Leginkább az Alapítvány trilógia-Dűne regényfolyam tengelyre akasztanám, mert pont annyira tudományos mint azok. A wikipédia mindet az űroperába sorolja, az Enderzummal együtt, amit enyhe túlzásnak tartok, mert irodalmilag és az előadott gondolatiság tekintetében azért ezek fényévekre vannak mondjuk a Star Warstól.
Ennyit a sci-fi definíciókról. Nagyon hasznosak és tájékoztató jellegűek.
Végül is, hogy a Justitiával ilyen előkelő társaságba kerültem, bánja a fene... Csak azt nem értem, akkor egyesek ezt mér' szégyellik?
A Holtpontot olvasva néha olyan érzésem volt, hogy a fivérek könyvét olvasom, a genocídiumot felvezető pár oldal pedig egészen remek.
Ha megszerzem a magyar kiadást, talán írok róla, mert saját használatú ökölszabályom a regények minőségéről megint beigazolódott: a hatvanadik oldalnál már szerettem.
Pedig elég nagy hendikeppel indult:
- mindenki olyan undorítóan rajong érte
- az első oldalak olyan súlyos, túlzó és felesleges leírásokkal voltak terhesek, amelyet eddig csak Gibsonnál tapsztaltam. Talán nem véletlen, hogy a fülszövegek szerint Gibson Banks rajongó.
