Gaiman le merte írni ezt:
"- Mondd, hogy "sohamár"! - kérte Árnyék.
- Baszd meg! - válaszolta a holló."
Kiváló érzés gyerekkorom mesehőseivel találkozni egy vérbeli amerikai könyvben. Azok rozoga, vén orosz is istenek! A Zorják...
És mennyire igaz, mennyire érzem, mennyire Árnyéknak adok igazat, amikor:
"Eszébe villant, hogy egészen egyszerűen azért kedveli jobban Szerdát és Nancy urat meg a többieket az ellenfeleiknél, mert ők, meglehet, mocskosak és olcsók, meglehet, az ételeiknek szar íze van, de legalább nem közhelyekben beszéltek."
Touché, kedves Stross!
Ez a könyv valóban Hugo és Nebula nyertes.
Gaiman has the gut to write this:
"Say 'Nevermore,' " said Shadow.
"Fuck you," said the raven.
It's unbeatable feeling to meet with characters from my childhood fairy tales.
Those worn out, ancient Russian gods! The Zoryas...
And how true, how I can feel, how I can justify Shadow's opinion, when:
It occurred to him that the reason he liked Wednesday and Mr. Nancy and the rest of them better than their opposition was pretty straightforward: they might be dirty, and cheap, and their food might taste like shit, but at least they didn't speak in clichés.
Touché, dear Stross!
This book is a real Hugo és Nebula winner.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése