A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2012. augusztus 28., kedd

Nyílt levél az Avana Egyesületnek

 Drágáim!

Tudom, lassan unalmassá válok ezekkel a nyílt levelekkel, és higgyétek el, magam is unom már őket. De amíg bent voltam az Egyesületben sem sikerült azt a kis változtatást keresztülvinni, ami – véleményem szerint – könnyebbé tenné mindenki életét a Zsoldos Péter Díj körül.

Gondolom, sejtitek, miről van szó!
Szeretném megkapni a Díjat!
Mármint ide a kezembe. Tudniillik eddig nem sikerült. Se nekem, se F. Tóth Benedeknek, de nem szeretnék az ő nevében beszélni, bár Benedek valószínűleg sokkal jobban várta ezt az elismerést, mint én. Nekem már van egy, bár annak az átvételekor is akadhatott volna probléma (azon kívül is, hogy még mindig biankó a háta a Diagnózisért kapott plakettemnek – de ezért aggódjon Szélesi!), ugyanazon okból, amiért most nem sikerült megkapnunk.

Komolyra fordítva a szót: baj van a díjkiosztás körül – már évek óta. A baj pedig az, hogy a zűri az utolsó pillanatban hozza meg a döntését, így, akinek odaítélik a díjat, csak a díjkiosztáson értesül a megtiszteltetésről – már ha jelen van. Ez évben magam például talán négy nap késéssel értesültem hivatalos (Avana) forrásból, hogy az iDeal-t választották ki a regény kategóriában. Attól a vasárnap délutáni pillanattól kezdve, hogy Szélesi felhívott, addig, míg az értesítő mélt megkaptam, Sándorunk kissé durva tréfája is lehetett az egész…
Értem én, hogy a titkolózás esetleg nagyobb látogatást vonz a HUNGAROCONra (ami szerintem nem így van), de annál nagyobb eséllyel nem lesz ott, aki végül a díjat kapja.

Ha viszont az ítélet legalább egy héttel korábban megszületik, és az érintettek egy héttel korábban értesítést kapnak (titoktartási kötelezettség mellett, persze, aminek betartása már a lelkiismeretükre lenne bízva), minden bizonnyal ők legalább jelen lesznek a díjátadón, és valószínűleg ott lesznek az egész eseményen.

Ez csak egy javaslat, de kérem az Egyesületet, fontoljátok meg!

Addig is, az SF Szakosztály nevében föl tudjuk ajánlani a szeptemberi szakosztály estünket az Avana Egyesületnek, hogy a díjakat illő körülmények között átadhassa az Írószövetség Bajza utcai székházában.

Hiányzik, tudjátok. Tetszik a plakett.

Kösz, hogy meghallgattatok!

Fülig Jimmy őszinte sajnálata

Kurva blogger megint változott, és ahogy látom, formátumot is, amíg hetedhét országban jártam... A blogom külalakját önkényesen kilőtték az átkozottak!
Na mindegy...

Úgy nagyjából kétszeres Fülig Jimmy-nek érzem magam: elnyertem a Nobel díjat makaón.
Megint.
Egyszer tényleg Macaón nyertem, most meg mintha igazi makaón, illetve snóblin nyertem vóna. Nem az ítélkezők kompetenciáját akarom ezzel minősíteni, mint némelyek teszik.
Csak az érzést akarom megosztani:
Ilyen érzése lehet az elitirodalom művelőjének: olyan szövegekért kapja a díjakat, amit a kutya se olvas.

Jó, OK. Először nem kellett vóna a kéziratot egy kezdő kiadónak adni.
De kellett. Ismered a történetet.

Másodszor meg nem e-bookba kellett vóna megjelenni.
De kellett.

A kiadók impotensek és elmocsarasodtak, a papíros kiadást már csak a terjesztés tehetetlensége viszi, annak a temérdek pénznek az emléke, amit a Haszonleső Harcsa lenyelt. Ha pukkad a lufi, összedől az egész, és pár szemétégetőt hetekig könyvekkel fűtenek majd.

A menekülő út az e-book.
Lehet.
Ne.

Az esély mindenesetre megadatott.

De nem hiszem, hogy a Zsoldos-Díj miatt egyetlen letöltéssel több lesz az iDeal-en.
Papírsznobok & vidióták vogmuc.

Illusztrálom.

Onsai a facebookon vitát produkált Harry Potter ügyben, és ott, az egyik hozzászólótól jött ez a kis gyöngyszem:

"Megfilmesítés levenné a kedvet az olvasástól? Hm. A Trónok harcával jártam úgy, inkább sorozatban nézem, hiába hagyják ki a felét, úgy jobban tudom követni. És a Gépnarancsot is inkább filmben nézem meg: írásban számomra értelmezhetetlen és élvezhetetlen az oroszos szavak miatt."

Sic!
Nem akarom nagyon részletezni, hogy amit a hozzászóló számára "értelmezhetetlen és élvezhetetlen", az nagyjából-egészében az irodalom lényege…

Nomost, bejegyzésemhez jött egy vitriolos megjegyzés (én legalábbis nem tudom másképpen fölfogni). Kérném a szerzőt, hogy a fenti idézet értelmezésével gondolja át még egyszer!