Miközben King után molyoltam egy kicsit a Wikipédián, elém ugrott egy Harold Bloom nevű illető mondata Kingről:
"Ő az az ember, aki olyasmiket ír, amelyeket valaha filléres regényeknek neveztek. Csupán saját idiotizmusuk bizonyítéka, hogy képesek azt hinni (mármint a díj adományozói, ez hányadék ugyanis egy irodalmi díj kapcsán öklendeződött föl), bármilyen irodalmi érték, esztétikai teljesítmény vagy bármiféle jele a találékony emberi inteligenciának megtalálható bennük."
Nos ez a túlsúlyos (öncenzúra) az, aki képtelen volt esztétikai értéket találni többek között a marxista és postmodern művészetben... Szóval Gorkij, Majakovszkij, Lengyel József, Umberto Eco, Shalman Rushdie, José Saramago és Esterházy Péter szart se érnek...
De olvasd el az egész elemzést inkább!
While I raked some info in the Wikipedia about King, a monstrous paragraph dashed at me:
"He is a man who writes what used to be called penny dreadfuls. That they could believe that there is any literary value there or any aesthetic accomplishment or signs of an inventive human intelligence is simply a testimony to their own idiocy."
Well, that overweight (self censorship) who is notoriously unable to find aesthetic values in the Marxist and Post-modern arts too. Some thoughts about Maxim Gorky, Vladimir Mayakovsky, Umberto Eco, Esterházy Péter...
But, just read the whole stuff yourself!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése
2007. február 1., csütörtök
Green Mile
Nézem a Halálsoron (The Green Mile)-t, két nap alatt másodszor, és rácsodálkozom, hogy milyen jó filmeket is lehet csinálni szinte a semmiből, ha az embernek jó színészei vannak. Meg jó könyve.
Nem olvastam Stephen King eredetijét (fogom), de ez a film idáig az egyetlen, amely nem mainstream King műből készült, és nézhető. (Az Évszázad vihara szintén jó minisorozat, de az eleve filmre íródott. A Dreamcathcher meg majdnem sikerült, bár ott meg szerintem a könyv volt gyengébb.)
Vissza a Mile-ba. Kedvenc óriásom, Michael Clarke Duncan, alakítása kivívta a kritikusok elismerését is, mégis, valahogy az egész film eltűnt a süllyesztőben, pedig mély érzelmi és gondolati - vallási - tartalma is van a remek szórakozáson kívül.
Mókás nevű indián kedvencem, Graham Greene, csak egy epizódnyi villanásra tűnt fel a filmben, de itt is Kicking Bird-höz méltóan mókás frizurát kapott - kivégzése előtt.
Mondjuk, hogy a Mile így sikerült, valószínűleg a nagyban a rendező érdeme is. Frank Darabont rendezte ugyanis a szintén King kisregényből készült Shawshank Redemptiont, ami valódi remekmű, és valószínűleg csak azért nem nyerte meg a neki járó Oscart, mert abban az évben (1995) véletlenül egy Forest Gump című másik remeklés nyert... Kérsz csokoládét?
Naaa, mindezt csak azért, mert ez a rendező Kinggel esetleg esélyes lenne egy jó Dark Tower leforgatására.
I've just watched The Green Mile movie, second time within two days and I wonder how little stuff can produce great films if you have good actors. And a good book.
I haven't read the original novel by Stephen King (I will) but it seems to me that so far this one is the only watchable movie was produced from a non-mainstream King piece. (There is the Storm of the Century a affordable rather good mini TV series but that was written directly on screen. The Dreamcathcher is almost a success, though I think the book was rather weak.)
Back to the Mile! My favorite giant, Michael Clarke Duncan, received critical acclaim for his performance, however, somehow, this movie was vaporized from the collective motion picture subconscious. Despite its all deep emotional, intellectual - religious - contents besides the big entertainment it gives.
My native American favorite, Graham Greene with his funny name, appeared just for a blink in this stuff, but he received a Kicking-Birdian hilarious hairdo - right before his execution.
The key of the Mile's success probably the personality of the director Frank Darabont. From the King's novella, he directed the Shawshank Redemptiont too, which is also a masterpiece. It didn't won any Oscar from its seven nominations - probably because of in 1995 another masterpiece harvested everything. That other one's title was simply a name: Forest Gump... You want a chocolate?
Well, all this much ado just for expressing a little hope. Maybe King and Darabont will teamed up once again and produce a veeery goood Dark Tower film.
Nem olvastam Stephen King eredetijét (fogom), de ez a film idáig az egyetlen, amely nem mainstream King műből készült, és nézhető. (Az Évszázad vihara szintén jó minisorozat, de az eleve filmre íródott. A Dreamcathcher meg majdnem sikerült, bár ott meg szerintem a könyv volt gyengébb.)
Vissza a Mile-ba. Kedvenc óriásom, Michael Clarke Duncan, alakítása kivívta a kritikusok elismerését is, mégis, valahogy az egész film eltűnt a süllyesztőben, pedig mély érzelmi és gondolati - vallási - tartalma is van a remek szórakozáson kívül.
Mókás nevű indián kedvencem, Graham Greene, csak egy epizódnyi villanásra tűnt fel a filmben, de itt is Kicking Bird-höz méltóan mókás frizurát kapott - kivégzése előtt.
Mondjuk, hogy a Mile így sikerült, valószínűleg a nagyban a rendező érdeme is. Frank Darabont rendezte ugyanis a szintén King kisregényből készült Shawshank Redemptiont, ami valódi remekmű, és valószínűleg csak azért nem nyerte meg a neki járó Oscart, mert abban az évben (1995) véletlenül egy Forest Gump című másik remeklés nyert... Kérsz csokoládét?
Naaa, mindezt csak azért, mert ez a rendező Kinggel esetleg esélyes lenne egy jó Dark Tower leforgatására.
I've just watched The Green Mile movie, second time within two days and I wonder how little stuff can produce great films if you have good actors. And a good book.
I haven't read the original novel by Stephen King (I will) but it seems to me that so far this one is the only watchable movie was produced from a non-mainstream King piece. (There is the Storm of the Century a affordable rather good mini TV series but that was written directly on screen. The Dreamcathcher is almost a success, though I think the book was rather weak.)
Back to the Mile! My favorite giant, Michael Clarke Duncan, received critical acclaim for his performance, however, somehow, this movie was vaporized from the collective motion picture subconscious. Despite its all deep emotional, intellectual - religious - contents besides the big entertainment it gives.
My native American favorite, Graham Greene with his funny name, appeared just for a blink in this stuff, but he received a Kicking-Birdian hilarious hairdo - right before his execution.
The key of the Mile's success probably the personality of the director Frank Darabont. From the King's novella, he directed the Shawshank Redemptiont too, which is also a masterpiece. It didn't won any Oscar from its seven nominations - probably because of in 1995 another masterpiece harvested everything. That other one's title was simply a name: Forest Gump... You want a chocolate?
Well, all this much ado just for expressing a little hope. Maybe King and Darabont will teamed up once again and produce a veeery goood Dark Tower film.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
