A szem rágógumija

Életemben nem sikerült még ilyen könnyen manipulálni! Az a három szövegblokk került bele a XXI. szd. műsorába a felvett anyagból, amelyeket akartam, hogy belekerüljön. Mindössze a média logikája szerint kellett megválogatni a mondatokat.

Plusz belekameráztak a számba, és a valóságosnál is nagyobb lófogakat varázsoltak bele...

De így is három:egyre nyertem.

A műsorba került maxima: "A science fictiont író tudós a tudomány rossz lelkiismerete."

Ez meg a kozák kucsma:

Budapest

Csodás. A Dunát meg mennyi híd.
Át. Íveli.

Ma nyílt egy ritka kiállítás a VAM Design váci utcai kiállítóhelyiségében. Absztrakt geometria, MADI. Bocs, Odo, hogy hamarabb nem szóltam, de én is ma tudtam meg. Olyannyira, hogy a kurva honlapon még fent sincsen.
A Nemzeti Galériában meg Vaszary kiállítás. Ne hagyd ki!

Ha meg mondjuk sétálsz a körúton, célzatosan a katonai bolt felé, egészen véletlenül Szélesit lehet találni! Kicsi ember, fekete kabátban, fekete kalapban, szúrós szemmel, amivel nem lát, úgy kell rákiabálni.

A kalap jobban áll neki, mint a bobbyk sisakja, viszont a kozáksapka egészen egyedülálló harmóniában van a fejemmel. Ha megszerzem, esküszöm szerzek mellé egy saskát is.

Az ember hozzáállása önmagához háromféle lehet. Vagy szereti magát valaki, vagy utálja, esetleg közömbös, bár ezt a harmadikat csak mint elméleti lehetőséget tudom feltételezni.

Az önutálatot, mint mindxenestül negatív valamit hagyjuk, nézzük az önszeretet!

Kétféleképpen szeretheted magad. Befelé, a többi ember kizárásával, ami természetszerűen a többiek lenézésével jár, és kifelé, amikor az önszereteted kisugárzod másokra, hagysz helyet a többi embernek is.

Szélesi ugye ez a második kategória. De nem csak ezért szeretjük.

Bátor, a gyáva kutya

Majdnem a főszerkeszője lettem egy amatőr* sci-fi magazinnak. Illetve az is voltam pár hétig, de aztán kiderült, hogy egyeseknek olyan elképzelésük van a lapszerkesztésről, mintha az demokratikus alapokon működhetne (azt, feleim, írókörnek nevezik, igeként ragozandó, írókörök, írókörsz, írókör, írókörünk, írókörtök, írókörnek, bár ikesként talán még szebb). Szóval, lemondtam erről a csodás lehetőségről, próbálják csak meg a demokratikusan gondolkodók. Eredmény borítékolva.

Veheted ezt a döntést gyávaságnak, sőt vedd annak, könnyebb úgy. Mindenesetre sok hirigtől szabadult meg mindenki. És ezért érdemes még gyávának is látszani...

* Amatőr az én olvasatomban az az író, akinek még nem jelent meg összesen százötven oldalnyi szövege nyomtatásban (Internet nem ér!)