Mindenkinek a Maga Mocsara

A tegnapi találkozóról készült albumban látható, hogy a sok randa ember között legalább két igen szép ogre is akadt. A 10 számún mindketten láthatók vagyunk.

Ezúton köszönöm sezlonynak a szarvat, ez bizonyára kihagyhatalan volt.

Mielőtt bárkinek eszébe jut, az nem baktersapka, hanem az északiak gyalogsági sapkája a Polgárháborúból. Ez azért fontos, mert ha baktersapka lenne, akkor én lennék a bakter és akkor ugyebár az én (öncenzúra)om lenne ződre festve. Ami nem igaz, mert nem festve van, mint tudjuk.

Szélesi ugyan felszedett az utóbbi hetekben vagy tíz kilót, de nem csak ezért szeretjük. Vagy utáljuk - én is -, bár csodálom, és irigylem. Őszintén és rajongva szereti önmagát. Egyébként láttuk az új kötetét, melynek különösen az előszavát ajánlom minden Szélesi-gyűlölő figyelmébe.
Furcsák ezek a találkozók, mindig van új ember, valaki mindig jön és kiosztja az észt kéretlenül, ebben a kurva országabn mindenki sci-fit ír, sajnos egyeseket ki is adnak (pl. engem ugye), bár akit (még) nem, az még rosszabb. Ha az egót nyomásegységekre lehet konvertálni, asztalunk fölött megapaszkálok uralkodtak. A füst koncentrációjáról inkább nem beszélek.
Amit igazán nem értek,. hogy miért kell kioktani az írókat arról, hogy hogyan kellett volna megírni, ami megjelent. Anyósom azon szokott morgolódni, hogy Magyarországon mindenki szakértő a grafikában. Well, a sci-fi íráshoz is mindenki ért.
Na ezért kellenének a szakmába jó szerkesztők és jó kritikusok. Let's resurrect Mr. Campbell!

Elolvastam a GRINt. Írni nem fogok róla. Jóérzésű ember nem ír erről a regényről se jót, se rosszat.

Mindazonáltal óvatosabban kellene bánni az olyasmik bedobásával, mint a zene Mozartja. Ha Mozart olyan színvonalon komponált volna, akkor ez a kifejezés értelmetlen lenne. Who the fuck is Mozart?

Gainman Csillagporral kezelem magam. Működik. Azután előveszem majd a legújabb, dedikált Keringésemet.

A blogmotor kreálta statisztikák tudnak érdekeset mutatni. A Csodaidők ismertetés nem sci-fi olvasókat vonzott, hanem - nem tudnám megmondani, hogy kiket. Az exit rate-jük ugyanis kilencven százalékos volt. Vagyis jöttek, olvastak és mentek. A Holdparkot leszámítva a többi ismertetőre az az igaz, hogy negyven-ötven százalékuk marad még és elolvas mást is.
Látható, hogy a Holdpark külön kategória, az olvasóját nem elsősorban a fantasztikussága érdekli, mert aki ezt olvasta, a CSI olvasóhoz hasonlóan nem időzött tovább.

Kvantumszél

Kaptam egy rajongói levelet.

Van ilyen, előfordul, és ne a Shrek első képsorai jussank eszedbe!
Szóval rendes rajongói levelet kaptam egy rokonszenves ifjú embertől, aki véletlenül az én egykori Alma Materembe jár.
De, mivel jelenleg én is Alsó Meránia bejelentett alkosa vagyok, így paranoiás. Nem kicsit, nagyon. Szóval ez lehet orbitális méretű beugratás is. Ismerem az eladásomat, elég a kicsi az esélye, hogy valaki, aki nem ismer, elolvasta a Diagnózist. Merthogy nem eshetett rá véletlenül a bótba' a polcrul.
Paranoiás ogre erre óvatosan rákérdez, és amikor azt a választ kapja, hogy a könyv valóban véletlenül olvasódott el, valaki más vette ki a könyvtárból és elől felejtődött, és Rajongó aki nem valami nagy sci-fi olvasó, és akkor még Rajongó sem volt, valamiért kedvet kapott hozzá.
Ogre nem létező haja égnek mered - mi van? -, ha könyvesbótba' nincs, hogy kerül a könyvtárba? És főleg melyikbe?
Ogre megkérdez, választ kapja: Balatonfüredi Városi Könyvtár.
Ogre keres neten, talál. Létezik egy SZIRÉN nevű integrált könytárkatalógus, Diagnózis keres. Lo and behold! - talál! Az ország egyetlen könyvtárában, de megvan a könyv!


Ogre elérzékenyül, Esztori Rumata Író Gurhoz intézett szavai jutnak eszébe a királyi ebéden, és elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában.

Hiába, kicsiny ország vagyunk, talpunk alatt kvantumszél fütyöl.

Eszembe jutott még a meglepett könyvtáros arca, aki kibontotta a csomagot, és kívánt orvosi könyv helyett ez a szar került a kezébe. :-)

Meghalok

meghalok, a halálordításom rezonaciát idéz elő bolygókéregben, miáltal elmozdulnak a kéreglemezek, mindenfelé vulkánok törnek ki, földrengések és szökőárak pattanak ki, a légkört mérgező füst teszi belélegezhetelenné, a vulkáni hamutól atomtél száll a Földre. Mindenki meghal. Ó, mekkora zavarban vagyok!

Ma Csillával beszélgettem, és kiderült, végig azt hitte, őt titulálom Gazdának. Jaj, mekkora zavarban vagyok! Ez éppen meg se fordult a fejemben. A Gazda természetsen a DV tulajdonosa, vezetője, mittudomén, a nevét rejtse homály. Csillától pedig a félreérthető fogalmazásért elnézést kérek.

Viszont elkészült az Iron Council (amíg meg nem jelenik, Vastanács) ismertetése.
Olvasd! Vagy ne...

Peace Pipe

Tudják az urak, mi lebeg a csatatér felett?
Na az!

A jó indiánoknál működött a békepipa, egyrészt, mert nem dohányoztak, hanem alkalmanként (tanács, békekötés, ilyesmi) vették magukhoz a nikotint, amely használat (use) mellett élénkíti a gondolkodást (Nem úgy mint ha abuse-olják, de ez nem tartozik ide, bár a sfportál találkozókon csak ketten nem füstölünk Hackettel, csupán szívunk, de így a legbölcsebbek leszünk a végére és ott leszünk a temetésükön!), másrészt a tanácsban nem a világ összes legokosabb embere ült, hanem pár tekintélyes bölcs kussoltatta az önjelölt géniuszokat.

A magyar fantasztikus közéletben azonban a világ valamennyi legokosabb embere verődött össze, szuperegók, akik egy névelő miatt képesek egymást torkát elharapni. Hogy lehetne itt béke?

Ebből az egocentrumból kiindulva már évtizedes sérelmek gennyedeznek a felszínen és a felszín alatt, állandóan csak a kifakadásra várva. Hogy lehetne itt béke?

A LÉT! sem fogja gonzó-kritikáit szerkeszteni, mert éppen ezek a keresetlen vélemények vonzzák azt a legendás látogatottságot, melyet a lap magának vindikál, és a gonzó-kritikusok sem fogják majd vissza magukat, mert ez az olcsó kis siker a lételemük. Hogy lehetne itt béke?

És akkor nem beszéltem a háttérben nem búvópatakként, hanem búvó pöcevezetékként kanyargó üzleti érdekekről. Hogy lehetne itt béke?

De valóban, a békés egymás mellett élést ki lehetne próbálni a változatosság kedvéért.

Tartalomhoz a Forma -

Amfora!

Idősebbek talán értik. Fiatalabbaknak az amfora = görög köcsög.
Elég a hülyéskedésből, komolyra!

Kedves Raon barátom (aki, most már tudható, a magánban a legtévedhetelenebb ízlésű és ítéletű magyar kritikus) imigyen szóla:

"
"íme, a szempontrendszer, amit bírálathoz a hallgatóimnak adok:
1. A mű megírása. Körülmények, alkalom, címválasztás. Az olvasóval kötött paktum.
2. A mű belső világa. Üzenet, epikum, szerkezet, cselekménybonyolítás, jellemrendszer.
3. A mű külső világa. Jellemzés, leírások (lírai képesség), jelenetezés (drámai képesség), párbeszéd, nyelvhasználat.
4. Járulékos elemek. Kiadói munka, lektori munka, nyomdai munka." (idézet: Sárdi Margit)

Számomra innen teljesen egyértelmű, mi az évek óta tartó nézetkülönbségek alapvető oka. Az a zsűri, amelyik a fontossági sorrendben HARMADIK helyre teszi az írás külsőnek nevezett elemeit(lírai, drámai képességek, dialógus, NYELVHASZNÁLAT!!!), számomra nem szakmai zsűri, hanem hozzá nem értő gittegylet. Hadd fejtsem ki, miért."

Ne fejtsd ki, abszd meg, mert védhetelen lesz, bármit mondasz!

Mert ha következetesen végigviszed a logikádat oda lyukadunk ki, hogy egy formailag tökéletes párbeszédekkel, iskolában oktatott (középiskolás fokon!) jellemrábrázolási eszközökkel és dramaturgiával "megalkotott" szappanopera nyilván előkelőbb helyet foglal el az értékrendedben, mint mondjuk Temesi Ferenc Pora, vagy Esterházy Termelési regénye.

Így lett a kritikusok kedvence mondjuk Herczeg Ferenc, vagy Zilahy, amikor egy Ottlik írta az Iskola a határont. Raon barátom nyilván úgy vágta volna vissza a Welszi bárdokat, mint a taknyot: mi az a "tereh"?

Roppant szegényes elmére vall a formát a tartalom elébe helyezni, bár volt már rá péda a világ művészetében: úgy hívták, sematizmus. Egyaránt láttam erdeményeit Amerikában (kapreál), a náci Németországban (nacreál) és a szovjet tömb országaiban (szocreál). Hajmeresztő ennek követelését egy fantsztikus site szerkesztőjétől olvasni. De nem csodálkozom.

Nem érv, mert a tekintélyérvek nem azok, de talán meg kellene gondolni, hogy abban a közegben súlyos bajok vannak, ahol egy évtizedek óta az ELTE Bölcsészkarán oktató személyt gittegylet vezetőjének, az általa az ország legnagyobb bölcsészkarán oktatott és tanmenetben elfogadott elveket szakmaiatlannak minősíti egy internetes gittegyletben "publikáló" pökhendi nyikhaj.

Ismételten: én kérek elnézést!