Irodalmi érték? Na, az szép, ambíciózus, ámde teljesen felesleges munka. Értékről beszélni egy értékvesztett (Na jó, PC mondva: folytonos normaváltáson átmenő) világban? Lásd az előző bejegyzést.
Félek, én majd nem férek bele, akármilyen értékekről legyen is majd szó.
De ki nem szarja el?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: író. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: író. Összes bejegyzés megjelenítése
2007. június 14., csütörtök
2007. május 3., csütörtök
First axiom
Fontolgattam, hogy a blog alcíméül felrakom balfrász első axiómáját, miszerint
"Mindenki bolond, aki fantasztikummal foglalkozik, de akadnak köztünk hülyék is."
De teljesen tönkretenné ezt a nagyszerű designt...
Majd csak találok neki helyet...
Elkészült a kritika/ismertetés a Ráma folytatásairól. De azt nem tudod meg belőle, a Ráma miért is az isten fasza... Aki kíváncsi, az megérdemli, hogy elolvassa az egészet. De ne csaljá ám! Nem ér a végére lapozni!
Elgondolkodtam azon, vajon egyeseknek mi bajuk is a folytatásokkal. Eltöprengtem azon, vajon mi lett volna, ha Asimov megáll az Alapítványnál, vagy Herbert a Dűnénél, Brin a Sundivernél, Card a Végjátéknál, Tolkien a Gyűrű szövetségénél, Moorcock az Elric of Melniboné-nál, Pohl az Átjárónál, King a Gunslingernél. A fivérek a Bíborszínű felhők bolygójánál.
Mésrészről, senkit sem ért volna kár, ha Asimov nem ír több könyvet az Alapítvány trilógiához, Brin nem írja meg az Uplift folyam második trilógiáját, Card a Homecoming egyetlen darabját sem, vagy Clarke&Lee a Ráma folytatásait. És persze még annyi veszteség sem ért volna senkit, ha az utódok nem kontárkodnak bele a boldog ősök munkáiba. Bár, ezt a kijelentést is árnyalni kellene: Tolkien fia nélkül nem lenne Silmarillion...
Elgondolkodtam azon is mi teszi a sci-fi írót. Egyáltalán, az írót.
Esterházy Péter axiómája, "Író ír", érvényesnek látszik, de az íróságnak van egy másik oldala is. Bizony, az olvasók. Az olvasókhoz jutásnak pedig a legfőbb módja még mindig a nyomtatásban megjelenés.
Az író tehát az, akitől független kiadók kiadnak valamit. Ebben a meghatározásban fontos a független szó. Fontosabb, mint a példányszám. Mert ha rokonok, barátok és üzletfelek, horribile dictu tenmagad adnak ki, nem biztos, hogy író vagy.
De elég-e ennyi? Egyszeri fellángolástól talán nem lesz író valaki, legfenebb szerencsés.
Egy időben hajlottam rá, hogy az az író, akinek legalább egy kisregényét kiadták. Magyar viszonyok között, ahol a szerencse és kontraszelekciós faktor a döntő tényező, ez talán túl szigorú.
Tehát, író az, akinek független kiadó legalább kétszáz oldal összterjedelemben megjelentette írását.
Persze, az internetesedéssel ez változik, de pár évig még érvényes marad.
Öndefiniálásnál illik tartani magunkat valami ilyesmihez.
Az érme peremét, az írói munka kritikáját egyelőre hagyjuk.
Hogy a sci-fi iró ki? Balfrász idevonatkozó axiómáját, leglábbis csírájában, megtalálod Kollarik Péter bolgjában.
Holnap pedig Kaliforniába megyek, és egy hétig felétek se nézek. Érezzétek jól magatokat!
"Mindenki bolond, aki fantasztikummal foglalkozik, de akadnak köztünk hülyék is."
De teljesen tönkretenné ezt a nagyszerű designt...
Majd csak találok neki helyet...
Elkészült a kritika/ismertetés a Ráma folytatásairól. De azt nem tudod meg belőle, a Ráma miért is az isten fasza... Aki kíváncsi, az megérdemli, hogy elolvassa az egészet. De ne csaljá ám! Nem ér a végére lapozni!
Elgondolkodtam azon, vajon egyeseknek mi bajuk is a folytatásokkal. Eltöprengtem azon, vajon mi lett volna, ha Asimov megáll az Alapítványnál, vagy Herbert a Dűnénél, Brin a Sundivernél, Card a Végjátéknál, Tolkien a Gyűrű szövetségénél, Moorcock az Elric of Melniboné-nál, Pohl az Átjárónál, King a Gunslingernél. A fivérek a Bíborszínű felhők bolygójánál.
Mésrészről, senkit sem ért volna kár, ha Asimov nem ír több könyvet az Alapítvány trilógiához, Brin nem írja meg az Uplift folyam második trilógiáját, Card a Homecoming egyetlen darabját sem, vagy Clarke&Lee a Ráma folytatásait. És persze még annyi veszteség sem ért volna senkit, ha az utódok nem kontárkodnak bele a boldog ősök munkáiba. Bár, ezt a kijelentést is árnyalni kellene: Tolkien fia nélkül nem lenne Silmarillion...
Elgondolkodtam azon is mi teszi a sci-fi írót. Egyáltalán, az írót.
Esterházy Péter axiómája, "Író ír", érvényesnek látszik, de az íróságnak van egy másik oldala is. Bizony, az olvasók. Az olvasókhoz jutásnak pedig a legfőbb módja még mindig a nyomtatásban megjelenés.
Az író tehát az, akitől független kiadók kiadnak valamit. Ebben a meghatározásban fontos a független szó. Fontosabb, mint a példányszám. Mert ha rokonok, barátok és üzletfelek, horribile dictu tenmagad adnak ki, nem biztos, hogy író vagy.
De elég-e ennyi? Egyszeri fellángolástól talán nem lesz író valaki, legfenebb szerencsés.
Egy időben hajlottam rá, hogy az az író, akinek legalább egy kisregényét kiadták. Magyar viszonyok között, ahol a szerencse és kontraszelekciós faktor a döntő tényező, ez talán túl szigorú.
Tehát, író az, akinek független kiadó legalább kétszáz oldal összterjedelemben megjelentette írását.
Persze, az internetesedéssel ez változik, de pár évig még érvényes marad.
Öndefiniálásnál illik tartani magunkat valami ilyesmihez.
Az érme peremét, az írói munka kritikáját egyelőre hagyjuk.
Hogy a sci-fi iró ki? Balfrász idevonatkozó axiómáját, leglábbis csírájában, megtalálod Kollarik Péter bolgjában.
Holnap pedig Kaliforniába megyek, és egy hétig felétek se nézek. Érezzétek jól magatokat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
