A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. május 22., csütörtök

Attack of the Clowns

A hétvégén történt, de fontosnak érzem, tehát folyton elfelejtem, szóval mentem a Keletibe, és szembe jött velem Orosz Péter barátom húszéves kori klónja, a nyelvemen volt, hogy megkérdezzem, mi van a versekkel, abszd meg!, de rájöttem, hogy az idők változnak, és ez nem OP, de a jelenkori OP sem az az OP, akinek a klónja szembejött velem (A klónok még egyformán is öltöznek, ugye? Vagy azok az ikrek?) és nem fog már versek írni az az OP aki húszévesen eredetije volt annak a klónnak, aki szembejött velem, és aki, mint eredetije ennek a klónnak, akkor még verseket írt, a lélekből, bele a világ pofájába, hogy ugyanúgy fájjon, mármint a világnak, mint neki fáj, mármint a világ, ahogy az csak egy intelligens kamasznak tud fájni, és ahogy egy intelligens kamasz tud fájni a világnak, (vesd össze Babits Jónása a próféta és a hal viszonylatában), de most már nem ír verseket, jobbára úgy hiszem semmit, és egészen elszontyolodtam.

Fogadjunk, hogy nem tudod, mi a különbség Watson és Sherlock Holmes között?
Well, ha Holmest megkérdezed Watson telefonszámáról, akkor vagy azt mondja, fogalma sincs, vagy azt, hogy nincs felhatalmazása megadni azt a számot, vagy megadja Watson számát. Ellenben, ha Watsont kérdezed Holmes számáról, akkor a jó doktor lazán megad neked egy számot, mely nem szükségszerűen Holmes száma, de nagy valószínűséggel valami egészen más személyé.

Budapest felfedezése:
Odót látogattam, és ez alkalomból busszal utaztam Újpestről Alsó, Felső és sima Rákosra mely kaland egyenértékű volt számomra az első washingtoni buszúttal, egyenesen bele az egyik gettó közepébe, kb. annyira értettem a buszion utazók nyelvét. A fílinget fokozta, amikor a Fogarasi úton elsétáltam egy olyan ház mellett, ahová mintha behordták volna mindazt a lomot, aelyet más kerületekben lomtalanításkor kihordanak. Szóval, kerváros ide, kertváros oda, bár annyira puccos tud lenni némely utca, hogy még járda sincs, jelezvén, hogy itten a lakók autómobilon járnak, maradnék inkább a belső kerületekben. Preferably Nyócker.

Olvasgatok
magyar szerzőket tavalyról, és pofám leszakad. 2008 van, ugyebár, és többen még mindig azt a jól bevált, ugyanakkor mérhetelenül elavult narratívát követik a dolgok leírására, bemutatására, melyet valamikor a tizennyolcadik század közepén kezdtek kifejleszteni, és a tizenkilencedikben érte el virágkorát. Szóval, kollégák, nem szükségszerű ám követni a leírásokban Jókait vagy Mixátot, vannak más, modernebb és hatékonyabb szeszközök is, mint hogy a mindentudó narrátor elmesélje hol, mikor, miért is vagyunk. Például elmodhatja a dolgot az egyik szereplő, a média vagy a tanárbácsi etc. Még jobb, ha senki sem mond el semmit, a szereplők úgyis ott élnek, ahol élnek, akkor élnek, amikor élnek és úgy élnek, ahogy élnek, ergo szépen kiderül, ami okvetlenül szükséges. Ami meg nem okvetlenül szükséges, az talán nem is szükséges egyáltalán.

Íróiskolámat ezzel be is zártam, mert nem akarok konkurenciát teremteni a Magyar Író Akadémiának, mely az idén is lesz. Oda jutottunk, hogy ha jelentkeznék írni tanulni, azt Karafiáth Orsikától lehetne megtanulnom, ami, bár tudjuk milyen országban élünk, nekem mégis egy kicsit sok. Én attól a rokonszenves, göndör hajú, pápaszemes gróftól szeretnék, nem közéiskolás fokon, ha már tanulni kell... Vagy attól a nagyhajú, kancsal szegedi sráctól...

Mindezeket
pedig azért oszom meg veled, mert a Jutitia befejező harminc oldalát kellene leírnom, és ilyenkor mind mást szívesebben csinál az ember, csak befejeznie ne kelljen.

33 megjegyzés:

adeptus írta...

Kapsz egy jó pontot. Én is nagyon szeretem a kancsal, szemüveges, hosszú hajú szegedi írót.

Névtelen írta...

Mi a bajod Karafiáth Orsikával? Épp most írt egy regényt Agatha Christie stílusa helyett az utánzásában. Tehet ő arról, hogy nem sikerült neki? :csodálkozik:

Laura

Névtelen írta...

Miért nem másolod ki azt a befejező harminc odalt a Galaktikából? :-| Abban benne van.

Balfrász írta...

Jó pont mindig jól jön, kösz. Ha elegendő összegyűlik, majd beváltom, ahol a jó pontokat beváltják.
Kancsal írónk jobban tenné, ha tütüke helyett írna még gyszer olyan kalibert, mint a Por. De erre egyre kevesebb az esély - a sértődöttség nem támogatja a remekművek írását.

Nekem Orsikával semmi bajom, nem ismerem szemáélyesn, csak a tévén láttam, arról is leesett, és az egyik legbutább valakinek tűnt, mindjárt a TV2 főzősójának szereolői után. A jelenséggel van bajom, nevezetesen, hoghy Orsika ma az "író". "Beltej buzog...", írta nagy költőnk...

Dear Watson,

that incident with my number showed a rather alarming sign of your mental state. And now... I currently write the Justitia III obviously the missing 30 pages are not replaceable with the last 30 ones of the Justitia I.
I suggest you a radical treatment tomorrow. The operating room is in the Trombitás, the physician is Dr Macao...

SH

Névtelen írta...

Orsikát véletlenül a zöldségesnél láttam a tv-ben, egy délelőtti beszélgetős műsorban (talán ugyanarról beszélünk), amikor is közölte, mennyire remek művet alkotott azzal, hogy létrehozott egy agathachristie-s krimit. A műsorvezetők majdnem elcsöppentek az imádattól, én meg majdnem elfelejtettem fizetni a röhögéstől.

Laura

Névtelen írta...

Ej balfrász, már megint ez a kényelmesen általános utalgatás, ezúttal a "magyar szerzőkre". Nevesíts, ha már azt szeretnéd, hogy tanuljon Tőled!

Balfrász írta...

Sezlony,

szeretné a fene, hogy tanuljanak tőlem! Ha rólam van szó mintha elpárologna az iróniaérzéked...

Sajnos nem egyetlen személyről van szó, a magyar szerzőgárda döntő képessége nem képes vagy nem akar formailag/irodalmi eszközökben megújulni. Ez már többen is pedzegették a Solarián, én igazán most szebesültem vele - és meglepett.
Jelenlévők természetesen kivételek, nem csak azért mert jelen vagy. :-)
Ráadásul most aztán végképp nem szeretném még a leghalványabban sem befolyásolni a zsűri döntését semmilyen véleménnyel...

Névtelen írta...

Általánosságban ez azért az egész sf-re vonatkozik, nem csak a hazaira. Van egy olyan érzésem, azért lett így, mivel a téma "fantasztikus", az elbeszélésmód a hm, érthetőség kedvéért szigorúan a 19. sz.-i prózát alkalmazza. Rosszabb esetben ez az egész a ponyva-hatásból és az irodalmilag nem túl pallérozott szerzőkből jön...
Valahol azért vicces, hogy a hatvanas évek pezsgő sf-újhulláma is csak a századelő avantgárd technikáit ismételte meg kicsiben - egy pillanatra alig negyven éves lett a lemaradás a fősodorhoz képest.

Balfrász írta...

Ez sajnos mind igaz. És az avantgard fantsztikusm villámgyorsan fel is szívódott a szépirodalomba.
A valódi kérdés, itt és most, hogy az olvasói vagy a szerzői igény(telenség) nem engedi a változást.

Egyébként érdekes módon a nagy orosz/szovjet szerzők (általában) valamivel modernebbbek, mint nyugati, angolszász társaik.

Névtelen írta...

Kevésbé is voltak kitéve piaci viszonyoknak.

Névtelen írta...

Ugyanakkor idehaza meg pláne nem vagyunk kitéve a piaci viszonyoknak. Mégis mennyien szeretik a kedélyes "mesélő bácsit", aki mindent elmagyaráz a kedves olvasónak.

Hackett

Névtelen írta...

Az olvasó azt fogyasztja, amit kap. Tessék olyasmit írni, amilyet szeretnétek, az olvasó majd igazodik hozzá, és megszereti!

Laura

Névtelen írta...

Hm, az előbb félreérthető voltam. A "mennyien szeretik" az írókra vonatkozott, nem az olvasókra.

Hackett

Névtelen írta...

Igen, amit félre lehet érteni, azt általában félre is értik. :)
Így még rosszabb a helyzet.
Nekem általában nem tetszenek azok a történetek, amelynek az elején a narrátor elmesél tíz-húsz évnyi sztorit előzményként, aztán az összes sztori lezajlik két hét alatt 350-400 oldalon, miközben a narrátor végig magyaráz.

Laura

Névtelen írta...

Sajnos az illető írónál erre futja. Vagy még rosszabb, észre sem veszi, hogy mit művel, hiszen ő maga is számtalan olyan novellát olvasott, amely elkezdődik valami kis felütéssel (egy párbeszéd, egy cselekményes jelenet), aztán a második bekezdésben jön az összefoglaló a háttérről. Az író öntudatlanul is másolja tovább az amatőr megoldást.

Minősített esetben az egész novella nem áll szerkezetileg másból, mint a párbeszédek közé szúrt kiselőadásokból.

Névtelen írta...

Ööö... kiről van szó? :)

Laura

Névtelen írta...

A 216-os Galaktikában volt pl. egy írás, amiről még nyilvánosan füstölögtem is a blogomban. Gustavo Valente: Betel (hogy egy picit messzebbre menjünk). A minősített eset kategóriája.

Névtelen írta...

Szerintem bizonyos Írók egyszerűen nem merik azt írni, amit igazán szeretnének, helyette vélt vagy valós elvárásoknak próbálnak megfelelni. Követik a bevált sémát, mint pl. L.L.L. vagy V.F. esetében remekül látható. Az Olvasó pedig rácuppan, mert a történet könnyed, tökéletesen megfelel az agymosás céljának, nem kell gondolkodnia, megteszi helyette az író a mindentudó narrátoron keresztül.
Nem azt állítom, hogy abszolút feleslegesek az ilyen művek, a céljukat többnyire elérik - szórakoztatnak - a baj csak az, hogy néhányan etalonnak tekintik, és nem tudnak vagy nem mernek túllépni rajta.

Laura

Névtelen írta...

De a sémákat ismétlő írókról idővel lefárad a kezdeti olvasóréteg. pl V.F.-nél ez elég jól nyomonkövethető.

onsai

Névtelen írta...

Az olvasóréteg lefárad, viszont a séma addigra annyi áldozatot szed az Írók között, mint a bubópestis.
Látva a sikert, még ha oly kétes értékű is, hülyék lennének nem majmolni a "befutott" műfajt.
Épp erről volt szó a kommentek elején Karafiáth Orsikával és az Agatha Christie-t utánzó regényével kapcsolatban.
Miért kell mindig valakit utánozni?

Laura

Sheenard írta...

Egyet kihagytál a sorból, pedig nagyon fontos: az irodalmi szerkesztők megnemléte a kiadók többségénél. Az, hogy a kiadó megfizesse azt a szakembert, aki a magyar íróval heteken át egyeztet történetvezetésben, karakterekben, stílusban - és így csiszolódik a könyv.

többnyire a barátainkra bízzuk ezt - akik szeretnek minket, tehát 1.9 elfogultak; 2.) nem profik; 3.) nem fogják háromszor elolvasni a könyvet, mert nekik is dolguk van.

Névtelen írta...

Igaz... a mostanában kiadott könyvek legtöbbjénél visszatérő probléma a felületes szerkesztés.
Hogy csak egyetlen példánál maradjak, a Katedrális Hanna szerkesztése/nem szerkesztése által katasztrofális. És ez szinte már tendencia a Delta és a Cherubion kiadványainál.

Laura

Balfrász írta...

Nem hagytam ki, lásd újabb posztok. De azt gondolom, hogy ez az elmaradottság főképpen a piac által faragott olvasók igényszintjének a műve. Az átlag sci-fi fan, ha meglátja a divatszavakat a szövegben azonnal nyáladzani kezd, mint Garfield, ha a lasagna kerül szóba. :-)

Sirattuk már a szerkesztőket eleget, én inkább jó és független kritikusokat szeretnék először. Ha lenne független kritika, a kiadó egyből nem sajnálná annyira a szerkesztő/lektor/korrektor fizetését. Mert a szarját azonnal az orrára húznák, és azt meg a pénztárcájában érezné. Ilyen fura anatómiája van egy kiadónak... :-)

Névtelen írta...

balfrász: van még egy szelet, a kritika és az olvasó közötti kapcsolat gyengesége. Hogyan jut el a mértékadó kritika az olvasókhoz, hogy befolyásolja vásárlásaikat? Miután erre nyomtatott felület nincs (és azért nincs, mert hiányzik a kellő számú erre fogékony olvasó), kézenfekvő, ingyenes megoldás az internet.
Ennek ellenére azt látjuk, hogy a - semleges példa: külföldi - minőségi sf kiadványok, amelyekről szinte csak hozsannák jelennek meg a neten angol és magyar nyelven is, csúfosan buknak.

Az olvasó nem akar tájékozódni mértékadó véleményekről, mert nem érdekli igazán.

Névtelen írta...

"Miután erre nyomtatott felület nincs (és azért nincs, mert hiányzik a kellő számú erre fogékony olvasó), kézenfekvő, ingyenes megoldás az internet."

Ezzel csak részben értek egyet. Szvsz hiányzik a kellő számú, igazán hozzáértő kritikus is. Az olvasót nevelni kell, nem pedig tévútra vezetni megrendelt vagy éppen kontár véleményezésekkel. Azt gondolom, nem azért nincs igény az olvasó részéről, mert nem érdekli a részrehajlásmentes, tájékoztató jellegű kritika, hanem mert fogalma sincs arról, hogy ilyen létezhet. Nem ezt tapasztalta. A nyugati kiadványokról készült hozsannák épp az ellenkező hatást váltják ki: hiába az erőfeszítés, előbb-utóbb kiderül, nem sokban különböznek a hazai kiadványoktól... sajnos.

Laura

Névtelen írta...

Laura: olyan külföldi szerzőkről beszélek, mint Robinson, Simmons vagy Williams. Nem hinném, hogy a hozsannázás ott nem volt indokolt, mert elég általános volt, átívelt azokon a táborokon, amelyek hazai szerzők tekintetében igencsak megosztottak.

Névtelen írta...

Tisztelet a kivételnek.

Laura

Balfrász írta...

Laurával értek egyet.
Nincs kapcsolat, mert nincs kivel kapcsolatban lenni.
Aki itthon kikiáltotta magát kritikusnak, annak igen jó kapcsolata van az olvasóval, sőt véleményformáló ereje. Lásd rpg.hu gonzók és a csürhe.

De nézhetjük a könyvesblog sikerét is, bár a függetlenség ott is zárójeles.
Nincs olyan megbízható kritikai hang, aki szekértáboroktól, kiadóktót/terjesztőktől függetlenül mondana véleményt. Ha lenne, az olvasók odafigyelnének rá.
Ilyennek indult az endless, az ekultura - a belterj lólába azonban hamar kilógott ott is. Amit őszintén sajnálok. Mint ahogyan azt is, hogy Sárdi tanárnő kurzusaiból nem nőtt ki egyetlen kritikus sem. Pedig tucatszámra kellene lenniük.

Hogy a Pörgés bukott, annak azért egyik oka az is, hogy a könyvnek nincs igazi mondanivalója, üzenete. Soláriás tapasztalataim szerint a magyar sci-fi olvasó azt előrébb rangsorolja, mint a jó stílust, az érdekes és eredeti ötleteket. Ha a Kronolitok jön ki először, a Pörgés sikeresebb lett volna.

Egyébként állhat a külföldön elismert szerzők hazai bukásának hátterében a gyenge fordítás is.

Névtelen írta...

balfrasz: ismétlem, import regények, ahol a recenziók nem csak magyarul léteznek, tehát a hazai kritika gyengesége nem teszi lehetetlenné, hogy xy sf-olvasó megtudja, milyen regényeket érdemes megvenni. Oszt mégsem.

A fordítás gyengesége szerintem inkább akkor derül ki, ha már megvette az ember a könyvet.
fákjó emlék volt, hogy az Emlékezz Phlebasra a polcon landolt 20 oldal után.

Sheenard írta...

Nos, balfrász, majd az Új Galaxissal meghódíthatod a páratlan kritika csúcsait :)

Névtelen írta...

balfrasz:
A Pörgésről szó nem volt bukás címén. Az egyik legsikeresebb új GFK könyv!
A Chronolitst én is olvasnám magyarul, nem értem, miért kellezz megvárni az Axist. (Amit ráadásul nemrég elolvastam angolul, és hát... Jó esetben a 3. kötetben, a Vortexben kiderül, mit ér ez a 2. kötet. Így önmagában kevéskének tűnt a Pörgéssel összemérve.)

Egyébként nem tudom, miért kell annyit foglalkozni a kritikával. Az olvasók többsége szerintem nem a kritikák alapján vesz könyvet, hanem az ajánlók, könyvrészletek alapján, beleolvasás útján, vagy haver ajánlására. Na és persze, ha a tisztelt boltos nem dugja el a könyvet a hátsó sorba, ez meg a kiadó ismertségétől, rámenősségétől függ. Szerintem.

Hackett

Névtelen írta...

Manuál trackback: http://kispad.hu/blog/200806/duuuvapp.html

Balfrász írta...

Petár, már tudom, miért hittem azt - rosszul -, hogy a bloggolás megfeleő helyre csatornázza a grafomániát. Belőled indultam ki. Minusz, nálad káros ez a csatornázás...