Terra News

Új novella a Terrán:

Udvari Máté

Ártó emlékek

Az írás leginkább weird fiction, amit szeretek úgy fordítani, hogy furafikció. A fantasztikus zsánerek határterületén mozgó tematika, friss irodalmi hang, a fantázia féktelen, időnként groteszk - sajnos időnként képtelen és zavaros - szárnyalása jellemzi ezeket a műveket. Az irányzat legismertebb képviselője China Miéville - és talán egyszer éppen Udvari Máté lesz.

Nem szoktam így lelkendezni az íróinkon, csak azért teszem, mert Máté kiváló példája annak, amikor a tehetség kibontakozik, és ilyenkor ámulatba esem, és az Antigoné kórusának mintájára több szólamban ódákat zengedetek magamban az emberi nagyságról. harmadszor fordul elő velem, így igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennek tanúja lehetek. mert nem egyszerűen arról van szó, hogy fokozatosan jobb és jobb dolgok születenek, hanem a fejlődés robbanásszerű. Kovács Ákosnál és Vankó Andrásnál tapasztaltam először ilyet, és két esetből az ember még nem von le messzemenő tanulságokat. Három azonban már sokaság. legalábbis néhány tudós kollégám még egysejtűek életciklusára vonatkozó messzemenő következtetéseket von le  kb. ekkora statisztikai sokaságból...

Különben is Ákos már félig készen, rendkívül tudatosan és szorgalmasan masírozott írói célja felé, Andris pedig, nos, koránál és sok minden egyéb háttértényezőnél fogva talán egyéni elfogultság is lehetett. és most éppen nem ír a beste!

Mátéval tavasszal kezdtünk dolgozni egy klasszikus sci-fijén a Terrába, mely valószínűleg abban a formában már sohasem kerül közönség elé. Közben valami történt, mert a szerző az ÚG novellapályázatra ritka érett, finoman cizellált novellával jelentkezett. Jelen novellát pedig már alig kellett szerkeszteni, világos célok, viágos történetvezetés, világos jellemek - egy regény méretű világ nyitódarabja.  Zsengétől az érett műig - egy év alatt. Ehhez kell tehetség.

Hadd idézzek Lemtől, éppen őt olvasom:

"...az alkotási módszer struktúrája... ...más az "igazi" irodalomban, és megint más a "mesterember-munkában". Mesterembernek nevezem azt, aki elsajátítja ugyan egy adott szakma fogásait és szabályait, de a szakma technológiai struktúrája és nem a saját személyiségével összeegyeztetett struktúra alapján hoz létre bizonyos termékeket. A... ...tökéletse mesterember voltaképpen tökéletes plagizátor vagy epigon, aki ügyesen kilesi az adott alkotó tevékyenség alapszabályait, és azokat saját kaptafájára húzott anyagon megismétli. A "született" író viszont - mint művész - nem azért tekint el az alkotói módszer egészének kölcsönzésétől, mert nem tudja kilesni  vagy lepuskázni a e módszer irányító törvényeit, hanem azért, mert nem akarja."*

Well, Lem itt valójában a tehetségről beszél, melynek a létét a kreatív írásoktatás (Ó, borzalom! Mi lehet ez valójában? Reklámszövegeíró tanfolyamra tippelek, hiszen szegény copywriterek szeretik magukat kreatívnak nevezni.) hívei és haszonélvezői oly szorgalommal és vehemenciával tagadják.

Ha majd Kódai Richárd, szintén új "felfedezettünk" előáll regényével, talán megint egy ilyesfajta csodának leszünk tanúi. Én éppen benne vagyok ebben a csodában, de részleteket azért sem árulok el! Bebebe!

A Terra többi íróját nem a tehetség hiánya miatt nem sorolom ebbe a csoportba, hanem egyrészt azért, mert néhányukkal már kész íróként találkoztam, néhányuk pedig pedig szimplán nem meri/tudja/akarja használni a tehetségét. (Mer' lusta disznók, azé'! mondja a dühös szerkesztő.)

Jegyzet:

* In Stanisław Lem Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia, Gondolat, 1974.

SF Section, 1st Meeting

Megvolt a Zírószöveccség SF tagozatának (Az SF Szövetség Írótagozatának? Túl sok amerikai szabadalmat töltöttem le és olvastam máma, ráadásul tegnap éjfélig a Trombi... Grrrr!) első rendezvénye, Botond új regényének (Isten gépei) és a Mysterious Universe új novelláskötetének (A katedrális őrzői), valamint a Galaktika harmincadik születésnapja alkalmából.
Várakozásaimon felül sikerült!
Nem azért, mintha tolongott volna a nép, sajna valami kommunikációs fekete lyuk magába nyelte az információt, így a nagyközönség valószínűleg nem is értesült az eseményről, tehát sajátos író-író találkozó lett belőle.
Ezúttal ezt nem bánom, ugyanis a sajtó jelenlétében (a Népszabó újságírója is megjelent körünkben) még egy kis vita is kerekedett a végén, csaknem irodalomelméleti kérdésekről a szokásos könyvrekesztés-anyázáson, az arcok rituális meghasogatásán, ruházat megszaggatásán és Matyi Dezsőt ábrázoló vudubabák kötőtűvel való bökdösésén kívül. (Mintha nem tudnánk, mi, a fantázia napszámosai, hogy a vudu működjön, kell a célpontból egy darab: haj, köröm, sonkacsont, szív, vese-velő, ilyesmi.)

Ami nagyon fontos, alkoholos erjedés eredményeképpen készült italok jelenléte nélkül, viszont Sárdi Tanárnő jelenlétében vitáztunk.

Ez hiányzott az elmúlt évtizedekben, az irodalmi közélet, a viták, a teoretizálás: mostanában döbbenek rá, hogy ha mi nem tudjuk ugyanazt a lilaködös esztétizáló baromkodást nyomni magunkról, az irodalom másik fele sohasem vesz rólunk tudomást. Amikor a hetvenes években a science fictiont itthon és külföldön egyenrangú irodalmi teljesítményként ismerték el, tucatjával munkálkodtak e kishazában is a zsáner teoretikusai, kritikusai, nem a hulla(rothadás)szagú csend, hanem pezsgő viták hozták be a tudományos fantasztikumot az irodalomba.
A rencerváltással ez úgy megszűnt, mintha sohasem is létezett volna, és nagyon különös módon még azt megelőzően, hogy a vállalhatalan szemét beözönlött, és egy gererációra ellehetetlenített a fantasztikus zsánereket. (Az okokba ne menjünk bele!)
Természtesen a vitakultúrát még tanulni kell, egyelőre a hárítás, visszatükrözés, más témára evezés vagy szimpla elhallgatás négyszögében próbálunk díjlovas teljesítményt nyújtani kényesebb felvetések esetében - megjósolható eredménnyel.
Ami bitagul nem teszett, az az, kiderült, utolsó sznobok vagyunk. Mi, elvtársak, a kortárs irodalom rajtunk kívüli egészét nézzük le! Ez a felállás önmagában nagyszerű teljesítmény, a "mindenséggel mérd magad" elv tudom, hogy sohasem volt cél, de, hogy még a "legjobbakkal mérd magad" elve helyett is az "önmagammal mérem magam" elvével beérjük, ez azért több, mint szerénység - ez, barátaim: nagyképűség. Még akkor is, ha magam sem vallom magamat írónak akkor, ha "AZ ÍRÓ"=Karafiáth Orsolya, Tisza Kata, Fejős Éva... Legyen akkor csak író R. Norbert!
Az viszont véleményem szerint tarthatatlan, hogy Esterházy művészetét öntetszelgő, belterjes gőzölésnek tartjuk, a többieket meg, attól tartok, nem is ismerjük. (Félek a grófot sem, bassza meg!)

Felteszem itt tehát újra a gonosz kérdést: Született-e rencerváltás óta eltelt majd két évtizedben olyan fantasztikus mű, mely megállja a helyét mondjuk az Esterházy Péter (Harmonia Celestris/Javított kiadás)-Temesi Ferenc (Por) tengely mentén felsorakoztatható nem zsáner irodalmi teljesítményekkel?

Vidámabb téma: a tagozatzüllés után valódi züllésre gyűltünk (Valódi gyűlésre zülltünk?) a Trombitásban, ahol kiderült, hogy Jun elolvasta az ÚG 13 címlapgrafikáján fellelhető karaktersorozatot. Muhahahahaha!

Ezúzon is gratulálok Junnak!

Viszont ez két és fél dolgot tételez:

1. Ártatlan lelkek nem ismerik fel, hogy az említett karaktersorozat a kép része, "Az íráskép jövője, a jövő írásképe", hogy picit stílszerű legyek. Ez már többszörre fordul elő. Remélem, hogy csupán a neten fellehető kis méret rovására írható.
2. Mégiscsak el lehet olvasni azokat a fránya, az ábécé mai betűinek (kizárólag általam definiált és jósolt) evolúciójának eredményét.
3. A fél: Jun japán génjeiben még benne van a krikszkrakszok silabizálgatása utáni titkos vágy és képesség, a genetikus memória akadémikusok által kételt jelensége tehát bizonyítást nyert!
   

Még egy kérdés felmerült züllés közben:
Ha az Egyesült Államoknak nem, akkor vajon kinek vagy minek érdeke az amerikai hadsereg tartós jelenléte Irakban? Megfejtéseket a következő címre várják:

Mahmoud Ahmadinejad
Irán
Teherán,
Félemelet balra, a bakkecskét kéretik nem arrébb rúgni!

(Miért volt egy olyan érzésem, hogy az iráni tárgyú honlapok böngészése közben mintha vonakodna a hálózat a letöltésekkel...? Mert paranoiás vagyok, természetesen.)

Fantastyka i arogancja

Minden tisztelet mellett az író Lem zsenialitásának, de valahogy mindig is sejtettem, hogy úgy általában egy arrogáns, felfuvalkodott senkiházi, aki a környezet tudatlanságát kihasználva pumpálja magát a zseniális és megkérdőjelezhetetlen teoretikus szerepkörébe - olykor (soxor) minden alap nélkül. (Amióta tudom is, hogy kicsoda, mindezeken nem is csodálkozom.)

Mindazonáltal amikor a Nyugati asztali antikváriusánál fefedeztem az első kiadású Summát és a Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia kötetet, azonnal elvertem hatezret rájuk.

Most regényt írok, tehát a szükségesnél több irodalmat nem olvasok, olvasni viszont kell. A megoldás az elméleti művekben tanulmányozása - kapóra jött tehát a Fantastyka i Futurologia. (Ugye látod, hogy szó sincs tudományos fantasztikumról, az öreg is szépen összekaparja, ami összetartozik... De ez most nem tartozik ide.)

A könyv tanulságairól általában majd ha végeztem vele, most csak egy jellemző lemiádát hadd ismertesek az elejéből!

Farmer műveinek elemzésekor Lem erre a következtetésre jut:

"A szexuális oppozíció viszonya szolgál, mintául Farmer A fiú című elbeszéléséhez is...

...A szexuális oppozíció abban nyilvánul meg, hogy a rab úgy viszonyul automata 'börtönéhez', mint egy nőhöz... "

Erre abból következtet, hogy "az egyes szám harmadik személyű névmással - she - nevezi meg, holott az angolban sem a hajó, sem a tengeralattjáró nem nőnemű".

Muhahahaha! És senki sem verte bele az orrát a saját szaharába 1970 óta! Pedig - felteszem - már akkor is akadtak Lengyelhonban olyan egyének, akik tudtak angolul.

Ugyanis: de!

Az angol hajósnemzet és a hajóit nőként nevesíti, személyes névmás szintjén is kifejezve. Sajnos - she.

Bang!

Az, hogy valamit egy nyelvtani nemekkel operáló nyelv (Bárcsak a miénk is olyas lenne!) - tiszteletből, szeretetből, félelemből - nőneművé tesz, nem jelent okvetlen szexuális tartalmat. Azért mert a matróz she-zi  hajóját, nem okvetlenül keféli is meg. (Illetve valószínűleg szó szerint megkeféli, muszáj neki, ez a munkája, ez viszont már  a magyar nyelv leleménye, nevezzük tehát nevükön a dolgokat: nem bassza meg.*)

 

Így épül fel verbálisan nem káromkodásból és nem katedrális, hanem magabiztos félműveltségből (ál)tudományos akadémia.

Csak a megfelelő kontraszelektív környezet kell hozzá.

Csak úgy mellesleg, non sequitur,  ez Lengyelországban történt, a hetvenes években.

Mi lehet(ett) nálunk?

Jegyzet:

* A reklámok tanulsága szerint ugyan a norvég halászok elég huncutkodós fajta, legalábbis már bőrradírt meg szempillaspirált is használnak, de a hajó megbaszását még róluk sem tételezném fel.

Új Galaxis Megjelenés

Tisztelt Megrendelőnk!

Tájékoztatjuk, hogy az Új Galaxis 13. kötete 2008. november 14-én jelenik meg. Amennyiben még a könyvesbolti árusítás előtt igényt tart rá, kérem e-mailben (kodex@t-online.hu), vagy faxon (72-213-999) jelezze kiadónknak.

Egyúttal kérjük, hogy a kiadvány árát (1500 forintos bolti árral szemben 1100.- forintos áron) átutalással (MKB Bank 10300002-24620303-00003285) vagy készpénzátutalási csekkel (7627 Pécs, Rigóder út 25.) küldje el kiadónk részére és mi a pénz beérkezése után, elküldjük Önnek az Új Galaxis 13. kötetét. A postaköltséget kiadónk fizeti.

(A megrendelés feltételeiről és az új kötetről részletes tájékoztatást olvashat az ujgalaxis.hu web oldalon.)

Üdvözlettel: Simon Béla ügyvezető

Méjpont

A gugli állandóan megörvendeztet valami röhejes reklámlinkkel, ma azonban meg is döbbentett: 

Azt küldte, hogy "Szemhélyplasztika". Először nem hittem a szememnek, azután meglátogattam az ajánlott linket, mely már nem létezett, csak az anyaoldal, amelynek viszont  a szemhéjplasztikával foglakozó részén rendesen szemhéj szerepelt, így azonnal vizionálni kezdtem a konkurenciát lejárató hamis oldalakról, amikor jobban megnéztem a nyitóoldalt, és ez a szép, kövér öszeesküvéselmélet összeomlott, a főlapon ott virít a "szemhély"...

Kedvenc Horrorhetilapom, a Heti Válasz a szokott és általában beigazolódó korrupciós ügyek mellett e héten nyelvi horrort is szolgáltatott: a macskaköröm rovatban más sajtótermékekből összegyűjtve a "rabosítani" szón akadt meg a szemem. Sto eto? Was ist das? What is it? A boldog békeidőkben ezt úgy mondták: letartóztatni. Aminek volt értelme. De rabosítani? Habosítani, az igen, de az nem büntetőjogi fogalom. Bár, ha jobban belegondolok, lehetet volna berabosítani, vagy betartóztatni is - amilyen állapotban édes anyanyelvünk leledzik...

Világ félanalfabéta webdizálynerei és ullyságírói egyesüllyetek!

Tegnapelőttől a hallgatóm begyűjtött egy TDK második helyet a BME-n (valójában elsőt, de hagyjuk, mindegy, megyünk OTDK-ra és ott már egy kissé más szelek fújnak), megcsináltam egy könyvborítót (bár nem saját dizájn, "csak" InDesignosítani" kellett), megcsináltam Manó világító buzogányait, írtam tíz oldal Bogdániádát, lektoráltam két novellát, egy könyvfejezetet, hajnalban hat kurva éktelen rikácsolása adott koncertet az ablak alatt, csináltam egy olyan reagenst, amelyik háromszor olyan jól működik, mint kéne, és fingom sincs, miért működik egyáltalán, három ábrában sikerült összefoglani a véralvadást pro, anti és inhibíciós állapotban, state-of-the-art szinten, megjártam Gödöllőt, ahol a fiam elfurulyázta nagy nyilvánosság előtt a Süss fel nap-ot és a Csigabiga dugd ki-t (egy hónapja furulyál, és nagyon ott van, hadd büszkélkedjem!), hazavonatoztam egy olyan MÁV fülkében, melyben a fényt az utastárs svájci zsebkésével sikerült felkapcsolni, tehát nem vagyok valami friss, ahhoz, amit igazából ma akartam írni, de hogy felkészülj, kérlek olvasd el az e heti Heti Válaszban Lánczi András tárcáját a fórum rovatban az erkölcsről (sajna hardcopy only, még nincs fenn a neten).

De tényleg! Ez esetben nem számít melyik ideológiához állsz közel.

The Meaning of Being a Schoolar

Ma nincs más bejegyzés, csak lányom bon mot-ja a bölcsész lét összefoglalásáról:

"Ha félresikerül az életünk, legalább tudunk latinul koldulni."

Some Fact About Some Liberal Wind - First Amendment

Tartozom a dolgok egészének azzal, hogy egy nekem nagyon fájó konzervatív jobboldali* mítoszt is kikezdjek Obamával kapcsolatban.

Szóval a konzervatív jobboldali média (van ilyen is), mely számára a tárasadalmi szolidaritás egyenesen infravörös posztó, Obama megválasztása után lihegve és a liberálisokhoz hasonló kéjes vonaglások kíséretében (lásd Onán bűne) sietett deklarálni, hogy hamvas Barack bizony nem a mindent megrontó, perverz világförteme pozitív diszkrimináció miatt, sőt éppen annak ellenében jutott az elnöki székbe.

Well, én azt tapasztaltam, és lehet, hogy ez csak a DC-re és környékére igaz, hogy a pozitív dsizkrimináció eredményeképpen, és nem ellenében, egy erős, stabil fekete középosztály és értelmiség teremtődött meg: nélkülük Obamának esélye sem lett volna. Kíváncsi vagyok, hogy rekordösszegű kampánypénzének mekkora hányada származik ettől a középosztálytól...

Jegyzetek:

*: Per definitionem a liberális is jobboldali, mégpedig a dolgok legszéléről, de az emberi világ ugyanúgy képtelen meglenni zavarosság nélkül, mint az afrikai harcsa**, így jelenleg liberalizmus és baloldaliság mindenfelé összemosódik, holott ég és föld)

**: Végy egy hatvanliteres akváriumot, töltsd fel kristálytiszta forrásvízzel, melegítsd föl huszonöt fokosra, és tégy bele egy átlagos afrikai harcsát (Élve, abszd meg! filé, haltörzs vagy szeletek nem jók! Az a halászlé, és bogrács vagy fazék kell hozzá, nem akváriumban, merülőforralóval főzik.). Fél óra múlva lesz hatvan liter moslékod, melyben alig látod  a halat. Hogy ő mit lát, azt ne kérdezd, de neki van bajsza a moslékhoz. Az afrikai harcsa húsa kitünő, roston kisütve megfelelő fűszerekkel ropogós csirkehúsra emlékeztet, és kiváló halászlevet főzhetsz belőle. E fajhoz fűződik egyébkét a korai hazai biotechnológia egyik legtragikomikusabb kutatása.