The Devil's Domain

Kellene a Metagalaktika 2-ből letölthető formában a Sztrugackij fivérek Fiú a pokolból kisregénye.

Mit ad Isten, az életmű nagy része elérhető, pont ez nem.
Mit ad Isten, a Metagalaktikák többsége letölthető, pont a kettes nem.

Nincs a jelenségben semmi különös, az életműből a Bíborszínű felhők bolygóját leszámítva pontosan azok nem letölthetők, melyek a szerzők kommunista meggyőződését a legjobban tükrözik, és a Metagalaktikák közül is éppen a szovjet szerzők munkáit tartalmazó kötet hanyagolódik.

Ez buta, ideológiai vakfoltnak látszik, de talán pótolható a veszteség.

Lassan tizenhét év telik el a rencerváltás óta, ideje lenne legalább az esztétikában revideálni néhány ideológiai előítéletet.

Closing statement

Egy objektív, elfogulatlan elemzés megjelenéséig a Diagnózis vitát a magam részéről befejeztem.

Tovább gyűrűzött az koreai embrionális őssejtvonal botrány, most Woo-suk Hwang egyik volt munkatársáról, Jong-hyuk Parkról bizonyosodott be, hogy Amerikában posztdokként "deliberately falsifying photographic images in an unpublished manuscript circulated to his laboratory colleagues, and attempting to destroy the evidence of his misconduct.", azaz "a laboratóriumi kollégái között terjesztett publikálatlan kéziratban szándékosan meghamisított képeket, és megkísérelte megsemmisíteni ennek a szabálytalan cseledetnek a bizonyítékait."

Ennek kapcsán előkerült egy lista, mely azon személyeket sorolja föl, akik az utóbbi években buktak le hamisítással Amerikában.

PHS Administrative Actions Listing

Sajnos a linkek egyike nem működik, ki tudja miért.

Time's Eye

Baxter valóban a legtehetségesebb Clarke szerzőtársai közül. Tehetségesebb író, mint maga Clarke.

Ma reggel, a hetvenedik oldal táján csaknem a buszon maradtam, annyira belemerültem.
Igaz, eddig az igért "hightech fizikának" és "katonai taktikának" nyoma sincs, de legalább a történet nem olyan száraz és vérszegény, mint az Accelerandoban volt.

The so called scientific truth

Nem is tudom, miért osztom meg veled ezt az igaz történetet...

Szóval, valamikor 1980 táján egy bizonyos fehérje-fehérje kölcsönhatásról született egy elmélet. Forradalmi elmélet volt. Bizonyos része ma is, sőt, ha a földi biokémia nem változik túlságosan a következő néhány milliárd évben, évmilliárdokig érvényes marad. Mivel azonban a tudomány, analitika, szerkezetvizsgálat, stb. akkori szintjéből következő eredményekre alapozódott, egyes részei már a kilencvenes évek elejére nem voltak összhangban a fejlettebb módszerekkel kapott eredményekkel, túlhaladottá váltak.

A tudományban ilyenkor az szokott történni, hogy az elmélet érdemei elismerése mellett nyugalomba vonul, és átadja helyét egy érvényesebbnek.

Most nem ez történt. Az elmélet felállítója, tudós barátai és összes tanítványaik a terület egyedül kompetens szakértőjének ki magukat és ilyen minőségükben minden, az elmélettel ellenkező publikáció megjelenését reviewerként megakadályozták. Ez odáig fajult, hogy aki mégiscsak meg akarta jelentetni eredményeit, az addig csűrte-csavarta, cukormázba csomagolta mondanivalóját, amíg az elmélet szempontjából elfogadhatónak mutakozott. Még arra is képesek voltak, hogy nagyvonalúan megfeledkezzenek két saját, az elmélettel egykorú publikációról, melynek eredményei, ma már tudható miért, ellentétben álltak az elmélet nem érvényes részeivel.

Emberünk egyszer még azt is kijelentette, hogy egy bizonyos kölcsönhatási állandót csakis az ő laboratóriumában, az ő emberei képesek egy bizonyos erősségben megmérni, mindenhol másutt csak a legalább egy, de általában két nagyságrenddel gyengébb kölcsönhatásokat tudnak meghatározni.

Ez így ment csaknem tizennégy évig. Akkor a jóember váratlanul elpatkolt, és, lo and behold, már a következő évben megjelent munkatársai által egy cikk (emberünk posztumusz társszerző), melyben pedzegetni kezdték, hogy valami mégsincs úgy, mint gondolták.

Magyarán, tizenöt évig a fejlődés útjában állt ez a kedves kis társaság, szilárdan hívén, hogy a bölcsek köve az ő markukban van.

Ez annál is inkább furcsa, mert abban a cikkben, melyben az elmélet megjelent, még legalább három másik spekuláció (orbitális baromság valamennyi, csakis egy ilyes formátumú ember merészel oly kevés adatból ilyen messzemenő következtetésekre jutni)is felvetődött, melyeket a fejlődés cáfolhatatlanul semmissé tett, tehát belegondolhattak volna abba a jóemberek, hogy akkor talán, esetleg, véletlenül-véletlenül, az a másik elmélet is hibás lehet... De persze egyikük sem tartozott/tartozik ahhoz az emberfajtához, aki belegondol.

Criticism?

"szinte látom, ahogy küzd a belső késztetéssel, hogy beleüvöltse a netbe: "nem volt objektív" "

Nem küzdök, "édesem", kimondom: nem volt objektív. Nem is lehetett.

Rorimackkal és kedves barátaival a Solarián ugyanis többször (sokszor) durván összekülönböztünk. Nem voltam ugyanis mindent szentírásnak elfogadni, melyet ez a kedves kis társaság állított.

Namost, ilyenkor még rorimacknál nagyobb formátumú, nagyvonalúbb és érettebb szellemek is bajba kerülnek az objektivitással.

hattyúhalála szerző

"Illenők megtanulni, hogy kritika olvastán a szerző bólint és megköszön."

A kritikát, azt megköszöni az ember, az ostoba gúnyt, és a személyeskedő fröcsögést azt nem.

A gúnyra, tudjuk Engelstől, Lenintől, vagy ha máshonnan nem, az óvodából, ugyanis csak háromféle válasz létezik a kigúnyolt részéről:

1. visszagúnyol, és még nevetségesebbé teszi magát, mivel a gúnyolók helyzeti előnyben vannak.
2. fizikai erőszakot alkalmaz.
3. nem vesz róla tudomást.

De megköszönni, azt barátom, nem szabad.

Könyvet nem magyarázunk, viszont a "kritikában" elhangoztak olyasféle kitételelek, melyek személyemet valamiféle hímsoviniszta állatnak próbálják beállítani. Tehát: a történet, a főszereplő világa, vele együtt, ab ovo hímsoviniszta, mint ahogy más dolgok a könyvben viszont nősoviniszták. És a végén a főszereplő, aki nem én vagyok, eljut oda, hogy nem ért egyet egyik szélsőséggel sem. A női editorokat alkalmazó kiadók (mint olyanok ab ovo valószínűleg a női egyenjogúság felkent papnői) ebből valószínűleg csak a hímsovinizmusig jutottak el. Ezt sajnálom.

És most egy jó tanács:

Illenők megtanulni, hogy ne próbáljunk olyan ember pszichéjéről messzemenő következtetéseket levonni, akivel soha egy szót nem váltottunk, akit még csak nem is láttunk.

Ugye, édeseim?

Dark Ride of the Critical Spirit

Mondhattam volna szebben is, kis lovag.

De minek?

Azt a könyvet, amelyet magyarázgatni, védeni kell, kiadni sem érdemes.

Elfogult, haragos bírálattal, alap nélküli gúnnyal vitázni nem érdemes.

Azért elgondolkodtató. hogy a kritikaíró mottókba és utószóba köt bele - nyilvánvalóban a kötőszavakba is, csak az terjedelmi okokból kimaradt...
Ilyen modorban bármilyen fantasztikus művet meg lehet kritizálni, irodalmi elemzés pediglen nem történt - ez van. Hogy is történhetett volna, ha a kritikaíró hírből sem ismeri, vagy nem akarja ismerni az allúzió fogalmát. Mert biza azokból akad még olyan, amelyet nem vetett a szememre.

Azt sajnálom, hogy a Thai ezerszeri olvasásra is bennmaradt, bár a Chí nemlétező magyar helyesírásáról megintcsak nem érdemes vitát nyitni.

Dark Ride of the Critical Spirit

Kösz annak az anonymusnak, aki felhívta a figyelmet erre:

Diagnózis kritika az rpg.hu-n

Csak pár komment:

1. A szerző rorimack.
2. Aki Magyarországon sci-fit akar megjelenetetni, az ne rúgja össze a port nagyhatalmú sündisznócskával.
3. Kritikát, könyvismertetést nem dühből és elfogultságból ír az ember.
4. Vagy figyelmesebben kellene olvasni, vagy nem szándékosan meghamisítani a tartalmat, amelyről beszámolunk.
5. Képregénnyel foglakozó embernek illene tudni a békaperspektíváról, a perspektivikus torzulásról, ilyesmikről.

Viszont a könyv legalább Japánba is eljutott... Na, majd, ha az ellenkező irányból érkezik, lesz meglepi... :-)))

És meghozta a kedvem a folytatás megírásához, még az idén, mert szadista vagyok. Hadd szenvedjen! :-)))

Disaster

Tanult szakmám, de ennek ellénere gyűlölöm a számítógépeket.
Miközben az új blogmotorra vagy mi a frászra kapcsoltam, elveszett az egész.
Start from the scratch, ahogy a dühös angol mondja...

Az volt a szép tervem, hogy jól megbírálom a Solaria novellákat. Hát, nem.

Legalább a könyvismertetések/kritákák pótolhatók. Done.

Absza meg! Abasza meg! Absza meg!