A legfőbb és legbájosabb ezek közül, hogy Amerika úgy általában megérett arra, hogy fekete elnöke legyen. Ezt szeretik hinni, de főleg hinteni a liberálisok. A másik, hogy a fiatalok, a nők, blablabla választották meg.
Well, a Census Bureau adatai alapján csináltam pár statisztikát, amelyekből az ábrák holnapra lesznek készen.
Addig pár kérdés:
- Hányszor több pénzt költött kampányra Obama, mint McCain?
- Hány százalékkal több valós szavazatot kapott Obama?
- Hány százalékkal több valós szavazatot kapott Bush 2004-ben?
- Kinek használt a hitelválság kirobbanása pont a kampányfinisben?
- Miért nem robbant ki a hitelválság már 2005-ben vagy 2006-ban vagy 2007-ben?
- Hallott már valaki arról, hogy azért választanak meg valakit, mert a másikat semmiképpen sem akarják?
Mindez nem jelenti azt, hogy nem örülök, hogy az idiotizmus országlása hamarosan véget ér otthon (itthon sohasem fog), a feketéket pedig külön kedvelem. Csupán Vonnegut mondására szeretném felhívni a figyelmet (nem pontos idézet): Amerikában két nagy párt van. A győzteseké és a lúzereké. A győztesek pártjában a Demokrata és a Republikánus Párt fejesei vannak, a lúzerekében mindenki más...
Mivel Alsó Meránia híres arról, hogy külföldről csak a hülyeséget tanulja el, mi is megindultunk a kétpártosodás felé... Sőt, oda is értünk.
És mi ebben az egészben a fantasztikum (sci-fi)?
Nos, kb. két és fél Marsutazás már ráment Irakra. Ha egy éven belül hazamennek a fiúk, akkor rámegy még egy fél, és lehet megkezdeni a költést a valódira. Ha nem mennek haza - well, that means real deep shit, gents! És akkor a Mars a legkisebb gondunk.
