Kaptam ma egy e-mailt az NIH igazgatójátul, melyben felhívja a figyelmememet az Egyszerű Nyelvhasználat Iniciatívára. Nem tudtam mi az, nálam egyszerűbben már tényleg csak az beszél angolul, aki egyáltalán nem beszél, de aztán követtem a linket. Nem vicc, emberek. Eccerűen kő írni, hogy mindenki megércse. Punktum. Táblázatokkal meg diagramokkal, hogy az is, aki egyátalján nem tud olvasni.
Mekkora próféta is volt Kornbluth a Menetelő maflákkal!
És Amerika nem is sejti, hogy ez a félanalfabéta mekkora károkat okozott és okoz a kultúrában, gazdaságban, politikában, a társadalom egész szövedékében - a jövőben.
I got a mail this morning from the director of the NIH in which he notify me not to forget using The Plain Language Initiative. I haven't knew what the hell is it, there is really anybody else who speaks plainer English than me save who cannot speak English at all. But I followed the link. That's not a joke folks! Ya must wrait simply, bud, to everyone can get it easy. Period. Pidgin English if ya get what I mean. With fucking tables and diagrams for the folks who cannot read at all.
What a prophet was Mr Kornbluth with his Marching Morons! (The year is 1951, man! 1951.)
And America has no the faintest idea how big damages were and are caused in the culture, economy, politics, and the entire web of the society - in the whole damn future -, by that illiterate man
2007. április 7., szombat
2007. április 5., csütörtök
Addendum
Egy kis kiegészítés a Hard Sci-fi posthoz, mert persze akkor a legnyilvánvalóbbat elfelejtettem:
Az eddigi legnagyobb szabású, és véleményem szerint legsikeresebb kísérlet az altémák egyesítésére (talán csak a stempunk hiányzik) Stephen King Dark Tower-e.
Mellesleg, ha Asimov űrkalandregényt is ír (mert a fiatal olvasót azzal lehet az űr felé csábítani igazán, lásd Star Wars), a tudomány és technológia abban is elgondolkodtató, ls pontos, még ha a szerepe csak díszletnek is tűnik.
Az eddigi legnagyobb szabású, és véleményem szerint legsikeresebb kísérlet az altémák egyesítésére (talán csak a stempunk hiányzik) Stephen King Dark Tower-e.
Mellesleg, ha Asimov űrkalandregényt is ír (mert a fiatal olvasót azzal lehet az űr felé csábítani igazán, lásd Star Wars), a tudomány és technológia abban is elgondolkodtató, ls pontos, még ha a szerepe csak díszletnek is tűnik.
Cherry Blossom Postcard
Tavasz Bethesdában
Az út fölött elfehérült koronák,
a kóbor szél fehér pelyhet boronál,
de sarum talpa nem jégen csikordul,
s ahogy ezer árnyalat kicsordul
a virágtavakból, szemem felissza
szomjasan: a színek szívembe vissza
így térnek lassan. A világ kizöldül;
hetekig tartó Szent Patrik napot ül
a klorofill. A sarkon, a megyei
tûzoltóság mögött orrom megüti
az idei első barbeque party
nehéz, nyálcsordító marhahús-szaga.
Nemcsak a madarak szerelmes szava,
ez a zsíros szag is a tavasz maga.
Az út fölött elfehérült koronák,
a kóbor szél fehér pelyhet boronál,
de sarum talpa nem jégen csikordul,
s ahogy ezer árnyalat kicsordul
a virágtavakból, szemem felissza
szomjasan: a színek szívembe vissza
így térnek lassan. A világ kizöldül;
hetekig tartó Szent Patrik napot ül
a klorofill. A sarkon, a megyei
tûzoltóság mögött orrom megüti
az idei első barbeque party
nehéz, nyálcsordító marhahús-szaga.
Nemcsak a madarak szerelmes szava,
ez a zsíros szag is a tavasz maga.
A Perfect Example
Well, well, well.
Dícsérjük jól szemközt a társszerkesztőt!
Igen, amit és ahogy Odo írt a Solariára Tóth Csilla Körbe ég című könyvéről, oktatni kellene, mint a recenzió/könyvbemutató/kritika egyik legjobb iskolapédáját.
Nem ragozom tovább! Hajrá, Odo!
Dícsérjük jól szemközt a társszerkesztőt!
Igen, amit és ahogy Odo írt a Solariára Tóth Csilla Körbe ég című könyvéről, oktatni kellene, mint a recenzió/könyvbemutató/kritika egyik legjobb iskolapédáját.
Nem ragozom tovább! Hajrá, Odo!
2007. április 3., kedd
Hard Sci-fi
Kiújult a vita arról, mi is az a hard sfi-ci, és mivel nem érzem magam egészen ártatlannak a kiújulásban, pár – nagyképű leszek – hm, gondolatot megosztanék itt.
Nem vagyok teoretikus, és amikor először megláttam ezt a kifejezést, sőt az igényt rá - mármint az igényt egyaránt a kifejezés használatára és ilyesminek a létére -, nem is tudtam, hogy hová tegyem. Aztán megtanultam, hogy mi is az, és elszörnyedtem. Remélem észrevehető, hogy azóta csak ironikus felhanggal használom.
Mintha a science fiction megnevezés nem lenne elég megkülönböztetni a fantasztikum egyik fő témáját. Mintha nem az tenné a sci-fit, hogy a szöveg, a történet nélkülözhetetlen alkotóeleme a fantasztikum mellett a tudomány. Az az igény, mely ezt fokozottan számon kéri főleg annak fényében nonszensz, hogy a science fictionban előforduló tudomány nagyobb része egyszerűen éppen olyan fiktív, mint a fantasy mágiája. Fantazmagória. Általában még a leghardabbnak kikiáltott művekben szereplő tudományos spekulációk is nélkülözik a szilárd tudományos alapot.
A tudomány mai állása szerint nincs természettudományos alapja a fénysebességnél gyorsabb utazásnak, információterjedésnek, az idődimenzió manipulálásának, stb. Prokarion nem létezik, mert az alapjai a biológiai nonszensz témakörébe tartoznak. Nem kivétel ez alól egyetlen ünnepelt hard sci-fi sem. Az idő szemének alapkonfliktusa éppen olyan fantazmagória, mint az Einstein hídjáé, vagy a Spiné.
Ami talán megkülönböztetheti a hard és soft science fictiont, az a fiktív tudományos alapokon tudományos alapossággal és logikával végigvitt építkezés. Kérdés, hogy ha valamiben ez egyáltalán nincs meg ez az építkezés - soft sci-fi - science fiction-e egyáltalán? Vagy science faktion.
Véleményem szerint ha például valaki azt állítja, hogy Asimov nem hard sci-fi szerző, az egyáltalán azt kérdőjelezi meg, hogy Asimov egyáltalán science fiction szerző. És ilyesmit állítani Az Istenek is... vagy az Alapítvány trilógia (bizony, a pszichohistória igen kemény tudomány, még ha ezt egyesek hajlamosak is elfelejteni) és számtalan igen mély tudományos alapossággal megírt novella szerzőjéről - enyhén szólva nevetséges. Mert akkor nem létezik hard sci-fi szerző egyáltalán, ha pedig nem léteznek ilyen szerzők, nem létezik a téma sem. Ha pedig nincs hard sci-fi, nincs sci-fi sem.
Vagy marad Clarke. Aki viszont nem tudományról, hanem technológiáról írt többnyire. A kettő pedig egyáltalán nem ugyanaz. Mert ha csupán technológiát írunk le, annak tudományos háttere teljesen rejtve maradhat. Főként ha a leírójának sincsen halvány gőze sem róla. Oda lehet vetni: hiperatommotor, hiperhullámú relé, pozitronagy, assimble, stb. És máris itt vagyunk a fantasynál, mely a valódi vörös posztó a hard sci-fit csodálók és követelők szemében.
A fantasyban szereplő technológia a mágia. Talán az az egyetlen fő különbség a sci-fi és a fantasy között, hogy ennek a technológiának a magyarázatára egyátalján nincsen semmiféle igény, sőt, ha képesek lennénk magyarázni, az talán meg is szűnne fantasy lenni, sci-fi lenne, amelyet hülye kosztümökben játszanak.
A hard sci-fi vita ugyanis igen hamar ide, a fantasy és sci-fi különbségére terelődik, ez belső tulajdonsága az ilyesfajta vitának. Ami különösen érdekes még, hogy mindkét altéma fanatikusai olyanokat kérnek számon a másikon, amelynek az nem sajátja, sőt, ha azokat a valamiket tartalmazná, automatikusan a másikká alakulna. Kicsit olyan ez, mint amikor a reformált keresztény felekezetek a katolikusokat abajgatják a regulák miatt. Ha azokat feladnák, vajon nem valamelyik felekezetté válnának?
Ez fajta kategorizálás véleményem szerint nem vezethet máshová, mint - extrém logikával - a téma teljes tagadásához.
Mert mit szólnak akkor a hard sci-fi rajongók, ha a mágikus realizmus, vagy a természetfölötti, mint fantasztikus altéma kerül terítékre?
És odavezet, ami fölött egyszer már dühöngtem, és meghallgatva az értékes tanácsot, most visszamentettem a gugli cache-éből. (Hozsánna néktek, Larry és Sergey!)
A világtendenciák egyébként éppen, hogy nem az elválasztás, hanem az egyesítés felé mutatnak. Különösen az ezredforduló után. Miéville megalkotta Bas-Lagot 2000-ben, László Zoltán Nagatét 2005-ben és az idén Terrán feltűnt egy szerző, Vardan Avakian, hasonló kísérlettel, Tabulával. Az első kettő a maga módján sikeresnek mondható, Bas-Lag világában már három regény született, és készül a Nagate folytatása. Hogy a harmadikból születik-e valaha regény, az nyitott kérdés - a magam részéről minden támogatást megadok hozzá.
Nem vagyok teoretikus, és amikor először megláttam ezt a kifejezést, sőt az igényt rá - mármint az igényt egyaránt a kifejezés használatára és ilyesminek a létére -, nem is tudtam, hogy hová tegyem. Aztán megtanultam, hogy mi is az, és elszörnyedtem. Remélem észrevehető, hogy azóta csak ironikus felhanggal használom.
Mintha a science fiction megnevezés nem lenne elég megkülönböztetni a fantasztikum egyik fő témáját. Mintha nem az tenné a sci-fit, hogy a szöveg, a történet nélkülözhetetlen alkotóeleme a fantasztikum mellett a tudomány. Az az igény, mely ezt fokozottan számon kéri főleg annak fényében nonszensz, hogy a science fictionban előforduló tudomány nagyobb része egyszerűen éppen olyan fiktív, mint a fantasy mágiája. Fantazmagória. Általában még a leghardabbnak kikiáltott művekben szereplő tudományos spekulációk is nélkülözik a szilárd tudományos alapot.
A tudomány mai állása szerint nincs természettudományos alapja a fénysebességnél gyorsabb utazásnak, információterjedésnek, az idődimenzió manipulálásának, stb. Prokarion nem létezik, mert az alapjai a biológiai nonszensz témakörébe tartoznak. Nem kivétel ez alól egyetlen ünnepelt hard sci-fi sem. Az idő szemének alapkonfliktusa éppen olyan fantazmagória, mint az Einstein hídjáé, vagy a Spiné.
Ami talán megkülönböztetheti a hard és soft science fictiont, az a fiktív tudományos alapokon tudományos alapossággal és logikával végigvitt építkezés. Kérdés, hogy ha valamiben ez egyáltalán nincs meg ez az építkezés - soft sci-fi - science fiction-e egyáltalán? Vagy science faktion.
Véleményem szerint ha például valaki azt állítja, hogy Asimov nem hard sci-fi szerző, az egyáltalán azt kérdőjelezi meg, hogy Asimov egyáltalán science fiction szerző. És ilyesmit állítani Az Istenek is... vagy az Alapítvány trilógia (bizony, a pszichohistória igen kemény tudomány, még ha ezt egyesek hajlamosak is elfelejteni) és számtalan igen mély tudományos alapossággal megírt novella szerzőjéről - enyhén szólva nevetséges. Mert akkor nem létezik hard sci-fi szerző egyáltalán, ha pedig nem léteznek ilyen szerzők, nem létezik a téma sem. Ha pedig nincs hard sci-fi, nincs sci-fi sem.
Vagy marad Clarke. Aki viszont nem tudományról, hanem technológiáról írt többnyire. A kettő pedig egyáltalán nem ugyanaz. Mert ha csupán technológiát írunk le, annak tudományos háttere teljesen rejtve maradhat. Főként ha a leírójának sincsen halvány gőze sem róla. Oda lehet vetni: hiperatommotor, hiperhullámú relé, pozitronagy, assimble, stb. És máris itt vagyunk a fantasynál, mely a valódi vörös posztó a hard sci-fit csodálók és követelők szemében.
A fantasyban szereplő technológia a mágia. Talán az az egyetlen fő különbség a sci-fi és a fantasy között, hogy ennek a technológiának a magyarázatára egyátalján nincsen semmiféle igény, sőt, ha képesek lennénk magyarázni, az talán meg is szűnne fantasy lenni, sci-fi lenne, amelyet hülye kosztümökben játszanak.
A hard sci-fi vita ugyanis igen hamar ide, a fantasy és sci-fi különbségére terelődik, ez belső tulajdonsága az ilyesfajta vitának. Ami különösen érdekes még, hogy mindkét altéma fanatikusai olyanokat kérnek számon a másikon, amelynek az nem sajátja, sőt, ha azokat a valamiket tartalmazná, automatikusan a másikká alakulna. Kicsit olyan ez, mint amikor a reformált keresztény felekezetek a katolikusokat abajgatják a regulák miatt. Ha azokat feladnák, vajon nem valamelyik felekezetté válnának?
Ez fajta kategorizálás véleményem szerint nem vezethet máshová, mint - extrém logikával - a téma teljes tagadásához.
Mert mit szólnak akkor a hard sci-fi rajongók, ha a mágikus realizmus, vagy a természetfölötti, mint fantasztikus altéma kerül terítékre?
És odavezet, ami fölött egyszer már dühöngtem, és meghallgatva az értékes tanácsot, most visszamentettem a gugli cache-éből. (Hozsánna néktek, Larry és Sergey!)
A világtendenciák egyébként éppen, hogy nem az elválasztás, hanem az egyesítés felé mutatnak. Különösen az ezredforduló után. Miéville megalkotta Bas-Lagot 2000-ben, László Zoltán Nagatét 2005-ben és az idén Terrán feltűnt egy szerző, Vardan Avakian, hasonló kísérlettel, Tabulával. Az első kettő a maga módján sikeresnek mondható, Bas-Lag világában már három regény született, és készül a Nagate folytatása. Hogy a harmadikból születik-e valaha regény, az nyitott kérdés - a magam részéről minden támogatást megadok hozzá.
2007. április 2., hétfő
News
Kissé hanyagoltam a blogot, mert új játékot találtam: a gugli 3D modellezőjét. Egy óra alatt még a trükkökre is rájössz, ha valaha használtál bármilyen grafikus prpgramot, beleértve a Word Draw Szerszámkészletét. Big fun!
De a Terrát nem hanyagoltam. Mostantól fenn van a frissítés. Három új novella, Kovács Ákos, Pásztor Miklós, Vardan Avakian.
Jó szórakozást.
Eltöprengtem, hogy hónapok óta miért csak Miklósnak volt bátorsága írásokkal jelentkezni. Ennyire nem lehet mindenki gyáva, szóval arra jutottam, azért, mert utáltok... Nem szép dolog!
Na megyek vissza modellezni...
De a Terrát nem hanyagoltam. Mostantól fenn van a frissítés. Három új novella, Kovács Ákos, Pásztor Miklós, Vardan Avakian.
Jó szórakozást.
Eltöprengtem, hogy hónapok óta miért csak Miklósnak volt bátorsága írásokkal jelentkezni. Ennyire nem lehet mindenki gyáva, szóval arra jutottam, azért, mert utáltok... Nem szép dolog!
Na megyek vissza modellezni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
