A dolgok állása, AD. 2008
Boldog kor, boldog haza! Magyar költők
fénykora. Belterj buzog minden résen,
s teremt több géniuszt egy röpke héten
mint máshol, máskor egész emberöltők.
Szerencsés nemzet! Hol egymás vállára
hágva mehetnek mennybe, s nem kétes
tehetség, de biztos kapcsolat képes
kimondani kiknek lehet szállása
az örökkévaló, árnyas szent liget,
mire jussa kívülük nincs senkinek.
Hálára hála, s érthető érdek
mondja meg valóban mennyit érnek.
Tálentumot balga vet össze: fóka
kevés, s eszkimó híján – sok a róka.
„Ezernyócszáznegyvennyócban nem így vót!”
Sohasem volt még igazabb a nóta:
A Kisfaludy társaság pályadíja
az ismeretlen szalontai jegyzőt
megtalálta épp’ egy évvel az előtt.
Persze:
„Akkor még az Öregisten legény vót”
2008. április 28., hétfő
2008. április 24., csütörtök
Exausted
Mostanában, ezeken a kórházi látogatásokkal terhelt estéken, miután már az Alkonyi őrségben sem lelek menedéket (mert elolvastam, finitó, megint várhatok a folytatásra, milyen jó is volt, hogy a Nappali oly másra sikeredett, nem hagyott ekkora űrt), szellemileg annyira fáradt vagyok, hogy még a TV-re se tudok koncentrálni, így megesik, hogy Győzi vagy Majka, helyett, aki ezen a héten három főműsoridőt is elvett a magyarok életéből, a kormány animációs propagandafilmje csúszik a látómezőmbe, aztán fáradt és hitetelenkedő szemeim nem bírnak elszakadni a képernyőről, és végignézem, ahogy a képembe hazudják, hogy azért kell adóznom becsületesen, mert nem fair a becsületesen adózókkal szemben, ha én nem vagyok becsületes, és különben is úgyis utolér Adóbácsi, vagy ki, mert az nem lehet, hogy merítek az adókból előteremtett javakból, de magam nem járulok hozzájuk...
Well, én vagyok a becsületes adózó, mert alkalmazott lévén egyetlen petákot sem áll módomban eltitkolni, és Adóbácsi az unfair tolvaj, mert akkora adót hajt be rajtam, amely példátlan a civilizált országokban, plusz áfa, és az adómat ráadásul nem is rám költi (a javak, ugye), hanem magára, vagy egyszerűen ellopják ugyanazok a pimasz gazemberek, akik erre szemétre kifizetették a pénzt, amelyről, lefogadom, az alkotók nem igazán becsületesen számoltak el, és ezen a ponton már tudatosan vártam ki a színlapot, és mit látok, ki jegyzi ennek a förtelemnek a forgatókönyvét - na ki? -, senki más, mint a befolyásos megmondóember, a népszerű, aranyszájú blogger, akinek ezrek csodálják nap, mint nap szókimondását, őszinteségét, becsületességét etc.
Én már régóta nem ugye, a Jézus affér óta...
Well, nehogy azt hidd, hogy elég egyoldalúan a helyes ideológiát követve a hatalom seggét nyalni napi huszonnégy órában! Nem, barátom, erre sajnos születni kell...
Más 1
Nem tülekedsz elhelyezni az irodalmi térben kedvenc művedet. Miért? A kívánt pontot az Eredetiség vs. Stílus és az Eredetiség vs. Gondolatiság síkokban meghúzott, a nulla pontból kiinduló vektorok eredőjeként kapott, szintén az origóból kiinduló vektor csúcsára kell tenni. Egyszerű koordinátageometriával a három koordináta a -1-től 1-ig terjedő térben kiszámítható. Az Ellenpont az (1, 1, 1) pontban található a Stílus, Gondolatiság, Eredetiség tengely sorrendben. Vegyük a Grint, pl. az (-1, 0, -1) ebben a rendszerben... A Kazohinia (0,1,1).
Más 2
Unalmamban megnéztem az analitikát is. Ebben a hónapban a leggyakoribb keresőszó, amelynek "hála" több százan erre a blogra tévedtek, a "balfrász" volt. Na most, azok, akik általában idejönnek, alkotják a sci-fi kömény magját, és jól ismernek, nem kell nekik ez a keresőszó. Akik nem ismernek, azokat nem is érdeklem, ergo, megint játsza valamelyik cloaca minimus a Fekete Vipera sorozatot a "balfrászos" szinkronnal...
Well, én vagyok a becsületes adózó, mert alkalmazott lévén egyetlen petákot sem áll módomban eltitkolni, és Adóbácsi az unfair tolvaj, mert akkora adót hajt be rajtam, amely példátlan a civilizált országokban, plusz áfa, és az adómat ráadásul nem is rám költi (a javak, ugye), hanem magára, vagy egyszerűen ellopják ugyanazok a pimasz gazemberek, akik erre szemétre kifizetették a pénzt, amelyről, lefogadom, az alkotók nem igazán becsületesen számoltak el, és ezen a ponton már tudatosan vártam ki a színlapot, és mit látok, ki jegyzi ennek a förtelemnek a forgatókönyvét - na ki? -, senki más, mint a befolyásos megmondóember, a népszerű, aranyszájú blogger, akinek ezrek csodálják nap, mint nap szókimondását, őszinteségét, becsületességét etc.
Én már régóta nem ugye, a Jézus affér óta...
Well, nehogy azt hidd, hogy elég egyoldalúan a helyes ideológiát követve a hatalom seggét nyalni napi huszonnégy órában! Nem, barátom, erre sajnos születni kell...
Más 1
Nem tülekedsz elhelyezni az irodalmi térben kedvenc művedet. Miért? A kívánt pontot az Eredetiség vs. Stílus és az Eredetiség vs. Gondolatiság síkokban meghúzott, a nulla pontból kiinduló vektorok eredőjeként kapott, szintén az origóból kiinduló vektor csúcsára kell tenni. Egyszerű koordinátageometriával a három koordináta a -1-től 1-ig terjedő térben kiszámítható. Az Ellenpont az (1, 1, 1) pontban található a Stílus, Gondolatiság, Eredetiség tengely sorrendben. Vegyük a Grint, pl. az (-1, 0, -1) ebben a rendszerben... A Kazohinia (0,1,1).
Más 2
Unalmamban megnéztem az analitikát is. Ebben a hónapban a leggyakoribb keresőszó, amelynek "hála" több százan erre a blogra tévedtek, a "balfrász" volt. Na most, azok, akik általában idejönnek, alkotják a sci-fi kömény magját, és jól ismernek, nem kell nekik ez a keresőszó. Akik nem ismernek, azokat nem is érdeklem, ergo, megint játsza valamelyik cloaca minimus a Fekete Vipera sorozatot a "balfrászos" szinkronnal...
2008. április 23., szerda
The Real Color of a Hungarian Orange
Az bizony sárga.
Mint az irigységé.
Ezt most azért hozom föl, mert bármily időhiányos vagyok, néha csipegetek blogokból, és most egy igen ízletes, bár kissé már spájzszagú (nem megsértődni, archívum!) csemegére akadtam. Ugyebár itt egyes írók azon furcsa szokása állítódik ki a net pellengérére, hogy megmondják a véleményüket egy írótárs alkotásairól, horribile dictu még a negatív véleményüket is. Ami a Hackett szemében igen gusztustalan tett és nem lehet más motorja, csakis az irigység. Mármint a negatívumokra rámutatásnak. Jót azt persze szabad. Sőt, talán kötelező. bawrátok között legalábbis.
Well, SzVSz többek között ezért tartunk itt, ahol vagyunk.
Megpróbálom nem magamra venni ezt a bejegyzést, bár bizonyos dátumok, 20080210, 20080212 és 20080219 meglehetős logikai láncolatot alkotnak, és jelenleg a sci-fin belül jóformán csak magam vagyok, aki íróféle létére többé-kevésbé szabályos rendszerességgel ír arról, amit a nálánál legalábbis szentebb* írók alkotnak.
Szóval, ha mindennek ellenére esetleg mégis az én irigységem lett volna ottan kipécézve, akkor szeretnék néhány dolgot tudomásra hozni:
1. Egyáltalán nem vagyok irigy természetű
2. Ha az lennék is, a magyar fantasztikus irodalom 1973 óta (az Ellenpont megjelenése) nem produkált olyat, aminek egy teljes bekezdését íróként irigyelnem kellene. Ez nem (csupán) saját nagyságom kinyilatkoztatása, hanem egy sajnálatos tényállapot.** Ugyanis mindeközben egy Esterházyt vagy egy Temesi Ferencet minden fenntartás nélkül, intenzíven és életmű szinten, szinte soronként irigyelni tudnék. A sárga földig.
3. A recenzált külföldiek közül bizony annál többet irigylek, hadd ne soroljam, őket, lásd a könyvismertetésekben azok, akikről egyértelműen jót írtam.
4. Vannak írók, külföldiek, magyarok, akikben a potenciált látom, és komolyan haragszom rájuk, hogy ilyen vagy olyan írói hibákat elkövetnek - csupán saját túlértékelt egójuk miatt. Róluk megírom a jót és a rosszat is.
5. Mint már mondtam, sem az ellenség negatív, sem a barát pozitív véleménye nem elfogadható ítélet. Ezért az ilyesmi nem érdekel, és magam sem művelem.
Jegyzetek:
* Tudod, hogy a szenteknek az ő kis kezük miféle irányvektor szerint ábrázoltatik... :-)
** A helyzet ez:
Na, ebben az iorodalmi térben helyezd el az Ellenpont óta született műveket. De őszintén ám!
Segítek:
Mint az irigységé.
Ezt most azért hozom föl, mert bármily időhiányos vagyok, néha csipegetek blogokból, és most egy igen ízletes, bár kissé már spájzszagú (nem megsértődni, archívum!) csemegére akadtam. Ugyebár itt egyes írók azon furcsa szokása állítódik ki a net pellengérére, hogy megmondják a véleményüket egy írótárs alkotásairól, horribile dictu még a negatív véleményüket is. Ami a Hackett szemében igen gusztustalan tett és nem lehet más motorja, csakis az irigység. Mármint a negatívumokra rámutatásnak. Jót azt persze szabad. Sőt, talán kötelező. bawrátok között legalábbis.
Well, SzVSz többek között ezért tartunk itt, ahol vagyunk.
Megpróbálom nem magamra venni ezt a bejegyzést, bár bizonyos dátumok, 20080210, 20080212 és 20080219 meglehetős logikai láncolatot alkotnak, és jelenleg a sci-fin belül jóformán csak magam vagyok, aki íróféle létére többé-kevésbé szabályos rendszerességgel ír arról, amit a nálánál legalábbis szentebb* írók alkotnak.
Szóval, ha mindennek ellenére esetleg mégis az én irigységem lett volna ottan kipécézve, akkor szeretnék néhány dolgot tudomásra hozni:
1. Egyáltalán nem vagyok irigy természetű
2. Ha az lennék is, a magyar fantasztikus irodalom 1973 óta (az Ellenpont megjelenése) nem produkált olyat, aminek egy teljes bekezdését íróként irigyelnem kellene. Ez nem (csupán) saját nagyságom kinyilatkoztatása, hanem egy sajnálatos tényállapot.** Ugyanis mindeközben egy Esterházyt vagy egy Temesi Ferencet minden fenntartás nélkül, intenzíven és életmű szinten, szinte soronként irigyelni tudnék. A sárga földig.
3. A recenzált külföldiek közül bizony annál többet irigylek, hadd ne soroljam, őket, lásd a könyvismertetésekben azok, akikről egyértelműen jót írtam.
4. Vannak írók, külföldiek, magyarok, akikben a potenciált látom, és komolyan haragszom rájuk, hogy ilyen vagy olyan írói hibákat elkövetnek - csupán saját túlértékelt egójuk miatt. Róluk megírom a jót és a rosszat is.
5. Mint már mondtam, sem az ellenség negatív, sem a barát pozitív véleménye nem elfogadható ítélet. Ezért az ilyesmi nem érdekel, és magam sem művelem.
Jegyzetek:
* Tudod, hogy a szenteknek az ő kis kezük miféle irányvektor szerint ábrázoltatik... :-)
** A helyzet ez:
Na, ebben az iorodalmi térben helyezd el az Ellenpont óta született műveket. De őszintén ám!
Segítek:
- a Stílus tengelynél vedd figyelembe magát a stílust, a jellemábrázolást, az dramaturgiát, a párbeszédeket, a szerkesztést
- a Gondolatiságnál a történetet, a filozófiai, etikai, tudományos gondolatok helyes előfordulását, a zagyválás negatív gondolatiságot jelent
- az Eredetiség tengelyt talán nem kell magyaráznom. Vagy igen?
2008. április 21., hétfő
A Drunken Railwayman
Az ember keményen dolgozik, hogy felépítse az imázsát (vö. országimázs), előbb mumus lesz, aztán összeférhetelen, kötekedő, paranoiás genny, sőt "az", aztán barokk jellem meg a tudomány rossz lelkiismerete (ez végre igaz, legalábbis az emeber ezzel tetszeleg magának), és akkor Odo küld egy linket (Ha egyszer zsarnok leszek, bevezetem, hogy MINDEN hír hozóját automatikusan karóba húzzák, addig is, Odo levelére a Guglimél ma mellplasztika felajánlásával reagált, ahelyett, hogy jó piros, zománcos vederhez vezető Vasedény linket adott volna, az ilyen folyékony halmazállapotú lényeknek az untig jó), és akkor az ember látja, hogy minden hiábavaló, mert a hálás és hálátlan de legfőképpen közömbös utókorban majd úgy marad meg, mint a magyar fantasztikum legnagyobb részeges bakterja...
Ez Szélesi műve. Hálám nem marad el.
Tegnap négy éve először újra meglátogattam a martonvásári Brunszvik-kastélyt, főleg a parkját. Ez az a méretű kastélyka, és park, ahol az ember szívesen tengődne. Ha időd engedi, még a tavszon nézd meg, megéri, gyönyörű, viszonylag kevesen látogatják, és egyedi hely. A szigeten mocsárciprus, kastélyban Beethowen emlékek.
A jó Ludvig egy rendes kis felkapaszkodni akaró senkiházi lehetett, a családból mindenesetre minden valamirevaló csajnál (kivéve talán Terézt, de lehet, hogy szegény éppen miatta fogadott örök magányt, és lett ovónéni) próbálkozott. Persze a dörzsölt nemesek átláttak a parvenün, és egyik leány se ment hozzá. Muhahahaha.
Nem ez a legfontosabb dolog a múzeumban: a kiállítottak részlet egy angol utazó könyvéből, melyet 1815-ben vetett papírra. Ebben a gáz, hogy egy britnek már abban az időben is kb. Becsuánaföld egzotikumú helynek számítottunk, és amit a jó ángilus akkor leírt, nagyjából ma is érvényes (plusz meráni megszállások). Mintha az a másik gróf (Igen, Stefferl, te, tessék feltámadni!) nem épített volna fel közben egy polgári Magyarországot...
Teganap este szembesültem Budapest Bajával is, ami nem egy vasútvonal, hanem inkább úgy hívják Demszky Gábor (Copyright Dluhopolszki László). Akkora dugó sikeredett a Rákóczi úton baleset, lezárás etc. nélkül, mintegy "normálisan", hogy a Nagy Fuvarosból az Astóriáig egy teljes óréig tartott eljutni. Akkor átszálltam a metróra és inkább gyalog mentem a János kórházba.
Ahol a pavilonok közötti területeket régi orvosokról és mecénásokról nevezték el. Ez utóbbi szeretnék lenni, mert az azt jelentené, hogy fölös pénzem van, amit olyan hülyeségekre költhetek, mint az emberek meggyógyítása. Jól mutatna a kórházban egy Al Montag sétány...
Update: máma az RTL Klubon éjféltől az Outland. Ha igaz. Ne hagyd ki!
Update2: elfelejtettem a Martonvásári multikultit! Európai standardok szerint öltözött full kínai pár jött esküvői fényképeszkedni a kastélyparkba. A mennyasszonyi ruha alatt farmer.
Ez Szélesi műve. Hálám nem marad el.
Tegnap négy éve először újra meglátogattam a martonvásári Brunszvik-kastélyt, főleg a parkját. Ez az a méretű kastélyka, és park, ahol az ember szívesen tengődne. Ha időd engedi, még a tavszon nézd meg, megéri, gyönyörű, viszonylag kevesen látogatják, és egyedi hely. A szigeten mocsárciprus, kastélyban Beethowen emlékek.
A jó Ludvig egy rendes kis felkapaszkodni akaró senkiházi lehetett, a családból mindenesetre minden valamirevaló csajnál (kivéve talán Terézt, de lehet, hogy szegény éppen miatta fogadott örök magányt, és lett ovónéni) próbálkozott. Persze a dörzsölt nemesek átláttak a parvenün, és egyik leány se ment hozzá. Muhahahaha.
Nem ez a legfontosabb dolog a múzeumban: a kiállítottak részlet egy angol utazó könyvéből, melyet 1815-ben vetett papírra. Ebben a gáz, hogy egy britnek már abban az időben is kb. Becsuánaföld egzotikumú helynek számítottunk, és amit a jó ángilus akkor leírt, nagyjából ma is érvényes (plusz meráni megszállások). Mintha az a másik gróf (Igen, Stefferl, te, tessék feltámadni!) nem épített volna fel közben egy polgári Magyarországot...
Teganap este szembesültem Budapest Bajával is, ami nem egy vasútvonal, hanem inkább úgy hívják Demszky Gábor (Copyright Dluhopolszki László). Akkora dugó sikeredett a Rákóczi úton baleset, lezárás etc. nélkül, mintegy "normálisan", hogy a Nagy Fuvarosból az Astóriáig egy teljes óréig tartott eljutni. Akkor átszálltam a metróra és inkább gyalog mentem a János kórházba.
Ahol a pavilonok közötti területeket régi orvosokról és mecénásokról nevezték el. Ez utóbbi szeretnék lenni, mert az azt jelentené, hogy fölös pénzem van, amit olyan hülyeségekre költhetek, mint az emberek meggyógyítása. Jól mutatna a kórházban egy Al Montag sétány...
Update: máma az RTL Klubon éjféltől az Outland. Ha igaz. Ne hagyd ki!
Update2: elfelejtettem a Martonvásári multikultit! Európai standardok szerint öltözött full kínai pár jött esküvői fényképeszkedni a kastélyparkba. A mennyasszonyi ruha alatt farmer.
2008. április 19., szombat
Sexism
Múlt szombaton odadtam a lányomnak az Ajtó az óceánba-t, s ma kivallattam (Az elektrosokkolót elő se kellett venni!) a benyomásairól.
Legnagyobb meglepetésemre elsőre nem a könyv irodalmi harmatosságával jött elő, hanem, hogy egy "szörnyen feminista könyv".
OK. Ogrénak ogre a lánya (vö. Csilicsali Csalavári Csalavér), ráadásul nyolcéves koráig gyakorlatilag én neveltem, de azért ma már tizenöt éves, és egyre tagadhatatlanabb, hogy nő.
Ekkor jutott eszembe, hogy a múlt hónapot én a szexizmusnak kívántam szentelni. Valahogy erre nem értem rá, aztán még szakadtak a dolgok, így csak most térrek erre vissza. Az apropót mégsem elsősorban Joan Slonczewky asszony könyve adja ehhez, hanem a Galaktikában két folytatásban megjelent Vonda N. McIntyre kisregény, az Arcocskák. A cuccal a Galaktikás közönségszavazatok szerint nemcsak nekem volt bajom, és bizonyára nem azért, amiért az Ajtóval jogosan baja lehetne bárkinek, nevezetesen, hogy éktelenül gyengén megírt valami, hanem bizonyára a témája miatt.
Ezt a témát legjobban úgy tudnám körülírni, hogy nősovinizmus, egészen enyhén szólva feminizmus*.
Ebben a két műben a férfiak ugyanis egyszerűen állatként ábrázolódnak, olyan vad férfigyűlölet, megvetés, utálat, lenézés etc. - Ki-ki válogasson, vagy adjon még hozzá találó főnevet! - árad belőlük, melyekhez hasonlót a legvadabb hímsoviniszta, szexista viccekben** SEM talál az ember, de pláne nem talál férfiak által alkotott szépirodalmi műben. Az alapvető különbség ugyanis a kétféle sovinizmus között, hogy a hímsovioniszták sohasem álmodanak a nő nélküli létről, az ad extremum vezetett nősoviniszta írásokból, mint az itt eddig felemlegett kettőből, az tűnik ki, hogy a hölgyek az állatként tartott férfiakat szeretnének, vagy egyáltalán nem szeretnének férfiakat a társadalmukban. Ehhez természetesen az a biológia tény szolgáltat alapot, hogy egy kis manipulációval a nők egyedül is képesek szaporodni, míg mi, szerencsétlen balfaszok nem.
Nem állatias nézőpont ez kissé?
Mindenesetre igen riasztó nézőpont.
Még egyel több ok, amiért - mély tisztelet a kevés kivételnek - nem igazán kedvelem a női fantasztikus szerzőket azon túl, hogy a témáik és megvalósításuk általában - tisztelet a kivételnek*** -, tökéletesen hidegen hagy: a művészetet ennyire egysíkú és elvakult használata egy számomra nem igazán tetszetős cél érdekében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ugyanezt elnézném egy férfi szerzőnek is, de mint fentebb: a legelvakultabb férfisoviszta sem akarja kiirtani a nőket. A mi fantáziánk nemigen terjed ki a nő nélküli világra.
A témában feljövő Gugli találatok száma keresőszavanként elég beszédesek, a dolog talán nemcsak nekem tűnt fel:
science fiction male chauvinism 15 500
science fiction female chauvinism 19 500
Vonda N. McIntyre feminism 4160
sci-fi feminism 220 000
science fiction feminism 657 000
science fiction sexism 861 000
és erre elsőként a http://en.wikipedia.org/wiki/Feminist_science_fiction
jön föl.
Ki hát az igazi szexista? Jó, jó, mondod, a véleményt még mindig férfiak formálják, legalábbis igyekeznek. Ez igaz. De a vélemény most egy jelenségről formálódik.
A feszültség oldására, bár érintőlegesen ide is tartozik, nagy nehezen rájöttem, hogy Gugli mél hirdetéslink ajánló motorja (van erre valami frappánsabb megnevezés?) miért jön állandóan a fenékplasztikával Odo leveleinél: "alakváltó" szerepel a mélcímében. Milyen vagyok, Watson?
Jegyzetek:
* Azért nem szeretem ezt a szót, mert valójában mást jelent, mint amilyen jelentésben ma használják. A Wikiről idézett linkhez például Le Guin anyánk Sötétség balkezének címlapját teszik illusztrációképpen. Az a könyv pedig éppenhogy a nemek megbékélésének a bibliája, ha feminiuzmusban venne, akkor annak klasszikus értelmében, a női értékek kiemelése, de nem a férfi értékek ellenében, a kétféle érték egymást kiegészítő értelmében.
** A kedvencem a következő:
Fiú és lány lejtenek a diszkóban. Megszólal a fiú:
- Te olyan kanos vagyok, megkívántalak, gyerünk mán ki a diszkó mögé!
-Te hülye vagy? Esik az eső!
- Nem baj! Majd a cipőmön térdepelhetsz.
*** Ilyen kivétel volt a márciusi Galaktikában Ruth Nestvold remek novellája a Mars-útikalauz turistáknak.
Legnagyobb meglepetésemre elsőre nem a könyv irodalmi harmatosságával jött elő, hanem, hogy egy "szörnyen feminista könyv".
OK. Ogrénak ogre a lánya (vö. Csilicsali Csalavári Csalavér), ráadásul nyolcéves koráig gyakorlatilag én neveltem, de azért ma már tizenöt éves, és egyre tagadhatatlanabb, hogy nő.
Ekkor jutott eszembe, hogy a múlt hónapot én a szexizmusnak kívántam szentelni. Valahogy erre nem értem rá, aztán még szakadtak a dolgok, így csak most térrek erre vissza. Az apropót mégsem elsősorban Joan Slonczewky asszony könyve adja ehhez, hanem a Galaktikában két folytatásban megjelent Vonda N. McIntyre kisregény, az Arcocskák. A cuccal a Galaktikás közönségszavazatok szerint nemcsak nekem volt bajom, és bizonyára nem azért, amiért az Ajtóval jogosan baja lehetne bárkinek, nevezetesen, hogy éktelenül gyengén megírt valami, hanem bizonyára a témája miatt.
Ezt a témát legjobban úgy tudnám körülírni, hogy nősovinizmus, egészen enyhén szólva feminizmus*.
Ebben a két műben a férfiak ugyanis egyszerűen állatként ábrázolódnak, olyan vad férfigyűlölet, megvetés, utálat, lenézés etc. - Ki-ki válogasson, vagy adjon még hozzá találó főnevet! - árad belőlük, melyekhez hasonlót a legvadabb hímsoviniszta, szexista viccekben** SEM talál az ember, de pláne nem talál férfiak által alkotott szépirodalmi műben. Az alapvető különbség ugyanis a kétféle sovinizmus között, hogy a hímsovioniszták sohasem álmodanak a nő nélküli létről, az ad extremum vezetett nősoviniszta írásokból, mint az itt eddig felemlegett kettőből, az tűnik ki, hogy a hölgyek az állatként tartott férfiakat szeretnének, vagy egyáltalán nem szeretnének férfiakat a társadalmukban. Ehhez természetesen az a biológia tény szolgáltat alapot, hogy egy kis manipulációval a nők egyedül is képesek szaporodni, míg mi, szerencsétlen balfaszok nem.
Nem állatias nézőpont ez kissé?
Mindenesetre igen riasztó nézőpont.
Még egyel több ok, amiért - mély tisztelet a kevés kivételnek - nem igazán kedvelem a női fantasztikus szerzőket azon túl, hogy a témáik és megvalósításuk általában - tisztelet a kivételnek*** -, tökéletesen hidegen hagy: a művészetet ennyire egysíkú és elvakult használata egy számomra nem igazán tetszetős cél érdekében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ugyanezt elnézném egy férfi szerzőnek is, de mint fentebb: a legelvakultabb férfisoviszta sem akarja kiirtani a nőket. A mi fantáziánk nemigen terjed ki a nő nélküli világra.
A témában feljövő Gugli találatok száma keresőszavanként elég beszédesek, a dolog talán nemcsak nekem tűnt fel:
science fiction male chauvinism 15 500
science fiction female chauvinism 19 500
Vonda N. McIntyre feminism 4160
sci-fi feminism 220 000
science fiction feminism 657 000
science fiction sexism 861 000
és erre elsőként a http://en.wikipedia.org/wiki/Feminist_science_fiction
jön föl.
Ki hát az igazi szexista? Jó, jó, mondod, a véleményt még mindig férfiak formálják, legalábbis igyekeznek. Ez igaz. De a vélemény most egy jelenségről formálódik.
A feszültség oldására, bár érintőlegesen ide is tartozik, nagy nehezen rájöttem, hogy Gugli mél hirdetéslink ajánló motorja (van erre valami frappánsabb megnevezés?) miért jön állandóan a fenékplasztikával Odo leveleinél: "alakváltó" szerepel a mélcímében. Milyen vagyok, Watson?
Jegyzetek:
* Azért nem szeretem ezt a szót, mert valójában mást jelent, mint amilyen jelentésben ma használják. A Wikiről idézett linkhez például Le Guin anyánk Sötétség balkezének címlapját teszik illusztrációképpen. Az a könyv pedig éppenhogy a nemek megbékélésének a bibliája, ha feminiuzmusban venne, akkor annak klasszikus értelmében, a női értékek kiemelése, de nem a férfi értékek ellenében, a kétféle érték egymást kiegészítő értelmében.
** A kedvencem a következő:
Fiú és lány lejtenek a diszkóban. Megszólal a fiú:
- Te olyan kanos vagyok, megkívántalak, gyerünk mán ki a diszkó mögé!
-Te hülye vagy? Esik az eső!
- Nem baj! Majd a cipőmön térdepelhetsz.
*** Ilyen kivétel volt a márciusi Galaktikában Ruth Nestvold remek novellája a Mars-útikalauz turistáknak.
2008. április 18., péntek
Another stadium
House nézek, AXN, korai évad, amely kimaradt, örfülök, hogy látom.
Az epizódban a betegnek sokkja van (schock), fel is írva szépen House fehér táblájára.
A filmben végig áramütéseket emlegetnek, az se tűnik fel a "fordítónak", hogy a szövege szerint a betegség áramütéseket vált ki. De másnak sem a stábból.
Ez nem a nyelvtudás hiánya, ez kútmély ostobaság. És a néző tökéletes semmibevétele: látszik, hogy a filmek csupán a reklámok közötti idő kitöltésére szolgálnak.
Most itt tartunk. Ez egy átlagos kereskedelmi TV csatorna Alsó Merániában.
Nem vagyok irigy, de kíváncsi lennék ennek a fordítónak, gyártásvezetőnek, szinkronrendezőnek etc. a honoráriumára...
Az epizódban a betegnek sokkja van (schock), fel is írva szépen House fehér táblájára.
A filmben végig áramütéseket emlegetnek, az se tűnik fel a "fordítónak", hogy a szövege szerint a betegség áramütéseket vált ki. De másnak sem a stábból.
Ez nem a nyelvtudás hiánya, ez kútmély ostobaság. És a néző tökéletes semmibevétele: látszik, hogy a filmek csupán a reklámok közötti idő kitöltésére szolgálnak.
Most itt tartunk. Ez egy átlagos kereskedelmi TV csatorna Alsó Merániában.
Nem vagyok irigy, de kíváncsi lennék ennek a fordítónak, gyártásvezetőnek, szinkronrendezőnek etc. a honoráriumára...
2008. április 17., csütörtök
Friendly fire
Örömteli és hálátlan dolog barátok írásairól írni, bár az igazi barát nem sértődik meg a baráti bírálaton, viszont az igazi ellenség csak az elfogultságot látja, bármit is teszel.
Az öröm abban van, hogy a barátod ír - és az írása megjelenik.
Well, én elfogult vagyok és leszek, de azért írni fogom három ember könyvéről, akiket barátaimnak vallok. Leglőször Csóka Feri kisregényéről, egyszerűen mert azt kaptam meg elsőként és az efféle dolgaimat szeretem időrendben intézni.
Különben is, az udvariasság úgy kívánja, hogy a vendéggel foglakozzunk először, még ha ez a vendégség kényszerű is, a vendég valójában legszorosabb családunk tagja, akit "csupán" távolabb sodort a történelem. Mert Feri, lévén szlovákiai magyar író, a könyv Szlovákiában megjelent könyv, egyelőre vendégnek számít a hazai irodalmi életben*, bármennyire is részese a szlovákiainak, sőt a nemzetközinek. Sajnos. De remélem nem sokáig.
*Nem mintha mondjuk én része lennék bármilyen irodalmi életnek, de ez külön történet, és különben sem lennék olyan klub tagja, amelyik engem a soraiba fogad...
Az öröm abban van, hogy a barátod ír - és az írása megjelenik.
Well, én elfogult vagyok és leszek, de azért írni fogom három ember könyvéről, akiket barátaimnak vallok. Leglőször Csóka Feri kisregényéről, egyszerűen mert azt kaptam meg elsőként és az efféle dolgaimat szeretem időrendben intézni.
Különben is, az udvariasság úgy kívánja, hogy a vendéggel foglakozzunk először, még ha ez a vendégség kényszerű is, a vendég valójában legszorosabb családunk tagja, akit "csupán" távolabb sodort a történelem. Mert Feri, lévén szlovákiai magyar író, a könyv Szlovákiában megjelent könyv, egyelőre vendégnek számít a hazai irodalmi életben*, bármennyire is részese a szlovákiainak, sőt a nemzetközinek. Sajnos. De remélem nem sokáig.
*Nem mintha mondjuk én része lennék bármilyen irodalmi életnek, de ez külön történet, és különben sem lennék olyan klub tagja, amelyik engem a soraiba fogad...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
