Már egy hete csak az anyákra gondolok...
Különbféle emberek anyjára.
Elsősorban a sajátomra, aki végül is találkozott orvosokkal, akik, ha nem is a Diagnózisból, de legalább a House stábjából valók, mármint orvosnak öltözött színészek. Végül majdnem úgy jártunk, hogy a tapintatos őrmesternek szólítania kell az állományt és nekem vissza kell lépnem a sorba.
Most minden jobbra fordult, túl vagyunk egy nem diagnosztizált tüdőembólián, mármint Egerben nem diagnosztizált, a SOTE Tüdőszanatóriumban viszont igen, hogy is van ez?
Hát, most már mások anyjára gondolok sokat, akik az egészségügyet ide juttatták, amikor már nem a szegénység, a forráshiány a fő oka a válságnak, hanem a szakértelem csökkenése.
Vidámabb vizekre! Mielőtt politizálni kezdenék.
Kérdezem, hogy zavar-e téged, hogy időnként angol szavak kerülnek ebbe a blogba?
Mert valakit zavar, nagyképűségem cáfolhatalan bizonytékomnak tartja. Well, a szerencsétlen még nem is tudja azt, hogy kicsiny családomban a testsúlyt fontban tartjuk nyilván. Ez aztán a nagyképűség, mi!
Míg arra vártam Egerben, hogy anyámat megöljék, vagyis meggyógyítsák és hazaengedjék, na!, a gyerekkori könyvtáramból előkotortam egy Cortázar novelláskötetet (Kriterion, 1983), és igen nagyon, méghozzá pozitívan meglepődtem. A magreál a nagy regényfolyamokon kívül a kisprózában is kitűnően hat, csak manapság már nemigen divat így csinálni. Mindenesetre érdemes leporolni és elolvasni őket.
Megjelent közben az Új Galaxis. Majd meglátjuk.
Update.
Ha kiadják a könyvedet, még ha közben egy másik kontinensen tartózkodsz is, mindenképpen ragaszkodj a keféhez! Vagy soha többet ne vedd a kezedbe a könyvedet.
Most láttam a Diagnózisban, hogy az üldözéses flashback-et szarrá tördelték. Vajon mit még? A végén újra kell olvasnom az egészet? Viszont ami kár esett a szövegben, már úgysem tudom helyrehozni - ebben a kiadásban. Sezlonynak tehát részben igaza volt, bár ez nem elsősorban a kiadó műve, hanem azt hiszem az ún. lektoré, akinek láthatóan csak az volt a fontos, hogy a tördelés szabályszerű legyen, de fogalma sincs, mi az a flashback, ritmus, ritmusváltás.
Most fel tudnék robbanni.
Crap!
2008. április 16., szerda
2008. április 3., csütörtök
Diagnózis
Anyám kórházba került tegnap, és ez kitűnő alkalmat szolgáltatott, hogy ma Egerben, a Markhot Ferenc Kórházban múlassam az időt.
Az öreglány - Hál' Istennek! - jobban van, ha orvossal nem találkozik, van esélye, hogy száz évig eléljen. Aminek jó sansza van, mármint, hogy orvossal ne találkozzék, mert mire Pestről leértem az ország egyik frissen privatizált kórházába (skandallum), a kezelőorvosa a vizit után már hazament. A többi orvos? és nővér semmit sem tudott mondani, még az is csak a kórlapból derült ki, hosszas unszolásra, hogy mire kezelték.
Ez a hazamentel szép. Van nekije egy magánpaxisa? Akkor miért nem takardik ki a kórházbul és él abbul. Ja, hogy az első vonalbéli orvosok már jobbára Nyugaton vannak? Hm.
Nem tudom, hogy lehet-e még tovább zülleszteni az egészségügyet, amely már régen félségügy, vagy inkább egytizenhatodságügy, mindenesetre a kórház szót lassacskán szó szerint kell venni, mint azt a helyet, amivel nagy bajok vannak. Kór. Az ispotály értelem szerintem tíz éve megszűnt.
Az öreglány egász életében altatóval aludt, tegnap éjjel tehát annak híjjával egyáltalán nem. Kérni sem kért altatót, de amúgy sem adtak volna neki, mint kiderült, mert amikor megmutattam a szokásos tablettát, amit bevittem, a nővér kijelentette, hogy ilyen nekik úgysincs.
Esküszöm, amikor a Diagnózist írtam, kórháznak a közelében sem jártam...
Funny, jellemző adalék. Valószínűleg lángoló betűkkel a homlokomra tetoválta valaki születésemkor, hogy "Balek vagyok, nyújjá' le!", mert még Washingtonban is messziről megtalált mindeféle kéregető és új evangáélista. Az egri kórház folyosóján pizsmában ült egy meglehetősen idiotisztikus arcú férfi. Megállított, és azt mondta, ő a füzesabonyi elmeszociális ápoltja, és szeretne odatelefonálni, kéne neki százötven forint. Odaadtam neki a hipermarket-kocsi százasomat, mely valahogy mindig így tűnik el az órazsebembül. De a jóistenit! Engem már a hülyék is palira vesznek?
Eger furcsa módon az új évezredre visszanyerte meseváros jellegét - Sőt még visszább! -, melyet úgy szerettem gyerekkortomban, és amely évtizedekre elveszett a nyolcvanas évektől kezdve. A kórház kapujánál álló Minaret, melyet nálam jóval termetesebb barátommal pár éve rekordidő alatt másztunk meg és hagytunk el (vö. halálfélelem) még siralmasabb állapotban van. Azt is privatizálni akarják?
Busszal haza Pestre, a szomszéd sorban helyes fiatal szopórém, valami oknál fogva a csillagos ég különböző földrajzi területekről megfigyelhető látványáról szóló írásokat tanulmányoz. Már a szopórémekben sem bízhat az ember...
Diagnózis ügyben a kiadóhoz. Nincs eladás. Mivel nincs a boltokban, így nem fogy, s mivel nem fogy, nem is rendelik a boltok. Hommage á J. Heller. Hogy még csapdásabb legyen, ha fogyna is (mert elfogyott) a terjesztőknek mindig az újabb és újabb címek kellenek, tehát, ha valami nem bestseller az első héten, akkor esélye sincsen többé.
Ez a terjesztés állította csapda, más szarozó itt nincs. Ha nem könyvpalotákban árulnák a könyveket, hanem kis boltokban, mint régen, akkor ez nem lenne. De mert a kis bolt nem tudja kezelni az új címek pletoráját, (melyek kellenek, mert az újmódi terjesztés az olvasót is elkurvította, és az új címek megszállottjává tette) és mivel az igazi haszon az álkönyveken van, melyekkel szintén nem tud mit kezdeni a kis bolt, (egy színes album bekerül, két vásárló kiszorul), marad a könyvpalota, amelynek a fenntartása olyan kurva drága, hogy a terjesztő nem elégszik (elégedhet) meg már az ötven százalékkal sem, hanem hatvan százalékot akar.
Na most a könyv ugyebár elsősorban szellemi temék, így a hozzáadott érték legalább nyolcvan százalékát a szerző teszi hozzá, a másik huszat a kiadói munka. A terjesztő semmiféle értéket nem tesz hozzá, viszont a bevétel ötven (hatvan) százalékára valamiért (monopolhelyzet) igényt tart. Egyetlen törvényhozónak nem tűnik fel ez a lehetetlen állapot?
Na ilyen állapot rendkívül kedvező, ha Amerikázni akarok, egy kicsit otthon, Washingtonban érezni magamat. Ehhez ugye adva van a Kodály körönd, mint egy szelet ó-Washington, most már csak begőzölt állapotban el kell kisföldalatizni az Oktogonig, onnan ilyen se lát, se hall, se nem érez szagot állapotban, igen gyorsan elslattyog az ember az V. kerületbe, és ott elfújja a gőzt, érzékszerveit élesbe állítja, és az újabb (nem a legújabb) Washington fílingjét érezheti. What a wonderful day!
A Szemere utca 9. külös ház, a sarok a teraszok hatszögei a kaptárakra emlékeztetnek, de nem ez érdekes, hanem, hogy a ház sarki, földszinti lakását '56-ban, hasonlóan a VIII. ker. József utca 14.-hez kitartóan és alaposan lőtték mindenféle kaliberű kézifegyverből.
Betetőzésképpen vadonatúj, tegnap befejezett konyhámban elvégzem a mosakodás rituáléját.
Megérdemeltem!
Az öreglány - Hál' Istennek! - jobban van, ha orvossal nem találkozik, van esélye, hogy száz évig eléljen. Aminek jó sansza van, mármint, hogy orvossal ne találkozzék, mert mire Pestről leértem az ország egyik frissen privatizált kórházába (skandallum), a kezelőorvosa a vizit után már hazament. A többi orvos? és nővér semmit sem tudott mondani, még az is csak a kórlapból derült ki, hosszas unszolásra, hogy mire kezelték.
Ez a hazamentel szép. Van nekije egy magánpaxisa? Akkor miért nem takardik ki a kórházbul és él abbul. Ja, hogy az első vonalbéli orvosok már jobbára Nyugaton vannak? Hm.
Nem tudom, hogy lehet-e még tovább zülleszteni az egészségügyet, amely már régen félségügy, vagy inkább egytizenhatodságügy, mindenesetre a kórház szót lassacskán szó szerint kell venni, mint azt a helyet, amivel nagy bajok vannak. Kór. Az ispotály értelem szerintem tíz éve megszűnt.
Az öreglány egász életében altatóval aludt, tegnap éjjel tehát annak híjjával egyáltalán nem. Kérni sem kért altatót, de amúgy sem adtak volna neki, mint kiderült, mert amikor megmutattam a szokásos tablettát, amit bevittem, a nővér kijelentette, hogy ilyen nekik úgysincs.
Esküszöm, amikor a Diagnózist írtam, kórháznak a közelében sem jártam...
Funny, jellemző adalék. Valószínűleg lángoló betűkkel a homlokomra tetoválta valaki születésemkor, hogy "Balek vagyok, nyújjá' le!", mert még Washingtonban is messziről megtalált mindeféle kéregető és új evangáélista. Az egri kórház folyosóján pizsmában ült egy meglehetősen idiotisztikus arcú férfi. Megállított, és azt mondta, ő a füzesabonyi elmeszociális ápoltja, és szeretne odatelefonálni, kéne neki százötven forint. Odaadtam neki a hipermarket-kocsi százasomat, mely valahogy mindig így tűnik el az órazsebembül. De a jóistenit! Engem már a hülyék is palira vesznek?
Eger furcsa módon az új évezredre visszanyerte meseváros jellegét - Sőt még visszább! -, melyet úgy szerettem gyerekkortomban, és amely évtizedekre elveszett a nyolcvanas évektől kezdve. A kórház kapujánál álló Minaret, melyet nálam jóval termetesebb barátommal pár éve rekordidő alatt másztunk meg és hagytunk el (vö. halálfélelem) még siralmasabb állapotban van. Azt is privatizálni akarják?
Busszal haza Pestre, a szomszéd sorban helyes fiatal szopórém, valami oknál fogva a csillagos ég különböző földrajzi területekről megfigyelhető látványáról szóló írásokat tanulmányoz. Már a szopórémekben sem bízhat az ember...
Diagnózis ügyben a kiadóhoz. Nincs eladás. Mivel nincs a boltokban, így nem fogy, s mivel nem fogy, nem is rendelik a boltok. Hommage á J. Heller. Hogy még csapdásabb legyen, ha fogyna is (mert elfogyott) a terjesztőknek mindig az újabb és újabb címek kellenek, tehát, ha valami nem bestseller az első héten, akkor esélye sincsen többé.
Ez a terjesztés állította csapda, más szarozó itt nincs. Ha nem könyvpalotákban árulnák a könyveket, hanem kis boltokban, mint régen, akkor ez nem lenne. De mert a kis bolt nem tudja kezelni az új címek pletoráját, (melyek kellenek, mert az újmódi terjesztés az olvasót is elkurvította, és az új címek megszállottjává tette) és mivel az igazi haszon az álkönyveken van, melyekkel szintén nem tud mit kezdeni a kis bolt, (egy színes album bekerül, két vásárló kiszorul), marad a könyvpalota, amelynek a fenntartása olyan kurva drága, hogy a terjesztő nem elégszik (elégedhet) meg már az ötven százalékkal sem, hanem hatvan százalékot akar.
Na most a könyv ugyebár elsősorban szellemi temék, így a hozzáadott érték legalább nyolcvan százalékát a szerző teszi hozzá, a másik huszat a kiadói munka. A terjesztő semmiféle értéket nem tesz hozzá, viszont a bevétel ötven (hatvan) százalékára valamiért (monopolhelyzet) igényt tart. Egyetlen törvényhozónak nem tűnik fel ez a lehetetlen állapot?
Na ilyen állapot rendkívül kedvező, ha Amerikázni akarok, egy kicsit otthon, Washingtonban érezni magamat. Ehhez ugye adva van a Kodály körönd, mint egy szelet ó-Washington, most már csak begőzölt állapotban el kell kisföldalatizni az Oktogonig, onnan ilyen se lát, se hall, se nem érez szagot állapotban, igen gyorsan elslattyog az ember az V. kerületbe, és ott elfújja a gőzt, érzékszerveit élesbe állítja, és az újabb (nem a legújabb) Washington fílingjét érezheti. What a wonderful day!
A Szemere utca 9. külös ház, a sarok a teraszok hatszögei a kaptárakra emlékeztetnek, de nem ez érdekes, hanem, hogy a ház sarki, földszinti lakását '56-ban, hasonlóan a VIII. ker. József utca 14.-hez kitartóan és alaposan lőtték mindenféle kaliberű kézifegyverből.
Betetőzésképpen vadonatúj, tegnap befejezett konyhámban elvégzem a mosakodás rituáléját.
Megérdemeltem!
2008. április 2., szerda
Éreccségi
Dear Watson,
Maybe you are the best translator in Low Merania, but I remained the best detective!
Well, thanks for my renowned deductive method and the blog statistics I revealed the mystery of the recent frequent visiting of my old post, namely Tigger's song.
Youth, preparing for their leaving exam searched intensively the blessed Net applying such keywords as "jellemfejlődés" and III. "Richárd jelleme" even "bolsevik ideológia".
I imagine their surprise and rage founding that nonsense I've written.
For the sake of fairness, I must say they all have read it thoroughly. Particularly the users of "bolsevik ideológia".
I'm not kidding.
My only hope is, they never use it during their exams. The morale in this story is that we should be very careful with our posts.
Your sincerely.
SH
Maybe you are the best translator in Low Merania, but I remained the best detective!
Well, thanks for my renowned deductive method and the blog statistics I revealed the mystery of the recent frequent visiting of my old post, namely Tigger's song.
Youth, preparing for their leaving exam searched intensively the blessed Net applying such keywords as "jellemfejlődés" and III. "Richárd jelleme" even "bolsevik ideológia".
I imagine their surprise and rage founding that nonsense I've written.
For the sake of fairness, I must say they all have read it thoroughly. Particularly the users of "bolsevik ideológia".
I'm not kidding.
My only hope is, they never use it during their exams. The morale in this story is that we should be very careful with our posts.
Your sincerely.
SH
2008. április 1., kedd
Üzenetek
Emesének több üzenete is van:
A mobiltelefon reklámok két dolgot üzennek:
Erre két plakát tanít. Az egyiken négy ún. fiatal látható. Valami házibuli. A két kúrica egymással beszél mobilon (na jó, mutogatnak valamit? konferenciabeszélgetés?) egy fiú zenét hallgat a mobilján. A negyedik a kanapén gitározik. Kinek? A "vessző, barátai" nem figyelnek rá, a mobiljaikra figyelnek...
A másik, az "Ereszd szabadon a zenéd" hősének arcán egyrész a bazseváló cigányprímás bambán kérdő arckifejezése, másrészt a Bloom szindrómával társult fej/arc/mentális elváltozások megjelenése.
Itt tartunk, de nem akarok politizálni.
- Az Emese nevű nők hülyék
- Az Emese nevű nők általában magyarok - különösen a magyar nők hülyék.
- A nők hülyék
A mobiltelefon reklámok két dolgot üzennek:
- A mobil kurvára magányossá tesz
- A fiatal mobilosok született idióták
Erre két plakát tanít. Az egyiken négy ún. fiatal látható. Valami házibuli. A két kúrica egymással beszél mobilon (na jó, mutogatnak valamit? konferenciabeszélgetés?) egy fiú zenét hallgat a mobilján. A negyedik a kanapén gitározik. Kinek? A "vessző, barátai" nem figyelnek rá, a mobiljaikra figyelnek...
A másik, az "Ereszd szabadon a zenéd" hősének arcán egyrész a bazseváló cigányprímás bambán kérdő arckifejezése, másrészt a Bloom szindrómával társult fej/arc/mentális elváltozások megjelenése.
Itt tartunk, de nem akarok politizálni.
2008. március 31., hétfő
Deadlines
Úgy teszik, másból sem áll az év, mint határidőkből.
Holy shit!
Az utolsó utáni pillanatban bevittem a Kossuthhoz a Kódot és a folytatását. A harmadik könyv sajnos csak a prológusig jutott, de mindegy, őszre elkészül.
Érdekes lesz barátokkal versenyezni.
Egy másik pályázatra is elkészültem - egy nap alatt. Kíváncsi vagyok, ugyanis kínomban kifejleszettem a Klein-palack novellát. Ez túllép a rekurzión, a közepén hívja meg önmagát.
A rövid határidő a barátom, a hosszú az ellenségem. A Kód könyvek már egy éve készen vannak, erre nagy kényelmesen majdnem lekéstem a pályázatot - a szerkesztés miatt.
A Galaktika kiadja Clarke gyermekkor végét, az öreg egyetlen igazán jó regényét. Möbius ezért kap fogni valamit.
Ezt most hallottam, neked biztosan nem új. Valami mégiscsak van Alsó Merániában, csak oda kellene figyelni. Asszem ez most igazabb, mint az eredeti szöveg, hiába nagyon jók az eredetit éneklő zenészek.
Pedig aszittem a alsómerán underground nem képes túllépni az Európa Kiadót vagy a Controll Csoportot.
"Ahol az arcomba vágják a magam arcát..."
Kurva óraátállítás (spóroljunk a multiknak a saját zsebünkből, gratulálok, vs. összeségében mégiscsak kíméljük vele a bolygót, szóval nem tudom) miatt megzavarodván a legfontosabbat majdnem elfelejtettem:
A magyar fantasztikum legtisztább emberének, mellesleg egy (erős szerkesztővel) kivételesen jó fordítónak a portréja, plusz figyelmreméltó és követendő fordítói ars poetica a scifi.hun LNPeters felvételében.
Holy shit!
Az utolsó utáni pillanatban bevittem a Kossuthhoz a Kódot és a folytatását. A harmadik könyv sajnos csak a prológusig jutott, de mindegy, őszre elkészül.
Érdekes lesz barátokkal versenyezni.
Egy másik pályázatra is elkészültem - egy nap alatt. Kíváncsi vagyok, ugyanis kínomban kifejleszettem a Klein-palack novellát. Ez túllép a rekurzión, a közepén hívja meg önmagát.
A rövid határidő a barátom, a hosszú az ellenségem. A Kód könyvek már egy éve készen vannak, erre nagy kényelmesen majdnem lekéstem a pályázatot - a szerkesztés miatt.
A Galaktika kiadja Clarke gyermekkor végét, az öreg egyetlen igazán jó regényét. Möbius ezért kap fogni valamit.
Ezt most hallottam, neked biztosan nem új. Valami mégiscsak van Alsó Merániában, csak oda kellene figyelni. Asszem ez most igazabb, mint az eredeti szöveg, hiába nagyon jók az eredetit éneklő zenészek.
Pedig aszittem a alsómerán underground nem képes túllépni az Európa Kiadót vagy a Controll Csoportot.
"Ahol az arcomba vágják a magam arcát..."
Kurva óraátállítás (spóroljunk a multiknak a saját zsebünkből, gratulálok, vs. összeségében mégiscsak kíméljük vele a bolygót, szóval nem tudom) miatt megzavarodván a legfontosabbat majdnem elfelejtettem:
A magyar fantasztikum legtisztább emberének, mellesleg egy (erős szerkesztővel) kivételesen jó fordítónak a portréja, plusz figyelmreméltó és követendő fordítói ars poetica a scifi.hun LNPeters felvételében.
2008. március 25., kedd
Szülinap
Bartók szülinapja alkalmából a Gugli Magyarország jóvátette a Gmail reklámajánlójának összes huncutságait. Ez szép volt!
Boldog szülinapot a mennyei zenekar élén!
Milyen huncutságokat?
Odo nevével továbbra sem tud mit kezdeni a motor: ezeket ajánlotta a levelei alapján:
"Jóslás
A Mágia Nagy Mestere fogad! Sorsfordítás-Segítő- Mágiák."
http://www.anushavan.com
és
"Szomjas oázis
33 szerző antológiája a női testről Forgács Zsuzsa szerkesztésében."
http://www.FO.hu
meg ezt
"Szabó Sándor magánnyomozó
Gyors, hiteles magánnyomozás Nézze meg honlapomat!"
http://www.hesber.echt.hu
pedig esküszöm, Szabó Sanyi még érintőlegesen sem szerepelt a levélben!
Olyan Big Brother is Watching You szaga van az egésznek.
Bosszúból küldtem neki egy Gmail invitet, így őkelme is gyűjtheti a tapasztalatokat.
Más: férfiaknak igen hasznos.
Szégyen, én csak a Four-in-hand-et, a Half-Windsort, meg valamikor a Csokrot ismertem.
Hadkiegészítés:
Mi visz rá tömegeket, hogy most, márciusban egy tavaly szeptemberi postot látogassanak?
Boldog szülinapot a mennyei zenekar élén!
Milyen huncutságokat?
Odo nevével továbbra sem tud mit kezdeni a motor: ezeket ajánlotta a levelei alapján:
"Jóslás
A Mágia Nagy Mestere fogad! Sorsfordítás-Segítő- Mágiák."
http://www.anushavan.com
és
"Szomjas oázis
33 szerző antológiája a női testről Forgács Zsuzsa szerkesztésében."
http://www.FO.hu
meg ezt
"Szabó Sándor magánnyomozó
Gyors, hiteles magánnyomozás Nézze meg honlapomat!"
http://www.hesber.echt.hu
pedig esküszöm, Szabó Sanyi még érintőlegesen sem szerepelt a levélben!
Olyan Big Brother is Watching You szaga van az egésznek.
Bosszúból küldtem neki egy Gmail invitet, így őkelme is gyűjtheti a tapasztalatokat.
Más: férfiaknak igen hasznos.
Szégyen, én csak a Four-in-hand-et, a Half-Windsort, meg valamikor a Csokrot ismertem.
Hadkiegészítés:
Mi visz rá tömegeket, hogy most, márciusban egy tavaly szeptemberi postot látogassanak?
2008. március 23., vasárnap
Kenya kínja
Szexizmust ígértem, fogd fel annak!
A Nők lapja hetente feltűnik valamiért a lakásban, át szoktam lapozni, asszzem az a legszínvonalasabb női hetilap, mindenestre - színvonal ide, színvonal oda - a legutóbbi szám tartalma erősen közelített a zérushoz, reklámból viszont annyi volt benne, hogy túlcsordult: tele reklámmeléklettel. Eddig nem sokban különbözik a férfimagazinoktól...
De: az egyik reklámmeléklet a marie clair (a névadót kizárták vóna a francia gittegyeletbül?) bemutatkozása. Persze ez még semmi, de bemutakozásként többek között a "MADE IN KENYA" című cikkel jöttek, melynek alcíme: "A divat életet ment a nyomornegyedben".
Szeretném ezt a cikket elolvasni.
Hogy megtudjam, a magazin szerkesztő valóban azt hiszik, hogy a nőknek valóban csak ennyi eszük van? Vagy tényleg ennyi eszük van?
Valóban komolyan gondolhatja bárki, hogy azokat a divatcikkeket jótékonyságból készíttetik a kenyai nyomornegyedekben és nem a kibaszott extraprofit miatt, amit a rabszolgamunkának köszönhetnek. Nem azért, mert olyan kibaszott gazdag a fejlett világ, és olyannyira megveti a kézzel végzett munkát, hogy odahaza már nem lehetne erre munkaerőt találni - vagy megfizetni? Miközben egyre jobban feljövő üzletág az álművészeti barkácsolgatás (creative hobby, vagy mi a franc), melynek legfőbb vásárlóerejét éppen a nők jelentik?
Ez lenne Afrika jövője? Meg a miénk?
A Nők lapja hetente feltűnik valamiért a lakásban, át szoktam lapozni, asszzem az a legszínvonalasabb női hetilap, mindenestre - színvonal ide, színvonal oda - a legutóbbi szám tartalma erősen közelített a zérushoz, reklámból viszont annyi volt benne, hogy túlcsordult: tele reklámmeléklettel. Eddig nem sokban különbözik a férfimagazinoktól...
De: az egyik reklámmeléklet a marie clair (a névadót kizárták vóna a francia gittegyeletbül?) bemutatkozása. Persze ez még semmi, de bemutakozásként többek között a "MADE IN KENYA" című cikkel jöttek, melynek alcíme: "A divat életet ment a nyomornegyedben".
Szeretném ezt a cikket elolvasni.
Hogy megtudjam, a magazin szerkesztő valóban azt hiszik, hogy a nőknek valóban csak ennyi eszük van? Vagy tényleg ennyi eszük van?
Valóban komolyan gondolhatja bárki, hogy azokat a divatcikkeket jótékonyságból készíttetik a kenyai nyomornegyedekben és nem a kibaszott extraprofit miatt, amit a rabszolgamunkának köszönhetnek. Nem azért, mert olyan kibaszott gazdag a fejlett világ, és olyannyira megveti a kézzel végzett munkát, hogy odahaza már nem lehetne erre munkaerőt találni - vagy megfizetni? Miközben egyre jobban feljövő üzletág az álművészeti barkácsolgatás (creative hobby, vagy mi a franc), melynek legfőbb vásárlóerejét éppen a nők jelentik?
Ez lenne Afrika jövője? Meg a miénk?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
