Vagy féléve írtam, de éppen ma lett aktuális. Éljen a tudomány!
Bizonyosság...........– És, ha most sem lesztek képesek igazolni a kibaszott pántlika-elméleteteket? – őrjöngött Fabius. – Építettek utána egy Bazi Nagy Orbitális Szupergyorsítót? És egy Még Annál is Bengább Orbitális Szupergyorsítót, mi? Aztán az Igazán Kurva Nagy Orbitális Szupergyorsító következik, ugye?
...........– Igen, ha szükséges, mindezeket megépítjük! – válaszolta harciasan Count docens. – De bármi is történjen, te csak a fizika bohóca maradsz!
...........– Bohóc vagyok, igen! De legalább nem szórom a te pénzedet működésképtelen elméletek bizonyítási kísérleteire.
...........– Honnan veszed, hogy működésképtelen?
...........– Honnan veszed, hogy működőképes?
...........– Éppen most akarjuk bebizonyítani!
...........– Nem fog menni! – jósolta Fabius fölényesen.
...........– Miért ne menne?
...........– Mert a húrelméleted érvénytelen!
...........– Mert te azt állítod! Ki az a Fabius, akinél a bölcsek köve? Ja, hogy egy huszadrangú egyetemi elméleti fizikus? Na, ő csak jobban tudja!
...........– Én már akkor elvetettem a húrelméletet, amikor te még nem is hallottál róla, te huszonegyedrangú egyetemi gyakorlati fizikus!
...........Mond, aki eddig csendben mulatott barátai civakodásán, jónak látta közbelépni:
...........– Mielőtt elagyabugyáljátok egymást, vegyétek figyelembe, hogy egyikőtöknek sincsen semmi esélye a közelébe menni a Nagy Orbitális Szupergyorsító detektorkamrájának, kísérletet tervezni pedig a NOSzra, vagy Fabius BaziNOSzára és egyéb agyszüleményeire még annál is kisebb sansza van bármelyikőtöknek. Ez a nagyobb fiúk játékszere.
...........– Cseszd meg, Mond! – mondta Fabius.
...........– Legalább az illúzióinkat ne vedd el! – tette hozzá Count.
...........– Nem szeretem, ha tudósok hitvitákat vívnak. Olyan kiábrándítóak vagytok!
...........– Mert te nem vagy kiábrándító! A tudomány rossz lelkiismerete, mi? – gúnyolódott Fabius.
...........– Levitézlett serfőző – tódította Count –, aki írónak képzeli magát.
...........– Sohasem dolgoztam élesztővel. A tévhitemben meg az olvasóim is osztoznak. Vannak nektek olvasóitok?
...........– Nekünk diákjaink vannak! – húzta ki magát Count.
...........– De gyorsítótok nincs…
...........– Irigy hülye…
...........– Miért is lopjátok nálam a napot?
...........– Mert nálad mindig jó sör van.
...........– És jól főzöl.
...........– Élősködők! Minden tudós élősködő.
...........– Veled akartuk megünnepelni a NOSz beindítását, Allan.
...........– Csak a magad nevében beszélj! – ellenkezett Fabius. – Én nem ünneplek, csak tanúja akarok lenni a kudarcnak – a te jelenlétedben.
...........– Újra ne kezdjétek! És jó lenne, ha leülnétek. Mindjárt kezdik a közvetítést.
...........– Még két perc! – Count csaknem kiabált a lelkesedéstől.
...........– El ne csorgasd a nyálad!
...........– Hülye!
...........– Gyerekek! Inkább azt mondjátok meg, mi lesz, ha nem sikerül?
...........– Olyan nincs! Ezekkel az energiákkal elvileg bizonyíthatók az elmélet tételei…
...........– Bah… – vetette közbe Fabius.
...........– De mi van, ha mégsem? – erősködött Mond.
...........– Akkor a drágalátós húrelmélet érvénytelen. Amihez nem kellett volna egy ekkora faszt felállítani az égen…
...........– Fogd be, Fabius! Nem téged kérdeztelek.
...........– A negatív eredmény nem bizonyítja az elmélet helytelenségét, és ezt Fabius ugyanolyan jól tudja, mint én. Csak az energia nem elegendő. A kísérletet viszont úgy tervezték meg, hogy az elektron energiaszintjét minden eddiginél pontosabban meghatározzák majd. Ez szinte kihívja a bizonytalansági elvet. És most tényleg kuss! Kezdik a visszaszámlálást! – Count hangosan számolni kezdett a tévébemondóval. – Húsz, tizenkilenc, tizennyolc…
...........Fabius a hülye nemzetközi jelét mutogatta a háta mögött.
...........– …öt, négy, három, kettő, egy, zéró! Bang!
...........Fabius felröhögött.
...........A képernyő hirtelen elsötétült, és elsötétült a nappali ablakán túl a kora délutáni égbolt. Csillagok tűntek fel.
...........Az ablakhoz rohantak.
...........– Most mi van?
...........– Valami történt a gyorsítóval…
...........– Okos…
...........– Nem látok egyetlen ismerős csillagképet sem! – kiáltotta Mond.
...........A csillagokat növekvő formátlan tömeg takarta el.
...........– Mi az ördög?
...........A keleti égbolton mérhetetlen nagyságú, gusztustalan, sápadtfehér hengerek kezdtek tekergőzni.
...........– Mi lehet ez?
...........– Jól mondtad az előbb – jelentette ki komoran Mond. – Az ördög. A Külsőbb Istenek. Azok ott Cthulhu csápjai. Az az alaktalan tömeg Astaroth. Nem csodálkoznék, ha az ajtón meg Nylarhotep kopogtatna…
...........– Őrült vagy! Agyadra ment a sci-fi! Azt mondod, hogy Lovecraft hülyeségei elevenedetek meg?
...........– Nem mondtam semmit. De az, amit odakint látunk, az úgy néz ki…
...........– Gyerekek – kezdte Fabius –, én tudom, mi történt.
...........– Na persze…
...........– Count! Mondd, Fabius.
...........– Azok az öntelt barmok odafent valóban kihívták a bizonytalansági elvet. Basszák meg! Tényleg meghatározták az energiát. De ha az energia ismert, a pozíció válik határozatlanná. És ezzel a határozatlan pozíciójú elektronnal együtt valahogy az egész világegyetemünk átkerült – ide…
...........– A lovecrafti esztelen mitológia kellős közepébe? Mindketten hülyék vagytok.
...........– Ez mást is jelent – Mond nem zavartatta magát. – Nem először történik. A világegyetem legalább egyszer már áthelyeződött…
...........– Innen amoda. És a faj memóriája megőrizte az emlékét…
...........– Barmok vagytok.
...........– Mi vagyunk barmok? – vágott vissza Fabius. – Nem azok a barmok, akik olyan izgatottan számoltak vissza, hogy elérjük ezt, mint egy szűz az első randevúja előtt? Mindig voltak, vannak és lesznek tudósok, akik nem látják át kísérletük következményeit…