Factor

Addig buzeráltam, hogy eltűnjön a feketeség, amíg a bevezető szöveg tűnt el... Nem írom újra. Rohadjon szét valamennyi számítógép!
A következő, hosszú feketeség utáni táblázat azoknak az íróknak az interneten tükröződő hatása, mindenféle súlyokkal korrigálva Gugli találatok alapján, akik valamiképpen a sci-fi közelébe kerültek:

































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Író"Kor"Öszes SF publikációKorrigált Kulturális ImpactKorrigált Sci-fi Impact
George Lucas (born 1944)652163.9576.81
Edgar Allan Poe (1809-1849)200221.5159.96
Terry Pratchett (born 1948)61276.0846.81
Arthur Conan Doyle (1859-1930)15059.3029.67
Carl Sagan (1934-1996)751145.1727.99
Neil Gaiman (born 1960)49642.2819.15
Cory Doctorow (born 1971)38644.0119.13
George Orwell (1903-1950)106260.0415.59
Gene Roddenberry (1921-1991)88314.7911.52
Stephen King (born 1947)622027.3411.16
Kim Stanley Robinson (born 1952)57142.8910.04
C. S. Lewis (1898-1963)111429.238.59
Lois McMaster Bujold (born 1949)60231.867.48
Ted Chiang (born 1967)4216.647.29
Richard Morgan (born 1965)44616.497.26
Philip K. Dick (1928-1982)81640.676.27
Douglas Adams (1952-2001)57168.925.92
Neal Stephenson (born 1959)50117.815.35
John Scalzi (born 1969)4065.944.99
Alastair Reynolds (born 1966)43113.834.41
William Gibson (born 1948)61106.603.95
H. P. Lovecraft (1890-1937)11957.753.70
Elizabeth Bear (born 1971)38193.453.48
Aldous Huxley (1894-1963)115313.663.45
Mary Shelley (1797-1851)212211.713.43
China Miéville (born 1972)3786.063.38
Anthony Burgess (1917-1993)92211.033.28
L. Ron Hubbard (1911-1986)98300.693.27
Kurt Vonnegut, Jr. (1922-2007)8779.433.02
Edgar Rice Burroughs (1875-1950)134340.402.80
Greg Egan (born 1961)48111.162.42
Bruce Sterling (born 1954)55171.652.24
Ivan Antonovich Efremov (1907-1972)10270.181.98
Jack London (1876-1916)133315.081.81
Michael Moorcock (born 1939)70140.951.79
Stephen Donaldson (born 1947)6252.601.72
Sergey Lukyanenko (born 1968)41192.271.54
Charles Stross (born 1964)45151.591.54
Marion Zimmer Bradley (1930-1999)79850.211.44
Iain M. Banks (born 1954)55101.491.36
Jules Verne (1828-1905)181174.091.34
Michael Crichton (1942–2008)67263.021.28
Vernor Vinge (born 1944)65130.671.26
Ken MacLeod (born 1954)55151.501.15
Peter F. Hamilton (born 1960)49151.011.09
Ursula K. Le Guin (born 1929)80171.401.07
H. G. Wells (1866-1946)143221.840.98
James Patrick Kelly (born 1951)5850.750.95
Dan Simmons (born 1948)61271.350.92
Arthur C. Clarke (1917-2008)92460.960.84
Orson Scott Card (born 1951)58601.120.83
David Brin (born 1950)59181.060.83
Yevgeny Zamyatin (1884-1937)12511.370.77
Robert Charles Wilson (born 1953)56140.690.72
Isaac Asimov (1920-1992)89610.850.70
Frank Herbert (1920-1986)89290.950.68
Stephen Baxter (born 1957)52400.720.63
Arkady and Boris Strugatsky (1925-1991, born 1933)84330.220.53
Ian McDonald (born 1960)49190.340.53
Ray Bradbury (born 1920)89540.790.51
Edwin Abbott (1838-1926)17110.850.50
Lester del Rey (1915-1993)94380.370.45
Greg Bear (born 1951)58390.880.43
Joe Haldeman (born 1943)66280.380.42
Harlan Ellison (born 1934)75320.440.40
Nancy Kress (born 1948)61250.380.40
Julie E. Czerneda (born 1955)54150.320.40
Larry Niven (born 1938)71710.230.39
John Varley (born 1947)62160.640.39
Damon Knight (1922-2002)87200.150.38
Jack McDevitt (born 1935)74210.380.38
Elizabeth Moon (born 1945)64300.470.35
Fredric Brown (1906-1972)10360.450.34
Robert Merle (1908-2004)10131.360.32
Jerry Pournelle (born 1933)76220.410.32
Gene Wolfe (born 1931)78320.430.31
Timothy Zahn (born 1951)58360.500.29
John G. Cramer (born 1934)7520.350.29
Stanisław Lem (1921-2006)88210.670.27
Alan Dean Foster (born 1946)63700.460.27
Robert A. Heinlein (1907-1988)102540.330.26
Theodore Sturgeon (1918-1985)91220.250.25
Gentry Lee (born 1942)6790.390.25
Cyril M. Kornbluth (1923-1958)8690.240.23
Karel Čapek (1890-1938)11951.320.21
Roger Zelazny (1937-1995)72400.270.21
John Wyndham (1903-1969)106210.250.21
Octavia E. Butler (1947-2006)62210.240.21
C. J. Cherryh (born 1942)67520.210.20
Vonda McIntyre (born 1948)61130.190.20
Joan Slonczewski (born 1956)5360.210.19
Alfred Bester (1913-1987)96170.210.19
Leigh Brackett (1915-1978)94180.180.16
Ben Bova (born 1932)77730.180.15
James Blish (1921-1975)88320.120.13
H. Beam Piper (1904-1964)105180.110.12
Robert Silverberg (born 1935)741050.120.12
Wolfgang Jeschke (born 1936)7360.100.12
Fritz Leiber (1910-1992)99410.130.12
Olaf Stapledon (1886-1950)123120.120.12
Brian Aldiss (born 1925)84600.220.11
Kir Bulychev (1934-2003)75500.080.11
Jack Vance (born 1916)93500.130.11
Harry Harrison (born 1925)84690.150.10
Algis Budrys (born 1931)78190.080.10
Ian Watson (born 1943)66410.250.10
Hal Clement (1922-2003)87190.080.10
Robert Sheckley (1928-2005)81410.090.09
Mike Resnick (born 1942)67790.090.09
A. E. van Vogt (1912-2000)97410.080.09
William C. Dietz (born 1945)64350.110.09
Piers Anthony (born 1934)751140.140.09
K. W. Jeter (born 1950)59240.100.09
Poul Anderson (1926-2001)83940.090.09
Fred Hoyle (1915-2001)94190.350.08
Frederik Pohl (born 1919)90760.070.08
Philip José Farmer (1918-2009)91600.110.07
Bob Shaw (1931-1996)78350.160.06
Curt Siodmak (1902-2000)107130.080.05
Herbert W. Franke (born 1927)82110.270.04
Clifford D. Simak (1904-1988)105490.050.04
Brian Daley (1947-1996)62410.090.04
Jack L. Chalker (1944-2005)65620.040.04
John Brunner (1934-1995)751140.040.03
Kōbō Abe (1924-1993)85210.120.02
Sam Lundwall (born 1941)68230.340.02
Ray Cummings (1887-1957)122180.030.02
René Barjavel (1911-1985)98290.060.02
J. G. Ballard (1930 - 2009)79410.030.01
Alexander Beliaev (1884-1942)125130.010.00















Dan Brown

1028.43163.06
Chuck Palahniuk

16.192.65
Ernest Hemingway

4.472.56


Meglepő, mi? Engem földhöz vágott, de logikus és megjósolható.

Lucas, mi?

Adott területre mindig a kortársak vannak a legnagyobb hatással, és az idő csak az irodalmilag igazán nagyoknak ad tartós hatást. Olyanoknak gyakorolják a legnagyobb a hatást a sci-fire, akiknek a kultúra egészére is nagy a hatásuk.

Vagy Lucas...

És nagy sci-fi klasszikusok sehol sincsenek. A sci-fi megváltozott, és a kortársak közül nagyobb hatással vannak rá a nem igazán sci-fi írók (Gaiman, Prachett, King, Miéville), mint a keményvonalas SF szerzők...

Bármilyen szomorú is, a valódi, nem csupán sci-fi klsszikusokon kívül a mai sci-fi Internetes Impactját a mi korosztályunk (35-55 korosztály) határozza meg leginkább.

Ami még döbbenetesebb, hogy a sci-fi keresőszóval Palanhiuk és Hamingway is elég nagy hatást mutat. A szomorú és intő, hogy Dan Brown mekkorát... Jelzi, hogy az internethasználók zömének mit jelent a sci-fi, mennyire vannak tisztában azzal, mit jelent.

Az Internetes korszak egyoldalúságát mutatja, hogy Ted Chiang, akinek egyetlen önálló kötete van, és összesen 11, nem regény méretű írása, hatásban már előzi Dick-et. Normális ez? Valóban "nagyságrendekkel" jobb Asimovnál? De nagyjából ugyanez igaz Scalzira, Cory Doctorowra, vagy Liz Bear-ra...

Lehetne még elemezgetni, hogy a feminista írók mennyire együtt vannak, hogy a nagy sci-fi klasszikusok is hogy összeszorultak, nagyjából hasonló befolyással. Remélem valamennyire érdekel ez a kísérlet, de ha nem, én jól töltöttem el az időt, amig csináltam.

Hát emiatt, és mert eddig a számomra egyik legfontosabb könyvet olvastam, ma már nem válaszolok az előző posztok kommentjeire.

Insufficient Memory

Az ilyesmit úgy el tudom felejteni:

"Alexandra Irodalmi Kávéház
szep. 25
Péntek
17.00
Galaktika klub - Antal József Justitia című könyvének bemutatója. A kötetről Antal József íróval Csordás Attila, a Galaktika magazin kommunikációs vezetője beszélget. Téma: szépirodalom és science-fiction, nők, igazság és vakság az irodalomban. Házigazda a Metropolis Media Kiadó"

Vagyok akkora kurva, hogy annak az irodalmi kávéházába megyek, akit a könyvszakma hóhérának tartok. És van pofám ezt a kiadómhoz való hűséggel takargatni...

Szóval, gyertek el! Utána a trombiba megyünk...

2009. szeptember 20., vasárnap

Some Principals

Attól tartok, hogy a sci-fi zombulásáról – remélhetően – kitörő vitában közös definíciók hiányából fakadó félreértések miatt megint elszabadulnak az indulatok, mint annak idején a Solaria fórumon a robotokról szóló vitában.

Tehát, az alábbiakban arról, hogy mit tekintek én sci-finek. Elegánsabb, és főleg rövidebb lenne linket adni, mert az anyag elvileg fenn van a Terrán, gyakorlatilag azonban a honlap megzombult, és TUDOM, hogy úgyse mennél el oda elolvasni. Itt, talán...

Lehet vitatkozni ezzel a nem igazán eredeti (eredetileg orca definiálta a sci-fi rétegeit a racionalizáló tudomány bennük foglalt mennyiségével és mélységével) definícióval, de tartsd szem előtt, hogy ez csupán az én véleményem, arra szolgál, hogy tudd, én mire gondolok, ha sci-fit vagy fantasyt vagy magreált mondok.

Íme:

Fantasztikus!
Sokak – talán a Fantasztikum rajongótáborának többsége szerint – semmi szükség a fantasztikus zsáner, zsánerek pontos meghatározására, ennek ellenére időről-időre születnek ilyen meghatározások – melyek általában sehová sem vezetnek, sőt csak fokozzák a zsánert övező homályt és erősítik a mítoszt, hogy efféle meghatározás mindenestül lehetetlen.
A Terra Projectnél azonban úgy látjuk, hogy – legalábbis házi használatra – lehetséges és szükséges ilyen meghatározás.
A szükségességet egyrészről a hamis (Sience Faketion, Faketasy, lásd ott) sőt provokatívan zsánerellenes, fantasztikusnak tűnő művek (agresszív zsánerparódiák) megjelenése indokolja, melyek mindkét szerkesztő praxisában fel-felbukkannak, másrészről az alzsánerek (szerintünk örvendetes) fúziójának korszakában az a konzervatív (talán egyfajta sznobizmusnak is nevezhető) olvasói igény, mely az effajta orientációt igényli.
Az olvasó a lehetőség valóságosságáról jelen jegyzet megismerése után személyesen győződhet meg, esetleg még vitába is szállhat meghatározásaink és besorolásaink filozófiájával és logikájával. A marxizmus klasszikusai szerint vitában születik az igazság. Legalábbis fényesebbre polírozódik, amit annak hiszünk.
Bár nem áll szándékunkban saját meghatározásainkat bárkire ráerőltetni, efféle meghatározásokra égető szükség lenne a mindennapi életben is. A sci-fi elnevezés legalábbis végletesen korrumpálódni látszik egyrészt abban az értelemben, hogy a laikusok tájékozatlanságból, a rajongók pedig szeretetből minden, fantasztikus elemeket felvonultató alkotásra egyre-másra ráaggatják a címkét, másrészt abban az értelemben, hogy a média és a politika nem éppen felkészültségükről ismert szereplői az ellenfél légből kapott elképzeléseit szeretik e nagyvonalúan pejoratív jelzővé előléptetett rövidítéssel illetni.
Tucatjával ismertek különféle többé-kevésbé találó meghatározások, olykor egészen szellemes, olykor inkább nevetséges definíciók is, azonban használhatóságukat általában erősen lerontja inkább kirekesztő, mint integráló szándékuk, a meghatározáshoz használt jellemzők kiválasztásának eseti jellege és a definíció felépítésének iránya. A Terra meghatározásai más elvek szerint épülnek fel.
Első körben a fantasztikum egészét kívánjuk definiálni, mivel ezt sajnálatosan kevesen kísérelték meg – noha a kifejezés számos világnyelven (The Fantastic, Phantastik, Fantastique, Fantástico, Fantastyka, Фантастика) létezik, mutatván az integrálás igényét – majd a tágabb meghatározásból kiindulva definiáljuk az alzsánereket. Meghatározásunkban el kívánjuk kerülni a korábbi definíciók alapvető hibáit, tehát nem illékony tematika és/vagy nehezen meghatározható intellektuális funkció, hanem a fantasztikus elemek racionalizálásának mértéke és módja szerint soroljuk be az alzsánereket. Pete László bon mot-ja szerint ugyanis az ember nem racionális lény – csupán racionalizáló.
A FANTASZTIKUM a Terra Project felfogásában magában foglal minden olyan művészeti – irodalmi vagy képzőművészeti – alkotást, melynek a valóságon túlmutató elemek nélkülözhetetlen részei, azok nélkül nem értelmezhető.
A Terra Antológia jellegéből következően az irodalmi alkotásokra koncentrál, és a fantasztikus irodalmon belül, attól függően, hogy szöveg mi módon és mennyiben racionalizálja a realitáson túli elemeket, négy irányzatot különböztet meg: Tudományos Fantasztikus, Fantasy, Mágikus Realizmus és Természetfölötti alzsánereket. Ezek az alzsánerek természetesen nem átjárhatatlan kategóriák, hanem egymással nagyon is szoros kapcsolatban álló, kölcsönhatásra, fúzióra képes irányzatok. A Terra kifejezetten támogatja az ilyen fúziós kísérleteket.
Anélkül, hogy ez bármiféle minőségi értékítéletet hordozna, tekintsük elsőként az angolul sokféle névvel jelölt, de a magyar kifejezéssel pontosabban leírható Tudományos Fantasztikus alzsánert.
A TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS történet a reális világon kívül eső elemeket a természet- és társadalomtudományok módszereivel és logikájával, a reális világból, mint premisszából kiindulva teljes mértékben racionalizálja.
Nem szükségszerű a tudomány explicit jelenléte a történetben. Azonban ahhoz, hogy Tudományos Fantasztikumról beszéljünk, teljesülnie kell annak a szükséges és elégséges feltételnek, hogy az ábrázolt szituációk, világok a kortárs természet- és társadalomtudományos ismeretek alapján racionális módszerekkel levezethetők legyenek a reális világból.
Nem szükséges az sem, hogy ez a levezetés megjelenjen a történetben, azonban az ábrázolt világ “működése” mindenképpen feltételezi egy ilyen levezetés lehetőségét.
A Tudományos Fantasztikus irodalom témái Nemere István a ’80-as években felállított kategóriái szerint: a Tér, az Idő és az Értelem. Ezen főtémák játékai önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér a Föld középpontjától és az óceáni mélységektől a világűrön keresztül más dimenziókig és univerzumokig terjed.
Az Idő felöleli az emberiség és a világegyetem múltját, jelenét és jövőjét.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi – mesterséges és/vagy idegen.
Ha az Értelmet, mint témát tekintjük, fontos megjegyezni, hogy a Tudományos Fantasztikus mű természetesen magát a tudományt/technológiát, annak fejlődését, társadalmi hatásait is ábrázolhatja – a legjobb sci-fik témája valójában éppen ez. Felvonultathat valós, a történet keletkezésének idején elfogadott tudományos ismeretek alapján álló, spekulatív, a kortárs tudomány extrapolációjából származó, vagy kisebb-nagyobb, illetve teljes mértékben fiktív, a kortárs tudományos ismeretekkel alá nem támasztott, de szigorúan az elfogadott tudományos módszereket és logikát alkalmazó tudományt és technológiát. A. C. Clarke vagy Zsoldos Péter műveiben főként valós és spekulatív, Isaac Asimov és a Sztrugackij fivérek történeteiben elsősorban a spekulatív és fiktív tudományról olvashatunk. P. K. Dick, Ray Bradbury és Iain Banks regényeinek tudománya többnyire teljesen fiktív.
Bár a racionalizáló/ábrázolt tudomány és az ábrázolt témák szerint szokás az ún. hard, szoft, szocio, és egyéb SF megkülönböztetése, a Terra ezeket a megkülönböztetéseket nem ismeri el és minden olyan írást, mely a fentebb bemutatott kritériumoknak megfelel, Tudományos Fantasztikus műként fogad el.
Természetfölötti elemek, azaz a kortárs tudományos ismeretekkel megmagyarázhatatlan, esetleg azoknak ellentmondó erők, logika, lények és világok a nem Tudományos Fantasztikusként megjelölhető fantasztikus alkotásokban fedezhetők fel.
A természetfölötti erőkkel létrejött interakciókban a reális világ talán még sarkítottabban jellemezhető, a természetfölötti erőkkel és logikával szemben talán még jobban megvilágíthatók az emberi jellemek és motivációk, mint a valóság kiterjesztéseiben. Így a természetfölötti tágabb teret nyithat a történetmeséléshez, az alkotó tehetség fantáziájának kibontakozásához.
A Fantasztikumban a természetfölötti jelenlétének arányától, eredetétől és racionalizálásuk mértékétől függően a Tudományos Fantasztikus mellett három további zsánert különböztetünk meg.
A TERMÉSZETFÖLÖTTI műben meghatározásunk szerint az ábrázolt világ reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, a természetfölötti logika, erők és szereplők pedig ezen az ábrázolt világon kívül helyezkednek el, kívülről hatnak. A történet valóságon kívül eső elemeit a természetfölötti erők és a logika teljesen racionalizálják.
A reális világ szereplői számára a mágia – a természetfölötti erők befolyásolásának képessége – általában nem hozzáférhető vagy passzív, többnyire ismeretlen törvényszerűségek szerint működik. A mágia valódi, tudatos használói a történetben sok esetben szó szerint „megidézett” természetfölötti lények. A reális szereplőknek általában kevés a befolyásuk a természetfölötti erőkre, illetve ellenkező esetben maguk is a „másik” világhoz tartozónak bizonyulnak.
A Természetfölötti témáit átfedéseik miatt igen nehéz tisztán kategorizálni, néhány főbb vonulata azonban meghatározható.
A természetfölötti horrortörténetek talán a meghatározásunknak megfelelő legtisztább természetfölötti írások. Újabb keletű, de napjainkban igen sikeres vonulat az urban fantasynak az az ága, melyben a menny és pokol örök harcának színtere az emberi világba helyeződik át. Egy harmadik nagy témakör a transzformációs történeteké, melyekben valós hősök válnak természetfeletti lényekké, vagy küzdenek ilyen transzformált lényekkel.
Természetesen a fentieken kívül számtalan kategorizálhatatlan téma létezik és létezhet.
A Terra – azzal a feltétellel, hogy a történet saját logikájának engedelmeskedik –, e kategorizálhatatlan témákat még szívesebben fogadja.
A MÁGIKUS REALIZMUS világa reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, azonban ezt a reális világot tökéletesen átszövik a realitáson kívül eső elemek. A természetfölötti logika, erők és szereplők a reális világ részei, alkotói és mozgatói, számos esetben a történet főszereplői. Olyannyira, hogy ezekben a történetekben a racionalizálás teljesen elmarad, a természetfölötti szerves, magyarázatot nem igénylő, magától értetődő része a világnak, a történéseknek.
Ellentmondásnak tűnik a Mágikus Realimusnak az a jellemzője, hogy – a Természetfölöttihez hasonlóan – az irreális elemeken túl az ábrázolt világ a „normál” természeti törvényeket követi, színre lépésük után sokszor még a természetfölötti eredetű elemek is azoknak engedelmeskednek (Lásd Neil Gaiman Amerikai istenek).
A Mágikus Realizmus meglepő módon nem jelent okvetlenül mágiát, sőt az idesorolt művek jelentős részében semmiféle mágiát sem találunk. Saramago Vakságában például az emberek egyszerűen elveszítik, majd visszanyerik látásukat. A történetet mégis azért soroljuk a Mágikus Realizmushoz, mert hiányzik belőle a látás változásának racionalizálása, az egyfajta természetfölötti történésként következik be.
A Mágikus Realizmus témái nehezen kategorizálhatók, mivel ha természetfölötti elemeket figyelmen kívül hagyjuk, a Mágikus Realizmus a reális világ eseményeit meséli el, a természetfölötti történések „csupán” peremfeltételekkel szolgálnak ezekhez.
A FANTASY történetben az ábrázolt világ önmagában természetfölötti és általában egészében a realitáson kívül esik – bár a realitás és a fantasy-világ között létezhetnek átfedések és átjárók. A két világ együttes „működése” csakis az átfedésekben és átjárókban lehetséges, ahol is inkább a természetfölötti elemek dominálnak, hiszen létezésük alapfeltétele a realitáson kívüliség. A meghatározás szempontjából a legfontosabb: saját – természetfölötti – szabályai szerint ez a fantasy-világ teljes egészében racionalizálja önmagát.
A varázslat, a mágia kötelező eleme a Fantasynak, azonban a történetben felbukkanó természetfölötti lények, erők az adott világ szabályainak (mágia) ugyanolyan szigorú engedelmességgel tartoznak, mint a reális világ lényei és erői saját természeti törvényeinknek.
Jellemző, szinte általános érvényű szabály, hogy a Fantasy lényei között – legyen bár a világ a valóságtól a legteljesebb mértékben elrugaszkodott – mindig találunk emberi lényt, lényeket. A jól ismert, legalábbis ismerni vélt humán pszichével, még akkor is, ha az emberi szereplő mellesleg mágikus hatalommal is bír.
A Fantasy mágiája megítélésünk szerint egyfajta tudomány. A. C. Clarke híres bon mot-ja szerint „Bármely elegendően fejlett tudomány megkülönböztethetetlen a mágiától.” Véleményünk szerint a mondás fordítva még fokozottabban igaz: „Bármely kellően fejlett mágia megkülönbözhetetlen a tudománytól.” Ha a mágia bizonyos, a saját szabályrendszeren belül konzekvensen felismerhető és leírható képességek és/vagy megtanulható fogások által reprodukálhatóan alkalmazható, gondolatilag nem különbözik a tudományos módszerektől. Mindössze a premisszák mások – a fantasy terét tehát tekinthetjük úgy is, mint egy a miénktől kisebb-nagyobb mértékben eltérő fizikai állandók szerint berendezett világegyetemet.
A Fantasy témái többféleképpen kategorizálhatók. Az alzsáner őshazájában, angolszász nyelvterülten ezeknek a kategóriáknak már-már barokkos túlburjánzása tapasztalható – az ennek megfelelő elkerülhetetlen átfedésekkel és az egyértelműség hiányával. Úgy hisszük, más peremfeltételekkel a nemerei felosztás itt is alkalmazható: a Tér, az Idő és az Értelem, mint főtémák önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér meghatározásunk szerint tehát a fantasy-világ, mely létező földi helyek, városok és vidékek természetfölötti rétegeitől más dimenziókban és univerzumokban található helyszínekig terjed, lehetséges átjárókkal és átfedésekkel a reális világgal. A könnyebb értehetőség kedvéért így sorolható be az ún. Kortárs Fantasy egy része (Urban Fantasy, Elfpunk), a Történelmi Fantasy (Mitologikus fantasy, a Történelem Előtti és Történelem Utáni Fantasy), a Bolygóközi Fantasy, etc.
Az Idő a fantasy-világ saját ideje, mely azonban párhuzamosan folyhat a reális világ múltjával, jelenével és jövőjével. Ide sorolhatjuk például a Történelmi Fantasy-t valamennyi alzsánerével.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi, természetfölötti. Eszerint tudjuk megkülönböztetni a Hősi Fantasyt a Társadalmi Fantasytől és a Dark Fantasytól.