Megveszett illúziók

Nem mondanám, hogy kurva nagy illúziót veszítettem, amikor ezt olvastam. Egy netes ismerős küldte, nyilvánvaló szándékkal, vélt bizonyos párhuzamosságokat felfedezni mindnyájunk kedves fantasztikumával, mely párhuzamosságokat én is felfedezni vélem/véltem - már korábban, amikor még nem is volt mivel párhuzamba állítani az utóbbit.

Imádni való e belterjtől ölelt kis ország...

Mondhatod, dróton rángatott báb vagyok, ilyesmivel vezetnek meg, irányítanak, felhasználnak az állóháborúban, ugrok, mint a bolond. Így igaz. A bolond is. Amíg egyetértek a felhasználóval, állok minden user rendelkezésére, szinte teszőleges ügyben.

Mint ahogy a Leső Harcsa ténykedésével kapcsolatban sem veszítettem illúziót, amikor a körúton ebbe botlottam (bocs a minőségért, eső, szürkület, telefonkamera):


Azt már jó régen tudjuk, hogy Európa kiadó, de azt sose hittem volna, hogy ennyire.

Hiperatommotor

Mostanság ezzel a gyönyörűséggel dolgozom:

Magyar Átok

A magyar furcsa népség. Az a nép, aki a legnagyobb gerendákat a saját szemében viseli, és ettől paradox módon olyan éles lesz a látása, hogy más szemében a legkisebb szálkát is felfedezi. Vagy felfedezni véli, mert többnyire az a szálka olyan kicsi, hogy nincs is.

Amikor Bori kijött Washingtonba, tizenhét év lovaglás után meggyőződése volt, hogy ő az, aki egyáltalán nem tud lovagolni. Úgy adtam el Emmie lovardájába, mint valami dörzsölt talent-ügynök egy filmvígjátékból. Egy hónap alatt kiderült, hogy a legjobb, legképzettebb lovasok egyike (talán a legjobb) abban a nem kis lovardában. Hogy miért gondolta úgy?

Mert magyar.

Nem nem azért, mintha túlságosan szerény lenne, olyan magyar nincs. Ő valóban meg volt győződve arról, hogy nem tud lovagolni.

Mert magyar.


Mert magyarok között, egy magyar lovardában nőtt föl, tanult lovagolni, ahol soha, senkitől egyetlen biztató szó el nem hangzott, annál több lekezelés, bántás, szarba taposás. Hát, ez a magyar.

Mert a magyar nem ismeri az amatőr szó nemes értelmét. A magyarnak az amatőr szart jelent, gagyit, és bármit is produkál, az mindeképpen szar. A magyarnak az amatőr nem fejlődhet, profivá aztán végképp nem. A profiság az valamiféle nemesi cím, azt nem kiérdemelni, megszerezni kell, hanem csak úgy van az embernek. És ha már van, szinte megkérdőjelezhetetlen.
És a magyarnak sokszor sajnos igaza is van.

Mert a másik magyar, az amatőr, az se ismeri az amatőrség nemes értelmét, és bármilyen szart is csinál, azonnal a világ profijává kiáltja ki magát, és profit megillető előjogokat vindikál. Oszt' megsértődik, ha visszanyomják a szarba, ahová legtöbbször való.

A magyarnak a kis siker, ha másé, nem siker, ha a sajátja, világméretű.

Amerika más. Minden szinten összemérheted magad azonos szintűekkel, és ha a legjobb vagy, feljebb léphetsz. Ha akarsz. Ha nem akarsz maradhatsz lokális maximum, senki sem irigyli el a sikereidet és tudod, hogy lokális maximum vagy. Tudod, hol a helyed, mennyit ér a sikered.

Most ezt fordítsd le a lovas metaforát szépen a magyar fantasztikum állapotára!

Feltettem a Keringés ismertetőt, ha érdekel.

Kaland a Végeken

Gondolkodtam, hogy ezt a postot a Polit(e)büróra vagy ide tegyem-e ki, mert amit írni fogok az inkább politika, mint irodalom, de mivel a Diagnózisról (is) van szó, mégis ide, talán.

Az történt, hogy egy netes ismeretségből-veszekedésből barátság lett, és LN Peters - most a találkozás után büszkén mondom -, barátom, szervezett egy könyvbemutatót a Diagnózisnak - Gyulára. Százéves Cukrászda. Finom a hely psecialitása. Pálinkás torta…
Különös élmény volt, hogy először hallottam az Igazi Ikaroszt színész előadásában. Még érdekesebb a felhajtás, színészek olvastak fel részleteket, Peters és a felesége, Anikó (gyerek)színész iskolájának volt és jelenlegi növendékei. Igen, egy komoly, tízéves kissrác is. Lilla lányuk fuvolázott. Barokkot.
Volt egy kis dedikálás is, a bemutató és a beszélgetés vadidegeneknek is meghozta a kedvét. Remélem nem fognak csalódni.
Itt és most megköszönöm LN Petersnek és családjának az estét.

A reggel vonatutazással Belső Merániából Hátsó Merániába. Ún. InterCIty, vagyis elvben expresszvonat – ehhez képest eléd hosszan negyvennel döcög, valószínűleg menetrendszerűen, mert majd pontosan érkezünk. Nem jártam még Dél-Kelet Magyarországon, rosszabbat vártam, mint amit végül a vonatból láttam, az ország romlása egyenletes, nadrágszíjparcellák, lepukkant hátsóudvarok.
És a zsíros, termékeny fekete föld az őszi szántás még érintetlen hullámai, amelyekből nem sarjad ki a jövő, csak valami poshadt tegnapelőtt.
A Tisza mentén egész helyes kis mocsarak, elképzelem, milyen jó nagy lápok terjengtek itt a szabályozás előtt. Kösz, Grófom!
Szajolon valami ijesztően nagy személypályaudvar épül, fogalmam sincs, hogy miért, kiknek – a vasutat éppen nyúvasztják. Békéscsabán látszik majd meg: a gyulai vonat egy nyamvadt kis BZMOT.
Valahol Gyoma és Csaba között egy falu határában kis ménes, karám nélkül legelnek a lúállatok, valami ilyesmi lehetett az Alföd még százötven évvel ezelőtt is.

És most jöjjön a feketeleves.
Gyula tündéri kisváros, nagyon szépen helyreállított-rendben tartott műemlékekkel, a világ legnevetségesebb várával. És a Peters családdal.
Akik ott a Dél-Alföldön sok éve színházat, színiiskolát szerveztek gyerekenek, ahonnan sikeres előadások, és tehetséges gyerekek tucatjai kerültek ki.
Ezt az iskolát többé semmilyen formában nem támogatja a legújabb helyi önkormányzat.
Bezárt.
Alsó, Felső, Belső és Hátsó Meránia.

Stardust

Ha véletlenül elütöd a "t"-t a legkézenfekvőbb módon, mókás cím jön ki belőle, de nem azért postolok.

Feltettem egy rövid ismertetést Gaiman Csillagporáról. Többet nem ér, bocs.

Ja, a találtam valamit, felraktam a Polit(e)büróra.

Terra frissítés 2007 november 25.

Nagy nehezen megszületett. Új címlappal, három új novellával.
Az új címlap (Új koncepció, elvtársak! Hajtincs homlokból hanyag mozdulattal kisöprése. Ja, hogy nincsenek tincseim... Upsz!) miatt, ha valaki hibát észlel, és nem nagy fáradás, kérem, jellezze!

Holnap fenn lesznek a pdf-ek is. Most szét szeretne robbani a fejem, és ez nem a saját lakás, nem szeretnék túl nagy mess-t.

Akinek ma nem válaszoltam méljére, tudja be ennek.
Majd hónap, aranyaim!

Our Walls

az agyakban vannak. Nem tudunk kitörni magyarságunkból, legalábbis annak abból a szeletéből, hogy mi vagyunk a világ legokosabb emberei.

Olvasom Gaimant, első alkalommal magyarul, és helyenként mintha nem Gaimant olvasnék, döcög a szöveg. Sajna nincs meg az angol eredeti, hogy ellenőrizhessem. A többi, angolul, sohasem döcögött. Felteszem, nem felejtett el írni...

Mindazonáltal, a falu nevét ellenőrizni tudtam. Ha egy hely eredeti neve Wall, akkor mi a bakter ződrefestett (öncenzúra)áért kell azt Falvának fordítani? Hogy tobzódhassunk a rendkívül szellemes Falva falva szerkezetben?
Tényleg, muhahaha. Lehetett volna még Falu falu is. Nohát!
Gaiman, szegény, a szar angoljával nem tudott ilyesmit. Town, village, esetleg hamlet: egyik se hasonlít a Wall-ra... Milyen szánalmas! Javítsuk meg! Tegyük hozzá a zseninket! Elvégre ki az a Gaiman?

Nem értem, hogy a magyar fordítók többsége miért nem egyszerűen csak tolmácsolja az eredeti szöveget. Miért akarja följavítani?

Érdekes, Arany nem akart ilyesmit. De a hobbitból már babó lett, az orkból meg manó, piha! A tündéből meg tünde, a törpéből meg törp. Szerencsére jöttek a kis kék szörnyetegek...

Tényleg, üdítő volt a Káli dalát olvasni, abban nem éreztem ilyesmit.

Ha már Gaiman, adják a mozikban a Beowulfot, melyhez ő írta a forgatókönyvet. Izgatottan várom a scifi.com szánalmas kísérelte után.