A retreat arra legalább jó volt, a szabad időben megírjak három ismertetést.
Bret Easton Ellis - Holdpark,
Neil Gaiman - Tükör és füst és
Neil Gaiman - Anansi boys (Anansi fiúk)
került fel.
elolvastam a Ráma Édenkertjét is, de addig nem írok róla, amíg a Feltárt Rámával is nem végzek. Broáf!
2007. április 21., szombat
That Time I'm Gonna Be
Most valóban én leszek a tettes a májusi, 206. Galaktikában. Meg sem említeném, ha a cucc nem a Harmadik fázis lenne.
Ez persze most nem mond semmit. Ez az a novella, melyről a Megszokhatalan született a Solarián, mintegy pótlékként, mert egy jó hosszú idealista korszakában az életemnek (negyvenegy évig tartott) úgy gondoltam, hogy mivel olyan információt tartalmaz, melynek a köz elé bocsátása veszélyes, így belátható időn belül nem jelentetem meg.
Ez persze most nem mond semmit. Ez az a novella, melyről a Megszokhatalan született a Solarián, mintegy pótlékként, mert egy jó hosszú idealista korszakában az életemnek (negyvenegy évig tartott) úgy gondoltam, hogy mivel olyan információt tartalmaz, melynek a köz elé bocsátása veszélyes, így belátható időn belül nem jelentetem meg.
Viszont történtek dolgok az életemben, leginkább itt, a fantasztikum közéletének terén. Például olyan emberi lényekkel sikerül (a magyar nyelv szegényes ahhoz, hogy a negatív sikerre is legyen szavunk) megismerkedni, akiknek puszta létezése meggyőzött arról, hogy a modern emberiség simán rászolgált arra, hogy ez az információ nyilvános legyen. Nem kis részben pont a rendkívül érett lélekre valló muhaházás a Megszokhatalan körül győzött meg erről. Mely viszont non sequitur a szánalmasan elfogult Diagnózis "kritika" hozzászólásaiban böfögődött fel, ékesen bizonyítva az egész olcsó személyeskedés mivoltát.
Szóval, feleim, szorgos munkával röpke egy év alatt filantrópból sikerült acsarkodó mizantrópot csinálni belőlem. Gratulálok!
Ugyanis akkortájt egészen komolyan fontolgattam, hogy megvalósítom a Harmadik fázisban felvázolt elképzelést, már csak azért is, hogy egyesek a saját bőrükön tapasztalhassák, valóban működik. Még mostanában is, amint látom, hogy a dolog ugyanúgy folytatódik, ezúttal más célpontokkal, fel-felrémlik, milyen jó is lenne hallani, amint a muhaha köhögésbe fullad. (De a Virginiai Mészáros valóban nem én voltam...) És el lehet hinni, csak a vele született lustaság, a jó mérnök legfontosabb tulajdonsága, tartott vissza ettől, mert mind a tudásom, mind az eszközeim, mind a lehetőségem simán megvan hozzá. És másoknak is.
Mert muhaházni lehet, ingyen van, de a Harmadik fázisban leírt dolog és a Megszokhatatlanban vázolt félelmek valóságosak. Attól, hogy te nem értesz a molekuláris biológiához, vannak akik igen. Kína például évente hatvanezer PhD-t képez. Na jó, nem mind biológus.
Különben a novella életem egyik legjobbja, remélem jól fogsz szórakozni.
2007. április 19., csütörtök
Out of Order
Mivel a kormány két napra kivon a forgalomból retreat címén a világ egyik legszebb szögletébe, ahol deliberately nem fogok felkapcsolódni a Netre, nyugodjatok békében!
Science fiction, fantasy, magreál, természetfölötti. Minek ezt tovább osztogatni?
Az a baj, hogy ha valakinek valami nem tetszik, úgy próbálja racionalizálni a döntését, hogy nemszeretem kategóriákat talál ki a nemszeretem dolgoknak. Ebben az a csapda, feleim, hogy akkor viszont kötelező lesz szeretni a szeretem kategóriából a szahart es.
Osztoganánk, miközben maguknak az alap-fogalmaknak sincs épkézláb definíciójuk.
Hát még a felosztottaknak! Hard SF és szoft SF, high fantasy és low fantasy...
Meg a low fasz!
A "soft" SF pl. nemegyenlő a socio SF-nel, a socio fictionnel.
Főleg nem Magyarországon, ahol a természet- és társadalomtudományok nem válnak el olyan élesen, mint angoszász területen.
Bűnös vagyok, mert a Dark Tower sokezernyi oldalából egyet sem érzek feleslegesnek.
Mea culpa.
Élveztem az Eltűnt idő nyomában minden sorát. Mea maxima culpa!
És cool vagyok, mert évente újraolvasom a Sztugackij fivérek egészen kis regényeit, és időről időre Dicket is, meg Zsoldost.
Long live!
És novellában az egyperces a specialitásom. Írva és olvasva.
All hail me!
Gimme a break!
Unatkoztam én már a Soláriára beküldött nem egészen egy oldalon is, és úgy repültem át Neil Gaiman regényein, mintha csak húszsoros szösszenetek lennének.
Vagy ne borzongassam a kedélyeket Rushdie-val, Saramagoval, Hraballal, Marquezzel? Esterházy, Harmonia-Javított kiadás - hu!
Szóval, a jó írás megtalálja maga terjedelmét. Feleim: a terjedelem nemgyenlő a terjengősséggel.
A kód, melyet mostanában a kétezredik áldozat fog letölteni, novellaként indult, de nem lehetett kordában tartani, nem állt meg kisregény terjedelem alatt. Vágni vágják csak a filmeket! Az irodalmat hagyjuk békében! (Nem funny, hogy egyre-másra jönnek ki a rendezői változatok, melyek általában hosszabbak a producerinél?)
Ugyanis a bőség zavara nemcsak képes beszéd. Virágozzon minden virág, de húsz egymásnak ellentmondó vélemény nem orientál.
- Bizonyára én vagyok a hülye, hogy nem fogom fel, miért akarhatja valaki az amúgyis meg- és felosztott fantasztikumot tovább osztani.
Science fiction, fantasy, magreál, természetfölötti. Minek ezt tovább osztogatni?
Az a baj, hogy ha valakinek valami nem tetszik, úgy próbálja racionalizálni a döntését, hogy nemszeretem kategóriákat talál ki a nemszeretem dolgoknak. Ebben az a csapda, feleim, hogy akkor viszont kötelező lesz szeretni a szeretem kategóriából a szahart es.
Osztoganánk, miközben maguknak az alap-fogalmaknak sincs épkézláb definíciójuk.
Hát még a felosztottaknak! Hard SF és szoft SF, high fantasy és low fantasy...
Meg a low fasz!
A "soft" SF pl. nemegyenlő a socio SF-nel, a socio fictionnel.
Főleg nem Magyarországon, ahol a természet- és társadalomtudományok nem válnak el olyan élesen, mint angoszász területen.
- És a másik igen értelmes, és nagyhatású vita a terjedelemről...
Bűnös vagyok, mert a Dark Tower sokezernyi oldalából egyet sem érzek feleslegesnek.
Mea culpa.
Élveztem az Eltűnt idő nyomában minden sorát. Mea maxima culpa!
És cool vagyok, mert évente újraolvasom a Sztugackij fivérek egészen kis regényeit, és időről időre Dicket is, meg Zsoldost.
Long live!
És novellában az egyperces a specialitásom. Írva és olvasva.
All hail me!
Gimme a break!
Unatkoztam én már a Soláriára beküldött nem egészen egy oldalon is, és úgy repültem át Neil Gaiman regényein, mintha csak húszsoros szösszenetek lennének.
Vagy ne borzongassam a kedélyeket Rushdie-val, Saramagoval, Hraballal, Marquezzel? Esterházy, Harmonia-Javított kiadás - hu!
Szóval, a jó írás megtalálja maga terjedelmét. Feleim: a terjedelem nemgyenlő a terjengősséggel.
A kód, melyet mostanában a kétezredik áldozat fog letölteni, novellaként indult, de nem lehetett kordában tartani, nem állt meg kisregény terjedelem alatt. Vágni vágják csak a filmeket! Az irodalmat hagyjuk békében! (Nem funny, hogy egyre-másra jönnek ki a rendezői változatok, melyek általában hosszabbak a producerinél?)
- Valami legalább beindult, Szabó Sándor jóvoltából, egy olyan helyen, amelyet senki sem kezdhet ki. Ha elegendő anyag lesz, majd el lehet kezdeni válogatni is, demokratikusan, a Wiki anyagok mellé sokszor nyilvános vita is jár...
Ugyanis a bőség zavara nemcsak képes beszéd. Virágozzon minden virág, de húsz egymásnak ellentmondó vélemény nem orientál.
- Hétfőre meg Terra frissítés, egyelőre két novellával.
2007. április 18., szerda
Future is Gasping on Our Neck
Valahol már körvonalazódik a tájékoztatás jövője. Szándékosan nem mondok újságírást. Mert ami majd a Neten történik, annak semmi köze nem lesz ahhoz a szennyhez, amelyet manapság újságírásnak neveznek. (Szenny: nem akarom analizálni, hogyan tálalta tegnap este a FOXNews a virginiai sajnálatos eseményeket, mert kifordulna a gyomrom megint, bár az talán megérne egy misét, hogy miként buzdítja burkoltan (a lófaszt, nem burkoltan!) a média a bomlottagyú gyilkosokat, hogy száljanak be a Ki Öl Többet vetélkedőbe.)
Szóval, reggel kinyitottam a Yahoot, hogy megnézzem mi is van Virginiában, semmi új az eddig tudotthoz képest, eszembe jutott, hogy utánanézzek a tavalyi lövöldözésnek a Virginia Tech-en, Wikipédia, William Morva, hát, az istenadta tényleg magyar. Az oldal alján már link az aktuális Backsburgi mészárlásra, gondolom, megnézem, hát uramfia, a Wiki már adja, hogy a koreai hülyegyerek a tettes, visszaklikkelek a Yahoora - akkora már az is. Aztán később látom a Yahoon az egyik áldozat nevét, meg, hogy Holokauszt túlélő, Liviu Librescu (1930. augusztus 18. – 2007 április 16.), gondoltam rákeresek a Wikin, már rendes, rendszerezett, fellinkelt szócikke van, mellébeszélés nélkül.
Well, valahogy így kell.
Somewhere, the outlines of the information providing start to be drawn. I'm intentionally avoiding the word "press". "Cause that happens and will happen on the Net is not belongs and won't be belong to that filthy practice what is called "press" nowadays.
Filth: I have no intention to analyze how the FOXNews covered the Virginia Tech Massacre last night, cause just the memory of it disturbs my stomach. Though, it would well worth a mass to show, how the media implicitly encourages the rotten-minded mass murderers to participate in the Who Kills More competition. Bullshit! It happens not implicitly: it's an open call!
So, this morning I opened Yahoo to take look at the newest massacre coverage, there is nothing new stuff, but it reminded me the last year VT massacre, Wikipedia. William Morva, well, he is really a Hungarian. There is already a link bellow pointing at the actual Backsburg Massacre, I thought it worth to check it, well the Wiki already gives the name of the Korean shithead as a suspect, back to the Yahoo, - at last it also gives that. Later, on the Yahoo, I recognized the name of a victim, and that he is a Holocaust survivor Liviu Librescu (August 18 1930 – April 16 2007), I thought I search for him in the Wiki, lo and behold! there already is an ordered, linked article without any hogwash.
Well, that's the way.
Szóval, reggel kinyitottam a Yahoot, hogy megnézzem mi is van Virginiában, semmi új az eddig tudotthoz képest, eszembe jutott, hogy utánanézzek a tavalyi lövöldözésnek a Virginia Tech-en, Wikipédia, William Morva, hát, az istenadta tényleg magyar. Az oldal alján már link az aktuális Backsburgi mészárlásra, gondolom, megnézem, hát uramfia, a Wiki már adja, hogy a koreai hülyegyerek a tettes, visszaklikkelek a Yahoora - akkora már az is. Aztán később látom a Yahoon az egyik áldozat nevét, meg, hogy Holokauszt túlélő, Liviu Librescu (1930. augusztus 18. – 2007 április 16.), gondoltam rákeresek a Wikin, már rendes, rendszerezett, fellinkelt szócikke van, mellébeszélés nélkül.
Well, valahogy így kell.
Somewhere, the outlines of the information providing start to be drawn. I'm intentionally avoiding the word "press". "Cause that happens and will happen on the Net is not belongs and won't be belong to that filthy practice what is called "press" nowadays.
Filth: I have no intention to analyze how the FOXNews covered the Virginia Tech Massacre last night, cause just the memory of it disturbs my stomach. Though, it would well worth a mass to show, how the media implicitly encourages the rotten-minded mass murderers to participate in the Who Kills More competition. Bullshit! It happens not implicitly: it's an open call!
So, this morning I opened Yahoo to take look at the newest massacre coverage, there is nothing new stuff, but it reminded me the last year VT massacre, Wikipedia. William Morva, well, he is really a Hungarian. There is already a link bellow pointing at the actual Backsburg Massacre, I thought it worth to check it, well the Wiki already gives the name of the Korean shithead as a suspect, back to the Yahoo, - at last it also gives that. Later, on the Yahoo, I recognized the name of a victim, and that he is a Holocaust survivor Liviu Librescu (August 18 1930 – April 16 2007), I thought I search for him in the Wiki, lo and behold! there already is an ordered, linked article without any hogwash.
Well, that's the way.
2007. április 17., kedd
Beware of Greeks Bearing Gifts
A tökéletesen értelmetlen és érdektelen hard sci-fi vitából végül is egy érdekes, ámde Magyarországon kivitelezhetetlen felvetés tisztult fel:
Kellene egy szájt, ahol összegyűjtve rendelkezésre állnak a neten publikált SF könyismertetések.
Ja. Kellene. Ha Magyarországon nem lenne még mindig érvényes a Stádium minden szava. Manapság talán még fokozottabban.
Erőforrás oldaláról.
Lássuk a feltölthető anyag oldalát!
Megoldás?
Kettő is van, amely esetleg egy és ugyanaz: rendezett keresztreferenciás linkgyűjtemény felállítása, mely akármelyik szájton helyet kaphat, mert tudtommal anyagok belinkelését semmiféle szerzői jog nem tiltja egyelőre. A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik, sőt, a káposzta lakik jól igazán, mert esetleg kisforgalmú lapok is publicitást kapnak.
És, hogy az egész végül is egy legyen, miért ne lehetne ezt megcsinálni a Wikipédia magyar oldalain?
Kellene egy szájt, ahol összegyűjtve rendelkezésre állnak a neten publikált SF könyismertetések.
Ja. Kellene. Ha Magyarországon nem lenne még mindig érvényes a Stádium minden szava. Manapság talán még fokozottabban.
Erőforrás oldaláról.
- Egyáltalán, ki lenne olyan hülye, hogy a honlapszerkesztés lélekölő munkáját ingyér felválalja?
- És miért várhatnánk ezt el akárkitől?
- És ki biztosítana tárhelyet?
Lássuk a feltölthető anyag oldalát!
- Miért lenne olyan önzetlen (bolond) valaki, hogy átadja az anyagát egy másik szájtnak, ahol nyilvánvalóan többen megfordulnak, ergo az illető szájtja felé kissé apad a forgalom? Ha valaki megcsinál egy szájtot, azért teszi, mert saját maga felé kívánja terelni a köz érdeklődését. (Ha valaki mást mond, az egyszerűen hazudik.)
- A közösségi szájtok esetében a régi jó ellenségeskedések virágoznak, bolondok lennének megosztani anyagaikat egy másik, esetleg utált webhellyel.
- Harmadrészt ki szavatolhatja az anyagok egyenletes minőségét? Csakis egy szerkesztő, de mutasson valaki egyetlen élő személyt Magyarországon, akiben a többség megbízna egy ilyen jellegű munkánál, és aki mindezt ingyér megtenné!
Megoldás?
Kettő is van, amely esetleg egy és ugyanaz: rendezett keresztreferenciás linkgyűjtemény felállítása, mely akármelyik szájton helyet kaphat, mert tudtommal anyagok belinkelését semmiféle szerzői jog nem tiltja egyelőre. A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik, sőt, a káposzta lakik jól igazán, mert esetleg kisforgalmú lapok is publicitást kapnak.
És, hogy az egész végül is egy legyen, miért ne lehetne ezt megcsinálni a Wikipédia magyar oldalain?
RUR
Megint egyszer kénytelen vagyok egyetérteni TótaWével.
Ezúttal a robotok vannak terítéken.
Meg a magyar szellem otthoni helyzete, ha már az egész a magyar úrról az űrben apropóján jött elő. De a magyar szellem otthoni helyezetéről nehéz lenne sok és cifra indulatszó nélkül írni, öncenzúrával meg egészen felesleges telepakolni a posztot.
Maradjunk tehát a robotoknál.
Erről egyszer már folytattunk egy teljesen a többihez hasonló kimenetelű vitát a Solarián, tehát tisztázzuk az elején, most nem a valódi, gondolkodó, (esetleg erkölcsi) döntéseket hozó robotokról lesz szó (mint amilyenek az asimovi robotok), hanem eccerű kétkezi digitális automatákról. A köznyelv, sőt a szakma is ezeket nyugodt szívvel robotnak nevezi, mintha az asimovi törvények, Capek , és az egész filozófia, mely egy gépi értelem létrehozása és működése mögött áll, nem is létezne.
Gazdaságilag rövid távon nincs különbség: nagy tétben (láda az az 24 üveg Kelt, vagy Killians Red vagy barna Leffe) lefogadom, hogy a világ leggazdagabb embere/cége lesz, aki/ami az első háztartásban használható humanoid robottestet kifejleszti.
Rövid távra, azt vezérelni elég lesz a jó öreg digitális MI program is. Ha lesz.
Viszont, amint azt TótaW megfogalmazta, ebbe nem lenne késő beszállni nekünk, magyaroknak sem. Viszonylag kis befektetést igényel, a villanykaron például kurva jó kibernetikusokat képeztek még az én időmben, azóta csak nőttek.
Anekdot egy: Annak idején, boldogult GAMFos koromban szakkör szinten megpróbáltak minket bevonni egy Unimate típusú ipari automata életre lehelésébe. Sajnos az egyetlen közülünk, akinek bármi dunsztja lehetett volna hozzá, megbukott még félév előtt - oroszból.
Anekdot kettő: Ugyazon a tanszéken valamelyik előző évben (mindez 1983-84 körül történt) összeraktak egy kicsi robotot a Fischertechnik nevezetű kiberjátékkészlet elemeiből (Ha nagyobbacska fiúgyereked van, vagy tomboy lányod, perfekt ajándék. Jobb, mint a LEGO technik.), mely huszonnégy óra hosszat rakosgatott automakett abroncsokat a BNV-n. Lehet, valaki látta is.
Anekdot három: A Robosapien harmadik generációját, amely vagy hatvan centi magas, jár és vagy háromszáz féle dologra megtanítható, programozható, be lehet tanítani, hogy fingással és sztepptáncolással kommunikáljon. Hommage a Vonnegut. Ha sikerül, viszek egyet a fiamnak. Meglátjuk.
Ja, a lövöldözésről a Polit(e)Bürón.
Ezúttal a robotok vannak terítéken.
Meg a magyar szellem otthoni helyzete, ha már az egész a magyar úrról az űrben apropóján jött elő. De a magyar szellem otthoni helyezetéről nehéz lenne sok és cifra indulatszó nélkül írni, öncenzúrával meg egészen felesleges telepakolni a posztot.
Maradjunk tehát a robotoknál.
Erről egyszer már folytattunk egy teljesen a többihez hasonló kimenetelű vitát a Solarián, tehát tisztázzuk az elején, most nem a valódi, gondolkodó, (esetleg erkölcsi) döntéseket hozó robotokról lesz szó (mint amilyenek az asimovi robotok), hanem eccerű kétkezi digitális automatákról. A köznyelv, sőt a szakma is ezeket nyugodt szívvel robotnak nevezi, mintha az asimovi törvények, Capek , és az egész filozófia, mely egy gépi értelem létrehozása és működése mögött áll, nem is létezne.
Gazdaságilag rövid távon nincs különbség: nagy tétben (láda az az 24 üveg Kelt, vagy Killians Red vagy barna Leffe) lefogadom, hogy a világ leggazdagabb embere/cége lesz, aki/ami az első háztartásban használható humanoid robottestet kifejleszti.
Rövid távra, azt vezérelni elég lesz a jó öreg digitális MI program is. Ha lesz.
Viszont, amint azt TótaW megfogalmazta, ebbe nem lenne késő beszállni nekünk, magyaroknak sem. Viszonylag kis befektetést igényel, a villanykaron például kurva jó kibernetikusokat képeztek még az én időmben, azóta csak nőttek.
Anekdot egy: Annak idején, boldogult GAMFos koromban szakkör szinten megpróbáltak minket bevonni egy Unimate típusú ipari automata életre lehelésébe. Sajnos az egyetlen közülünk, akinek bármi dunsztja lehetett volna hozzá, megbukott még félév előtt - oroszból.
Anekdot kettő: Ugyazon a tanszéken valamelyik előző évben (mindez 1983-84 körül történt) összeraktak egy kicsi robotot a Fischertechnik nevezetű kiberjátékkészlet elemeiből (Ha nagyobbacska fiúgyereked van, vagy tomboy lányod, perfekt ajándék. Jobb, mint a LEGO technik.), mely huszonnégy óra hosszat rakosgatott automakett abroncsokat a BNV-n. Lehet, valaki látta is.
Anekdot három: A Robosapien harmadik generációját, amely vagy hatvan centi magas, jár és vagy háromszáz féle dologra megtanítható, programozható, be lehet tanítani, hogy fingással és sztepptáncolással kommunikáljon. Hommage a Vonnegut. Ha sikerül, viszek egyet a fiamnak. Meglátjuk.
Ja, a lövöldözésről a Polit(e)Bürón.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
