Tábori levelezőlapok: 2007. 02. 04.

Tavaly októberben az UTNE magazin és site kellően rövidlátó és kellően káros cikkén egyszer már felpaprikáztam magam és sebtiben megírtam egy novellát India Alkirálya címmel.

Erre, annak apropóján, hogy Bush elnök meghozta elnöksége egyetlen értelmes döntését, amikor 2004 januárjában új irányt jelölt ki a NASA számára, és a Hivatal tavaly decemberben végül nyilvánosságra hozta idevágó terveit az utóbbi hetekben a tudományos világ több fórumán is napvilágot láttak Bush "jövőképét" és a jövőkép konkrét megvalósítását elemző írások.

C&EN riport

C&EN vezércikk

Nature News Feature

Nature vezércikk

A hírek technikai vonatkozásairól a Science Factualban olvashatsz. Itt leginkább a cikkek üzenetére vonatkozó morgolódásom következik.

Mind a Vegyészmérnökök Lapja, mind a Nature igyekezett elfogulatlannak látszani a nagy cikkben. A Nature-nek ez jobban sikerült, legalábbis kiegyensúlyozottabban. A cikk szerzője egyaránt megszólaltat pro és kontra elemzőket, és nem bocsátkozik saját pesszimista jóslatokba. A C&EN cikk tendenciózusan csak a tervek és a jövőkép ellenzőit szólaltatta meg, bár a Holdbázisra vonatkozó technikai spekulációk talán a programpártiak szemszögéből íródtak. Mindkét cikk kiemeli, hogy a NASA nem vázolt fel tudományos célokat a Holdbázis számára, bár a Nature cikkból érezhető, hogy ez nem is a Hivatal feladata. A Nature megszólatat egy szakértőt, aki kiemeli, hogy harmincöt év óta először van a Hivatalon belül egységes álláspont arról, hogy mi a szervezet feladata. És ez jó.

Mindkét cikk kiemeli, hogy a NASA költségvetése nem emelkedik jelentősen az elkövetkező években, tehát a terveket csak belső átcsoportosítással lehet megvalósítani. A Nature-ben megjelent ennek kapcsán egy sokatmondó diagram a költségráfordítás alakulásáról 2020-ig. Ami érdekes, hogy az éves költségek nem elmelkednek jelentősen és valójában a NASA egyéb tudományos tevékenysége sem szenved igazán nagy pénzügyi csorbát. Megdöbbentő, hogy az egész állandó bázis vízió összköltségét 2018-ig nagyjából 105 milliárdra becsülik. Legyünk reálisak, ennek valószínűleg háromszorosa lesz, ami később meglátod egészen nevetségesen alacsony összeg más, ablakon szívapáttal kiszórt pénzekhez képest.
Ami égetően hiányzik, hogy magának a Mars programnak a kiadásairól még becslések sem igen láttak napvilágot hivatalosan.

Mindezek fényében az ellenzők egyik főbb érve, miszerint a NASA a "tudománytól" von el forrásokat, kissé nevetséges fényben tűnik fel. SzVSz a NASA feladata egyébként sem az kellett volna, hogy legyen, amit évtizedekig csinált, hogy "tudomány" címén boldog boldogtalannak milliókat osztogasson (erről személyes tapasztalattal szolgálhatok), és finanszírozza az űrtávcsövek építgetését, melyeknek valójában csak űrbe juttatása és karbantartása lett volna a feladata. Ugyanez áll a mindenféle űrszondákra is. A NASA feladata az űrtechnológa fejlesztése. Pont az amiben 1972 óta nemigen jeleskedik.
Az orosz szonda-biznisz sikere fényesen bizonyítja, hogyan is kellett volna ennek működni. Ha szondát akarsz, építsd meg, mi pedig fellőjük neked jó pénzért, ha használni is akarod.

A jövőkép leghangosabb ellenzőinek egy csoportja természetszerűen régi típusú finanszírozás haszonélvezői közül kerül ki, akik most szép summa kutatási pénzektől esnek el. Ha már szarrágásnál tartunk, fura, hogy soha, senki sem gondolkodott el azon, hogy az adófizetők pénzén elkészített és felbocsátott szondákból az illetékes tudósok PhD tézisein és közleményein túl (melyek leginkább az illetők tudományos karrierjének építetését szolgálták) nemigen született kézzel fogható haszon.

Mert az ellenzők másik csoportja arról hablatyol, hogy mi haszna van ennek az egésznek az emberiség és a "tudomány" számára. Hogy az új technológiák fejlődésől előbb-utóbb a civil szféra is részesül, az senkit sem érdekel, mint ahogy az sem, hogy a tudomány egész története arról szól, az új felfedezések kitermelik a maguk új tudományát. Senki sem képes előrelátni, hogy mi és mere mozdítja előre a tudományos fejlődést. Ami azonban a legfontosabb, legalábbis számomra, hogy végre újra a csillagok felé emeljük a tekintetünket a porból, és merünk álmodni. A gyerekeink megint űrhajósok akarnak lenni, ha felnőnek, nem ügyvédek, vagy pénzügyesek.

Amelyet az ellenzők harmadik csoportja, a robotküldetések támogatói (valljuk be, ez azért üzletnek sem utolsó sem hardver sem szoftver szintjén, tehát itt is igencsak kilóg a finaciális lóláb) költségcsökkentés és a veszélyek elkerülése címén venne el tőlünk. Remélem ezek szava sem lesz meghatározó túl sokáig, mert, uraim, az ember személyében termett felfedezésre, nem gépi közvetítéssel. Ha nem merjük vállani ennek kockázatát, akkor fajunk elveszett.

A negyedik bandát egyszerűen zöld köldöknézőknek lehet nevezni. Talán ők a legkárosabbak, mert már sikeresen bemosták (öncenzúra)-ságaikat a köztudatba. A legfőbb érv, hogy előbb a Földön kellene rendet tenni, mielőtt a Holdra megyünk, és költsük el ezt a pénzt inkább a Földet figyelő űrszondákra, blablabla blablabla. Ezek a jóemberek csak azt felejtik el, hogy a kapitalizmusban strukturálisan sincsen remény arra, hogy rendbe tegyük a dolgokat a házunk táján, nem vesznek arról tudomást, hogy a Földi környezetet figyelő szondák nem állítják meg a környezet pusztulását, sőt, ha cinikusak akarunk lenni, elkészítésük, fellövésük jelentős környezeti terhelést jelent. A nagy zöldségben megfeledkeznek arról, amit a bolygó egyik legokosabb embere, Stephen Hawking állít: az űr kolonizációja a túlélésünk szempontjából szükségszerű.

Az fikázók ötödik csoportja egészen érdekes: ők a tökéletes outsiderek. Még csak nem is amerikaiak, tehát nem az ő pénzükről van szó.
Valamiféle tévit él a világban, hogy az amerikai Nemzeti Űrkutatási Hivatalnak a világ egésze nevében kellene kutatani a világűrt, de legalábbis, ha csinál valamit, azt mindenképpen a többi ország vagy a jurópunijó belegyezésével, vagy bevonásával tegye. Viszont, ha a bukszát kell kinyitni egy nemzetközi űrprogramhoz, akkor elegánsan elnézünk valahová balra a vállunk fölött, és szórakozottan fütyörészünk.
Gimme a break! Erről a gondolkodásról egyelőre csak az oroszok, kínaiak, japánok, indiaiak - és irániak látszanak eltérni.

Az hatodik társaság egyszerűen sóher. Minden fillért sokall, amely nem hoz kimutatható hasznot. Talán nekik tanulságos legfőképpen a következő összevetés.

Az iraki "béke" ára konzervatív becsléssel ezer milliárd USD (legyünk nagyvonalúak, és vonjuk le a háború költsége, bagatell 54 milliárdot.), közepesen pesszimistán kétezer milliárd. Ha ezt összevetjük a Mars expedíció legelvakultabb ellenzőjének 800 milliárdos költség-jóslatával akkor meg kell kérdezni: miről is ugatunk itten, ha három év alatt két Mars expedíció árát húztuk le a vécén?

Ami leginkább elszomorított az a két cikk kapcsán megjelent vezércikk, melyek felsorakoztaták valamennyi fajta negatív véleményt, és elismételték az UTNE ostobaságait. A Vegyészmérnökök Lapja talán nem igazán káros, de az Isten szerelmére!, a Nature a tudományos világ egyik meghatározó orgánuma.

A nyugati civilizáció áldásai (Na jó, lehet számukra átkai, de akkor miért használják még mindig a technológiát, demokráciát/szabadságot (öncenzúra)-ságaik terjesztésére?) között a Hold/Marsprogramot fikázók figyelmébe ajánlom, hogy jelenleg három olyan ország hirdetette meg saját Holdprogramját/emberes űrutazás fejlesztését, melyek nem nevezhetők éppen a nyugati civilizáció letéteményeseinek. Ezek közül kettő azzal a gazdasági potenciállal rendelkezik, melyet egymilliárd lakos munkaereje és belső piaca jelent, a harmadik pedig olajvagyonnal és 70 milliónyi három évtizede fanatizált emberrel.

Szóval, uraim, az űrvereseny újrakezdődött, és ezúttal igazán komoly játékosok is beszálltak. És úgy tűnik, ezúttal nem csupán a LEO bepiszkítása a és a Hold összetaposása cél. Kis késéssel beigazolódni látszik Clarke 2010 víziója a kínai űrprogramról.

Last October a recklessly short-sighted and boldly destructive article was published in UTNE magazine and site which elevated my rage so high to write a short story against it. (I'm sorry. It still in Hungarian only.)

Upon that, on the account that president Bush made the only intelligent decision of his presidency when, in 2004 January, he pointed out the new directions for the NASA and the Agency finally made his plans known in last December, reports and editorials were published on more forums of scientific world in the latter weeks, analyzing Bush's vision and the possibilities of its realization.

C&EN report

C&EN Editorial

Nature News Feature

Nature Editorial

The technological aspects of abovementioned analyses are among the Science Factuals, here there will shown my grumblings triggered by the messages of the articles.

Both C&EN and Nature was anxious to be appear as a well balanced source in the main article. The Nature accomplished that goal better - at least it was more objective. The author invited both pro and con analysts and he doesn't make his own pessimistic forecasts. The C&EN article notoriously invited analyts who oppose the vision and the plans. Though, speculation regarded to the Moonbase are rather seem to be pros. Both paper highlighted that the NASA didn't outline real scientific goals for the Moonbase, although the Nature article slightly suggest that it is not the task of the Agency. The Nature called en expert who stressed that "NASA lacked has been lacking a compelling vision for decades." And now, the Agency has a single purpose again. And it's a good thing.

Both paper highlighted that the NASA founds won't be increased for the next years, thus, the realization of the plans can be accomplished due the reorganization of the resources. A suggestive chart was published in the Nature about the progress of the costs in the next fourteen years. It's interesting that the costs won't really increase and practically the finances of NASA other scientific activities won't be damaged so badly. It's shocking that the full cost of the permanet Moonbase vision till 2018 was estimated approximately to 105 billions. Be real, it will be probably three times more. What is - you will experience later - simply ridiculous comparably to the money wasted in other deals of the nation.
However, official estimation of the full Mars exploration program is badly missing.

In the light of the estimated cost one of main arguments of the cons, that is, NASA withdraws founds from the "science" seems to be a little absurd. IMHO the purpose of the NASA wouldn't be such decade long activity to waste millions of good dollars to the the whole world and his wife with the tag of "It's for science!" (I can serve some personal experiences about that), to finance building of space telescopes and space probes. Its purpose would be dragging that shit to the orbit and maintaining them. To develop space technology. But somehow the Agency not so good in these activities since 1972.
The success of the Russian satellite business proves brilliantly how this stuff is working. If you want a space probe, built it, we will launch it and fix it for you - for money.

One group of the most noisy cons is of course the beneficiaries of the old-style founding system - a good bunch of research tagged greenback will be omitted. If I turned to a similar tight-assed personality I would ask some question about the real profit of the space probes built and launched on taxpayers' money. There are not too much results apart from the PhD degrees earned and scientific papers published by the scientist involved in the programs - and all of that is just good for their science career.

Since, the other group of the cons jabbers about the missing "scientific" and other profits of the manned space exploration. No one of them is really interested about the facts, that sooner or later the new technologies reach the ordinary life, no one of them really cares that the whole history of the modern science is about how the new discoveries create their new science. Nobody can oracle the motives and directions of the science. The most important profit is, at least to me, that at last we lift up our heads again, set our yes on the stars again, our children want to be space-explorers again. Not just lawyers and financial managers.

And this pure profit that would be confiscated by the third group of the cons. They are the supporters of the robotic missions and they continuously refer to the high costs and deadly dangers of the manned exploration. A mention must be made that a robotic mission is not a shitty business too - so the financial connection would be more than just a filthy innuendo. I hope their votes won't be dominant too long, because of, gentlemen, the man is created for exploration. Created to do it in person, not remotely, in mediation by machines. If we are unable to take risk we are lost as species.

The fourth bunch of cons can be called simply omphaloskeptical greens. Perhaps they are the most destructive for the vision, since their (self censorship) ideas already are successfully washed into the brains. Their main argument is that there are more urgent earthly problems to solve than our hubris to conquer the space. Thus we rather spend our precious time and resources for Earth surveillance space probes, blablabla blablabla. They good folks continuously forget about that fact that there is no chance to solve those "earthly problems" until our world is working according to the capitalism's logic. They cannot recognize, that surveillance space probes cannot stop the environmental crisis. Even, if want to be really cynical, I can say that their production and launch means more environmental burden. In their green vision they forgot about the last statement of one of the most intelligent living human, Stephen Hawking : colonization of space is a key for our survival as intelligent species.

The fifth group of the notorious cons is really interesting: they are the perfect outsiders. They are even not Americans - the money in question belongs not to them.
There is a deep delusion in the World: the American NASA should explore space - in the name of the whole planet, or, at least, if the NASA accomplishes something the others should be participant of the stuff. But, and it's the really beautiful part of this delusion, if some spending is occurring, all the financial responsibility is on the American side. Gimme a break!
Chinese, Russian, Nipponese, Indian - and Iranian - folks start to not share this delusion.

The folks in the last con group are the simple cheap guys. Every penny is too much which cannot profited anything. The next comparison will be useful especially for them.

The cost of the Iraq peace is one trillion - with a conservative estimation. (Be generous, deduct this amount with the cost of the war as a necessary expense to get rid of a nasty dictator and a filthy system, a bagatelle 54 billon!) The pessimistic approach results two trillions. If you compare this sum with the estimation of most pessimistic cons of the Mars expedition, that is with 800 billion, you have to ask: What we are barking at, if within three years we flushed away the cost of two Mars Mission?

What made me really sad were the two editorial published with the reference of the two articles. They arrange all the negative opinions and repeat all of the nonsenses of the UTNE. C&EN's one is not as destructive but, Christsake!, the Nature is one of the most relevant scientific media.

For those attention who notoriously object the manned Moon/Mars program in the warmth of the technology, democracy and freedom of the Western civilization, I'd like to bring the fact, that three nations already declared manned space programs. These nations are not the obvious promoter of the abovementioned Western values. And two of them has an economical potency supported by the workforce of one billion inhabitants and the third one possessed a pretty oil-fortune and a 70 million population has been fanaticized for three decades.

Well, gentlemen, the space race is running again, and this time some serious racer participate too. It seems, this time the goal is more than to litter LEO and to left footprints on the Moon. With a little delay Clarke's vision, pictured in the 2010 Space Odyssey, about the Chinese space program may come true.

Szeretnék bölcsebb lenni!

Tudni szeretném mit jelent valójában egy irodalmi hős jellemfejlődése.

Idáig azt hittem, ha egy regény elején egy alak nem egyéb, mint egy korlátolt, érzelem nélküli, vérnősző barom, aki százával (ezrével) mészárolja le az embereket teljes közönnyel a könyv végére pedig érzelmes, szerelemre képes, embertársaiért és a bolygó jövőjéért aggódó valakivé válik, akkor az jellemfejlődés, méghozzá pozitív.

De nem!

Buta voltam. Aszongyák az okosok, ez nem az. De aztat se nem mongyák, hogy akkó mija!
Valaki, plíz, kérlek! Súgd mán meg! Ígérem nem adom tovább, ha valami stratégiai titok lenne.

I'd like to be a wise man!

I'd like to know what's the meaning is the development of a literary character.
So far I thought if a character is a narrow-minded, emotionless ladykiller who slaughters hundreds (thousands) of his human fellas with the most complete, icy indifference in the beginning of a story and at the end of the novel he turns to a man who is emotionally involved in love, in the worry about the future of the mankind and this shitty planet, well, I thought that is some kind of character development.

No! That isn't!

I was a dumbass. The smart guys said that's not a character development. But they cannot make it clear what the heck is it then.
Someone, pleasepleaseplease! Whisper it please right into my ear. I swear I'm gonna spread no it if it's some national Security issue.

Tábori levelezőlapok

A hónap mottója

2007. február 10., szombat

"Below and Around" - a toad's vision

2007. február 9., péntek

Ornitopter!!!!!

2007. február 8., csütörtök

The perfect SF short story (satirical)

2007. február 7., szerda

Hackers of the world unite!

Love, Universe, and everything

2007. február 6., kedd

Love of Wisdom

2007. február 4., vasárnap

Grave new world

Honfibú

No Swine Allowed!

Sokat látott levlapok

Könyvismertetések

Legfrissebb darálatok

UnPolit(e)Buro

Legfrisebb udvariatlanságok

Blogarchívum

A racionális vita tíz szabálya