Family affairs

"Az idő, soha, soha meg nem áll..."

Manócskám tizenhárom és fél éves. Javában kamaszodik, és ez alkalomból elkezdte kóstolgatni ősz apját. Várjá'! Lesz ebből sci-fi, fantasy legalábbis.
Szóval, pár hónapja elküldte egy vámpíros történet elejét, amelyet akkor írt. A borzasztó gépelés ellenére (ezt egy apa morgolódás nélkül helyrerakja, ugyebár, ha már ilyen-olyan Terra szerzőknek is megteszi ezt a szívességet), egészen helyes és ebben az agyoncsépelt témában még valamennyire eredeti kis írás is volt. Természtesen nem fejezte be. Ezért a múlt idő.
Tegnapelőtt, titokzatosan bejelentette, hogy egy osztálytársa írt valamit, és megnézném-e. Háppersze.
A stílusból (a gyereknek van némi stílusa, ha máér az apjának ez nem sikerül) és a témából persze azonnal tudtam, hogy egy osztályba járnak és még ugyanabban a padban is ülnek. Ugyanazon az oldalon...
Ezúttal nem vámpírok, hanem varázslók, és megint egy kissé eredetibben, mint várná az ember egy tizenhárom évestől. Apa kijavít, vélemény leír, mintha nem tudná kié a darab, elküld.
Tinilányka másnap odavágja, hogy ezt nem is egy osztálytársa, hanem ő maga írta, és ki akarta próbálni, hogy nemcsak hízelgek-e neki, csak azért mert a lányom...

Mintha nem tudná, hogy rajzolni azért nem rajzol már, mert sohasem vettem figyelembe, hogy a lányom, és semmi sem volt elég jó... Mea culpa. Azt nagyon elcsellóztam.

Remélem ezt a történetet már be is fejezi. A gépelése sokat javult...

"Az órák rójják szüntelen az útjukat..."

Ennek a Sztrugackij fivérek örülnek majd!
Feleségem ahhoz a generációhoz tartozik, akik már nem tanultak nyolcadikban és utána huszadik századi történelmet. Nem merték nekik tanítani. Rencerváltás, tudod...

Szóval, ideológiai nyomás híjján bizony szovjetorosz írók azóta nemigen vannak jelen a magyar irodalomoktatásban és könyvpiacon. A Fivérek meg azelőtt sem voltak az oktatásban.
Meg aztán Bori nem is nagy rajongója a fantsztikumnak. DE! Elkezdte olvasni a Piknik az árokparton-t és el van tőle ragadtatva.

Well, csak van annak rohadt könyvnek irodalmi értéke, ha így is fog...

"A pillanat úgy illan, tovaszáll..."

A Bárd írja a Hamletben (milyen bődületesen jó fordítás is az Aranyé, absza meg! Hogy lehet valaki olyan önelégült pöcs, hogy nekiáll újrafordítani...?):

"Igen, letörlök emlékezetem
Lapjáról minden léha jegyzetet,
Könyvek tanácsit, képet, benyomást,
Mit vizsga ifju-kor másolt reá,"

Ez lenne a felnőtté válás? Akkor jó hír, mert én képtelen vagyok letörölni mondjuk a Piknik Metagalaktika 1-ben leadott első fejezetét... A három közül talán a legjobb fordítás. De lehet, csak nosztalgiázom...

"Mint gyors folyón suhanó hab, épp annyi csak
a pillanat."