Peace Pipe

Tudják az urak, mi lebeg a csatatér felett?
Na az!

A jó indiánoknál működött a békepipa, egyrészt, mert nem dohányoztak, hanem alkalmanként (tanács, békekötés, ilyesmi) vették magukhoz a nikotint, amely használat (use) mellett élénkíti a gondolkodást (Nem úgy mint ha abuse-olják, de ez nem tartozik ide, bár a sfportál találkozókon csak ketten nem füstölünk Hackettel, csupán szívunk, de így a legbölcsebbek leszünk a végére és ott leszünk a temetésükön!), másrészt a tanácsban nem a világ összes legokosabb embere ült, hanem pár tekintélyes bölcs kussoltatta az önjelölt géniuszokat.

A magyar fantasztikus közéletben azonban a világ valamennyi legokosabb embere verődött össze, szuperegók, akik egy névelő miatt képesek egymást torkát elharapni. Hogy lehetne itt béke?

Ebből az egocentrumból kiindulva már évtizedes sérelmek gennyedeznek a felszínen és a felszín alatt, állandóan csak a kifakadásra várva. Hogy lehetne itt béke?

A LÉT! sem fogja gonzó-kritikáit szerkeszteni, mert éppen ezek a keresetlen vélemények vonzzák azt a legendás látogatottságot, melyet a lap magának vindikál, és a gonzó-kritikusok sem fogják majd vissza magukat, mert ez az olcsó kis siker a lételemük. Hogy lehetne itt béke?

És akkor nem beszéltem a háttérben nem búvópatakként, hanem búvó pöcevezetékként kanyargó üzleti érdekekről. Hogy lehetne itt béke?

De valóban, a békés egymás mellett élést ki lehetne próbálni a változatosság kedvéért.