Zombie

Meghaltam és ujjászülettem ugyanabban a pillanatban.
Meghaltam, mint Antal József, és újjászülettem, mint a saját fiam...

Zombi vagyok.

Legalábbis annak számára, aki úgy gondolja, meghaltam, és saját fiam vagyok. Legalábbis átmenetileg, bizonyos időre... Vissza-visszatérően.

Hihetetlenül törékeny, ugyanakkor hihetelenül robusztus szerkezet az agy. Sokszor filóztunk, hogy tulajdonképpen mekkora csoda, hogy egyáltalán ennyire is működik, mint amennyire normálisnak nevezett embertársaink elméje mutatja, és nem csupa eszelős tolong körülöttünk (including ourselves). Csoda-nem csoda, mindenessetre azt vagyok kénytelen tapasztalni, hogy éktelen összekuszálódás mellett is jelentős kapacitások megmaradnak, őrzik az egész működőképességét – legalábbis annyit, amennyi adok világban a túléléshez elegendő.

Anyám el-elveszik az időben, hátrébb zuhan vagy harminc-nyolcvan évet, miközben – és ez önmagában is félemetes – a magasabb logikai funkciói és életvezetési automatizmusai tökéletesen épek. Be tudná fizetni a csekkjeit, bevásárolna, meglátogatná hetente apám sírját, virágot vinne rá, kapálna kertecskéjében – és közben talán egészen máshol járna hosszú élete útvesztőjében...

Időnként nem tudja (elfelejti?), hogy ki vagyok, a legutóbbi ilyen alkalommal azt állította, hogy meghatam, és az unokája vagyok. Pár nappal azelőtt megkérdezte kinek a fia vagyok, azután logikusan kikövetkeztette, hogy csak az övé lehetek...

Félelmetes.

Ha ilyen állapotba készülök kerülni, lőjetek le! Vagy adjatok Euthasint!

A Justitia elkészült, a boltokban van, bár lehet, hogy még nem rakták ki... Így megy ez.
Holnap kiviszek a térre tíz ÚG 14-et, talán a Tuan lesz olyan kedves, és kiteszik maguknál – merthogy boltban még az sincsen..., sőt, ha már könnyek és könnyterjesztés: a 14. szám egyik szerzője írta:

"Jártam újságosnál, könyvesboltban, kicsiben, nagyban, de sehol nem tartanak ÚG-t. Nemhogy nem tartanak, de még csak nem is hallottak róla."

Erre nem tudok mit mondani: EZ VAN. Az a kibaszott nagy helyzet, hogy talán a könyvszakma az egyetlen, melyben sem piackutatást nem végezenek, sem a piaci igények utólagos felmérése nem történik meg. A kiadó azt ad ki, amihez kedve, szerencséje, tőkéje, akármije van. A terjesztők ordas lelkébe pedig vajon ki lát bele? Azért döbbenetes ez, mert, ha könyveladásról van szó, az érdekeltek számára a könyv = áru, ha viszont az áruhoz kapcsolódó dolgokat kérjük rajtuk számon, akkor viszont a könyv = lilaködös kulturmaszlag, intellektuális küldetés etc.
Talán ez is a bolsevizmus öröksége: egyrészről kiadóink a könyvészet kulturális misszió, népfelvilágosítás oldalát képtelenek levetkezni, másrészről kénytelenek piaci viszonyok között,profitot előállítani. A (Haszon)Leső Harcsa ezt jól ismerte föl, csak éppen a helyzetfelismerésből fakadó reakciója lett adott helyzetben tökéletes katasztrófa. Mondjuk kellettek hozzá az alsómerán viszonyok is.
Szóval ezt (is) helyre kéne tenni, hogy mi is a könyv a könyvszakmában...
Ha épelméjű piaci felmérés létezne, nem fulladnánk bele a könyváradatba, viszont tisztességes példányszámok alapján mindenki szépen megélne...
Utópia. Új Galaxis 15. szám. Ha megérjük... Pedig milyen érdekes anyag kezd gyűlni!

Cythereans

Nagyon, nagyon, nagyon régi vágyam teljesül a júniusi Galaktikában, a legeslegelsőnek megírt (vállalható) novellám jelenik meg, a Vénuszlakók (Cythereans) ciklus első darabja, a Kutya. Ha hiszed, ha nem, ezt a novellát 1990 előtt írtam, talán nyolcvanhétben? A folytatások természetesen újabb keletűek, bár a második és a harmadik még a kilencvenes évek terméke.

A ciklus a Vénusz terraformálásáról mesél egy család történetén keresztül; mondjuk úgy, hard/szocio fiction (vagy ha úgy teszik, újabb szappanopera). Úgy tervezzük, hogy ha lesz érdeklődés, akkor a ciklus darabjait két-három-négy havonta jelentetjük meg. Ez nem kisregény, a szereplők azonosak, az epizódok egymásra épülnek, de mindegyik külön-külön zárt egész.

Ami a ciklusban igazán érdekes, hogy megjósoltam benne a lányomat (Vintage 1993)! Olyannak, amilyen a valóságban lett (minusz hajszín) – és valójában tudatosan semmit sem tettem, hogy ilyen legyen.

A ciklus novellái (nem tudom kijön-e ez a Magazin formátumában) szinte karakterszámig azonos vázon valósulnak meg, kísérlet volt ez arra, hogy tudok-é vajon fegyelmezetten írni. A válasz: Tudok, de nem akarok és nem is szeretek. A szerkezet ráadásul kettős spirális, visszafelé az időben a novellakonfliktus kiindulópontjáig, aztán vissza, ahol kezdődik.

Amikor ennek a terraformálós sztorinak a létezéséről írtam, támadt egy kis hitetlenség, az akkori időkben szokásos, Odo a tanúm, aki látta az eredeti KÉZiratot, hogy milyen régi cucc ez.

Remélem tetszik majd!

Közben beesett egy hír, mely kifakasztott egy bejegyzést a Polit(e)bürón. Sokk, ami sokk!

(Literature) Snobs of the World Unite!

Nem igazán tudom, hogy megy ez...* Hogy lesz valami könyvheti könyv?

Nyilvánvalóan nem úgy, hogy a könyvhétre jelenik meg, a könyvhéten kiül az írója és dedikál, etc.

Megnéztem ugyanis az Ünnepi Könyvhét ún. műfajlistáját, bármi legyen is az, mindenesetre magyar szerzők ún. könyvheti megjelenéseit tartalmazza. Hogy valamennyi címet tartalmazza-e azt nem tudom. Hogy a listra felkerülésért fizetni kell-e, azt nem tudom. Hogy a listára nem kerülhet fel lektűr (valljuk be a fantasztikus zsáner zöme lektűrnek számít), azt gyanítottam...

Azonban – mit ad Isten! –, a prózák közt másodszori átnyálra megtaláltam Fejős Évike Csajok című valamijét, mely a szerző bevallása szerint "nem regény", "internetes szappanopera csajoknak**", viszont valamiféle sci-fi, mer' Vénuszlakók*** vannak benne...

Itt megállt a tudományom.

OK. Lektűrt írok, holmi sci-fit, ezúttal ráadásul azt, amit űroperának nevezett el egy barom ötven évvel ezelőtt (nem ezt nevezte annak, kellett még több barom, hogy végül az én Justitiámra ezt a bélyeget lehessen ütni, de ezt nem bánom), ráadásul ez még egy romantikus történet is – "csajoknak" –, szóval ennek a könyvnek a szerzője az irodalom sznobjai számara NEM ÍRÓ. OK. Tehát számukra nem vagyk író, nevem, könyvem tiltott a műfajlistán. Belenyugszom. "A többi a Sors..."

De bassza már meg az a belterjes kontraszelektált budai értelmiségi sznob Atyaúristen!

Fejős Évike "nem regénye", "internetes szappanoperája csajoknak**", a Vénuszlakók mindenapjairól vajon miben különbözik Antal Józsika "regényétől", amely nem internetes űropera csajoknak és a Justitiák mindennapjairól szól?

Vagy is-is, vagy sem-sem. Ami ezen túl vagyon, azt úgy hívják, kontraszelekció.

Egyébként, ha megnézed a könyvlistát, akkor az a gyanú kezd kialakulni benned, hogy a legnagyobb hazai írói (próza, líra, akármi!) műhely a Nők Lapja...

That all, folks!

Valami ebben az országban nagyon, de nagyon el vagyon kúrva!

Talán szlovákiában nincs. E hónap 11-én László Zoli, Markovics Botond, Szélesi Sanyi meg én vendégei leszünk a szlovákiai magyar íróknak:

Dunaszerdahely, Vámbéry Irodalmi Kávéház, június 11, csütörtök, 18 óra.
A Magyar Írószövetség sci-fi szekciójának bemutatkozása. H. Nagy Péter irodalomkritikus és irodalomtörténész beszélget Antal Józseffel, Markovics Botonddal, László Zoltánnal és Szélesi Sándorral.

Valahogy mégis rendben van. Valami, valahol... Köszönöm. Aznap lesz a születésnapom. Sokadik.

Most megyek Terminátort nézni, illik hangulatomhoz...

Update (2009.06.02. 23:44):

Ebben a szent pillanatban a Duna tévén Szilágyi Ákos (költő, író, műfordító, esztéta etc.) magyar népdal dallamára, erőltetett szellemességgel egymás mellé dobált, zeneinek, mélyértelműnek és művészinek szánt szószekvenciát "énekel". Avantgárd. So called. Ja.

E tárgyban még ajánlott olvasmány Vonnegut apánktól a Kékszakáll...

Update 2: a főszervező most szólt, hogy "A Vámbéryt elveszítettük a harcban, megszereztük helyette a Budapest Kávézót". Let it be...

Update (2009.06.03. 20:14):

András felhívására megnéztem a tesztet. A megszokott Cosmo**** színvonal, de az igazán megdöbbentő, ami a felküldés gonb után vár. Az adatlaphoz éppen csak a bankártyám PIN kódját nem kérte el a jó Évi... E ponton, ekkora üzleti lóláb (valóságos percheron-pata) kilógásakor már gyanakodni lehet, Évike nem valami kozmikus méretű lenyúlás unter(wo)manja-e?

Jegyzet:

* Általában képes vagyok rácsodálkozni dolgokra, melyeknek maguktól működniük kellene, oszt' mégse. Például ilyen dolog Magyarország...
** Micsoda zsánermegjelölés!
*** Ha minden igaz, e címen jelen poszt írójának novellája jelenik meg a júniusi Galaktikában...
**** Adtak egy COSMÓt a mozijegy mellé a Grand Torinóhoz (Ezt érted, apám?), szarrá röhögtük magunkat az asszonnyal.
Ezt meg már öt éve írtam:

Az álompasi
(COSMO-dal: előadandó szőke női kórussal és szólistaval)

Érzékeny, mint a mimóza,
kisujjában a Spinoza...
Nem a kávéház, tudjátok,
csajok: a fiziológus.

Gyúr, mint állat minden reggel,
izmos is, mint Schwarzenegger...
Nem sampon-balzsam, tudjátok,
csajok: az a robotmókus.

Ágyadba hozza a kajád,
jobban is főz, mint az anyád...
Nem digó szakács, tudjátok,
csajok: a majrés vén spiné.

Hű, mint egy eb, meg nem csalna,
pedig kocsija egy Alfa...
Nem agykontrollos, tudjátok,
csajok: az a helyes piros.

Egyik kéglije se gagyi,
uszoda is a nappali
Nem egy Jacuzzi, tudjátok,
csajok: az kertben igazi.

Hajókáznál kicsit talán?
Yahtja ott ring az Adrián...
Nem Riviérán, tudjátok
csajok: az sok helyes görög.

Akkora vagyont hagyna rád
vőnek fogadná az apád...
Nem apát! Az pap, tudjátok,
csajok, ki otthon prédikál

Csak egy nagy baj van, tudjátok
csajok: hogy már van barátja.
Tíz orgazmushoz napjába
így csak vibrátorral jutok.

Singularity

Nem az ember az egyetlen állat, mely képes öngyilkosságra, de az egyetlen, mely meg is ássa saját sírját…

Sőt képes még élve magára kaparni az anyafődet.

A cetek partra vetik magukat, a lepke addig verődik a lámpának, míg össze nem töri magát, vagy el nem ég, de a part és a lámpa kész dolgok, ha úgy tetszik, a természet részei. Mi viszont magunk készítjük el tömeges öngyilkosságunk eszközeit, sőt buzgón tökéletesítjük azokat, hogy minél hatékonyabban, lehetőleg a mi beavatkozásunk nélkül végezzék el a dolgukat. Többnyire úgy, hogy a cuccot valami egészen másra, valami emberi szempontból pozitív célra szánjuk, eszünkbe sem jut, hogy csak az orosz rulett még kifinomultabb eszköztára, vagy még annál is rosszabb kerül végül a kezünkbe. Különösen az európai és európai gyökerű kultúrákra igaz ez, ahol az öngyilkosság méltóságát, társadalmi hasznosságát és megoldás-jellegét eltörölte a kereszténység. Dehogy akarunk mi öngyik lenni!

Nemcsak az atomhalál színpadiasan látványos öngyilkossága létezik, az öntudatlan szuicidum (tudom, hogy csak félig latin, ezért van "sz"-szel) csendes eszközei sokkal elterjedtebbek és szélesebb körben használatosak. Olyan hatékonyak vagyunk ezeknek az eszközöknek a föltalálásában, elkészítésében és tökéletesítésében, hogy egész nemzetek, sőt civilizációk öngyilkosságával büszkélkedhetünk. Mert eszközön nemcsak az orosz ruletthez használt revolvert és lövedéket, a kifinomult idegmérget vagy a rettentes halállal megajándékozó gyomirtót kell érteni, hanem az öngyi immateriális eszközeit, szuicid mémeket is. Egy hibás koncepció egész civilizációkat pusztíthat el. Az inkák egy mém miatt lemondtak az írásról, az aztékok egy másik mém miatt minden energiájukat az áldozati állatok – a szomszéd népek –vadászatának szentelték, ezzel egy csapásra nemcsak a saját civilizációjuknak, de azoknak a szomszéd népeknek a sírját is megásták. Ki tudja, miért néptelendett el Angkor Vat és hová vezetett volna Japán bezárkózása? Kevésbé egzotikusan, az ókori Athén bukását okozó öngyilkos háborúk a hibás demokráciagyakorlat mémjének „köszönhetők“, a keresztes háború koncepciója csaknem Európa végét okozta, a huszadik században pedig a revansizmus mémje borította másodszorra lángba a kontinenst. Időben közelebbről, a liberalizmus mémje vezetett a jelenlegi gazdasági válsághoz [1], és még egyáltalán nem tudni, hogy mi lesz a vége, mert az ugyancsak a libaralizmus mémje által idukált társadalmi válságnak még csak az elején tartunk. Mi, magyarok persze a közepén – végre valamiben elsők lehetünk, de még ennek sem örülhetünk maradéktalanul: megszokássá vált. A kétes dicsőségben [2] általában mi fürdünk a legbuzgóbban.

De nem a liberalizmus pusztító mémjéről [3] akarok morogni, hanem valami kézzelfoghatóbb, kevésbé átpolizizált jelenségről. Az ún. Web 3-ról olvastam a napokban. A fejem kapkodtam, hiszen még az ún. Web 2-t sem fejlesztették saját koncepciójának tizedére sem, és máris tovább kellene lépni? Megnéztem tehát, hogy mi is akar lenni a Web 3!

Elborzadtam. Tudod mit jelent a magukat világeszének tartó web-teoretikusok szerint a Web 3? Vagyis tudod, hogy szerintük, hová fejlődik és kellene fejlődni ennek a máris kétes irányokba tartó katymasznak? Ha nem tudod, megmondom: real time! Vagyis, hogy a világ eseményeit ez az új web valós időben követi majd. Hogy ez mit is jelent? Például, hogy real time követheted a barátaid mozgását… Vagy real time követheted a szórakozóhelyek látogatottságát, és ugye, ahol nagy a tömeg, oda érdemes menni…
Real time kaphatod a világ híreit…

Csak csendesen kérdezem: Mindez minek?

Az ember agya biológiailag hozzávetőlegesen száz-kétszáz ismerőst tud kezelni. A többiek zajt jelentenek. A két-három-ötezer leket számláló görög polisz volt az emberi psziché számára ideális lakóhely méret [4]. A száz-kétszáz ismerőst sem kell természetsen állandó jelenlevőként érteni. Mihez kezd tehát az agyunk egy tucatnyi „barát“ real time követésével? Kiakad, vagy alkalmazkodik, és megszünik ember lenni? Homo textrix, hálózatszövő ember lesz belőle?
Igen kevés igazi barátom van, és ha nem találkozunk, nemigen érdekel, merre járnak. Miről beszélnénk akkor, ha találkozunk? Nem a barátságok végét jelentené az a tudat, hogy „Jóska folyton figyeli a mozgásomat“? Vagy hogy „visszautasítottam Marcsát, hogy követhessen“? Miféle modern magányosság szülheti azt az igényt, hogy szoros követésben létezzünk?

A szórakozóhelyes példa még borzasztóbb, mert egyrészt éppen az on-line létet, az utimate Web X létezést kérdőjelezi meg. Ha ott a legjobb, ahol tömeg van, mi a túrót keresünk a neten – egyedül? Másrészt, ki olyan ostoba, hogy elhiszi, ott a legjobb a szórakozás, ahol a legnagyobb tömeg van? Verdun, Ypern, Ivo Jima meg Kurksz igazán jó buli volt! Valahogy végtelenül szomorú, hogy egy olyan lehetőség is, mint a világháló, az ember ostoba tömeglénnyé degradál(ód)ásának eszköze lesz végül.

A már most is csaknem real time érkező hírek rettentően felemelték az emberiség ingerküszöbét. Tragédiák silányulnak twitterkarakterekké [5], elveszítjük egészséges elutasításunkat a borzalmakkal szemben, és immunisak leszünk az együttérzésre. Mihez kezdünk majd ezernyi minitragédiával, melyek percenként érnek a világból?

Csak három példa, de hasonló lehetőség annyi, mint a világháló csomópontjainak száma. Véges, de jó nagy szám…

Mintha ezek a teoretikus, de valójában gondolkodásra képtelen urak elolvasták volna Stross Accelerando című ötlethalmazát, és „De fasza!“ felkiáltással ideológiájukká emelnék, majd szponzort és/vagy tőkét találva megvalósítanák azt a tengernyi embertelen baromságot. Ne feledjük, Stross felszámolta az egész naprendszert és kiirtotta a teljes emberiséget!

Csak tudnám, hogy ki kéri/kérte ezeket az urakat erre?

Ne félj, tudom. Legalábbis sejtem. Nem nehéz kitalálni, hogy a real time web nyújtotta totális kontrol kinek áll érdekében. Nemcsak a barátaid követhetnek ugyanis, ha ezt lehetővé teszed, hanem az sasszemű Nagy Testvér, a Hatalom, és a rövidlátó Kis Testvér, a Tőke. Az egyik állampolgárként, a másik fogyasztóként kontrollálhat.

Minden ellentétes értelmű mítosz hazugság: a világháló centralizált, az információ csomópontokon fut át, a szörnyeteg óriás szerverek, melyek az egész fenntartásáért felelősek vajon hol is vannak? Ki is fér hozzájuk? Nem int mindez óvatosságra?

Nem int óvatosságra a gugli egyre széleskörűbb, de életed egyre több elektronikussá tehető adatát, sőt alkotását, erdeményét saját szerverére csatornázó szolgáltatása is?

Engem igen.

Keresek egy kertet, melyet öreg napjaimban, ha már mindenkit elnyelt a mesterségesen nyakunkba varrt szingularitás, művelhetek. Ha még élsz, és megkeresel, kaphatsz egy kis krumplit, retket, ezt-azt. Talán még bort is csinálok…

Update:

Olvasni kezdtem Brin Dettóját, és véletlenül megtaláltam ezt The Transparent Society by David Brin, megjelent a Wired-ben. valahogy mindig sikerül – bár többnyire utólag – együtt dübörögni a Nagy Emberrel... Bitang hosszú cikk egyébként, alkalomadtán talán lefordítom.

Jegyzetek:

[1] Hiába állítja bárki, szintén szuicid mémek által meghatározott ködös mutatók alapján, hogy ez nem válság – a világ akként éli meg, tehát az.
[2] A mi debreceni fizikusaink ismételték meg például a világon először a hidegfúziós kísérletet. Muhahaha-bruhaha.
[3] A liberalizmust szabadelvűnek mondja a magyar, holott eredetiben, és eredetileg, megromlása/megrontása előtti eszméi szerint inkább – bár nehezebb kimondani – szabadság-elvűnek kellene nevezni. Ha eljátszunk a nyelvünkkel, a liberális – szabadelvű tehát szó szerint olyan embert jelent, akinek az elvei szabadok (szabadon váltogathatók, szabadon eladhatók), nem pedig olyat, akinek a szabadság az életelve. A mai magyar liberálisok, és világméretekben azok, akik liberálisnak vallják magukat, általában – tisztelet a kivételnek! – valóban szabadelvűek, és nem szabadság-elvűek. Magyar szavunk tehát szépen megelőlegezte az ideológia változásának végeredményét. Éppen ezért szeretem. A továbbikban tehát, ha véletlenül liberálisnak nevezném magam, azt nem szabadelvű, hanme szabadság-elvű értelemben teszem.
[4] Mihályi Péter, az utóbbi hét év liberális dúlásának szürke eminenciása, a falvak megszüntetéséről beszél… Nikolae Ceaucescu elvt. legjobb magyar tanítványa.
[5] Szó szerint és átvitt értelemben. Valami barom már megírta Shakespeare tragédiáinak twitter változatát.

Ten Commandments

Tegnap volt 45 éve, hogy meghalt.

Élt egy tudós és író, akit máig maradéktalanul tisztelek, mint tudóst, írót, és - ha elvonatkoztatok azoktól a döntésektől, melyek közé saját életét keretezte -, mint embert is. Ezek a döntések nem emberségét, hanem választott életvitelét befolyásolták, és azt gondolom, éppen emberségből hozta meg ezeket a döntéseket, és nem kötötte mások életét a magáéhoz. Mert abban az ordas korban, amelyben legjobb éveit élni volt kénytelen, nem akart és mert felelősséget vállalni saját magán kívül senkiért. Pontosítva senkiért, aki közel kerülhett volna hozzá. Mert az emberiségért, azt hiszem, kétségtelen, hogy igen sok felelősséget fölvállalt.
Félt talán, de felismerve félemeit, a maga javára fordította még azokat is. Ritka zseni volt, de nem a géniusz gőgje tette magányossá, hanem a félelem és a beleivódott kényszer, hogy bármikor kész legyen a menekülésre. Így aztán tudtommal nem örökítette tovább a génjeit. Ami roppant sajnálatos.

Holmi atombombán kívül hátrahagyott tíz parancsolatot is, melyek nem erkölcsi irányelvek, hanem a gyakorló géniusz életvezetési szabályai. Kellően rugalmasak ahhoz, hogy megélhetők legyenek, és kellő szabadságot nyújtanak a szabad elméknek. Be kell vallani, a magányos, és önző elméknek. Annak számára, aki gyermekeiben (génjeiben) kívánja elérni az örökkévalóságot, szinte kivétel nélkül használhatatlanok, sőt károsak, de például egy valódi (tehát kellően önző) művészember számára nagyon is megfelelnek arra, hogy önzése ellenére is elviselhető társaság legyen...

Tehát,

Szilárd Leó Tízparancsolata*

(Zehn Gebote von Leo Szilard, Leo Szilard's Ten Commandments)**

1.

Ismerd fel a dolgok összefüggéseit és az emberi cselekedetek törvényszerűségeit, hogy tudd, mit teszel!

Erkenne die Zusammenhänge der Dinge und die Gesetze der Handlungen der Menschen, damit Du wissest, was Du tuest.

Recognize the relationships between things and the laws which govern men's actions, so that you know what you are doing.

2.

Tetteid méltó cél felé irányuljanak, de ne firtasd, hogy elérik-e céljukat! Tetteid minták és példák legyenek, ne a cél elérésének eszközei!

Deine Taten sollen gerichtet sein auf ein würdiges Ziel, doch sollst Du nicht fragen, ob sie es erreichen; sie seien Vorbild und Beispiel, nicht Mittel zum Zweck.

Direct your deeds to a worthy goal, but do not ask if they will achieve the goal; let them be models and examples rather than means to an end.

3.

Úgy szólj az emberekhez, mint tenmagadhoz, és ne légy tekintettel a beszéded keltette hatásra, nehogy kizárd az embereket világodból! Máskülönben elszigeteltségedben szem elől veszíted az élet értelmét, és elveszíted a teremtés tökéletességébe vetett hited.

Sprich zu den Menschen wie zu Dir selber ohne Rücksicht auf die Wirkung Deiner Rede, auf dass Du die Menschen nicht aus Deiner Welt und der Vereinsamung der Sinn des Lebens Deinen Augen entschiwindet und Du verlierest den Glauben an die Vollkommenheit des Schöpfung.

Speak to all others as you do to yourself, without regard to the effect you make, so that you do not expel them from your world and in your isolation lose sight of the meaning of life and the perfection of the creation.

4.

Ne pusztítsd el azt, mit megalkotni nem tudsz!

Zerstöre nicht, was Du nicht erschaffen kannst.

Do not destroy what you cannot create.

5.

Ne nyúj az ételhez, hacsak éhes nem vagy!

Rühre kein Gericht an, es sei denn, das Du hungrig bist.

Touch no dish unless you are hungry.

6.

Ne kívánd, mit meg nem kaphatsz!

Begehre nicht, was Du nicht haben kannst.

Do not desire what you cannot have.

7.

Ne hazudj szükségtelenül!

Lüge nicht ohne Notwendigkeit.

Do not lie without need.

8.

Tiszteld a gyermekeket! Áhitattal figyeld szavukat és végtelen szeretettel szólj hozzájuk!

Ehre die Kinder. Lausche andächtig ihren Worten und sprich zu ihnen mit unendlicer Liebe.

Honor children. Listen to their words with reverence and speak to them with endless love.

9.

Végezd hat évig munkádat, ám a hetedikben vonulj magányba vagy idegenek közé, nehogy barátaid emlékezete akadályozzon abban, hogy azzá legyél, amivé váltál.

Verrichte sechs Jahre lang Deine Arbeit; im siebenten aber gehe in die Einsamkeit oder unter Fremde, damit die Erinnerung Deiner Freubde Dich nicht hindert zu sein, was Du geworden bist.

Do your work for six years; but in the seventh, go into solitude or among strangers, so that the memory of your friends does not prevent you from being what you have become.

10.

Könnyű kézzel kormányozd az életed és légy távozásra kész, ha elszólítanak.

Führe das Leben mit leichter Hand und sei bereit fortzugehen, wann immer Du gerufen wirst.

Lead your life with a gentle hand and be ready to depart whenever you are called.

Jegyzetek:

* Tavaly jelent meg a Corvina Tudástár sorozatban Georg Klein könyvecskéje ezzel a címmel. Sok mindet megtudhatsz belőle nemcsak Szilárdról, de arról is, hogy is történnek a dolgok az ún. tudmány háza táján. De azt maga Szilárd megjósolta 1949-ben a Mark gable alapítványban...
** Bármennyire is szeretjük magyarnak tudni, Szilárd alapvetően kozmopolita, hit és nemzet nélküli zsidó. Tisztelem ezt a választását is, és mivel parancsolatait eredetileg németül írta, még berlini tartózkodása idején, három nyelven teszem fel őket. Így három nyelven a neten, talán most vannak először. Bárcsak meglenne franciául, oroszul és latinul is...