Tegnap, majdnem pontosan éjfélkor leírtam az utolsó karaktert a harmadik könyvből, és minden szálat elvarrtam a Justitia életében. De most nem tudtam leírni utána, hogy vége. Pedig vége.
Most pihenünk, kicsinyég, ma, majd a szerkesztgetés rideg napjai jőnek, a három könyv összerakása eggyé. Ugyan mikronos tűréssel dolgoztam, de sorja azért előfordulhat...
Ha létezne Alsó Merániában a kisregény-forma, persze könnyebb lenne
Hogy mikor lesz könyv belüle, azt persze ki tudja (a Galaktika), mert ki tudja kell-e nekik egyáltalán.
Mindegy, megkezdem a hypeolását:
- Megírtam az évszázad űrfantáziáját, plusz még igen-igen hard sci-fi is ez, nem beszélve az utolérhetetlen stílusról és a kimeríthetetlen írói fantáziáról... Olyan könyv ez, melyet évtizedek óta várnak a rajongók milliói, és mely már megjelenése előtt klasszikussá vált. Utolérhetelen ötvözete ez a regény a sci-finek és fantasynak, ráadásul olyan mély morális és gondolati tartalommal, melyet csak a világirodalom legnagyobbjaitól kaptunk meg eddig. Csak most, az második kiadás eredeti ogrebőrbe kötve lát napvilágot! Az előbb kiadott kötetekhez kívánság szerint védőborítót szállítunk.
Mostanában ilyeneket kell mondani magunkról. Vagy terjesztetni a haverokkal. Belerakatni a médiába.
Egy lófaszt!
Talán az űrfantázia igaz. Meg hogy talán tetszeni fog a nőknek. Remélem. A szerelemről szól.
Ja, meg az ogrebőr is.
A világirodalom legnagyobbjaitól pedig jobbára csak mindenféle komisz nemibetegséget lehet kapni...
Most pedig megyek és megfőzöm az idény első lecsóját, mely műfajban viszont tényleg verhetelen vagyok.
Szerintem. De ebbe már tényleg nem ugathatsz bele.
