What is This Thing Called Criticism?

Megszületett az első két visszhang az Új Galaxis 12. számáról.

Valami általam ismeretlen oknál fogva (Álszent barom, nagyon is ismert!) Attila, az rpg.hu elszánt gonzó kritikusa (még ebben a szóösszetételben sem szívesen írom le Hatvágner Attilával kapcsolatban a kritika szót, de nincs jobb.) vette a fáradságot*, hogy ismertesse (kritizálja?) a számot, és mohicane is írt róla a blogjában.

Ez utóbbi egy olvasói vélemény, nem a kritika igényével lép föl, ezért nem is igen foglakozom vele. Az előbbivel annál inkább. Az idézetek a rpg.hu link (Soha találóbb szó, ha a másik értelmét nézzük!) mögött lehető írásból, és a kapcsolatos kommentekből valók.

Már a cím is besorolásbeli bizonytalanságról árulkodik, mintha a szerkesztő sem tudná mi is a szöveg - joggal:
„Új Galaxis 12 (kritika) (Ismertető)”

Az egyik hozzászóló szerint Attila szövege:

„Marvin 2008-05-09 13:14
ID: 1475274 Még nem értékelt [Moderátort ide]
Kevin: Szomorú, de az ott fent kritika, és a taglalt írásokról szól, részletesen taglalva, hogy irodalmi (hahaha) szempontból mi a baj velük. Egyébként te is nyugodtan hozzászólhatsz bármilyen hangnemben.”

És ez volt az egyik hozzászólás, amely végtelen szomorúsággal tölt el. Mert íme, Attila, verítékes munkával sikeresen kinevelte azt az olvasófajtát, mely egyrészről azt hiszi, hogy a kritika az, ami „ott fent van”, másrészről KRITIKÁTLANUL elfogadja annak minden sorát. Gratulálok Attilának, ez nem kis teljesítmény pár röpke év alatt, ilyen sikeres agymosásra csak a totalitárius rezsimek meg a libsik képesek!

A másik hozzászólást maga a „szerző” (Soha találóbb szó, ha a másik értelmét nézzük!) tette:

„Attila 2008-05-09 13:57
ID: 1475293 Még nem értékelt [Moderátort ide]
"Tényleg szórakoztatóbb lenne. Csak a kritikának nem a szerepe, hogy szórakoztasson..."

Nem? Mióta nem?”

És ez legalább annyira elszomorít. Mert láthatóan Attilának sincsen fogalma arról, hogy mi a kritika. Ami nem csoda. A bolsi érában a kritika és önkritika gyakorlása, mely abban a rezsimben csak negatív lehetett, nagyon eltorzította a szó jelentését. Bízom benne, hogy egy boldogabb újra megtanulja azt. A jelenkor az nem boldog. Emiatt sem.

Nem kívánok foglalkozni az ismertető teljes ÚG számra vonatkozó igazságtartalmával, a lap szándékának akaratlagos félreértésével és félremagyarázásával, a novellákra vonatkozó „ítéletek” tendenciózusságával (kiló (sic!) a lóláb és gazda szene(sic!) vs. jószág súlya), csupán a magamra vonatkozó részt idézem ide belőle, hogy mindenki láthassa, mennyire igaz az idézett két hozzászólás.

„Antal József: KindergarNet
Újramelegített Terminátor-alapsztori, melyben Skynet - itt is így híjják -, nem atomháborút, hanem kultúrális forradalmat kezd, na ja, itt kínai eredetű. És betiltja a dohányzást, az alkoholt, a drogokat, robbanómotorokat, fosszilis erőműveket meg a papírt.

Nem mondom, hogy átlátom egy zseniális mesterséges intelligencia szellemi bakugrásait, elképzelhető, hogy a felprogramozásában a bidé-lobbi is részt vett annak idején. (Meg az IT és atomenergia lobbi, elvégre azt telepítik még az elmaradott Afrikába is, hogy oda is eljusson az AI befolyása.) Felteszem, az illető szcsoti azért részletesebb és alaposabb tiltólistát készített annál, amit főszereplőnk, a lázadó jellegű ukrán cigicsempész az olvasó elé tár. A sztori végén sor kerül némi lenkenéni-stílusú lelki masszázsra a számítógép mellé állt exbarátné és a főhős között - itt már szinte vártam, hogy a csajszi öko-csasztuskáját a környéken rejtőző obligát szpecnaz-alakulat tangóharmónikán fogja kísérni.

Nemtom, inkább akkor az eredeti Terminátor.”

Hogy ebben talál-e valaki akár leghalványabb irodalmi elemzést, azt kétlem, mert nincs benne.
Ami történt, a novella spoilerezése, a téma kifigurázására tett kísérlet – továbbá hibás analógia és következtetések. A gonzó kritikusnak ugyanis könnyű a dolga – nem kell felkészültnek lennie – csak szellemes(kedő)nek. Kiemelni valamit (bármit) a szövegből, mely szellemskedésre adhat okot, és szellemeskedni. Mindössze ezt várja el a közönsége.

Ez a novella ugyanis folytatása egy előzőnek, melyet a vélemény birtokosa nyilvánvalóan nem olvasott el, pedig a bevezetőben még explicite utaltam is létezésére. Enélkül az ismeret nékül a Terminátor párhuzam ugyan fennáll, de erőltetett, bár semmiképpen sincs sok kritikai értelme: Attilának a terminátor jobban teszik. És akkor mi van?
Súlyosabb zavart okoz azonban, főleg, ha az orosz kultúrában tökéletesen járatlan az illető szerző, hogy a Lonya a Leonyid becézése, a Lonyecska pedig a Lonyáé – az orosz a magyar és a spanyol mellett becézős nyelv. Tehát Lonya – férfi.*
Ezek után: a kis szösszenet „ott fent” valóban szórakoztató? És mivel szórakozik önmagán kívül?*

Várhatóan hétfő estig nem leszek netközelben. Addig vesszetek össze nyugodtan.

Jegyzetek:

* Előző változatban „szart bele a ventillátorba” szerepelt, de az öncenzúra működésbe lépett, mert a gondolatot továbbvezetve, az következett volna, hogy az excremetumtól való ilyentén megszabadulás közben a forgó lapátok könnyen felsérthetik illetve eltávolíthatják az illető golyóit, melyből az következett volna, hogy az illetőt ez – golyók híjján - nem fenyegetheti, de még ha meg is történne ez a fajta kasztráció, akkor sem érné az illetőt nagy veszteség, mert nincs az a lemúroknál magasabb rendű nőnemű emlős, mely szexuális kapcsolatba lépne az illetővel, és mivel a világ fejlettebb felén már állati jogok is léteznek, főemlősök illetővel folytatandó szexulási viszonyának akár felemlegetése is állatvédelmi aktivisták panaszáradatát vonná maga után. Szóval ide vezetne egy meg nem gondolt gondolat, ezért az ön-kicenzúra.

Derk Tour or Deorc Torr

Lenne a Dark Tower, ha a magyar címét valamiképpen visszafordítanák angolra, mert Middle Englishben derk, Old Englishben deorc a dark illetve Middle Englishben tour, tor, Old Englishben torr a tower.
Időről időre, ha jót akarok olvasni, elmerülni egy könyvben, sorra veszem a Dark Tower köteteit, iletve haladunk bennük a lányommal. Mert még a jelen magyar fordításban is egy kissé más minőség, mint az irodalmi tér origójába helyezhető alkotások nagy tömege. Most a negyediknél tartunk, a Varázsló és üvegnél.
Sajnos még mindig kiakaszt a cím, valahányszor ránézek a kötetekre,
Ki tudja miért archaizálnak nótóriusan a magyar fordítók, ha kell, ha nem?
A magyar Dark Tower fordításnak "hála", mára a "setét" kapott egy nem definiált, de egyre szélesebb körben használt jelentésárnyalatot - amely újabb irodalmi megerősítést nyert a Lukjanyenkó fordításoktól. Melyeknél csakúgy, mint Kingnél, eredeteiben semmiféle archaizálás nincs.

Általában. Mert ahol kell, ott bizony King is megteszi. Mint ebben a negyedik könyvben, ahol a szín egy elmaradott, vidéki kisváros.
A kötet fordításában igen gyakran előfordul a "vaj igen". Ez Jókainál még "vajh igen" lehetett. Erdetiben azonban csak "aye", az igen régies alakja.
Nem lenne ilyen nekünk? Vagy ha nincs, akkor, ha már archaizálunk, akkor miért nem használjuk Jókai írásmódját. Ha már KELL archaizálni, miért felemásan kell tenni?

Már az elő könyvtől bosszant az az ég és földnyi különbség, amely az "elfeledtem apám arcát" és "megfeledkeztem apám arcáról". Ez olyan jelentésárnyalat-különbség, ahol a fordító által választott megoldás, a "megfeledkezik", számomra éppen nem azt a jelentést adja vissza, amelyet az erdetiben érzek. Ez a "megfeledkeztem apám arcáról" nekem mindig úgy jelenik meg, hogy az íróasztalomon hagytam apám arcát...

Más:

Nem kerestem, csak találtam.
Ez nem a Galatikában jelent meg, csupán, mint az utolsó sor mutatja, valakinek túl sok ideje volt. Efajta "eredetiségre" célozgattam, amikor azt állítottam, hogy kódok szövegbe szúrása évtizedekkel ezelőtt, tíz percig volt eredeti. A világ boldogabbik felén manapság az ilyesmi szimpla poén, az ilyesmiért mentegetőz a szerző. Illetve ik.
A dátum:

"05-20-2005, 06:15 PM

Gen.11
[1]And everyone could read team speak.
[2]And they soon found a server with sweet specs in the Shinar network and camped there.
[3]And they said to each other, Let us download Hax and m0dz, and they drained the bandwidth
[4]And they said Let us Mod this be-Otch and max out the res0urses and make our squad known, lest our teams be stacked.
[5]And the ADMIN came to see the server, which the hax0rz and scriptKiddiez builded.
[6]And the ADMIN said, WTF!?, your all on the same team! if they keep running these hacks I'm ow3nd."
[7]Let me even the teams so that they may not team speak w/ everyone
[8]So the admin banned some and set up teams: and they set about hax0ring other servers.
[9]Therefore the name of the server is B4b31; because the ADMIN did even out the teams and ban the hax0rz.
[10]These are the squads of SH3M: Sh3M was 1337, and begat squad ARP-HAX-ad two years after the ping flood.
[11-29]Many squads formed from SH3M And Arp-HAX-ad
[30-32]One begat squad, the T3r4h, did sux and were shortly 0w3nd.

Yeah, I have to much free time. :rolleyes:"

Muhahaha! Egy újszülöttnek minden vicc új.

Update:
Le tudta fordítani, le, valószínűleg maga se tudja megmondani, hogy miért, le tudta fordítani a "saloont" "talponülőnek"! Mi az afsz a talponülő, azon kívül, hogy ostoba szellemeskedés? Milyen hely ez az Alsó Meránia?

There was another state in 1848

A dolgok állása, AD. 2008

Boldog kor, boldog haza! Magyar költők
fénykora. Belterj buzog minden résen,
s teremt több géniuszt egy röpke héten
mint máshol, máskor egész emberöltők.
Szerencsés nemzet! Hol egymás vállára
hágva mehetnek mennybe, s nem kétes
tehetség, de biztos kapcsolat képes
kimondani kiknek lehet szállása
az örökkévaló, árnyas szent liget,
mire jussa kívülük nincs senkinek.
Hálára hála, s érthető érdek
mondja meg valóban mennyit érnek.
Tálentumot balga vet össze: fóka
kevés, s eszkimó híján – sok a róka.

„Ezernyócszáznegyvennyócban nem így vót!”

Sohasem volt még igazabb a nóta:
A Kisfaludy társaság pályadíja
az ismeretlen szalontai jegyzőt
megtalálta épp’ egy évvel az előtt.
Persze:
„Akkor még az Öregisten legény vót”

Exausted

Mostanában, ezeken a kórházi látogatásokkal terhelt estéken, miután már az Alkonyi őrségben sem lelek menedéket (mert elolvastam, finitó, megint várhatok a folytatásra, milyen jó is volt, hogy a Nappali oly másra sikeredett, nem hagyott ekkora űrt), szellemileg annyira fáradt vagyok, hogy még a TV-re se tudok koncentrálni, így megesik, hogy Győzi vagy Majka, helyett, aki ezen a héten három főműsoridőt is elvett a magyarok életéből, a kormány animációs propagandafilmje csúszik a látómezőmbe, aztán fáradt és hitetelenkedő szemeim nem bírnak elszakadni a képernyőről, és végignézem, ahogy a képembe hazudják, hogy azért kell adóznom becsületesen, mert nem fair a becsületesen adózókkal szemben, ha én nem vagyok becsületes, és különben is úgyis utolér Adóbácsi, vagy ki, mert az nem lehet, hogy merítek az adókból előteremtett javakból, de magam nem járulok hozzájuk...
Well, én vagyok a becsületes adózó, mert alkalmazott lévén egyetlen petákot sem áll módomban eltitkolni, és Adóbácsi az unfair tolvaj, mert akkora adót hajt be rajtam, amely példátlan a civilizált országokban, plusz áfa, és az adómat ráadásul nem is rám költi (a javak, ugye), hanem magára, vagy egyszerűen ellopják ugyanazok a pimasz gazemberek, akik erre szemétre kifizetették a pénzt, amelyről, lefogadom, az alkotók nem igazán becsületesen számoltak el, és ezen a ponton már tudatosan vártam ki a színlapot, és mit látok, ki jegyzi ennek a förtelemnek a forgatókönyvét - na ki? -, senki más, mint a befolyásos megmondóember, a népszerű, aranyszájú blogger, akinek ezrek csodálják nap, mint nap szókimondását, őszinteségét, becsületességét etc.

Én már régóta nem ugye, a Jézus affér óta...

Well, nehogy azt hidd, hogy elég egyoldalúan a helyes ideológiát követve a hatalom seggét nyalni napi huszonnégy órában! Nem, barátom, erre sajnos születni kell...

Más 1

Nem tülekedsz elhelyezni az irodalmi térben kedvenc művedet. Miért? A kívánt pontot az Eredetiség vs. Stílus és az Eredetiség vs. Gondolatiság síkokban meghúzott, a nulla pontból kiinduló vektorok eredőjeként kapott, szintén az origóból kiinduló vektor csúcsára kell tenni. Egyszerű koordinátageometriával a három koordináta a -1-től 1-ig terjedő térben kiszámítható. Az Ellenpont az (1, 1, 1) pontban található a Stílus, Gondolatiság, Eredetiség tengely sorrendben. Vegyük a Grint, pl. az (-1, 0, -1) ebben a rendszerben... A Kazohinia (0,1,1).

Más 2

Unalmamban megnéztem az analitikát is. Ebben a hónapban a leggyakoribb keresőszó, amelynek "hála" több százan erre a blogra tévedtek, a "balfrász" volt. Na most, azok, akik általában idejönnek, alkotják a sci-fi kömény magját, és jól ismernek, nem kell nekik ez a keresőszó. Akik nem ismernek, azokat nem is érdeklem, ergo, megint játsza valamelyik cloaca minimus a Fekete Vipera sorozatot a "balfrászos" szinkronnal...

The Real Color of a Hungarian Orange

Az bizony sárga.
Mint az irigységé.
Ezt most azért hozom föl, mert bármily időhiányos vagyok, néha csipegetek blogokból, és most egy igen ízletes, bár kissé már spájzszagú (nem megsértődni, archívum!) csemegére akadtam. Ugyebár itt egyes írók azon furcsa szokása állítódik ki a net pellengérére, hogy megmondják a véleményüket egy írótárs alkotásairól, horribile dictu még a negatív véleményüket is. Ami a Hackett szemében igen gusztustalan tett és nem lehet más motorja, csakis az irigység. Mármint a negatívumokra rámutatásnak. Jót azt persze szabad. Sőt, talán kötelező. bawrátok között legalábbis.
Well, SzVSz többek között ezért tartunk itt, ahol vagyunk.
Megpróbálom nem magamra venni ezt a bejegyzést, bár bizonyos dátumok, 20080210, 20080212 és 20080219 meglehetős logikai láncolatot alkotnak, és jelenleg a sci-fin belül jóformán csak magam vagyok, aki íróféle létére többé-kevésbé szabályos rendszerességgel ír arról, amit a nálánál legalábbis szentebb* írók alkotnak.
Szóval, ha mindennek ellenére esetleg mégis az én irigységem lett volna ottan kipécézve, akkor szeretnék néhány dolgot tudomásra hozni:
1. Egyáltalán nem vagyok irigy természetű
2. Ha az lennék is, a magyar fantasztikus irodalom 1973 óta (az Ellenpont megjelenése) nem produkált olyat, aminek egy teljes bekezdését íróként irigyelnem kellene. Ez nem (csupán) saját nagyságom kinyilatkoztatása, hanem egy sajnálatos tényállapot.** Ugyanis mindeközben egy Esterházyt vagy egy Temesi Ferencet minden fenntartás nélkül, intenzíven és életmű szinten, szinte soronként irigyelni tudnék. A sárga földig.
3. A recenzált külföldiek közül bizony annál többet irigylek, hadd ne soroljam, őket, lásd a könyvismertetésekben azok, akikről egyértelműen jót írtam.
4. Vannak írók, külföldiek, magyarok, akikben a potenciált látom, és komolyan haragszom rájuk, hogy ilyen vagy olyan írói hibákat elkövetnek - csupán saját túlértékelt egójuk miatt. Róluk megírom a jót és a rosszat is.
5. Mint már mondtam, sem az ellenség negatív, sem a barát pozitív véleménye nem elfogadható ítélet. Ezért az ilyesmi nem érdekel, és magam sem művelem.

Jegyzetek:

* Tudod, hogy a szenteknek az ő kis kezük miféle irányvektor szerint ábrázoltatik... :-)
** A helyzet ez:

Na, ebben az iorodalmi térben helyezd el az Ellenpont óta született műveket. De őszintén ám!
Segítek:

1. a Stílus tengelynél vedd figyelembe magát a stílust, a jellemábrázolást, az dramaturgiát, a párbeszédeket, a szerkesztést
2. a Gondolatiságnál a történetet, a filozófiai, etikai, tudományos gondolatok helyes előfordulását, a zagyválás negatív gondolatiságot jelent
3. az Eredetiség tengelyt talán nem kell magyaráznom. Vagy igen?

(Ha lenne egy kis időm, programoznám, hogy ki ki elhelyezze a maga üdvöskéit, de sajnos másra sincs.)

A Drunken Railwayman

Az ember keményen dolgozik, hogy felépítse az imázsát (vö. országimázs), előbb mumus lesz, aztán összeférhetelen, kötekedő, paranoiás genny, sőt "az", aztán barokk jellem meg a tudomány rossz lelkiismerete (ez végre igaz, legalábbis az emeber ezzel tetszeleg magának), és akkor Odo küld egy linket (Ha egyszer zsarnok leszek, bevezetem, hogy MINDEN hír hozóját automatikusan karóba húzzák, addig is, Odo levelére a Guglimél ma mellplasztika felajánlásával reagált, ahelyett, hogy jó piros, zománcos vederhez vezető Vasedény linket adott volna, az ilyen folyékony halmazállapotú lényeknek az untig jó), és akkor az ember látja, hogy minden hiábavaló, mert a hálás és hálátlan de legfőképpen közömbös utókorban majd úgy marad meg, mint a magyar fantasztikum legnagyobb részeges bakterja...

Ez Szélesi műve. Hálám nem marad el.

Tegnap négy éve először újra meglátogattam a martonvásári Brunszvik-kastélyt, főleg a parkját. Ez az a méretű kastélyka, és park, ahol az ember szívesen tengődne. Ha időd engedi, még a tavszon nézd meg, megéri, gyönyörű, viszonylag kevesen látogatják, és egyedi hely. A szigeten mocsárciprus, kastélyban Beethowen emlékek.
A jó Ludvig egy rendes kis felkapaszkodni akaró senkiházi lehetett, a családból mindenesetre minden valamirevaló csajnál (kivéve talán Terézt, de lehet, hogy szegény éppen miatta fogadott örök magányt, és lett ovónéni) próbálkozott. Persze a dörzsölt nemesek átláttak a parvenün, és egyik leány se ment hozzá. Muhahahaha.
Nem ez a legfontosabb dolog a múzeumban: a kiállítottak részlet egy angol utazó könyvéből, melyet 1815-ben vetett papírra. Ebben a gáz, hogy egy britnek már abban az időben is kb. Becsuánaföld egzotikumú helynek számítottunk, és amit a jó ángilus akkor leírt, nagyjából ma is érvényes (plusz meráni megszállások). Mintha az a másik gróf (Igen, Stefferl, te, tessék feltámadni!) nem épített volna fel közben egy polgári Magyarországot...

Teganap este szembesültem Budapest Bajával is, ami nem egy vasútvonal, hanem inkább úgy hívják Demszky Gábor (Copyright Dluhopolszki László). Akkora dugó sikeredett a Rákóczi úton baleset, lezárás etc. nélkül, mintegy "normálisan", hogy a Nagy Fuvarosból az Astóriáig egy teljes óréig tartott eljutni. Akkor átszálltam a metróra és inkább gyalog mentem a János kórházba.

Ahol a pavilonok közötti területeket régi orvosokról és mecénásokról nevezték el. Ez utóbbi szeretnék lenni, mert az azt jelentené, hogy fölös pénzem van, amit olyan hülyeségekre költhetek, mint az emberek meggyógyítása. Jól mutatna a kórházban egy Al Montag sétány...

Update: máma az RTL Klubon éjféltől az Outland. Ha igaz. Ne hagyd ki!

Update2: elfelejtettem a Martonvásári multikultit! Európai standardok szerint öltözött full kínai pár jött esküvői fényképeszkedni a kastélyparkba. A mennyasszonyi ruha alatt farmer.

Sexism

Múlt szombaton odadtam a lányomnak az Ajtó az óceánba-t, s ma kivallattam (Az elektrosokkolót elő se kellett venni!) a benyomásairól.
Legnagyobb meglepetésemre elsőre nem a könyv irodalmi harmatosságával jött elő, hanem, hogy egy "szörnyen feminista könyv".
OK. Ogrénak ogre a lánya (vö. Csilicsali Csalavári Csalavér), ráadásul nyolcéves koráig gyakorlatilag én neveltem, de azért ma már tizenöt éves, és egyre tagadhatatlanabb, hogy nő.
Ekkor jutott eszembe, hogy a múlt hónapot én a szexizmusnak kívántam szentelni. Valahogy erre nem értem rá, aztán még szakadtak a dolgok, így csak most térrek erre vissza. Az apropót mégsem elsősorban Joan Slonczewky asszony könyve adja ehhez, hanem a Galaktikában két folytatásban megjelent Vonda N. McIntyre kisregény, az Arcocskák. A cuccal a Galaktikás közönségszavazatok szerint nemcsak nekem volt bajom, és bizonyára nem azért, amiért az Ajtóval jogosan baja lehetne bárkinek, nevezetesen, hogy éktelenül gyengén megírt valami, hanem bizonyára a témája miatt.
Ezt a témát legjobban úgy tudnám körülírni, hogy nősovinizmus, egészen enyhén szólva feminizmus*.
Ebben a két műben a férfiak ugyanis egyszerűen állatként ábrázolódnak, olyan vad férfigyűlölet, megvetés, utálat, lenézés etc. - Ki-ki válogasson, vagy adjon még hozzá találó főnevet! - árad belőlük, melyekhez hasonlót a legvadabb hímsoviniszta, szexista viccekben** SEM talál az ember, de pláne nem talál férfiak által alkotott szépirodalmi műben. Az alapvető különbség ugyanis a kétféle sovinizmus között, hogy a hímsovioniszták sohasem álmodanak a nő nélküli létről, az ad extremum vezetett nősoviniszta írásokból, mint az itt eddig felemlegett kettőből, az tűnik ki, hogy a hölgyek az állatként tartott férfiakat szeretnének, vagy egyáltalán nem szeretnének férfiakat a társadalmukban. Ehhez természetesen az a biológia tény szolgáltat alapot, hogy egy kis manipulációval a nők egyedül is képesek szaporodni, míg mi, szerencsétlen balfaszok nem.
Nem állatias nézőpont ez kissé?
Mindenesetre igen riasztó nézőpont.
Még egyel több ok, amiért - mély tisztelet a kevés kivételnek - nem igazán kedvelem a női fantasztikus szerzőket azon túl, hogy a témáik és megvalósításuk általában - tisztelet a kivételnek*** -, tökéletesen hidegen hagy: a művészetet ennyire egysíkú és elvakult használata egy számomra nem igazán tetszetős cél érdekében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ugyanezt elnézném egy férfi szerzőnek is, de mint fentebb: a legelvakultabb férfisoviszta sem akarja kiirtani a nőket. A mi fantáziánk nemigen terjed ki a nő nélküli világra.

A témában feljövő Gugli találatok száma keresőszavanként elég beszédesek, a dolog talán nemcsak nekem tűnt fel:
science fiction male chauvinism 15 500
science fiction female chauvinism 19 500
Vonda N. McIntyre feminism 4160
sci-fi feminism 220 000
science fiction feminism 657 000
science fiction sexism 861 000
és erre elsőként a http://en.wikipedia.org/wiki/Feminist_science_fiction
jön föl.

Ki hát az igazi szexista? Jó, jó, mondod, a véleményt még mindig férfiak formálják, legalábbis igyekeznek. Ez igaz. De a vélemény most egy jelenségről formálódik.

A feszültség oldására, bár érintőlegesen ide is tartozik, nagy nehezen rájöttem, hogy Gugli mél hirdetéslink ajánló motorja (van erre valami frappánsabb megnevezés?) miért jön állandóan a fenékplasztikával Odo leveleinél: "alakváltó" szerepel a mélcímében. Milyen vagyok, Watson?

Jegyzetek:

* Azért nem szeretem ezt a szót, mert valójában mást jelent, mint amilyen jelentésben ma használják. A Wikiről idézett linkhez például Le Guin anyánk Sötétség balkezének címlapját teszik illusztrációképpen. Az a könyv pedig éppenhogy a nemek megbékélésének a bibliája, ha feminiuzmusban venne, akkor annak klasszikus értelmében, a női értékek kiemelése, de nem a férfi értékek ellenében, a kétféle érték egymást kiegészítő értelmében.

** A kedvencem a következő:
Fiú és lány lejtenek a diszkóban. Megszólal a fiú:
- Te olyan kanos vagyok, megkívántalak, gyerünk mán ki a diszkó mögé!
-Te hülye vagy? Esik az eső!
- Nem baj! Majd a cipőmön térdepelhetsz.

*** Ilyen kivétel volt a márciusi Galaktikában Ruth Nestvold remek novellája a Mars-útikalauz turistáknak.