Stadium 3.0

Mérnök vónék. A bölcsészlekek bosszantására az előző két posthoz kapcsolódva csináltam két ábrát, különös tekintettel a visszacsatolásokra. Az ábrák a Könyv, mint termék elkészültét követik végig rendszer szinten, születésétől addig, amíg eljut az olvasóig – „normális”* és magyar viszonyok között.



A folyamat minden szereplője elsősorban a Könyvpiacon találkozik, bár normális viszonyok között a szereplők között nem piaci visszacsatolások is léteznek. Normális rendszerben a két fő szereplői csoport jól elkülöníthető: a Kritika, mint speciális fogyasztó, az Olvasóval együtt adja Fogyasztókat, az Író, Kiadó és Terjesztő a Termelőket. A Könyvet az Író többé-kevésbé könyvpiac-független inputok (Olvasmányok, Ismeretek, Élmények) alapján írja meg, majd végső formáját a Kiadóval kölcsönhatásban, a Szerkesztés folyamán kapja meg. Normális viszonyok között a Szerkesztés a legerősebb visszacsatolásos folyamat, a piaci hatások csak áttételesen, a Kiadón és az Írón keresztül befolyásolják. A Kiadó ezek kívül a Könyv piaci „Sikerén” keresztül visszacsatolt az Író további munkájára. A Könyv ezután a Terjesztőhöz kerül, aki végül eljuttatja a Fogyasztókhoz. A Terjesztő jól észrevehetően az egyik legerősebb visszacsatolás generáló szereplő. Az általa fenntartott Irodalmi kínálat révén egyaránt befolyásolja az írói inputot, és az olvasói igényeket, az Eladás adataival közvetlenül visszahat az Íróra (a bukszájára), a Kiadói viselkedést pedig a terjesztési Feltételek, a Kínálat és az Eladási adatok együttesen határolják be. A legfontosabb visszacsatolás generáló szereplő normális rendszerben a Kritika. A könyvpiaci térben Recenzió és a Könyv kritikai fogadtatása (Recepció) révén közvetlenül hat a Kiadóra, a Terjesztőre és az Olvasóra, nem piaci visszacsatolásokkal az Íróra, a Kiadóra és az Olvasóra. Nagyon fontos visszacsatolás az írói inputokra gyakorolt befolyás, az Ízlésformálás, és a divat befolyásolása által, mely nem a konkrét Könyv Recepciójában, hanem a Kritika általános tevékenysége révén valósul meg. A folyamat végső szereplője, az Olvasó szintén többféle visszacsatolást produkál. Normálisan ezek közül egyetlen piaci hatás létezik: Vásárlásával közvetlenül a Terjesztésre hat vissza. A nem piaci visszacsatolásban Recepciója révén hat az Íróra és a Kiadóra. Fontos, hogy a Kritikát az olvasói fogadtatás nem befolyásolja.



A magyar viszonyok „kissé” mások. Az öt leginkább szembeszökő különbség a független Kritika hiánya, a Terjesztés dominanciája és összefonódása a Kiadással, a Kritika összefonódása a Kiadással és a Terjesztéssel és a Szerkesztés, mint kölcsönhatásos folyamat megszűnte. Ez a sajátos helyezet a visszacsatolások szinte teljes korrupcióját okozza, olyannyira, hogy még az olvasói visszacsatolások is manipuláltak, megbízhatatlanok.
Hogy a szabályozástechnikában mit jelent az, hogy egy visszacsatolás akár pozitívvá is válhat, nem részletezem. Mindenki látott már
Fontos, hogy a nem független Kritika az Olvasóra és az Íróra is csupán piaci módon, megrendelt Recenziók és manipulált Recepció révén hat vissza. Az írói input befolyásolása, az Ízlésformálás és a divat befolyásolása hasonlóan piac-manipulált.

És az on demand kiadás csak most lépett a képbe.

Aki már látott angolszász kiadású tömegkönyvet, az tudja jól, hogy a nem független Kritika milyen mókás fülszövegeket eredményez. A nyugati könyvszakma sem egészen normális, kellene egy harmadik ábra, melyben a Kritika áthúzódó blokkal, mint Fogyasztó, és mint a Termelő is szerepel. A Kiadók és Terjesztők által megrendelt Recenziók megjelenése mindenütt a világon mindennapos. Máshol azonban jelen van az erős független kritika is, mely mindent megtesz, hogy az Íróval és a Kiadóval ne szaladjon el a ló. Normális rendszerben sem garantált az olvasó eligénytelenedése, a független kritika létezése miatt azonban jóval nehezebben következik be, és ez az igénytelenség nehezebben hat vissza az Íróra és a Kiadóra.

Gondolom, a Terjesztő sehol sem más, mint fura, nehéz és éghető cuccokat áruló kereskedő.

Hazai viszonyok között a független Kritika hiányát a legnyilvánvalóbban a Szerkesztés háttérbe szorulása, megszűnte mutatja. Ez azonban már nemcsak kórtünet, hanem legalább olyan erősen, de hosszabb távra befolyásolja az egész Könyvpiac jövőjét, mint a Terjesztés dominanciája és a független Kritika hiánya. Emlékezzünk az Irodalmi kínálatra, mint írói inputot befolyásoló tényezőre.

Visszatérve a sci-fi XIX. századi irodalmi eszköztárának problémájához: a független Kritika hiánya végzetes egy olyan sérülékeny, identitászavarokkal küszködő zsáner számára, mint a fantasztikum. Mit várjunk attól az Írótól, akinek nyelvi kifejezéstárát, befogadó közönségének igényszintjét és elvárásait előre aluldefiniálják a romló oktatási rendszer és a rövid távra szóló piaci manipulációk? Mit várjunk attól, aki bármit bárhogy leírhat, valós kritikai visszhangot nem talál, munkája minőségét zsoldban álló Kritikusok állapítják meg, ha csak a hozzá hasonlóan megvezetett olvasók rajongása vagy fikázása lehet számára visszajelzés? Mit várjunk tőle, ha az esetleges külföldi eredményekhez csupán az ugyanezen rendszer által korrumpált fordításokon** keresztül juthat? Mit várhatunk az Írótól, aki végül a Terjesztő által diktált árakon, a Terjesztő által manipulált Kiadókon keresztül jut munkája gyümölcséhez. Mi várható tőle, ha egzisztenciálisan a piaci manipulációknak tökéletesen kiszolgáltatott, sikere nem kvalitásaitól, hanem a Terjesztő kénye-kedvétől függ?

Jegyzetek:

* Értsd: működő.
** A fordítás állapottya megér egy külön postot.

Kill a Macin(gbird)tosh

Hogyan öljünk Mac-et? Hosszas kínzás után vasárnap sikerült megfektetnem öreg PowerBookomat. Csodák nincsenek: egy nyolc-tízéves gép, melyet nem grafikai munkára terveztek, hosszú kínzás után végül kiakadt az Adobe Illustrator alatt - egy kb. tizenhat csomópontból álló objektum pontjainak toszogatásakor (Ugyanezt a logót végül tíz perc alatt összedobtam a Word rajzolóprogramjával. Egyetlen komputer sem sérült.). Az Adobe egy Microsofthoz illő tohonya szörnyeteg, amely ügyesen monopolhelyzetbe tornázta magát határ szar programjaival. (Jobbára a pdf-nek köszönhetően, ne feledjük!) A CorelDraw 3 annak idején 386-on futott, és ezer csomópontból álló objektumokkal vígan ellébecolt. Tizenkét évvel és három verzióval később a 10-es Draw sem ölte meg a Dell laptopomat… Egyszerűen mert úgy írták meg őket, hogy erőmű nélkül is fussonak. Mac-em most szervízben van, a vinyó valószínűleg nem sérült, csak összeírta magát a szerencsétlen kínjában. De még halálában is sikerült kimenteni belőle mindent, halleluja! Ami azért lényeges, mert a Justitia III. csaknem készen veszett volna el benne, és ha azzal az anyaggal másodszorra is történt volna valami, hát – sohasem fejezem be.
Ezt a begyzész is a budin írom, a deszkán, a lyuk mellett...

Emiatt nem tudtam válaszolni az előző posthoz tartozó, a magyar sci-fi színvonalát feszegető hozzászólásokra. A téma megér legalább egy nyúlfület nemcsak megjegyzésként, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak, végül is egészen hosszan!
Végre abban egyetértünk, hogy a sci-fire, és nemcsak a magyar sci-fire, a tizenkilencedik századi irodalmi megoldások a jellemzőek. Abban már nincs egyetértés, hogy ennek mi az oka. Magam részéről sezlonyhoz csatlakozom, hogy amiért nincs valódi fejlődés a sci-fiben, abban a történet mindhárom szereplője a ludas: az író, a piac, és az olvasóközönség (így talán elkerülhető az egyéni tiltakozás).
Ebben a hármasban az írók tehetségtelenségét/restségét/konformizmusát látom a legkisebb bajnak, mert a lustaság orvosolható (lásd a Rest macska c. magyar népmese), a tehetségtelenség pedig normális közegben rövid idő múlva elveszíti publicitását. A konformizmus okai a piac és az olvasók jelentette visszacsatolások - normális viszonyok között sem az olvasók, sem a piac nem kényszerítenék az írót arra, hogy bevált sablonok szerint írjon. Jellemzően az első könyvek általában sokkal frissebb stílusban íródnak, azután, amint az író egyre professzionálisabbá válik, nyirbálódnak le a forradalmi megoldások, szürkül be a tehetség a piac nyomása és az olvasói igénytelenség kényszere alatt.
Remélem sikerül jó sok olvasót megsértenem, nekem már úgyis mindegy, de remélem azt is, hogy az olvasók java elgondolkodik saját olvasói szokásain és elvárásain, hiszen éppen ők azok, akik választásukkal a folyamat végén meghatározzák a fő visszacsatolást. Az Olvasó mentségére fel kell hozni azonban, hogy igénytelenségének legfőbb oka maga a piac, a tőke logikája, a pillanatnyi profit principalitása. Ebbe ugyanis bőségesen belefér az olvasó manipulálása: egyrészt marketing, másrészt a kínálat alakítása, harmadrészt az általános fogyasztói elbutulás/butítás révén. Magyarországon ez a kritika hiányával és a terjesztés dominanciájával súlyosbodik.

In memoriam reloaded. Bár sokan kárörvendően figyelték, többen az „ugye megmondtam!” önelégültségével kommentálták az Agenda kiadó csődjét, most, hogy elolvastam Benyák Zoli (Jonathan Cross) Veszett lelkek városa című regényét, azt kell mondanom, hogy minden hibája ellenére nagy veszteség, hogy annak a kiadónak kellett így végeznie, melynek induló három kötete között legalább egy* megkerülhetetlen remekművet ki tudott adni, ezzel helyet adva egyben az első gondolatilag is jelentős magyar mágikus realista regénynek.

Jegyzetek:
* Azért csak egyről szólok, mert Ilona könyvét még nem volt alkalmam elolvasni.mmm