A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. április 16., szerda

Diagnózis update

Már egy hete csak az anyákra gondolok...
Különbféle emberek anyjára.
Elsősorban a sajátomra, aki végül is találkozott orvosokkal, akik, ha nem is a Diagnózisból, de legalább a House stábjából valók, mármint orvosnak öltözött színészek. Végül majdnem úgy jártunk, hogy a tapintatos őrmesternek szólítania kell az állományt és nekem vissza kell lépnem a sorba.
Most minden jobbra fordult, túl vagyunk egy nem diagnosztizált tüdőembólián, mármint Egerben nem diagnosztizált, a SOTE Tüdőszanatóriumban viszont igen, hogy is van ez?

Hát, most már mások anyjára gondolok sokat, akik az egészségügyet ide juttatták, amikor már nem a szegénység, a forráshiány a fő oka a válságnak, hanem a szakértelem csökkenése.

Vidámabb vizekre! Mielőtt politizálni kezdenék.

Kérdezem, hogy zavar-e téged, hogy időnként angol szavak kerülnek ebbe a blogba?
Mert valakit zavar, nagyképűségem cáfolhatalan bizonytékomnak tartja. Well, a szerencsétlen még nem is tudja azt, hogy kicsiny családomban a testsúlyt fontban tartjuk nyilván. Ez aztán a nagyképűség, mi!

Míg arra vártam Egerben, hogy anyámat megöljék, vagyis meggyógyítsák és hazaengedjék, na!, a gyerekkori könyvtáramból előkotortam egy Cortázar novelláskötetet (Kriterion, 1983), és igen nagyon, méghozzá pozitívan meglepődtem. A magreál a nagy regényfolyamokon kívül a kisprózában is kitűnően hat, csak manapság már nemigen divat így csinálni. Mindenesetre érdemes leporolni és elolvasni őket.

Megjelent közben az Új Galaxis. Majd meglátjuk.

Update.
Ha kiadják a könyvedet, még ha közben egy másik kontinensen tartózkodsz is, mindenképpen ragaszkodj a keféhez! Vagy soha többet ne vedd a kezedbe a könyvedet.
Most láttam a Diagnózisban, hogy az üldözéses flashback-et szarrá tördelték. Vajon mit még? A végén újra kell olvasnom az egészet? Viszont ami kár esett a szövegben, már úgysem tudom helyrehozni - ebben a kiadásban. Sezlonynak tehát részben igaza volt, bár ez nem elsősorban a kiadó műve, hanem azt hiszem az ún. lektoré, akinek láthatóan csak az volt a fontos, hogy a tördelés szabályszerű legyen, de fogalma sincs, mi az a flashback, ritmus, ritmusváltás.
Most fel tudnék robbanni.
Crap!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ne explodálj! (Ez is idegen szó.) Nem éri meg. A Diagnózis története a magyar könyvkiadás, különös tekintettel a sci-fire akár az a bizonyos veterinary horse(sic!) is lehetne. Annyi hibával zajlott az egész, és még most is olyan ramaty utóélete van, hogy már komolyan sajnálom azt a bizonyos brainstromingolást !), amikor egyáltalán felmerült az ötlet... Egy pozitívuma van az egész Diagnózis storynak (sic!) a díjazása - de azt is jópáran lefikázták (hogy van ez inglisül?).
Szóval, sorry, balfrász mester.

Névtelen írta...

Egyáltalán nem örülök, hogy az aggodalmaim beigazolódtak - szabadúszó írónak csak jó (lenne), ha minél több kiadóból válogathat(na).
Egyszerűen ugyanezen a tapasztalaton már korábban átestem. Azóta inkább kivárom, amíg egy kiadó bizonyít, és másokat is inkább erre buzdítok.

Balfrász írta...

Nem fiking? :-)))

Én nem sajnálom, magam vagyok a hibás, több figyelmet kellett volna fordítani rá. De ha egyszer elkészül attól kezdve inkább zavar a szöveg, gyűlölöm. Ha más foglakozik vele nagyon köszönöm, és örülök. Ennek viszont az lehet az ára, ami történt - miért lenne bárkinek is szívügye a szöveged? Még egy profi kiadóban is.

Na, lesz még egyszer épelméjű adórendszer Alsó Merániában és a Leső Harcsa is csak elkezd egyszer hassal felfelé úszni! Akkor majd csinálok egy kiadót. Úgy kilencven éves koromban.