Ha szereted a robotokat (még ha ez a sárga jószág nem is egyéb ipari automatánál, nem robot sem čapeki sem asimovi értelemben), szeretni fogod ezt a reklámot.
Döbbenet, hogy mennyire univerzális érvényű az emberi testbeszéd, mennyire képesek még élettelen dolgokkal közvetített gesztusok is átvinni az érzelmi tartalmat.
If you are a robot fan (even, if this yellow piece is no more than a simple industrial automaton, it's not a robot neither in the čapekian or in the asimovian sense) you'll like this ad.
It's simply shocking how universal is the human body language, how the gestures, even being executed by dead and dumb inanimate objects, can transmit exact emotional contents.
2007. február 17., szombat
Excuse
Mivel ma tarokkozom, a Lovasnapok holnap folyatódnak.
Since tonight I'll play the world famous Hungarian card game, "Tarokk", the translation of the "My Silver Palomino" post and its sequel will be here tomorrow. If, by chance, you missed it. What, of course, I honestly doubt.
Since tonight I'll play the world famous Hungarian card game, "Tarokk", the translation of the "My Silver Palomino" post and its sequel will be here tomorrow. If, by chance, you missed it. What, of course, I honestly doubt.
2007. február 16., péntek
"It wasn't me!"
Tanulságos, bár kissé fárasztó végigmenni a Nők Lapja Café ezen fórumán.
Nem tudtam ugyan a kiadó eutanázia-akciójáról, de így, utólag, ennek a fényében, kifejezetten örülök, hogy megcsinálták. Különösen, hogy a hölgyek egyike-másika a családom kiirtására tett javaslatot .
m
m
Eképesztő a hölgyek tájékozottsága sci-fi vonalon...
Nem tudtam ugyan a kiadó eutanázia-akciójáról, de így, utólag, ennek a fényében, kifejezetten örülök, hogy megcsinálták. Különösen, hogy a hölgyek egyike-másika a családom kiirtására tett javaslatot .
m
m
Eképesztő a hölgyek tájékozottsága sci-fi vonalon...
My Silver Palomino
Mikor elkezdezded az írást, ménesből kifogott ló hátára kapaszkodsz, szár nélkül, nyereg nélkül, kengyel nélkül, csupán ennek a hatalmas, de ostoba és szelíd állatnak a jóindulatában bízva - mint az első ősöd, aki meg merte tenni.
Mert a jó lónak nem őrület van a szemében, hanem végtelen, megbocsátó szelídség. Máskülönben miért engedné egy féltonnás, vagy még nehezebb állat, aki nyaka egyetlen rántásával elszakítja a félcolos kenderkötelet, egy ötven százalékra visszafogott rúgásával forgáccsá töri a colos fenyődeszkát, az első lába egyetlen pecsételő mozdulatával megöl egy kutyát, és olyan izmok vannak a pofájában, amivel pépé morzsolja az ujjaidat, miért engedné, hogy egy csupasz majomféle a hátára üljön, és cipeltesse magát, sőt még kunsztokat is ráerőltessen.
Nem kell még lovagolni tudnod, nem kell a nyeregben maradnod - nincs nyereg.
Ha szerencséd van, talán egy székely vagy indián szőttes takaró a segged alá kerül, de ez egészen opcionális. Ne félj, nem tör fel! Ha jó vagy, ha érzed az egyensúlyt, ha érzed magad alatt a mozduló izmokat, a fujtató lélegzetvételt, ha érzed a ritmust, a combjaid ereje tart. Ha a gátadon pattogsz, úgyis mindegy. Ledob vagy elragad, ami kisül az egészből az nem lovaglás!
Hamar rájössz, milyen verhetelen érzés együtt száguldani ezzel a bestiával, még így is, szerszámok nélkül, csak a sörényébe kapaszkodva, többnyire arra, amerre ő akar, mert kezdetben valójában fogalmad sincsen, hogyan irányítsd. A suttogó ritka madár, s te biztosan nem vagy az. Legalábbis nem tudod magadról. Ha eleve ezt gondolod, régen rossz. Aztán jön az első megtorpanás, ágaskodás és a porban találod magad - ha szerencséd van semmid se tört el. Van aki itt feladja. Jobb is -írónak lenni rögeszmés makacsság.
Azt már tudod, a régi magyar iskola faszságot mondott - el kell engedni a lovat. El kell engedned a szöveget, ha nem tűr magán. Vagy visszajön, vagy valahogy utoléred - vagy fogsz másikat.
Ó, ez nem nehéz! Kíváncsi dögök ezek, ha óvatosak is. És már mondtam, valójában ostobák, az agykapacitás zöme a négy láb nyilvántartására megy.
Így tanulod meg a lovaglást, s közben szerszámok kerülnek, nyereg, szár, kengyel - futószár, majd azt is elmondom, mire jó. Vannak akik még mindeféle egyéb faszságot is használnak, rafinált szíjakat, hogy a nyak íve akkor is mutasson, ha a nyak nem is létezik, ha csak egy kedves, de valjuk be, genetikailag alkalmatlan kancán vagy herélten akarnál díjlovagolni. Ha csinálnád, nagy, barokk lovon tennéd, mint a lipicai - de az manapság nem divat. Német ló kell, akinek söröskocsit húztak az ősei.
Vannak akik az ugrást szeretik, zuzzák a lovat, magukat, látványos magasságokat gyűrnek maguk alá, lehetelen akadályok között forgolódva, ezek a kurva dögök valóban átugranak egy kétméteres falat, úgy hogy a huszár a hátukon lebeg. Meg lehet csinálni. Te soha még meg se próbálod. Gyáva vagy. Persze sok ló - és lovas megy így tönkre. Azt csinálják, amihez igazából se lovasnak, se lónak nincs tehetsége. Mert bizony vannak alkalmatlan szövegek, melyek azért nem ugranak, vagy nem mennek nagydíjat a négyszögben, mert egyszerűen nem tudnak. Bizony, a ló nemes állat, de akad született gebe is. Annak jobb, ha gyorsan kóbászba töltik.
Militaryt se csinálnál. Azt csak az csinálja, aki arra született. És feltette rá az életét. Láttad, azon a híres háromnapos angol vesenyen, hogy rettegő kis picsákkal a nyeregben repültek végig a pályán csak szívükből a lovak, kockáztatva a saját lábukat. Ami ha szegényeb országba születik lóként valaki, egyelő a kóbásztöltővel.
De az nem a te műfajod, a vesztern, az vagy te, kóvbojkalap, veszkócsizma, kockás flanel, farmergatya, csicsás, barokkos szerszám, izomgolyó kis kvarterhorsok, nem baj, ha pintó, vagy appaloosa, de jobb szereted a palominó szőke sörényét.
Sliding stop, de sohasem rodeó. Bizonyára utolérhetelen érzés fennmaradni egy megvadult szövegen, olyan teljesítmény, melyet díjaznak. De közben tudni kell, az állat heréi szorosra vannak kötve, azért olyan vad. Minden látszat.
A fogathajtás meg valami egészen más műfaj - megírni egy regényfolyamot lehet ilyen. Frank Herbert, King és Tolkien talán örülne ennek a hasonlatnak. Te meg mered próbálni?
Ha megtanultál is közben lovagolni, sose próbáld betörni őket! Ha betörnéd is, attól kezdve más lenne. Bizonyosan rosszabb, gyengébb - törött. A szó mindent elárul egy másik, egy durva korról, amikor a ló szerszám volt, lelketlen állat. Manapság belovagolják a lovakat, ami együttes munkát jelent. Heteket a futószáron, csak körbe és körbe. Amíg, mint a Kis Herceg és a Róka, mindkét vadállat szelidül, megszokja egymást. Ez a futószárazás, bármilyen rettentően is hangzik, neked is jó, az ujjgyakorlatokban fegyelmet, kitartást tanulsz. Mert ez bizony, még ha csak valami kiránduláson is rázatod a segged, fegyelem és munka. Korán kelni, kiganajozni, etetni, itani, lekefélni, mosdatni, patkoltatni...
Nem mindenki tud belovagolni. Vannak akik még ma is inkább betörnek. Saját egyéniségükhöz törik a nyelvet, a szöveget, és nem veszik észre, valami elillant. Valami megszelidíthető vadság. Valami, ami megszelidítve több lesz, mint a vadság és civilizáltság egyszerű számtani összege.
Minden szöveg és minden ló más. És mindegyikben ott van valami szépség - amelyet csak szándékosan lehet elpusztítani. Még a borzas kis Shetland póniban is, az egyperces novellában.
Equus caballus.
When you start writing, you climb on the back of a horse caught off from the herd right then, without reins, without a saddle, without stirrups, relying only on the goodwill of that huge, although dumb and gentle animal – like your first ancestor did who dared to do that.
‘Cause there is no madness in the eyes of a good horse but infinite, forgiving gentleness. Otherwise how can you imagine that such an animal let you to, an animal with a good thousand pound body, who can tear apart a half inch thick rope with one movement of his neck, who can tear apart an inch thick pine board with one kick kept half aback, who can kill a dog with one stamping movement of his front leg, and who has such muscles in his mouth which can mash your fingers, let you to sit on his back and travel, even make him do really weird movements.
You still needn’t know how to ride, you needn’t stay in the saddle – remember, there is still no a saddle.
If you are lucky, perhaps there will be a Székely on Indian blanket but this is really optional. You shouldn’t be afraid, it won’t be chaffed. If you are good at it, if you feel the balance, if you feel the muscles move under you, with you, if you feel that breath blowing out, if you feel the rhythm, then your tights are gonna hold you. If you only bounce on your gooch – it’s all over with you. Either you’ll fall down or he’ll run away with you, what happening is everything but riding.
You soon be sure what a unbeatable feeling is racing together with that beast even that way, without equipment, climbing on his mane only, mostly on the way what he want to run along, ‘cause at the beginning you have no the faintest idea how to control him. A born horse whisperer is a rarity and you certainly aren’t one. Certainly you don’t know that you are one. (If you are think you are one from the very first – it‘s even worse.) Then, the first stop, bucking, rearing happen and you find yourself in the dirt. If you are lucky, nothing is broken. There are folks who give it up in this moment. That’s preferable – to be a writer is an obsessive stubbornness.
You already know that the old Hungarian riding school taught a nice piece of shit – you must let the horse go. You must let the text go, evaporate if it doesn’t let you to ride. Either he come back of you overrun him eventually – or you catch another.
Oh, that’s a piece of cake! They are curious beasts even if they are prudent. And, I already mention it, they are rather dumb, the majority of their mental capacity goes to register their four legs.
You learn riding this way and meanwhile you will be equipped, a saddle occurs, reins, stirrups, even spurs if they are necessary – and a longeing/lungeing (What a language! Both spelling is correct. Fuck!) rope (I’ll explain its purpose too). There are folks who apply another numbers, sophisticated draw reins to force a neck to show tan arc even if the neck itself does not really exists, even if you want to do dressage on a nice but genetically unable mere or on a gelding.
If you did dressage, you would do it on a baroque horse, on a Lipizzaner stallion – but the baroque horse is no longer fashionable. A German tank is necessary now, whose ancestors hauled beer-wagons.
There are folks preferring jumping, crashing horses, crashing themselves, they jump impressive heights, fly around among impossible gates, those darn beasts really jump over a six feet height wall with a jerk levitating on their back. It can be accomplished. You‘ll never try it. You are a coward. Of course lots of horses – and riders will be crashed this way. When neither the rider nor the horse has any talent to do. ‘Cause there are unable texts, which are simply cannot jump, cannot go to grand prix level in the arena. Well, horses are noble animals but there are born garrons, too. Turning to be franks is the best way for them to be useful.
You wouldn’t do eventing (previously known as Militarie) either. It’s the top, cross-country, show jump and dressage. But doing this is allowed folks only who were born to do it. And all their life is hanging on that. You watched the famous British 3 day event. You watched how the horses flow through the trail risking their legs with fretting little chicks on their back, - driven their big hearths only. Breaking legs in not entirely rich countries – this is equal to turning to be franks. (French eat horsemeat, you know.)
But those are not your genre, yours is western, that’s you are, a cowboy hat, boots, plaid flannel, jeans, equipment with all those flashy, baroque decorations, engraved silver and embossed leather, small muscleball quarter horses, never mind if yours is a pinto or an appaloosa but you really prefer the palomino‘s mindless blond mane.
Sliding stops, there will be, never rodeo. Remaining on the back of a bewildered text must be gives you an unbeatable feeling, an accomplishment what is rewarded. But meanwhile you know about the balls of the horses roped tightly to keep them to be wild. Texts written in artificially sophisticated, affected style, fake writer’s efforts. Everything is an illusion.
Driving a carriage is an entirely different genre – writing a novel cycle would be similar to that. Perhaps this metaphor would be welcomed by Frank Herbert, Stephen King or Tolkien. Are you so brave to try it?
If you learn how to ride eventually, you shouldn’t ever try to break them under the saddle. If you broke them, all the riding would be different. Certainly it would be worse, weaker – broken. Break – the word reveal everything about another era, about a crude era when a horse was a tool only, a soulless animal. Nowadays horses are “gentled” and gentling means mutual work. Mutual changes. Weeks on the two ends of the longeing rope, circling and circling. Till, like the Little Prince and the fox, both beasts will be tamed, they’ll be accustomed to each other. This longeing, although sounds awfully, is good for you, you can learn discipline and endurance in the finger-excercises. ‘Cause, riding is a hard work, unless you are a hobby rider fashionably shaking your ass only. Waking up early, mucking, feeding, watering, grooming, shoeing…
Gentling is not for everyone. Some people cannot do that and they rather break. They break the text, the style, the language to their own personality and they don’t even recognize that something volatized from it. Some tame-able wilderness. Being tamed is something more than the simple arithmetic sum of the wild and the civilized.
Every text and horse is different. And there is some beauty in all of them, some beauty which can be devastated – but you can only devastate it deliberately. There is beauty even in the small, fuzzy Shetland pony – in the one-minute-story.
Equus caballus.
Ő Aktion, nem silver palomino, holland félvér, vagy ilyesmi. Minden idők legeredményesebb magyar díjlova. Nézd, hogy koncentrál. A barokk csoda. A lovasa pedig Dallos Gyula.
He is Aktion. He is not a silver palomino, he is a Dutch crossbred, whatever. He is the all time high scored Hungarian dressage horse. A baroque miracle. His rider is Gyula Dallos.
Mert a jó lónak nem őrület van a szemében, hanem végtelen, megbocsátó szelídség. Máskülönben miért engedné egy féltonnás, vagy még nehezebb állat, aki nyaka egyetlen rántásával elszakítja a félcolos kenderkötelet, egy ötven százalékra visszafogott rúgásával forgáccsá töri a colos fenyődeszkát, az első lába egyetlen pecsételő mozdulatával megöl egy kutyát, és olyan izmok vannak a pofájában, amivel pépé morzsolja az ujjaidat, miért engedné, hogy egy csupasz majomféle a hátára üljön, és cipeltesse magát, sőt még kunsztokat is ráerőltessen.
Nem kell még lovagolni tudnod, nem kell a nyeregben maradnod - nincs nyereg.
Ha szerencséd van, talán egy székely vagy indián szőttes takaró a segged alá kerül, de ez egészen opcionális. Ne félj, nem tör fel! Ha jó vagy, ha érzed az egyensúlyt, ha érzed magad alatt a mozduló izmokat, a fujtató lélegzetvételt, ha érzed a ritmust, a combjaid ereje tart. Ha a gátadon pattogsz, úgyis mindegy. Ledob vagy elragad, ami kisül az egészből az nem lovaglás!
Hamar rájössz, milyen verhetelen érzés együtt száguldani ezzel a bestiával, még így is, szerszámok nélkül, csak a sörényébe kapaszkodva, többnyire arra, amerre ő akar, mert kezdetben valójában fogalmad sincsen, hogyan irányítsd. A suttogó ritka madár, s te biztosan nem vagy az. Legalábbis nem tudod magadról. Ha eleve ezt gondolod, régen rossz. Aztán jön az első megtorpanás, ágaskodás és a porban találod magad - ha szerencséd van semmid se tört el. Van aki itt feladja. Jobb is -írónak lenni rögeszmés makacsság.
Azt már tudod, a régi magyar iskola faszságot mondott - el kell engedni a lovat. El kell engedned a szöveget, ha nem tűr magán. Vagy visszajön, vagy valahogy utoléred - vagy fogsz másikat.
Ó, ez nem nehéz! Kíváncsi dögök ezek, ha óvatosak is. És már mondtam, valójában ostobák, az agykapacitás zöme a négy láb nyilvántartására megy.
Így tanulod meg a lovaglást, s közben szerszámok kerülnek, nyereg, szár, kengyel - futószár, majd azt is elmondom, mire jó. Vannak akik még mindeféle egyéb faszságot is használnak, rafinált szíjakat, hogy a nyak íve akkor is mutasson, ha a nyak nem is létezik, ha csak egy kedves, de valjuk be, genetikailag alkalmatlan kancán vagy herélten akarnál díjlovagolni. Ha csinálnád, nagy, barokk lovon tennéd, mint a lipicai - de az manapság nem divat. Német ló kell, akinek söröskocsit húztak az ősei.
Vannak akik az ugrást szeretik, zuzzák a lovat, magukat, látványos magasságokat gyűrnek maguk alá, lehetelen akadályok között forgolódva, ezek a kurva dögök valóban átugranak egy kétméteres falat, úgy hogy a huszár a hátukon lebeg. Meg lehet csinálni. Te soha még meg se próbálod. Gyáva vagy. Persze sok ló - és lovas megy így tönkre. Azt csinálják, amihez igazából se lovasnak, se lónak nincs tehetsége. Mert bizony vannak alkalmatlan szövegek, melyek azért nem ugranak, vagy nem mennek nagydíjat a négyszögben, mert egyszerűen nem tudnak. Bizony, a ló nemes állat, de akad született gebe is. Annak jobb, ha gyorsan kóbászba töltik.
Militaryt se csinálnál. Azt csak az csinálja, aki arra született. És feltette rá az életét. Láttad, azon a híres háromnapos angol vesenyen, hogy rettegő kis picsákkal a nyeregben repültek végig a pályán csak szívükből a lovak, kockáztatva a saját lábukat. Ami ha szegényeb országba születik lóként valaki, egyelő a kóbásztöltővel.
De az nem a te műfajod, a vesztern, az vagy te, kóvbojkalap, veszkócsizma, kockás flanel, farmergatya, csicsás, barokkos szerszám, izomgolyó kis kvarterhorsok, nem baj, ha pintó, vagy appaloosa, de jobb szereted a palominó szőke sörényét.
Sliding stop, de sohasem rodeó. Bizonyára utolérhetelen érzés fennmaradni egy megvadult szövegen, olyan teljesítmény, melyet díjaznak. De közben tudni kell, az állat heréi szorosra vannak kötve, azért olyan vad. Minden látszat.
A fogathajtás meg valami egészen más műfaj - megírni egy regényfolyamot lehet ilyen. Frank Herbert, King és Tolkien talán örülne ennek a hasonlatnak. Te meg mered próbálni?
Ha megtanultál is közben lovagolni, sose próbáld betörni őket! Ha betörnéd is, attól kezdve más lenne. Bizonyosan rosszabb, gyengébb - törött. A szó mindent elárul egy másik, egy durva korról, amikor a ló szerszám volt, lelketlen állat. Manapság belovagolják a lovakat, ami együttes munkát jelent. Heteket a futószáron, csak körbe és körbe. Amíg, mint a Kis Herceg és a Róka, mindkét vadállat szelidül, megszokja egymást. Ez a futószárazás, bármilyen rettentően is hangzik, neked is jó, az ujjgyakorlatokban fegyelmet, kitartást tanulsz. Mert ez bizony, még ha csak valami kiránduláson is rázatod a segged, fegyelem és munka. Korán kelni, kiganajozni, etetni, itani, lekefélni, mosdatni, patkoltatni...
Nem mindenki tud belovagolni. Vannak akik még ma is inkább betörnek. Saját egyéniségükhöz törik a nyelvet, a szöveget, és nem veszik észre, valami elillant. Valami megszelidíthető vadság. Valami, ami megszelidítve több lesz, mint a vadság és civilizáltság egyszerű számtani összege.
Minden szöveg és minden ló más. És mindegyikben ott van valami szépség - amelyet csak szándékosan lehet elpusztítani. Még a borzas kis Shetland póniban is, az egyperces novellában.
Equus caballus.
When you start writing, you climb on the back of a horse caught off from the herd right then, without reins, without a saddle, without stirrups, relying only on the goodwill of that huge, although dumb and gentle animal – like your first ancestor did who dared to do that.
‘Cause there is no madness in the eyes of a good horse but infinite, forgiving gentleness. Otherwise how can you imagine that such an animal let you to, an animal with a good thousand pound body, who can tear apart a half inch thick rope with one movement of his neck, who can tear apart an inch thick pine board with one kick kept half aback, who can kill a dog with one stamping movement of his front leg, and who has such muscles in his mouth which can mash your fingers, let you to sit on his back and travel, even make him do really weird movements.
You still needn’t know how to ride, you needn’t stay in the saddle – remember, there is still no a saddle.
If you are lucky, perhaps there will be a Székely on Indian blanket but this is really optional. You shouldn’t be afraid, it won’t be chaffed. If you are good at it, if you feel the balance, if you feel the muscles move under you, with you, if you feel that breath blowing out, if you feel the rhythm, then your tights are gonna hold you. If you only bounce on your gooch – it’s all over with you. Either you’ll fall down or he’ll run away with you, what happening is everything but riding.
You soon be sure what a unbeatable feeling is racing together with that beast even that way, without equipment, climbing on his mane only, mostly on the way what he want to run along, ‘cause at the beginning you have no the faintest idea how to control him. A born horse whisperer is a rarity and you certainly aren’t one. Certainly you don’t know that you are one. (If you are think you are one from the very first – it‘s even worse.) Then, the first stop, bucking, rearing happen and you find yourself in the dirt. If you are lucky, nothing is broken. There are folks who give it up in this moment. That’s preferable – to be a writer is an obsessive stubbornness.
You already know that the old Hungarian riding school taught a nice piece of shit – you must let the horse go. You must let the text go, evaporate if it doesn’t let you to ride. Either he come back of you overrun him eventually – or you catch another.
Oh, that’s a piece of cake! They are curious beasts even if they are prudent. And, I already mention it, they are rather dumb, the majority of their mental capacity goes to register their four legs.
You learn riding this way and meanwhile you will be equipped, a saddle occurs, reins, stirrups, even spurs if they are necessary – and a longeing/lungeing (What a language! Both spelling is correct. Fuck!) rope (I’ll explain its purpose too). There are folks who apply another numbers, sophisticated draw reins to force a neck to show tan arc even if the neck itself does not really exists, even if you want to do dressage on a nice but genetically unable mere or on a gelding.
If you did dressage, you would do it on a baroque horse, on a Lipizzaner stallion – but the baroque horse is no longer fashionable. A German tank is necessary now, whose ancestors hauled beer-wagons.
There are folks preferring jumping, crashing horses, crashing themselves, they jump impressive heights, fly around among impossible gates, those darn beasts really jump over a six feet height wall with a jerk levitating on their back. It can be accomplished. You‘ll never try it. You are a coward. Of course lots of horses – and riders will be crashed this way. When neither the rider nor the horse has any talent to do. ‘Cause there are unable texts, which are simply cannot jump, cannot go to grand prix level in the arena. Well, horses are noble animals but there are born garrons, too. Turning to be franks is the best way for them to be useful.
You wouldn’t do eventing (previously known as Militarie) either. It’s the top, cross-country, show jump and dressage. But doing this is allowed folks only who were born to do it. And all their life is hanging on that. You watched the famous British 3 day event. You watched how the horses flow through the trail risking their legs with fretting little chicks on their back, - driven their big hearths only. Breaking legs in not entirely rich countries – this is equal to turning to be franks. (French eat horsemeat, you know.)
But those are not your genre, yours is western, that’s you are, a cowboy hat, boots, plaid flannel, jeans, equipment with all those flashy, baroque decorations, engraved silver and embossed leather, small muscleball quarter horses, never mind if yours is a pinto or an appaloosa but you really prefer the palomino‘s mindless blond mane.
Sliding stops, there will be, never rodeo. Remaining on the back of a bewildered text must be gives you an unbeatable feeling, an accomplishment what is rewarded. But meanwhile you know about the balls of the horses roped tightly to keep them to be wild. Texts written in artificially sophisticated, affected style, fake writer’s efforts. Everything is an illusion.
Driving a carriage is an entirely different genre – writing a novel cycle would be similar to that. Perhaps this metaphor would be welcomed by Frank Herbert, Stephen King or Tolkien. Are you so brave to try it?
If you learn how to ride eventually, you shouldn’t ever try to break them under the saddle. If you broke them, all the riding would be different. Certainly it would be worse, weaker – broken. Break – the word reveal everything about another era, about a crude era when a horse was a tool only, a soulless animal. Nowadays horses are “gentled” and gentling means mutual work. Mutual changes. Weeks on the two ends of the longeing rope, circling and circling. Till, like the Little Prince and the fox, both beasts will be tamed, they’ll be accustomed to each other. This longeing, although sounds awfully, is good for you, you can learn discipline and endurance in the finger-excercises. ‘Cause, riding is a hard work, unless you are a hobby rider fashionably shaking your ass only. Waking up early, mucking, feeding, watering, grooming, shoeing…
Gentling is not for everyone. Some people cannot do that and they rather break. They break the text, the style, the language to their own personality and they don’t even recognize that something volatized from it. Some tame-able wilderness. Being tamed is something more than the simple arithmetic sum of the wild and the civilized.
Every text and horse is different. And there is some beauty in all of them, some beauty which can be devastated – but you can only devastate it deliberately. There is beauty even in the small, fuzzy Shetland pony – in the one-minute-story.
Equus caballus.
Ő Aktion, nem silver palomino, holland félvér, vagy ilyesmi. Minden idők legeredményesebb magyar díjlova. Nézd, hogy koncentrál. A barokk csoda. A lovasa pedig Dallos Gyula.
He is Aktion. He is not a silver palomino, he is a Dutch crossbred, whatever. He is the all time high scored Hungarian dressage horse. A baroque miracle. His rider is Gyula Dallos.
2007. február 15., csütörtök
Nocturne
A szél akadálytalanul rohan le az Északi Sarkról, ó áldott észak-Amerikai hegyvonulatok!, egyenesen a pofádba és üresek az utak, a kormány is bezárt, mennyire mást jelentene ez Közép Európában, mindkét értelemben, és a zsíroskenyér a könyvben (kösz, Csilla!) olyasmit mozdított meg mind a madelaine Proustban, emlékek, hohó, micsoda emlékek! és hazaérsz, lerakod a füled az előszobában, majd ha kiolvadnak visszaragasztod őket, mire jó a Gorilla Glue, meg tükör, ugye, Petár, ha nem akarsz folyton átesni rajtuk, és kensz magadnak zsíroskenyeret, ami megint túlzás, mert kenyér az itt nincs, ez afféle zsemle, de ki kell sütni még egyszer, mielőtt megkened, és akkor már ehető, bár a hólfúdccos portugál zsemle, az majdnem magyar kenyér, néha még meleg, amikor kiveszed a kosárból, de kinek van kedve akkorát kerülni ebben a szélben, és egyáltalán csak előbb eszedbe jutott volna, de eh! így is jó, a hagyma ugyanolyan csípős, azt nem kellett gumisítani, de semmi sem ugyanolyan, leírni egy jó kupac fenségesen csengő, de üres és értelmetlen metafórát, minek, minek a metafóra a mikor a vers halott a próza meg már olyan sebesen rohan mint az élet, kinek van kedve egy kungfuparódia csócsálása helyett Eliotot olvasni, mikor olyan kétségbeesett szeme van, egy halott ember verseit, mikor a jelen odakint süvít, bele kell dőlni, hogy előrejuss, valami történt a jövővel, halálos sebet kapott, a vére pöttyözi a havat, de mindenütt, lassan elszivárog belőle az ami a jövőt jövővé teszi, és ha kiüresedik nem marad más csak a permanens jelen, de nem látod, nem találod, nem mélyesztheted a kezed vastag, puha, foltos bundájába, mert elrejtőzött meghalni a kő-acél-üveg-gipszkarton bozótban, nyomai olyan gyorsan olvadtak bele a hóba, három inch, barátaim, s a zélet practically paralized!, mint a Commandosban, vagy a hó nyelte el, vagy bezárta magával együtt a kormány, vagy valmelyik multi szorítja ki belőle éppen az utolsó csepp profitot, a jövő halott, számtalan jövőt kivégeztünk, mi sci-fi írók, csak valószínűségekről beszélhetünk már, ez maradt, mert olyan, hogy jövő többé nem létezik, kicserélted a dell döglött drive-ját, mert volt időd, és ha már a kormány úgyis bezárt oda, kellett egy kis kikapcsolódás a cikkírás örömei között, mert valójában nem tudod, hogy azok a hurkok miért úgy és ott ölelik körbe azt a másik fehérjét, amit meg akarnak ölni, és az a másik fehérje valójában miért fekszik bele ezekbe a kurva hurkokba, önként, mint cica az ágyba, hogy megdögöljön, vagy megölje, legalábbis megbénítsa az emzimet, amikor a rákokat hányattuk, éjjelente kavargó ízelt lábak bozótjával álmodtál, ötszáz rák lábai, lehet a Zsiger is hányatott rákot, guszta munka és hogy megérte! mert a kecskerák húsa jóízű és igazi tudós lettél tőle, tudod, hogy nem lenne szabad tudományt csinálni, dehát már tudomány sincsen, karrier van, tudományos segédmunkatárs, munkatárs és főmunkatárs, és algebra, gebra, főgebra, és segédmunka, munka és főmunka (lopás) a tudományban, olyan csend van az utakon, mintha tényleg bezárt volna nem a kormány, hanem az egész gyönyörű élet, a fivérek internátusban nevelt egyenes, bátor, szelíd és erős, de legfőképpen boldog gyerekekről álmodták a jövőt, nem láttál gyereket már nagyon régen, csak miniatűr felnőtteket amint elég nagyok, hogy elhagyják a babakocsit, és az amerikai szüzek száma vagy öt száalékkal nőtt a kilencvenes évek óta, noha a szex könnyeb, mint valaha vagy ki tudja, a bonobók szintjét még nem értük el, de jó esély van rá, persze nem ezen a hideg, kanadai széllel terhelt estén.
The unarrested wind is running down from the Noth Pole, Óh, you blessed North American ridges! straight into your face, empty roads and the government is closed too, what a different meaning it would have in Central Europe in both sense, man, you cannot got this, my friends you are not so damned to grown up at that hopeless place, like you cannot understand a slice spread with lard (lard, man!) in the book (thanks, Csilla!) what strikes a string, like the madelaine stroke another strings in Proust, memories, hey! what memories! and you get home, put your ears down in the hallway, when they are melt you’ll stick them back, the good old reliable Gorilla Glue and the good old reliable mirrors, they are really useful if you cannot fell thru them continuously, isn’t they Pete? and you really spread a slice for yourself with lard, man that was not an idle threat!, this is a lie ‘cause there is no bread here, this is some kind of roll, it should be re-baked before and then it turns to be edible, though the Portuguese roll from the Almost Whole Foods, that’s a piece, that is almost Hungarian, sometimes it still warm when you pick it up from the basket, but who has any intention to go there in this wind and anyway you forgot abut it absolutely, but, erh! as good as it got, onions are the same crisp, it’s not rubberized yet, nothing is the same, to write a good bunch of well polished but empty and senseless metaphors, why, why if the poetry is dead and the prose is running at the same speed as the life runs, who cares with Eliot when you have a cool kung fu parody on air, who is Eliot he is dead too, he has desperate eyes, his poems are dead and the present is roaring outside you have to lean against it if you want to proceed, something happened with the future, she is mortal-wounded, her blood is spotting the snow everywhere, what makes future to future leaks slowly as she is bleeding, and if she’ll be drained nothing else remains than the permanent present, but you couldn’t find her, you couldn’t immerse your hand her dense, soft, clouded fur, ‘cause she hide to die into the queach of stone-steel-glass-drywall, her track dissolved into the snow, three inches, my friends and the whole world is paralyzed practically! so quickly like the track in the Commandos, either she was sunk by the snow or she was closed with the government or some multi is just juicing out the last drop of profit, anyway, future is dead, we executed countless of futures, we sci-fi writers, we can speak about probabilities only from now, because future no longer exists, you replaced the Dell’s dead driver ‘cause you had some time and you needed some relax among the permanent joy of scientific paper producing, ‘cause you really don’t know why those loops embrace that other protein on that way to kill it and why that other protein lies into those sonofabitch loops voluntarily, like a kitten into the soft bed, just right to decay or to kill or at least paralyze the enzyme, when we made crayfish throw out their guts you dreamed with the jungle of arthro-pods, legs of five hundred crayfish, maybe Giger has also made crayfish throw out their guts, it’s a delicate job and how it’s worth! ‘cause the meat of those crustaceans are delicious and it made you to be a real scientist, you already know how you mustn’t make good science, but there is no longer science at all there is career only, scientific work, slave work and misconduct ‘cause the slaves always cheaters, the roads are so silent like the whole world would be closed not only the government, the brothers dreamed the future of honest, brave, gentle and strong, but all above, happy kids, you couldn’t see any kid for a long time ago, you can see only miniature adults when they are big enough to leave their strollers and the number of American virgins are increased some five percent since the ‘90s despite of the easier sex ever or who knows, we haven’t reached the bonobos’ stage yet but we have a good chance to accomplish that, of course not in this cold evening burdened with Canadian winds.
The unarrested wind is running down from the Noth Pole, Óh, you blessed North American ridges! straight into your face, empty roads and the government is closed too, what a different meaning it would have in Central Europe in both sense, man, you cannot got this, my friends you are not so damned to grown up at that hopeless place, like you cannot understand a slice spread with lard (lard, man!) in the book (thanks, Csilla!) what strikes a string, like the madelaine stroke another strings in Proust, memories, hey! what memories! and you get home, put your ears down in the hallway, when they are melt you’ll stick them back, the good old reliable Gorilla Glue and the good old reliable mirrors, they are really useful if you cannot fell thru them continuously, isn’t they Pete? and you really spread a slice for yourself with lard, man that was not an idle threat!, this is a lie ‘cause there is no bread here, this is some kind of roll, it should be re-baked before and then it turns to be edible, though the Portuguese roll from the Almost Whole Foods, that’s a piece, that is almost Hungarian, sometimes it still warm when you pick it up from the basket, but who has any intention to go there in this wind and anyway you forgot abut it absolutely, but, erh! as good as it got, onions are the same crisp, it’s not rubberized yet, nothing is the same, to write a good bunch of well polished but empty and senseless metaphors, why, why if the poetry is dead and the prose is running at the same speed as the life runs, who cares with Eliot when you have a cool kung fu parody on air, who is Eliot he is dead too, he has desperate eyes, his poems are dead and the present is roaring outside you have to lean against it if you want to proceed, something happened with the future, she is mortal-wounded, her blood is spotting the snow everywhere, what makes future to future leaks slowly as she is bleeding, and if she’ll be drained nothing else remains than the permanent present, but you couldn’t find her, you couldn’t immerse your hand her dense, soft, clouded fur, ‘cause she hide to die into the queach of stone-steel-glass-drywall, her track dissolved into the snow, three inches, my friends and the whole world is paralyzed practically! so quickly like the track in the Commandos, either she was sunk by the snow or she was closed with the government or some multi is just juicing out the last drop of profit, anyway, future is dead, we executed countless of futures, we sci-fi writers, we can speak about probabilities only from now, because future no longer exists, you replaced the Dell’s dead driver ‘cause you had some time and you needed some relax among the permanent joy of scientific paper producing, ‘cause you really don’t know why those loops embrace that other protein on that way to kill it and why that other protein lies into those sonofabitch loops voluntarily, like a kitten into the soft bed, just right to decay or to kill or at least paralyze the enzyme, when we made crayfish throw out their guts you dreamed with the jungle of arthro-pods, legs of five hundred crayfish, maybe Giger has also made crayfish throw out their guts, it’s a delicate job and how it’s worth! ‘cause the meat of those crustaceans are delicious and it made you to be a real scientist, you already know how you mustn’t make good science, but there is no longer science at all there is career only, scientific work, slave work and misconduct ‘cause the slaves always cheaters, the roads are so silent like the whole world would be closed not only the government, the brothers dreamed the future of honest, brave, gentle and strong, but all above, happy kids, you couldn’t see any kid for a long time ago, you can see only miniature adults when they are big enough to leave their strollers and the number of American virgins are increased some five percent since the ‘90s despite of the easier sex ever or who knows, we haven’t reached the bonobos’ stage yet but we have a good chance to accomplish that, of course not in this cold evening burdened with Canadian winds.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
