Re-exploring of Hungary

Ma Tolna és Somogy, főleg Kaposvár és aztán Fonyód és a Balaton.

Ilyen csodás nevű falvak a térképen, mint Attala, Büssü, Gölle, Kazsok, Patalom, Kisgyalán. És Nak, ahol bizonyára azok a lovaok laknak, akik azt mondják: "Nak"...

Ogre szívem persze valójában Böhönyére húz, bár a sármellék egészében kedves, már hangzásában is, hát még, hogy olyan frankó mocsarat látni, mint ott van! És sehol egy vasvillás paraszt...

Körben a szelíd pannon táj, nem csoda, hogy a jó rómaiak idejöttek és itt maradtak, amíg lehetett: Dombóvár után egy piszok praktikusan berendezett, piszok randa büféből az út és a mezők túloldalán a kis hegyecskék között egy hamisítatlan olasz szeglet ragyog elő. A távolból a jegenyék - ciprusok.

Kaposvár fura - és magyar. Sok a múzeum, Vaszaryt, akinek Vörös aktja az egyik kedvencem több hejen is meglátogatjuk. Az egyik teremben egy csodálatos kis késői Barcsai.

A Balaton Fonyódnál igen tiszta, és igen jólesik. Megszem három év óta eléső sajtos-tejfölös lángosát. Mi urunk, ki vagy a Mennyekben...

Hazafelé elhúzunk Balatonőszöd mellett, ahol javasolnám, hogy a Nemzet Csalogányának állítsunk egy méltó emlékművet egy háromméteres fallosz formájában.

Elmegyünk a már kész, de még be nem fejezett csodavölgyhíd MELLETT is. Ilyen bűvészmutatványokra utoljára Viktoromék voltak képesek az átadott M7-tel, ahol csak a felüljárók lehajtóit nem építetteék még meg. Álltak, mint megannyi diadalkapu...

Ma Juszt Lacika Magánbeszélgetés című műsorában Fajó János festőművész.
Furcsa. Lacika példának hozta fel, hogy nem összevethető egy geometrikus absztrakt alkotás egy realisztikus képpel. A válasz valami olyasmi, hogy a kettő valóban nem összevethető, mert két gondolati szintet képvisel. Nem mondta ki, de az egész azt sugallta, hogy az absztrakt geometrikus festészet az emberi gondolkodás csúcsa, és minden más attól alacsonyabbrendű - értéktelenebb.
Sapienti sat.
Kötelező olvasmány: Kurt Vonnegut Kékszakáll

Determinants and Other Fifth Wheels

Fura szavazást indított Merras:

Mi határozza meg ma leginkább a science-fiction irányát?

Ezt a kérdést ilyen formában eddig nemigen tették fel valószínűleg ugyanabból az okból, amiért én nem értem, hogy mennyiben érdekes ez, és hova vezet, ha majd megtudjuk a szavazás eredményét. Most olvasom az arany években megjelent novellákat (többségük ismerős lehet a régi Galaktikából): akkoriban nemigen volt szó a science fiction irányáról.
Azt mindenesetre meg lehet majd tudni, hogy mekkora a sci-fi után aktívan érdeklődők tábora.

Van egy idealista elképzelés, miszerint a science fictiont a tudomány, a tudományos felfedezések határozzák meg elsősorban.
Ha úgy vesszük, hogy a tudományos eredmények semmissé tesznek nagyon sok sci-fi fantazmagóriát, akkor ez igaz lehet. Az alkotók többsége azonban nem vesz tudomást ezekről az eredményekről, vagy csak a tömegmédia torz lencserendszerén keresztül. Másrészt, nagyon sok régi írás ugyanolyan élvezetes attól, hogy tudjuk, nincs élet sem a Marson, sem a Vénuszon.
Well, ha megnézzük a kortárs termést, abban ugyan a tudomány, mármint a hiteles, értelmes tudomány vajmi kevés szerepet kap. A cberpunkból mintha kiszállt volna az erő, de ha atechnológia és tudomány maximális hatásfoka az, amit a Snow Crash-ben olvashatunk, a tudomány hatását akár semmisnek is tekinthetjük. Az utóbbi idők legjobbjában, a Spinben nincsen valódi tudomány: technológia van, mely létrehoz egy olyan életet, mely a tudomány minden mai elképzelésének elllentmondva manipulál teret és időt. Az Einstein hídjában (mely kissé öregecske már) a tudomány csak díszlet, ott is leginkább a technológia a meghatározó. Miéville tudományáról akár szó ne is tétessék, Slonczewski asszony tudománya merő fantazmagória, ábrázolt technológiája nonszensz. A tudomány és (technológia) mint meghatározó elem leginkább, az Átprogramozott ember megjelenése óta folyamatosan, általában és részleteiben is, Crichton regényeiben van a legszigorúbban jelen. De amint tapasztalom, Crichtont nevét nem illendő megemlíteni jobb magyar sci-fi körökben. (Az agyonhallgatást legalábbis így értelmezem.)
Ha arra gondolok, hogy a Neten feltűnő újabb fiatal sci-fi írógeneráció (a kivétel mindig megérdemli a legnagyobb tiszteletet!) a tudomány iránt semmiféle érzékenységet/érzéket nem mutat, a helyzet egyértelműen az erős befolyás tagadását támogatja.
Minden szentnek a maga felé hajlik a keze, a Kódom és a folytatása is szigorúan tudományra épül, de nem azért írtam végül úgy őket, ahogy sikerült, mert a tudományt éreztem volna ösztönző erőnek. A legközelebb talán a gondolatkísérlet áll a dologhoz. OK bevallom, a Harmadik fázis tisztán tudományos ihletésű. De a végeredmény inkább az emberi gyengeségek-erények kifejezése, mint a tudományos "eredményé".

Az irodalom lenne a fő meghatározó? Talán. Mindenképpen erősebb determináns, mint a tudomány. És a regények, az új olvasási szokásoknak megfelelően jobban meghatároznak, mint a novellák. Még azok az írók is, gondolok itt elsősorban Miévillre, akik az elődök tagadására építik fel saját munkáságukat, ezzel automatikusan elismerik azok hatását. Gibson nélkül nem lett volna cyberpunk.

De nem lebecsülendő a vizuális műfajok hatása sem. A Csillagok Háborújáról például igen sok rosszat el lehet mondani, de hatását eltagadni vakság. Még a legrosszabb fajta sci-fi akció vagy horror nemzedékeket befolyásol. A hazai közönségnek sajnos nem sok fogalma van arról, hogy mi a sci-fi fogalma a SciFi Channel/scifi.com szerint, és hogyan befolyásolja ez amerikai kamaszok millióit - köztük a téma leendő alkotóit. Az más kérdés, hogy a tévésorozatok végtelen önismétlései sok újat nem hoznak a témába, de megint csak Soláriás tapasztalat, hogy a kezdő írók mennyire inkább a filmek/sorozatok hatási alatt írják munkáikat, mint az irodalmi elődökén.

A képregény hatása egyrészt szűnik, másrészt a manga sajnálatos divatja miatt erősödik. Kevesekhez jutott el MO-on Juan Giménez lenyűgöző munkáságának akár csak töredéke is. MAgam részéról bevallom, hogy nagy ihlető.

Nem szeretem ugyan, hogy mostanában divat számítógépes játékokból filmet csinálni, de a hatás tagadhatatlan. Ismerek olyan kezdő írót, akit nem kismértékben befolyásoltak ezek a játékok.

A rajongói klubok hatásáról nemigen tudok szólni. Felteszem, mivel zárt dologban működnek (amelynek rajongói) általános hatásuk kimerül abban, hogy egy-egy fanfiction szerző önállóvá növi ki magát.

A sci-fi képzőművészet sajnos kimaradt a szavazásból, pedig, megint csak személyes tapasztalat, mekkora hatással voltak az írásaimra Patric Woodroffe festészete, és Ámon László grafikái, vagy a régi Galaktika illusztrációi.

És kimaradt sajnos az is, hogy az "irányt" bizony olyan obskurus dolgok is keményen meghatározzák, mint az aktuális divat vagy ideológia. Manapság nem divat és ideológiailag nem kifejeződó baloldali utópiát írni. Baloldali antiutópiát viszont annál inkább... :-)

Összegezve: szerencsére a sci-fi "irányát" mindenkor elsősorban az alkotók fantáziája határozza meg. Ha az gazdag, a science fiction is gazdag és sokoldalú lesz. Ha szegényes, akkor a téma is elszürkül.