A dolgok állása 2

Lévén az ún. Kádár korszak gyermeke, eddig meglehetős szellemi ellenállást fejlesztettem ki magamban olyas sommázatok ellenében, miszerint a Kádár kor jóvátehetetlen erkölcsi károkat okozott a magyarságban. Azt gondoltam, hogy nem tett ahhoz már semmit a gulyásbolsevizmus, ami nem volt benne eleve (vö. szomszéd tehenének szomorú életkilátásai) [1]. Most sem vagyok egészen bizonyos, hogy nem így van, de magabiztosságom megrendült, kétségek rágnak (vö. titkos féreg foga). Nem vagyok benne bizonyos ugyanis, hogy azon dolgok, amelyek mostanában (értsd elmúlt két hét) tapasztalhatók Alsó Merániában, honnan is eredeztethetők.

A.

Olyan fokú aljas, haszonleső szervilizmus, amivel tegnap kerültem szembe, talán még a Trónok Harca cselekményéből és jellem-menazsériájából is kilógna. Eljátszom a gondolattal, hogy Martin tett néhány kirándulást kis hazánkba, majd hazamenvén finomított/tompított/szelídített némiképpen a tapasztaltakon, és ebből lett a regényciklus.

Szóval. Valaki lovasedző. Ami nem azt jelenti, hogy lóhátról dzsidával ösztökél gyorsabb mozgásra szerencsétlen maratoni futókat – bár ebben is lenne ráció. Hanem, hogy a földön, az ő két lábán állva tanít lovagolni mindenféle korú embereket, kik ekképpen lovon ülnek. Ezen kisebb és nagyobb dedek közül egy, megtanulván a lovallást kicsinyég (vö. haza és haladás), elindult vala egy versenyen, és meg is nyeré azt. Nem nagy ügy, gyerekek, pónik/kicsiny lovak – a nagy, nemzeti lovarr szervezet erről eddigelé lenézőleg nyilatkozik, mintegy. De most! A Pegazus [3] nevű lovarr szaglapban e versenyről tudósítmány jelen meg. Hallga csak! Illetve figyelmezz, ó, honfi!! Képekkel! Mivel valaki tanítványa is leképeződött, hát, szokásokkal ellentétben az inkriminált lapszám beszerződ. És a versenyről írott tudósítmányból legott megtudható lett lészen, hogy milyen haláli jó fejek is a hon sztáredzői, mert leereszkedének ők páratlan tehetségű tanítványaikkal e kisded versenyhez, megjelenésükkel emelvén az színvonalat [4], mintegy. Namármost, tényálladék, hogy i.) a sztáredzőkön, kik nem mellesleg a lovarr szervezet vezetőségének tagjai, mintegy, más edző nem neveződött meg az czikkben, ii.) sztáredzők tanontzai közülend csak egyetlen kisded ére el helyezést, iii.) valaki tanítványa, és még egy a nyertesek közül leképeződött, de nem kapák meg képaláírásban a helyezésük megnevezését. Tudjátok mit, feleim? Menjetek ti a jó, talpnyaló anyukátokba!

B.

Az ukrajnai események magyar reakciói. Erről nem is mondanék többet. Süllyedjünk el csendben, elvtársak! Egy cuppanást se!

Jegyzetek:

1. Dózsa György, Szapolyai, Verbőczy, labancok, kurucok, Kossuth Lajos, vasútpanama, Galilei kör, Károlyi kormány, Tisza gyilkosság, Meckenen átadása az antantnak, vörösterror (résztvevők névsora az átkosbeli utcanévtárban), fehérterror [2], frankhamisítás, személyi kultusz Horthynak (ami ellen a kormányzó erősen tiltakozott), zsidótörvények, munkaszolgálat, nagy és kisnyilasok, AVÓ, személyi kultusz Rákosiéknak (ami ellen ők cseppet sem tiltakoztak), padlássöprés, kitelepítés, pártház ostrom a Köztársaság téren. Mindeközben följelentésírás és olvasás éjjel és nappal, meg persze reggel. OK, nálunk azért Szent Bertalan éjszakája [vö. Castameri esők] nem volt – nyilván csak azért, mert nem jutott eszünkbe e lehetőség.

2. Erről keveset tudunk, mert ellentétben a bolsikkal, az ellenforradalmi rendszer nem dicsekedett az aljasságaival. Szégyellte, mintegy.

3. Hogy a pegazus az irodalomnak van fenntartva, abban a körben nem zavar senkit. Ló, szárnya van, kit zavar? Emberek! Lovas körökben úgy mondják el az ismert vicc poénját, hogy „Nem vak az! Bátor!”. Mit várhatunk?

4. Ezekkel a fölemelő leereszkedésekkelvan már tele a hócipőm!

Trojan Horses

Írtam már lovakrul, itt is, legutóbb a Polit(e)bürón, a mostani apropó, hogy elkezdtem olvasni Miéville-től az Iron Councilt.
A könyvrül egyelőre semmit, annál inkább a lovakrul.
A tizenötödik oldalon ugyanis felbukkan a fantasy szerzők egyik kedvenc bestiája, a ragadozó hátas.
Ez egy nagyon hasznos szerzet, mert ha éppen nem a lovasát falja föl, hát a csatában bizonyára vitézül marcangolja az ellent, legalábbis annak hasonló hátasát.
Hogy ennek harcértéke mennyi, az kérdéses, csak annyit kellene elképzelni, hogy mi maradhat a lovasból két marakodó hím oroszlán között, de ez valószínűleg idomítással (ráolvasással) kiküszöbölhető*. (Ja. Biztosan. Warnírung! Place irony here.)

Tegyük fel, hogy ez a rengeteg előny mind, mind maradéktalanul kiaknázható a harcban!
A csatának vége, győztünk (túléltük, elég sok ráolvasásba vót, de megérte!), a hátasunk belakmározott az ellenségből/hátasából. Jönnek a mókás hétköznapok!

Bezabált hátasunk most alszik. Vagy tíz órát. Emészti azt a bitang nehéz ételt, amit a húsevés jelent. Felrugdosni nem lehet. (Most a ráolvasás sem segít) Összegömbölyödik és horkol. Ezt csinálja egyébként minden ragadozó, nagyjából a nap kétharmadában. Összehasonlításképpen, a ló egyfolytában háromnegyed-másfél órányi folyamatos alvást igényel, a többit zugalussza itt-ott.** Az emésztéshez a lónak nem kell lefeküdnie, elintézi lábon, amit eszik, azt az ő emésztőszerveivel könnyű eltüntetni menet közben.***

Ragadozónk közben felébredt, a csatateret a dögevők már kitakarították, ő tehát kezd éhes lenni, mert az anyagcseréje ilyen. Mit csinálunk? A csatába nyilván magunkkal terelt birkanyájból (vagy hadd legyek gonosz, a hűtőkocsiból****) megetetjük. Ha keveset kap, talán nem alszik el, hajlandó felengedni a hátára (ha nem, ráolvasunk), és talán el is visz egy darabig, amíg megint csak aludni nem támad kedve, mert a ragadozók többek közt az energy saving üzemmód miatt is döglenek annyit, ha már nem ehetnek. Közben azért a birkákra (hűtőkocsi) is ügyelni kell, így a táplálékállatok sebessége fogja meghatározni a haladási sebességünket (de azokra is ráolvasunk, fantasyban vagyunk vagy mi a fene!). Lovunk közben félnapnyi előny után pihent egy kicsit, harapott keveset a fűből és menetre kész, el is visz még vagy harminc kilométerre, ahol egy fantasy világban ráolvasás nélkül is biztosan talál füvet, de dobhatunk neki a vezetékló hátán vitt szénabálából is, ha kicsit pusztább vidéken haladunk. Mindenesetre a vezetékló sebessége nem marad el hátasunk sebességétől.

A ragadozó intelligens és rosszindulatú, a ló butácska és jószándékú (Még a mének is, ha nincs rajtuk a baszdüh. De még akkor sem rosszak, csak hajlamosak elfeledni, hogy a hátukon vagy vágyuk tárgyának hátán ott van valaki*.). Nem tudom elképzelni, hogy brutális erőszakon kívül (persze mágiával, hülye vagyok) mivel lehet rávenni egy ragadozót, hogy potenciális zsákmányát a hátára vegye. A ló megteszi csupán jófejségből és butaságból.

Menekülő állat lévén szó szerint a halálba lehet hajszolni, ott pusztul el a lovasa alatt. Nem hinném, hogy egy macskafélével vagy farkassal, medvével ugyanez kivitelezhető. Hacsak persze rájuk nem olvasunk.

A ló és a ragadozók izomzata közötti különbségről nem akarok beszélni, némi tenyésztéssel ez bizonyára alakítható, a nagy cica is elbírja a nyerget. Vagy ráolvasunk a dögre!. Mindenesetre a jól képzett, jó formában lévő ló vágtája sokak szerint igen kényelmes ülést ad. A mackót vagy a nagy cicát elképzelni sem merem. De persze fantasyban mindig ráolvashatunk.

És így tovább.

Most talán eldöntheti mindenki, hogy egy korlátozott intelligenciájú nem kérődző menekülő állatot (lovat) vagy intelligens ragadozóját (farkasfalka) akarja-e inkább hátasul!

A ráolvasás mindig kéznél van.

Jegyzetek:

* Kedves lovardai történet, hogy egyszer elszabadult egy mén, és épp arra a kancára támadt kedve, amelyen lovas ült. Mindenki biztatta a szerencsétlen lovast, hogy full vágtában meneküljön el onnan, mert ha a mén utoléri őket, akkor neki vége van. Szerencséje a mént előbb megfékezték, és a rémült kanca sem dobta le lovasát. Ez csupán azt hivatott jelezni, hogy féltonnányi hús, ha ösztöneinek engedelmeskedik, nemigen fékezhető. És a lovakban ugyebár ragadozásra nincs is ösztön.
Persze nem kell félteni őket. Egy tacskó nagyságú kutyát még egy herélt is simán halálra pecsétel a mellső lábaival, egy mén széttép egy nagyobb kutyát. A rúgóerőről annyit, amit saját szemmel láttam: frissen ellett kanca a csikó védelmében boxban, ahol az erejének a csökkent rádiusz miatt jó, ha negyedét kifejtette, úgy rúgta át a másfélcolos fenyődeszkát, mint én a hungarocell szállítódobozt. A névrokonom, Tony egy harapással szétroppantja a nyolcas karabínert…
** A pónik, a gonosz törpék ebben verhetetlenek, elalszanak bárhol és bármikor egy-egy percre, mint a jó katona. Láttam pónit a lovas alatt szunyókálni. Nyergelés közben, addig, amíg pucolták etc. De összeségében sem alussza töredékét sem a ragadozók alvásidejének.
*** Itt jön, hogy hátasnak - többek között - miért nem alkalmas igazán a kérődző állat sem. Kérődzik. Az emésztéséhez kell idomítani az útitervet. Az ostobaságáról nem is szólva.
**** Miért is csak a sarkvidéken használtak a hűtőgép feltalálása előtt kutyafogatot?