A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. december 2., kedd

2nd Turn

Well,

egy, csak egy legény, de az legalább válaszolt a kérdésre. Kösz, Szélesi!

(A második kérdést hagyjuk. A kurva bakkecskével nekem is mindig bajom van, pedig már szóltam párszor Mahmoudnak, hogy vágjuk le, és együk meg...)

Viszont itt a második kérdés:

Ha igen, akkor miért nem?

5 megjegyzés:

Sheenard írta...

Hát, két tippem azért van :)

Egyrészt a magyar szépirodalomban mozgolódó (próbálkozó) írók száma sokszorosa a magyar sf-írókénak. A nagy számok törvénye, pedig mindig bejön :P

De inkább az, hogy ez egy sztoriközpontú, mesélős tematika. Én például mesélni szeretek. Persze megeshet, hogy egyszer teleírok 4520 oldalt a családom történeteivel, és az egészet nyakon öntöm egy kis személyes időutazással, de akkor sem az lesz a lényeg, az sf csak díszlet lesz, a lényeg az az, hogy szép körmondatokban sokat írjak ugyanarról garbós fiúknak... na meg neked... :)

:P

Névtelen írta...

"A rákbetegség legbiztosabban infarktussal előzhető meg" írta az egyik újságíró csöppnyi szarkazmussal. Valamiért ez jutott eszembe a kérdésed kapcsán.
Ha eljő a MŰ, mely megfelel majd a kérdésedben támasztott elvárásnak, az írója meg fogja tagadni a fantasztikus jelzőt. Mint Vonnegut az életrajzában.

Balfrász írta...

Valahogy nem értem: Esterházy szinte valamennyi írása sztorizás és mesélés. Mit csináljunk, ha az ő családja nem űrkalandorokból, hanem holmi országpusztító gerófokból meg hercegekbül áll. Akik mellesleg ott toporogtam a magyar történelem fordulópontjain. Tudom, nem izgalmas ez, a közmondatokat meg nem mindenki érti. Valószínűleg garbó kell hozzá...

lecso,

hm..., khmm..., izé..., szóval..., nem fogják elhinni, hogy te nem én vagyok zöldséges egytálétel alakjában... :-)

Lem még Vonnegutnál is durvábban tagadja meg a zsánert, amelyben az életműve 90%-át alkotta, amelyből eladott világszerte 27 millió kötetet, etc. Lem még meg is forgatta benne a vasvillát, és utána rá is szart...

Névtelen írta...

Remélem nem. Magamra ütnék egy tojást, megenném, és napokig emészteném magam... :-)

Sheenard írta...

Sándor: tudtam, hogy minden az ősökön múlik... :)