Még egyszer, és utoljára: ami a Harmadik fázisban a kisatírozás alatt van, az egy működőképes és biztonságosan használható vírusfegyver leírása. Hogy kiszabadult az ellenőrzés alól, azt csak a történet kedvéért írtam bele. Nem valószínű, hogy ha csak szándékosan el nem kúrják (azaz magyar állami kutatóintézetben csinálják meg) elszabaduljon. Ha tanultál biológiát és nem vagy reménytelenül nagyképű vagy hülye (1-re megy), akkor kitalálhatod a kitakarásokkal együtt is. Ha nem érdekel, akkor még jobb.
De határozottan visszautasítom a gerillmarketing vádját. Ugyanis ez annak folytatása, ami már a Solarián is ment: annak tételezése - finomkodás nélkül -, hogy hazudok.
Ha a gerrilamarketing kifejezés t. használója és még tisztelereméltóbb barátai nem azok, akik, bizony most senki sem olvasná sem a Galaktikában, sem máshol. Az olvasók szerencséjére vagy szerencsétlenségére szép kifejlett mizantróp (ogre) vált belőlem. És most sem hazudok.
Remélem azért addig nem jutok el, hogy felgyűrjem a laborköpeny ujját, és magam lássak neki. Túl sok időt venne el...
2007. május 19., szombat
Swamp
Elég ingoványos talajra tévedünk, ha a magyar fantasztikum kritikájáról beszélünk. Illetve nemlétező talajra.
A Justitia kritikai fogadatásáról szólva, ugye egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy - minden tiszteletem mellett - a Solariás fórumbeírások jelentik a kritikai fogadtatást...
A fantasztikum kritikája gyakorlatilag nem létezik. Az endles.hu lehetett volna. Az Indexen GYESre ment. Időnként, ötletszerűen meg-meg jelenik valami a Népszabóban, az ÉS-ben, ami kritikának nevezhető. Ennyi.
Talán, ha a Galaktika terjedelme megengedné, ott egy-egy oldalon, havonta két frissen megjelent könyvet (legalább magyar szerzőkét) ismertethetne/kritizálhatná valaki, értő személy, aki nem a saját kicsinyes érzelmeit tolmácsolja kritika ürügyén. Van ilyen személy, például Odo, aki az alakját ugyan nem képes tartani, de a véleményét igen. Persze a Galaktika hasábjain megjelent művekre ez nem működik, de az egyelőre kisebbség.
A Justitia kritikai fogadatásáról szólva, ugye egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy - minden tiszteletem mellett - a Solariás fórumbeírások jelentik a kritikai fogadtatást...
A fantasztikum kritikája gyakorlatilag nem létezik. Az endles.hu lehetett volna. Az Indexen GYESre ment. Időnként, ötletszerűen meg-meg jelenik valami a Népszabóban, az ÉS-ben, ami kritikának nevezhető. Ennyi.
Talán, ha a Galaktika terjedelme megengedné, ott egy-egy oldalon, havonta két frissen megjelent könyvet (legalább magyar szerzőkét) ismertethetne/kritizálhatná valaki, értő személy, aki nem a saját kicsinyes érzelmeit tolmácsolja kritika ürügyén. Van ilyen személy, például Odo, aki az alakját ugyan nem képes tartani, de a véleményét igen. Persze a Galaktika hasábjain megjelent művekre ez nem működik, de az egyelőre kisebbség.
2007. május 17., csütörtök
Success
vagy flood?
Jött két komment saját flood vádjaimra.
(Azért az már nem mindenapi agybaj, ha a valaki saját látszat sikeréért mást vádol flooddal, ugyebár?)
Egy kis magyarázatképenn elkészítettem a régen megígért esszét a Sikerrül. It's up to you, mennyire veszed komolyan.
Konkretno, a Harmadik fázis esetében: hiába érzem én, mint szerző, hogy a legjobb írásaim egyike, a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa és barátai egy esetben már rendkívül jól próbáltak szórakozni rajta - anélkül, hogy ismerhették volna. Természetesen másodszor is megpróbálkozott a megjelenéskor.
(Mondjuk, akinek teszik, végül is ennek a viselkedésnek köszönheti, hogy magam is elveszítettem minden skrupulusomat, és lazán elengedtem ezt az írást.)
Namost ennyi szenny, még ha tudja is az ember, hogy puszta gyűlöletből (maradjunk ennél, ez a legpozitívabb ok, legalább valami nagyvonalúság van benne) is jön, elgondolkodtat: tán tényleg szahar az írás. És a korábbi közönségsikerek fényében, illetve azok pozitív következmény nélkülisége miatt, egy újabb szavazás ilyen eredménye inkább szkeptikussá tesz.
De, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, nem adom fel. Még ha tízszer ekkora flood is jön.
Jött két komment saját flood vádjaimra.
(Azért az már nem mindenapi agybaj, ha a valaki saját látszat sikeréért mást vádol flooddal, ugyebár?)
Egy kis magyarázatképenn elkészítettem a régen megígért esszét a Sikerrül. It's up to you, mennyire veszed komolyan.
Konkretno, a Harmadik fázis esetében: hiába érzem én, mint szerző, hogy a legjobb írásaim egyike, a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa és barátai egy esetben már rendkívül jól próbáltak szórakozni rajta - anélkül, hogy ismerhették volna. Természetesen másodszor is megpróbálkozott a megjelenéskor.
(Mondjuk, akinek teszik, végül is ennek a viselkedésnek köszönheti, hogy magam is elveszítettem minden skrupulusomat, és lazán elengedtem ezt az írást.)
Namost ennyi szenny, még ha tudja is az ember, hogy puszta gyűlöletből (maradjunk ennél, ez a legpozitívabb ok, legalább valami nagyvonalúság van benne) is jön, elgondolkodtat: tán tényleg szahar az írás. És a korábbi közönségsikerek fényében, illetve azok pozitív következmény nélkülisége miatt, egy újabb szavazás ilyen eredménye inkább szkeptikussá tesz.
De, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, nem adom fel. Még ha tízszer ekkora flood is jön.
2007. május 16., szerda
Am I Not a Hungarian?
Talán nem vagyok magyar.
Vízumot, Zöld Kártyát, állampolgárságot akarok - az Egyesült Államokba.
Isten látja lelkemet, megpróbáltam. Megpróbáltam JFK módjára. Felajánlottam mindent, életem, vérem - még zabom is. Bírtam is több, mint egy évtizedig a viszonzatlan szerelmet.
Nem kellett, nem kell - még megélni se tudok odahaza, a politika még a reményét is elvette, hogy valaha is tudok. És egyre rosszabb.
Ha a magyarság elfogadni mindazt a szahart, ami odahaza van - akkor biztosan nem vagyok magyar.
Magyarul írok, magyarul gondolkodom.
Fáj, ha az Indexen (tágabban a az ún. magyar médiában) olyanoktól olvasok (hallok) ba-bezést, akiknek az anyanyelve a felmutatott írásmű alapján nyilvánvalóan még csak nem is a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
De talán nem vagyok magyar.
Széchenyi a példaképem. Na, ő meg németül írt, és török volt valamelyik felmenője.
A legnagyobb magyar.
Nekem meg tótocskák voltak anyai részről. És valamikor angolul fogok írni.
Talán nem vagyok magyar.
Vízumot, Zöld Kártyát, állampolgárságot akarok - az Egyesült Államokba.
Isten látja lelkemet, megpróbáltam. Megpróbáltam JFK módjára. Felajánlottam mindent, életem, vérem - még zabom is. Bírtam is több, mint egy évtizedig a viszonzatlan szerelmet.
Nem kellett, nem kell - még megélni se tudok odahaza, a politika még a reményét is elvette, hogy valaha is tudok. És egyre rosszabb.
Ha a magyarság elfogadni mindazt a szahart, ami odahaza van - akkor biztosan nem vagyok magyar.
Magyarul írok, magyarul gondolkodom.
Fáj, ha az Indexen (tágabban a az ún. magyar médiában) olyanoktól olvasok (hallok) ba-bezést, akiknek az anyanyelve a felmutatott írásmű alapján nyilvánvalóan még csak nem is a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
De talán nem vagyok magyar.
Széchenyi a példaképem. Na, ő meg németül írt, és török volt valamelyik felmenője.
A legnagyobb magyar.
Nekem meg tótocskák voltak anyai részről. És valamikor angolul fogok írni.
Talán nem vagyok magyar.
Apocalypse 15
Ugyan a Neverwhere-t nem csináltam meg, de írtam egy Egypercest (valódi műfaja: tahóság) és feltettem az AntiVilágba.
Az első változat nagyon nem teszett Odónak, mérgemben megírtam klasszicizált formában, de végül átírtam abba a formába, amit az Antivilágban látsz.
Ha teszett, a zsengéket elolvashatod a literaryjunkon. Lehet röhögni.
Most fut egy érdekes cyberpunk film a tévében, sztárparádéval, Ralph Fiennessel a főszerepben, James Cameron forgatókönyvéből, Kathryn Bigelow rendezésében. Strange Days. Magyar címét valószínűleg ugyanaz a fantáziadús egyén adta, aki az Alienét: A halál napja. Huh!
Nem igazán a Gibson és Snow Crash féle vonal, és ez élvezhetővé teszi. Érdekes, hogy a nyolcvanas, kora kilencvenes években miféle apokaliptikus jövőképük volt az embereknek. És hol volt még a globális felmelegedés!
Ződ Leopárd Pestis fanoknak: megoldották az egyes fotoszintézis komplex szerkezetét. Valami huszonnégy komponensből áll. Bagatell.
A flood továbbra is tart, legalább egy fanatikus rajongóm van!
Az első változat nagyon nem teszett Odónak, mérgemben megírtam klasszicizált formában, de végül átírtam abba a formába, amit az Antivilágban látsz.
Ha teszett, a zsengéket elolvashatod a literaryjunkon. Lehet röhögni.
Most fut egy érdekes cyberpunk film a tévében, sztárparádéval, Ralph Fiennessel a főszerepben, James Cameron forgatókönyvéből, Kathryn Bigelow rendezésében. Strange Days. Magyar címét valószínűleg ugyanaz a fantáziadús egyén adta, aki az Alienét: A halál napja. Huh!
Nem igazán a Gibson és Snow Crash féle vonal, és ez élvezhetővé teszi. Érdekes, hogy a nyolcvanas, kora kilencvenes években miféle apokaliptikus jövőképük volt az embereknek. És hol volt még a globális felmelegedés!
Ződ Leopárd Pestis fanoknak: megoldották az egyes fotoszintézis komplex szerkezetét. Valami huszonnégy komponensből áll. Bagatell.
A flood továbbra is tart, legalább egy fanatikus rajongóm van!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
