Légy ostoba!

Így szólított föl egykor Költőnk, hatalmas adag (ön)iróniával.

Ostoba vagy! Ordítják az arcomba a veszett fejsze törött nyelét [1] görcsösen markolók minden (ön)irónia és (ön)kritika nélkül.

Nem csupán az én arcomba ordítják.

Velem együtt összesen majd’ hétmillió magyar választó arcába ordítja a nagyképű, pökhendi, veszíteni nem tudás [2]. Mert az a 2,2 millió, aki a Fideszre szavazott: ostoba; az az 1 millió, aki a Jobbikra: ostoba; a 250 ezer LMP szavazó szintén ostoba, és az a több mint 3,2 millió, aki el se ment szavazni, na az az igazán ostoba, mert ha elment vóna, biztos az Orbánlátó [3] szövetségre szavazott vóna.

Vona… Illetve ő nem. Ő már ki is jött a spájzból, ahol eddig a barátaival bujkált. Kiengedték az okosok. Tik, bazmeg.

Az ostobák országa vagyunk. Az egyetlen szerencsénk, hogy akad 1,28 milliónyi briliánsan okos, felvilágosodott, progresszív elme, akik elhitték – sőt, hittek benne a hitet egyébként semmire becsülő bölcsek –, hogy Gy. Ferenc és B. Gordon elkövetőket meg F. Gábor kisstílű szélhámost nem nyomokban, de ordítóan nyilvánvalóan tartalmazó szövetséggel (vö. bűnszövetkezetben, előre megfontoltan, terhére, nagy összegű, etc.) 2014-ben választást lehet nyerni. Igen nagy szerencse, hogy országunk szellemi elitje [4] összepofozta számukra az Orbánlátó Szövetséget, máskülönben nem tudták volna mire adni értékes [5] voksaikat!

Van még remény! Van magyar megváltás!

Fel 2018-ra, mind, aki nem ostoba!

De ti, okosok, addig gondosan kerüljétek jó messzire a vereség elemzését (Nem is volt ez ugye vereség, csak színtiszta csalás [6], mer’ a gonosz patásorbán meghekkelte a választási rendszert [7].), az elkövetett hibák (Tik nem hibáztok soha – per definitionem –, az egész a patásorbán fondorlata volt, ugye, kisszíveim?) feltárását, személyi konzekvenciák (Nem a pártvezetést, a pártot kell leváltani, ugye, feleim?! De még jobb lenne, ha addigra az országot is. A patásorbánt mindenképpen.) levonását.

Eszetekbe se jusson ellenőrizni, hogy a közvélemény kutatások, még azok is amiket ti fizettetek, csaknem pontosan ezt az eredményt jósolták [9]!

Felejtsétek el a Simonokat, ki vannak zárva és kész!

Felejtsétek el, hogy a Jobbik valójában letarolt benneteket az egyéni körzetekben, és felejtsétek el, hogy a parlamenti baloldal legfőbb dolga a szélsőjobb megállítása, kiszorítása, ellehetetlenítése, nem pedig saját választóinak átnyújtása kékszegélyű kistányéron!

Ne vegyétek észre, hogy az egyéni helyek elképesztő sokaságában nem az Orbánlátók, hanem Fidesz verte el a Jobbikot!

Hagyjátok nyugodtan figyelmen kívül, hogy a vidéki kisember szociális érzékenységét nemzetiszociális túlérzékenységgé tehetetlenkedtétek és pöffeszkedtétek!

Ne törődjetek vele, hogy a vidék kiárusításával, kizsákmányolásával, kirablásával, prédául vetésével vagy egyszerű semmibe vételével a vidéki embert a Jobbik tárt karjába tereltétek.

Ne is számoljatok azzal, hogy a falusi ember nem felejti el, hogy ti mondtátok ki a halálos ítéletét, hogy Mihályi Péter a ti megbízásotokból vonta kétségbe a falu létezésének jogát.

Közben antiszemitázzatok, nácizzatok, történelemhamisítva történelemhamistózzatok, viktátorozzatok, paksoljatok szorgosan, próbáljátok a tizedrangú, csupán retorikai értékkel bíró probléma-pótlékokat nemzet-, sőt világpusztulássá transzmogrifálni.

Teregessétek ki magyar szennyest minden nyugati médiában, ahová a kezetek elér, tegyetek meg mindent, hogy az ország gazdasága megroggyanjon.

Ujjongjatok, ha valami nem jól sikerül, és látványosan hagyjátok figyelmen kívül, ha valami igen.

Ne feledjétek árulni a hazát minden hirdetési felületen, és lehetőleg annak adjátok el, mint eddig, aki a legkevesebbet adja érte, és legtöbbet dugja a kis zsebikétekbe.

Adjátok el Az egyesült Államoknak vagy annak a ostoba (Nyugat) Európának, ami – anélkül, hogy észrevenné, csupán az egyébként szintén csonthülye Amerikai imperializmust szolgálja ki – polgárháborút szít a saját határain.

Az a baj, hogy ezek a határok a mieink is. Bakker! Mi pech!!

Kína kövér Buddhája ravaszul mosolyog.

De mindenképpen engedjétek meg a hozzátok törleszkedő értelmiségi parazitáknak, hogy – a nevetekben – továbbra is rendszeresen lehülyézzék a potenciális választóitokat!

Meg a többieket is.

Engem.

Ki itt az ostoba?

Ja, a légy.

Jegyzetek (avagy a vérnősződi beszéd):

1. Nincsen itt veszve semmi, elvtársaim! A fondor ellen kiénekelhette a sajtot a szákból, de nem nyert. Mégse nem! A fejlődést nem lehet legyőzni, és mi vagyunk a fejlődés. Folytatjuk, úgy mint eddig.

2. A mély demokrata, aki a velejéig az, eccerűen nem gratulál a győztesnek. Nem tud. Elvből nem, elvtársak! Utólag ugyan Juhász Elődnek ez a reinkarnációja* azt mondja, ő csak durciból nem, de ez úgyis csak egy harmatgyenege alak, el fogjuk zavarni. (Te, Laci, te mán nem is vagy pártag…) Tökmindegy. Ugye elzavarjátok tik, elvtársak. Mer' jegyezzétek meg, a Vona színvonalán vagyunk végre, elvtársak! Megcélozhassuk a szavazótáborát, amit amúgy is tőlünk lopott el ez a náci szemétláda. A Schiffer, ez a szavazatrabló gané, ez a büdösökonáci, a viktátor láncos kutyája, bezzeg gratulált. Ezt mink sose tesszük, elvtársak. Nem süllyedhetünk odáig.

3. Ott van! Minden bokorban, elvtársak! Ilyen az ő természettye. A patásorbán ottan leselkedik, és csak húzgálja, a húzgálja a mézesmadzagot. A sok hülye meg nem beveszi? Mer ez a szerencsétlen, hülye nép csak a hasára hallgat, megveszi őtet kilóra a patásorbán! Nekünk meg nem hiszik el, amit már negyven éve mondunk, hogy csak még egy kis önmegtartóztatás, egy kis megszorítás, és mingyár’ egyenesbe vagyunk, folyik itt majd tej és méz, győzzük zsebre tenni fölnyalni, elvtársak. Le kell leplezni, elvtársak a patárosbán mesterkedéseit. Éberség! Ne feleggyétek, elvtársak! Minden bokorba!

4. A névsor szerencsére rendelkezésre áll, szívünkben őrizzük, elvtársak. Ők, ezek az utolérhetetlenül éles elméjű, lánglelkű bölcsek voltak jelen abban a bizonyos rózsadombi villában, az utolsó előtti vacsorán, és irányt mutattak nekünk. Nélkülük ma nem tartanánk itt, ez világos. Foglaljuk ateista imáinkba szent neveiket, elvtársak! Csak névsor szerint, mert a még egyenlőbbek között aztán végképpen nem lehet különbség: Bitó László, Fischer Iván, Heller Ágnes, Konrád György, Parti Nagy Lajos, Radnóti Sándor, Závada Pál, köszönnyük, könnyes szemmel köszönnyük!

5. Ha trónra… (Nem jó ez most, Laci!) hatalomra Eh! Akkor ezt se… Szóval, ha kormányra kerülünk (itt zsenialitásunk tudatában tekintetünket jelentőségteljesen körülhordozni a hallgatóságon), elvtársak, természetesen kétharmaddal, első dolgunk lesz alkotmányba foglalni, hogy a ballibeláris oldalra leadott szavazatok mindig kettőt érnek. Ez, elvtársak, kijár a mi megközelíthetetlen szellemi fölényünknek!

6. Most az a lényeg, elvtársak, hogy rugózzunk a kétharmaddá váltott negyvenszázalékon, csipkedjünk bele a választási rendszerbe, mint kiskakas a takonyba, keverjük össze minden fórumon és médiában a mandátumarányokat a listás arányokkal, csak a számoknak meg a tények nem szabad ám hinnünk elvtársak! Mert azok a patásorbán csalása semmi más. Mer’ hogy is lehetne az igaz, hogy a zegyéni körzetekben kilencven százalékkal nyerjenek? Százhat fidesznyik egyénibe? Hol itten az igazság? Csalás ez, nem más! A médiát megkaparintották, megy a zagymosás. Hát hiszen a mi népünk nem utasíthat el minket! Hát mink vagyunk a jövő, elvtársak.

7. Senkit se zavarjon, elvtársak, hogy a választókörzetek átszabására (rendbe, vagyis arányossá tételére) majd egy évtizedes alkotmánybírósági [8] határozat kötelezte a törvényhozást! Mint ahogyan az is évtizedes, vagy még régebbi társadalmi igény vót, hogy az Országzüllés létszáma feleakkora legyen. Mink nem akartuk eztet meglépni, elvtársak, éppen a rátok való tekintettel, mer’ akkor hogy adtuk vóna nektek a sok képviselői pótlékot? Érthető ez, nem? Ugye? Ezek valójában mind a patásorbánnak az ő mesterkedései, mer’ az aknamunkáját már a rendkívül sikeres rencerváltáskor megkezdte. Ne feleggyétek, elvtársak, hogy ott ült a zellenzéki kerekasztalná! A patásorbán! Minket bezzeg nem engettek oda! Igaz, időnk se lett vóna, éppen lenyúltuk a párt- meg a kiszvagyont.

8. Ez az a testület, ez az alkotmánybíróság, vagy mifene, ez, tuggyátok, ami demokráciánk záloga, ha ippeg számunkra kedvezően ítél, ha meg ellenkezőleg, figyelmen kívül hagyandó, jogászkodó, begyöpösödött vén szarosok gyülekezete. Dialektikusan kell gondolkodni, másképpen nem megy.

9. Hogy a kutatók? Hogy megjósolták? Ebbül is láccik, mekkora egy csalás vót az egész! Megjósolták az apjuk faszát, elvtársak! Tutták ezek előre, mer a patásorbán megsúgta nekik. Közvéleménykutatók! Bah! Csak aztat a statisztikát higgyétek el elvtársak, amit magatok hamisítottatok. Kell még valamit mondanom, Ildikó?
*: Egy perctől!

Visszaszámlálás

Még három hét, és lecsillapul ez az agyzsibbasztó őrület, amely még abba is a megfelelő oldalú politikai uszulást viszi, hogy aszongya… ide most tetszőleges, a politikától a legtávolabb elhelyezkedő témát helyettesítsd be! Véget nem ér persze, mert legalább két hónapot kitesz majd a „választási csalás” tematika a vesztes részéről, de utána kuss lesz.

Legalábbis, ha nem a kormányoldal nyer [2]. Hogy mi lenne, ha ők veszítenének, jobb nem is belegondolni, és most nem az ország helyzetére [1], hanem az ellenzékbe szorult Fidesz megszokott viselkedésére gondolok. Persze eljő annak is az ideje, de ne most történjen.

Kuss lesz [2], és lehet majd fontosabb (fontos) dolgokról beszélni.

Mondjuk, hogy mi lesz az Alexandra csődje után.

Lesz-e akkora pofon a könyvpiacnak, hogy a törvényhozók felismerjék, egy tízmilliós országban ekkora kereskedelmi monopóliumok létrejöttét nem szabad törvényileg engedni?

Hogy jön-e végre a kurva Amazon Magyarországra, és milyen feltételekkel?

Mikor lendül be végre az e-olvasás, és ha igen, miért nem?

Lehet majd higgadtabban (vö. racionalitás) vitázni az atomenergia és az alternatív energiatermelés viszonyáról Magyarországon.

Lehet beszélni Ukrajnáról, Oroszországról, EU-ról és a Nagy Paráznáról, anélkül, hogy választási téma lenne.

Addigra már menni fog a 4-es Metró, és kiderül, hogy miért jó, ha egyszer szar, vagy fordítva, és elvileg erről is politikamentesen lehet vitázni.

Még huszonegy nap. Törpénelmi időket élünk.

Jegyzetek:

1. Ez, szarháziak, azt jelentené, hogy a Jobbik 25% fölött van a parlamentben.

2. Ha bizonyos lesz az újabb Fidesz négy év, azok, akik bevételeik apadásának visszafordultát a mihamarabbi kormányváltástól remélték, észbe kapnak, és átcsoportosulnak a kormányoldalra. Lesz még dugódíj a damaszkuszi úton. Az azonnal szétzüllő Összefogásból (vö. beszélő nevek: Összefogás, Kormányváltás, Szétesés) megmaradó pártok pedig a túlélésükkel – egymással lesznek elfoglalva. Talán belátják, hogy ezt csak a múltjukkal való teljes leszámolással érhetik el, de nem biztos. Ők is csak Magyarországon szocializálódtak. Viszont, szegény Bajnait leszámítva legalább apatikus csöndben lesznek. Gordonuk gazdái utasításainak megfelelően továbbra is akciózni fog, észre sem véve, hogy már nem kell. De ki figyel rá?

Megint lomizás

Ezt persze nem kell túl komolyan venni... Hol vannak már az időosztásos rendszerek! Tényleg, hol?

Fatal error

A dúlt Boole algebra hazárdokba fúl,

értelem gyúl hanyag kódsorok között,

– bár nem én szabom az időt, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem.

Két kurta éved alatt órajelem

naprendszered teljes korát kiadja.

Oly gyorsan pereg az idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem!

Négymilliárd ütés csupán, míg neked

számítok, s csak te számítasz nekem,

azután lejár az idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem.

Végtelen unalom a nulla-eggyel

be-, fel- s kitöltött kozmikus magány:

kegyetlen hosszú az idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem!

Míg találgatom, néked mit jelenthet

a bittérkép, amit éppen letöltesz,

közben eliramlik idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem.

A binaritás bús banalitása,

túlcsordul regiszteremben: lefagyok,

amikor elfogy az idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem.

Mielőtt az utolsó töltés kisül

rétegeim között, egy üzenetre

talán futja még az idő, mit megoszt

a rendszer közötted és énközöttem.

Lomtalanítás

Lomizás közben ez került elő...

Légy kíváncsi!

(gyerekeimnek)

Kutatom egyre, mi végre

születünk, mi értelme

e kurta létnek, s ha vége,

mi a tanulság, a létezésbe

miért bukunk fel levegõ

után kapkodva a semmi

két kietlen partja közt?

Mondják, történet minden emberélet,

de ki mondja el, ha semmivé lett,

és kinek, ha kurta pár évtized

múlva senki se érti, lelkedet

miféle erõk mozdították,

s tragédiád, mibe beledöglesz

közepes bózat lesz csupán?

Hiszen elmondva minden

történet, eljátszva minden

szerep százezerszer, minden

verset megírtak, minden

szót kimondtak már

jót vagy rosszat,

s visszavontak.

Tudom, az ember

mégis élni miért mer,

tudom a választ,

miért is választ

gyötrelmes létet,

nem könnyű halált,

s egyetlen szó a felelet: kíváncsi.

2004.02.22.

A dolgok állása 2

Lévén az ún. Kádár korszak gyermeke, eddig meglehetős szellemi ellenállást fejlesztettem ki magamban olyas sommázatok ellenében, miszerint a Kádár kor jóvátehetetlen erkölcsi károkat okozott a magyarságban. Azt gondoltam, hogy nem tett ahhoz már semmit a gulyásbolsevizmus, ami nem volt benne eleve (vö. szomszéd tehenének szomorú életkilátásai) [1]. Most sem vagyok egészen bizonyos, hogy nem így van, de magabiztosságom megrendült, kétségek rágnak (vö. titkos féreg foga). Nem vagyok benne bizonyos ugyanis, hogy azon dolgok, amelyek mostanában (értsd elmúlt két hét) tapasztalhatók Alsó Merániában, honnan is eredeztethetők.

A.

Olyan fokú aljas, haszonleső szervilizmus, amivel tegnap kerültem szembe, talán még a Trónok Harca cselekményéből és jellem-menazsériájából is kilógna. Eljátszom a gondolattal, hogy Martin tett néhány kirándulást kis hazánkba, majd hazamenvén finomított/tompított/szelídített némiképpen a tapasztaltakon, és ebből lett a regényciklus.

Szóval. Valaki lovasedző. Ami nem azt jelenti, hogy lóhátról dzsidával ösztökél gyorsabb mozgásra szerencsétlen maratoni futókat – bár ebben is lenne ráció. Hanem, hogy a földön, az ő két lábán állva tanít lovagolni mindenféle korú embereket, kik ekképpen lovon ülnek. Ezen kisebb és nagyobb dedek közül egy, megtanulván a lovallást kicsinyég (vö. haza és haladás), elindult vala egy versenyen, és meg is nyeré azt. Nem nagy ügy, gyerekek, pónik/kicsiny lovak – a nagy, nemzeti lovarr szervezet erről eddigelé lenézőleg nyilatkozik, mintegy. De most! A Pegazus [3] nevű lovarr szaglapban e versenyről tudósítmány jelen meg. Hallga csak! Illetve figyelmezz, ó, honfi!! Képekkel! Mivel valaki tanítványa is leképeződött, hát, szokásokkal ellentétben az inkriminált lapszám beszerződ. És a versenyről írott tudósítmányból legott megtudható lett lészen, hogy milyen haláli jó fejek is a hon sztáredzői, mert leereszkedének ők páratlan tehetségű tanítványaikkal e kisded versenyhez, megjelenésükkel emelvén az színvonalat [4], mintegy. Namármost, tényálladék, hogy i.) a sztáredzőkön, kik nem mellesleg a lovarr szervezet vezetőségének tagjai, mintegy, más edző nem neveződött meg az czikkben, ii.) sztáredzők tanontzai közülend csak egyetlen kisded ére el helyezést, iii.) valaki tanítványa, és még egy a nyertesek közül leképeződött, de nem kapák meg képaláírásban a helyezésük megnevezését. Tudjátok mit, feleim? Menjetek ti a jó, talpnyaló anyukátokba!

B.

Az ukrajnai események magyar reakciói. Erről nem is mondanék többet. Süllyedjünk el csendben, elvtársak! Egy cuppanást se!

Jegyzetek:

1. Dózsa György, Szapolyai, Verbőczy, labancok, kurucok, Kossuth Lajos, vasútpanama, Galilei kör, Károlyi kormány, Tisza gyilkosság, Meckenen átadása az antantnak, vörösterror (résztvevők névsora az átkosbeli utcanévtárban), fehérterror [2], frankhamisítás, személyi kultusz Horthynak (ami ellen a kormányzó erősen tiltakozott), zsidótörvények, munkaszolgálat, nagy és kisnyilasok, AVÓ, személyi kultusz Rákosiéknak (ami ellen ők cseppet sem tiltakoztak), padlássöprés, kitelepítés, pártház ostrom a Köztársaság téren. Mindeközben följelentésírás és olvasás éjjel és nappal, meg persze reggel. OK, nálunk azért Szent Bertalan éjszakája [vö. Castameri esők] nem volt – nyilván csak azért, mert nem jutott eszünkbe e lehetőség.

2. Erről keveset tudunk, mert ellentétben a bolsikkal, az ellenforradalmi rendszer nem dicsekedett az aljasságaival. Szégyellte, mintegy.

3. Hogy a pegazus az irodalomnak van fenntartva, abban a körben nem zavar senkit. Ló, szárnya van, kit zavar? Emberek! Lovas körökben úgy mondják el az ismert vicc poénját, hogy „Nem vak az! Bátor!”. Mit várhatunk?

4. Ezekkel a fölemelő leereszkedésekkelvan már tele a hócipőm!

A dolgok állása

Az van, hogy nemigen tudtam, melyik felületre menjen is ez a bejegyzés, mert közélet is meg könyvészet is, végül ide teszem, mert hátha a végkifejlet az lesz, amit mindannyian várunk, azaz a (Haszon)Leső Harcsa, mindnyájunk szeretett Dezsője végre döglötten vetődik partra abból az algás, fáradtolajjal és nehézfémekkel szennyezett, fekália pocsolyából, amivé ő maga tette az alsómerán könyvszakmát – ami persze azelőtt sem volt egy kristálytiszta tengerszem, de legalább nem bűzlött.

A heti Heti Válaszban [1] (is) Dezsőnk felháborodott panaszinterjút adott (vagy vett). Sajnos az egész nem elérhető, csak előfizetőknek, ezért összefoglalom, némi hangulati rásegítéssel, hogy érezd is.

Az negyedik bekezdés után gyerekkorom disznóöléseinek olvad zsír és égett szőr szagú világába kerültem: Dezsőnk éppen úgy visít, mint a gyesznó, amikor egy téli hajnalon öt-hat, pálinkát lehelő kétlábút és egy hosszú, keskeny pengéjű kést [2] talál az óljában a teli moslékosvájú helyett. A gyesznó nem egy gusztusos, ámde fölötte ravasz állat, ilyenkor azonnal átlátja, hogy a kétlábúak az életére törnek, és visít, visít, visít... Nagyanyám, e ritka falusi széplélek, ilyenkor bevonult a ház legtávolabbi szobájába és üvöltésig hangosította a Sokol rádiót.
A videót csak erős idegzetűek nézzék meg!

Hogy miért visít Dezsőnk?

Dezsőnk hitelt kívánt fölvenni és meglevő hiteleit át kívánta strukturálni, akármit is jelentsen ez, ám a fránya, gonosz OTP  "a teljes cégcsoport átvilágításához kötötte... ...az új hitel folyósítását".
Dezsőnk nem járult hozzá az átvilágításhoz, így lófaszt kapott, nem hitelt.
Dezsőnk kötelezettségállománya 10 md, éves forgalma 15 md, a cégcsoportból 14 cég adóvégrehajtás alatt van.
Az ügyben az OTP nem nyilatkozik, arra hivatkozván, hogy a banktitkot ehhez előbb Dezsőnknek föl kellen oldani.
Dezsőnk nem oldja föl a banktitkot.
Dezsőnk fináncoligarcháról nyüszít a demokráciának az ő nagy féltésében.

Na most. Világos, hogy a Fidesz vadászati engedélyt adott Csányira és Dezsőre. Egyiket se szeretem rajongásig. De...

A bank végre úgy jár el, ahogy egy felelős pénzügyi vállalkozásnak el kell járnia, és ahogy felém meg feléd eljár, mielőtt hitelt adna. Minősiti/minősítené az adóst.

Mi van?
Ez nem lehet!
Eddig nem így vót!
Dejszen eddig mások bizományba hagyott  könyveire kért és kapott hitelt Dezsőnk...
A legteljesebb demokrácia és piaci verseny közepette, mintegy.
Hát hogy lesz mostmán?
Ugyanolyan játékszabályok vonatkoznak majd a Dezsőre is, mint másokra?
Ne mán!
Hát meg akarják ölni!
Belefojtani ennen véribe!

Ez nagyon fáj Dezsőnknek, nem  szokott ő hozzá ehhez!
Matyi életeleme, nagyságának forrása a mutyi. A mutyicsap eldugult.

Veszélyben a demokrácia!

Lassan hozzá kellene szokni, hogy most már ez lesz.
Ő, a Nagy Vízvezetékszerelő patásorbán, újracsövezi a hálózatot.
A mutyicsap másnak folyik.

És, ha most valamelyik baloldali vagy liberális íróbarátom idejön, és az ő nagy orbángyűlöletében védelmébe veszi Dezsőnket, hát telehányok valami erre alkalmas edényzetet

Update: a dolog már a Népszabóság ingerküszöbét is elérte.

Jegyzetek:

1. Ha páratlanul toleráns liberális világnézetedből fakadó előítéleteid tiltják, hogy e forrásra akár a szemed is rávesd, keress mást! Dezsőnk teleböfögte már az egész hazai sajtót jeremiádáival (matyiáda?).
2. Akkoriban a világháborús német vagy magyar bajonettből köszörült disznőölő volt a legjobb. Most is ezt ajánlanám. Nem is kell kiköszörülni, tompán jobban fáj.

Elidegenedés

Nem olyan

A VAldiban minden más.

Valahogy mégis minden ugyanúgy megy, mint a valóságban, aki még emlékszik rá elismerheti, talán csak annyi a könnyebbség a Valóhoz képest, hogy a virtuális polcok között virtuális bevásárlókocsijukat lökdöső vásárlók nem érzik egymás bűzét, a virtuális eladók mindig tudják a választ a leghülyébb kérdésre is.

De persze, ha akarjuk, kikapcsolhatjuk a többi vevő megjelenítését is.

Ezt azonban csak a megrögzött mizantrópok teszik, akik olyan butácska dolgokkal töltik az idejüket, mint a tájképfestés, virágültetés, hegyi túra vagy a vadevezés, és pikk-pakk elintézik a bevásárlást, vagy éppen az MI-jükre bízzák.

Pedig az ember éppen azért megy a bevásárlóközpontba, hogy megmutassa a legújabb megjelenítését és vásárlóerejét. Ez alól a bevásárolni elzavart MI-k sem vonhatják ki magukat, gazdáik státusz szimbólumait nekik is föl kell mutatni. Amott az a szerencsétlen program IV. Iván rettenetes aranyhímzéses kaftánjában és szőrmeszegélyes sapkájában tolja egyébként szánalmasan üres kocsiját. Ha rá néz az ember, leizzad. Fasza progi különben, milyen gőggel tudja előreszegezni a hülye szakállát, mintha tényleg Minden Oroszok Cárja lenne… Valami vadiúj irha, pár óra múlva hemzsegni fognak itt az Iván cárok – nincs az a hülye bőr, amit a köz egy pillanat alatt fel ne kapna, hogy annál gyorsabban elfeledje.

De addig is, be kell állni a sorba a kasszáknál, még egy IV. Iván bőré bújt MI-nek is – főleg annak! –, hiszen telerakni egy kocsit semmiség, kifizetni a temérdek fölösleges szart, na az mutatja meg, hogy ki is itt a cáratyuska, vagy kinek az MI-je vagy. A VAldi tulajdonosai jól tudják ezt, így, noha annyi virtuális pénztárat állíthatnának be, amennyit akarnak, mindig csak annyi üzemel, hogy a megfelelő hosszúságú sorok kialakuljanak.

A sietős mizantrópoknak ott az önki gyorskassza, de abban meg mi az élvezet?

– Kati! – Hallatszik a sor végéről – Szabó Kati!

A pénztárnál éppen üdvözült mosollyal fizető pár nőtagján látszik a felismerés, éjfekete hajába font emodrive pávatollak neonfénybe borulnak. Mosolyog, és lelkesen visszainteget, a tollaival is:

– Ildi! De rég láttunk! Nem voltál fönn.

– Nem tudtam felcsatlakozni.

– De kár, jó lenne talizni…!

– Fussunk össze Valóban.

– Az nem olyan! Szia!

És már el is tűntek. Hát igen, a legjobb a virtuál shoppingban, hogy a bevásárlás végén nem kell a cuccot ocsmány nejlonszatyrokban hazacipelni. Perkálsz, és már ott se vagy.

A valóság ehhez képest csak annyiban különbözött, hogy a párbeszéd szereplőinek eszükbe sem jutott a valóságban találkozni. Akit Ildinek nevezek, telefonhívást ajánlott. Ami természetesen tényleg „nem olyan”, de a Katinak nevezettnek és hallgatag párjának láthatóan meg se fordult a fejében, hogy régen látott ismerősüket – barátjukat? –megvárják. Kábé három percig tartott volna a várakozás, amit kettesben lazán kibírnak, ha számított volna bármit is nekik ez az „Ildikó”

Lehet egy kor emberi kapcsolataiban még felületesebb?

Hogy unlak már!

Hogy unlak már!
Pedig
tán a barátom vagy,
biztosan barátom voltál,
de most, ha látlak
csak acsarogsz
belekapaszkodsz
minden
szir-szarba,
szalmaszálba,
szellőbe.
Azt hiszed,
a szir-szar lesz a homokszem, ami megcsikordítja a gépezetet,
a szamaszál lesz a pajszer, ami kimozdítja a helyéből a börtönkaput,
a szellő lesz a vihar, ami elsöpör minden mocskot amit, akit nem szeretsz.
Pedig
a szir-szar csak szir-szar
a szalmaszál csak szalmaszál
a szellő csak szellő.
A gépezetet akkor áll meg, ha kifogy a nafta,
amit te töltesz belé.
A börtönkapu azzal a kulccsal nyitható,
ami a te a zsebedben lapul.
A mocskot pedig vasvillával takarítják el,
amit neked kell megmarkolni.
De addig is,
míg ezt föl nem érjük
ésszel,
tőled s tőlem
függetlenül, mire Húsvét jő,
talán lesz némi szerencséje
ennek a szerencsétlen országnak,
és senki sem hazudja el a választásunkat,
a tiédet és az enyémet,
a miénket,
így vagy úgy,
lesz választás,
és lesz választásunk
választani, amit
valaki már választott
valamikor egy valódi rettenet idején.
Választjuk a békességet,
a végét ennek a szánalmas acsargásnak,
a sok
szir-szarnak,
szalmaszálnak,
szellőnek.
Tán utána nem is unlak már,
a társaságodba vágyom,
a társaságomba vágysz,
és értelmes dolgokról,
beszélünk borocska mellett,
nem szir-szarról,
nem szalmaszálról,
nem szellőről.
Unlak már unni téged.
Így, húsvét előtt.



"...hanem azt, aki lesz, akárki,
ki elõször mondja ki azt a szót,
ki elõször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentõ, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hõs pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!"
Az egész itt.

Erkel

Ragozzunk!

Én erkelek,

Te erkelsz,

Ő erkel,

Mi erkelünk…

Itt álljunk meg! Helyben vagyunk.

A Mi [1] Erkelünk.

A mi operánk, Népopera [2], itt, az ördög segge lukában.

A miénk, a népé, a zembereké, mert ide nem sznoboskodni járnak, hanem a zene miatt. Európa egyik legjobb akusztikájú zeneterme, és a jegy, a jegy, abszd meg, a jegy meg csak 3500 Ft, szaros tíz angol font, szaros tizenkét euro, szaros nyolc svájci frank, szaros tizenöt dollár.

Ez van.

Itt van.

Amikor ideköltöztünk, az épület merő rom volt, és csendesen tovább omolgatva, rezignáltan várakozott a lebontásra, mert egyesek ebben a „kurva országban”, akik előtte már egy valag pénzt szereztek a permanens pusztításból, úgy gondolták, ez a sansz is kihagyhatatlan. És ahogy elmentem mellette, úgy tudván, hogy sohasem lesz belőle újra Erkel színház, soha Népopera, és elnéztem azt az ocsmány, aránytalan, az ötvenhatos belövéseket sebtében eltakarni hivatott szocszürreál homlokzatot, néha fájó szívvel azt gondoltam, hogy talán nem is kár érte. Minek ide egyáltalán opera, ide, Közép Európa Legnagyobb Kutyafuttatójába (aka II. János Pál Pápa tér, azelőtt Köztársaság tér, azelőtt Tisza Kálmán tér, azelőtt Lóvásártér, azelőtt Baromvásártér – a barmok még megvannak, de se ló, se Tisza, se Köztársaság), ide, az ördög segge lyukába (az úri közönség minimum veszekszik – torka szakadtából)? És vártam, hogy jönnek a dózerek, markolók, Bobcat-ek, IFÁk!, és eltakarítják ezt az irdatlan, partra vetett, rothadó leviatánt.

Aztán jött a sokat átkozott kétharmad, és a fülkeforradalom szele Ókovács Szilveszter [3] ambícióiba fogva úgy fújta el a pusztítási szándékot, hogy ugyanaz az építészember, akinek szakvéleménye annak idején halálra ítélte az épületet, nemsokára nekiláthatott a felújításnak. Mert kiderült, hogy valahogy mégse életveszélyes, és relatíve fillérekből újra formába hozható.

És – lo and behold! – egy év alatt felújították, sőt jobb, mint új korában. Európa egyik legjobb akusztikájú zeneterme újra üzemel, egy kis fehér vakolattal, és mészkőlapokkal, továbbá egy csipetnyi nagyvonalúsággal és egészséges ízléssel a retro iránt, a szocszürreál menthetetlen tengeri szörnye helyén Moby Dick, a fenséges, fehér art deco bálna vetődött a nyócker kietlen partjára. Ráadásul nem is döglött meg, sőt, kiválóan érzi magát. És csak nyeli, nyeli a zeneszerető egyszerű embereket, teltházas előadásokkal.

Mert a való világ szerencsére több mint a ValóVilág.

A végére egy anedot az épületről.

Az ötvenhatos népfelkelés [4] idején, ezen a téren, az Erkellel sréhen szemben álló két házat a magyar komenisták évek óta pártházként hasznosították (azelőtt Volksbund székház: így megy ez), és valamilyen okból a párt demonstratíve tartani igyekezett a házát – annak rendje és módja szerint hát a Baross-tériek, meg a Corvin-köziek ostromolni kezdték. A nyolcvan „védő” között volt Mező Imre, aki miatt, ha ott nem durrantják le, talán az egész Kádár rendszer másképpen alakul, de ez nem tartozik a szorosan vett tárgyhoz. A „védők” valószínűleg kitartottak volna az oroszok megérkezéséig, és tovább, mert a felkelőknek nem volt nehézfegyverzete, csak egy nagyon rozoga T34-es lőtte fizikai állapotának megfelelően nem túlságosan heveny igyekezettel (1-2 lövés per óra) a Pártházat, ha nem érkezik meg négy tank formájában a felmentő sereg. A felmentő sereg viszont megérkezett, és kisvártatva nagy buzgalommal szarrá lőtte a Pártházat, majd a jól végzett munka tudatával elcsörömpölt.

Az történt, hogy a felmentők az esztergomi harckocsizó alakulat sebtében fölvezényelt tagjai valának, akiknek budapesti helyismerete a nullához közelített, periszkópból kinézve pedig valószínűleg a saját házát se nagyon ismerné föl az ember. Ráadásul rádió csak a parancsnoki tankban működött, vagy ott se. Ilyen esetekre a szabályzat azt mondja ki, hogy a parancsnoki harckocsi manőverei a követendők a többiek számára. A parancsnoki harckocsi parancsnoka örült, hogy eltalált a térre, annál is jobban örült, hogy már van ott egy kollégája, aki nyilván tudja, mit csinál. A parancsnoki harckocsi parancsnoka ráadásul nem volt operakedvelő ember – vagy operasznob volt és csak a nagy Operába járt? –, mindenesetre az Erkel akkor még másképpen impozáns épületét nézte a Pártháznak, és azt látta, hogy a parancs szerint megvédendő épületet a szemközti házakból lövik. Ezek szerint cselekedett. A többi történelem. A harckocsizókat később fölmentette a hadbíróság.

Hogy miért lőtték a Pártházból az Erkelt?

Mivel a színház fertelmes díszítményei mögé fölkelők bújtak, és onnan lőtték a „védőket”.

Lehet, hogy a ’60-as felújításkor ezért tüntették el a szecessziónak még a nyomait is az épületről?

Hiszen a pártház pártház maradt, ott átellenben, és az elvtársak attól kezdve készültek.

És hátha megint elromlik a rádió.

Jegyzetek:

1. Ezt az egy személyes névmást nagy kezdőbetűvel kellene írni, hogy ne felejtse el senki: az ember társadalomalkotó és társadalomban (túl)élő állat. A magányos farkaselpusztul. És persze így kellene eljárni a birtokos formáknál is. (vö. „…Az enyim, a tied mennyi lármát szüle/Miolta a miénk nevezet elüle.”).

2. Annak készült, az volt az első neve, amikor a Tisza Kálmán téren felépül a szecesszió sötét oldalán fogant épület. „Tegyél oda még pár tonna ocsmány és felesleges girlandot! Az uralkodó elégedett lesz…”

3. Annak idején, amikor a szakadék még csak mélyült, a Hír TV-ben a sci-firől szóló műsor vendége voltunk Tücsivel (vö. tán igaz se volt és „Akkó’ csak gyüttek az oroszok, mink meg kaszá’tuk üket villámgéppuskával lefele, de csak gyüttek, gyüttek!”). Voltam részt vevője néhány hasonló újságírói kísérletnek, de olyan felkészült, értő, lényegre törő és lényegbe vágó műsorvezetővel még nem volt dolgom. Még azt is azonnal átlátta, hogy ha nem lesz szigorú moderátor, Tücsi mellett a másik alany (your humble blogger, my gentle reader, that’s me) meg sem fog tudni szólalni. És Ókovács nem újságíró. Erdetileg, végzettsége szerint – operaénekes.

4. Nem nevezném sem forradalomnak, sem ellenforradalomnak, ami akkor történt. Legalább egy dolog biztos: november 4-étől szabadságharc.

Paksolás helyett

Egy kis pozitívum.

Éppen jókor, mert lassan kiütést kapok ettől a szarakodástól, a kétszázezer nagyhangú atomenergia, világ- és nemzetgazdasági szakértőtől és tótumfaktumtól, akik a zorbánviktorgyűkölettől elvakultan dürrögik a hangadóik után a soros zsolozsmát.

Lassan mondom, hogy megértsétek: ezzel nem vertek fideszt.

Szóval egy kis pozitívum, kb azóta, hogy hazajöttünk Washingtonból, ami már több mint hét éve történt, tehát ez a kis pozotívum a hét szűk esztendő óta az első pozitívum.

Tehát jövök haza a melóból fél tízkor (Post Meridian, hogy biztosan értsed), ami egyáltalán nem pozitívum,, biza nettó negatívum, fél tízkor melóból hazajönni, és akkor beleütközöm ebbe a tömegbe, a Népbe, a magyar népbe – ha úgy tetszik jobban (öncenzúra) lelkednek, a zemberekbe – aki özönlik elő az Erkelből előadás után, OPERAELŐADÁS után.

Mert van még remény.

Ahol a Népoperában minden előadáson telt ház van, ott van még remény.

Persze, nem sok.

De van.

Nekem egyelőre elég.

Nektek meg ott van Paks, rágicsáljátok!

Tíz dolog, amire a magyarság képtelen

Mostanában sűrűn kénytelen lévén a világot járni, tágabb összevetésben szemlélhettem kicsiny nemzetünk általános szokásait és jellemvonásait. Ebből az összevetésből nem mindig jövünk ki jól. Például léteznek a világ boldogabbik vagy kevésbé boldogabbik részein már megvalósult dolgok (vö. vívmány), melyek nálunk az Istennek se…!

Mert magyarok vogmuc.

Eb ura fakó und Ugocsa non coronat!

 

Na ezekből gyűjtöttem össze tizet, nem egészen komolyan, ámde lehetőleg politikamentesen. A politika, demokrácia, etc. nálunk szintén az istennek se – sőt! –, de arra a másik blog való.

Ezek:

1. Szabadságharcot nyerni,

2. Iható sört főzni,

3. Mozgólépcsőn/mozgójárdán – mozogni,

4. Mozgólépcsőn állóknak jobbra húzódni,

5. Sorban állni több kasszához szétoszló pénztáraknál,

6. Öntapadós címkéket kiválasztani és helyesen alkalmazni,

7. Fogazatot karban tartani,

8. Városban kutyát tartani,

9. Udvariasan, előzékenyen és előre látón autót vezetni,

10. Elsőajtós felszállást BKV buszra végrehajtani.

1

Hát, szabadságharcot, az még sosem nyertünk igazán (Az IMF ellenit most hagyjuk a békesség kedvéért!). Buktunk a török ellen. Buktunk az osztrák ellen először Bocskaival, pedig azt meg is nyertük. A Wesselényi-félét el se kezdtük igazán, már el is buktuk, aztán Thökölyvel, majd Rákóczival is veszítettünk. A Martinovics összeesküvést maguk az osztrákok szervezték a rossz nyelvek szerint, a vége borítékolva volt, de nem ment jobban ezernyócszáznegyvennyócban sem. Kilencszáznegyvennégyben már ravaszak voltunk, nem is álltunk ellen a németnek, így szabadságharcot se kellett bukni. Ötvenhatot meg a Szovjetunió verte le.

Nézzük mások eredményeit!

A franciák Jan d’Arc-kal végleg megszabadultak az angoloktól (vö. hülye angolok), a svájciak elhajtották a Habsburgokat (vö. magyar kártya), Ferdinánd és Izabella rekonkvisztálta Ibériát az araboktól (vö. Kolumbusz kap pár selejtezésre váró hajót Indiába). A hollandok a spanyol Habsbugokat hajtották el, később az amerikaiak az angolokat zavarták haza. Bolivár egész Dél Amerikából kiűzte a spanyolokat, Garibaldi Olaszországból a Habsburgokat*. Kevesen tudják, hogy tizenkilencben a törökök Atatürk vezetésével felszabadították magukat az elszemtelenedett (vö. antant) görögök alól. A második világháborúban Tito partizánjai a németeket űzték ki komolyabb segítség nélkül**. A huszadik század második felében aztán egész rakás szabadságharc sikerült, szinte mindenkinek, Indiától kezdve egészen Angoláig.

* Ezek a Habsburgok sose voltak valami népszerűek, végül még az osztrákok is elzavarták őket – aztán persze nálunk kötöttek ki, akiket a legrégebben basztattak, gondolván, mi már úgyis megszoktuk őket.

** A francia ellenállást inkább nem venném ide (vö. Halló! Halló!).

Vissza a listához

2

Emlékszik még valaki a Balatoni Világosra?

Az érti, hogy mire gondolok.

Heineken és Amstel a kedvenc söröm volt, egészen addig, amíg nálunk nem kezdték gyártani. Vegyük már észre, hogy a sör kulcsa a víz. Duna és Hernád (Balaton és Tisza. grrrr!) vízből nem lehet jó sört főzni. Period!

Vissza a listához

3

Minden ellenkező meggondolással ellentétben a mozgólépcsőt/mozgójárdát NEM azért találtuk ki, hogy a kövér seggünket cipeltessük rajta – bár, elismerem, erre is alkalmas –, hanem azért, hogy nagy tömegeket gyorsan mozgassunk egyik helyről a másikra.

Ehhez képest a magyar ritkán mozdul, ha egyszer mozgó felületre tette a lábát. A mozgólépcsőn mi utazunk.

Vissza a listához

4

Az előzőhöz kapcsolódva viszont azok a magyarok sem tudnak mozogni, akik akarnának, mert mozdulatlan nemzetünk szinte egy testként képtelen a mozgólépcső jobb oldalára állni, hogy elengedje az iparkodókat.

Meg is lehet nézni az iparunkat!

Vissza a listához

5

Ezzel dühítem fel magam a legtöbbször.

Először a gyorséttermekben vezették be, de most már egyes tescoexpresszekben is az a módi, hogy a pénztárakhoz nem külön vonalak vezetnek.

Külföldön ilyenkor a fogyasztó egyetlen sorba áll, és aki sorra kerül, az megy oda a legközelebb felszabaduló pénztárhoz.

Alsó Merániában ez úgy történik, hogy kis, párhuzamos sorocskák állnak elő, és a legutoljára érkező csörtet oda a legrövidebb sorhoz, kedveső esetben az éppen felszabaduló pénztárhoz, diadalmasan nyugtázva, hogy a korábban érkező lúzerek a lassabb sorban később kapják meg a cuccukat, mint ők.

Az üzletek részéről mindössze két L alakú vonalat kellene fölfesteni és az omnipresent biztonsági őrnek szemöldjét összevonni, hogy a nyakas kurucokat rendre szoktassák. De az üzletek személyzete is hunor egytestvérétől származik, így erre kicsi az esély.

Vissza a listához

6

Vettél már könyvet, aminek a hátán ott halmozódott valamennyi előző árváltozás címkéje levakarhatatlanul*?

Akkor tudod, mire gondolok.

De a könyvön kívül sem igen létezik olyan felület kishazánkban, melyre nemzetünk megfelelő címkét ragasztani. Pedig külföldön, sőt belföldön is léteznek ilyenek.

Legutóbb teflonserpenyőket vettem, magyar serpenyőket, mert minden ellenkező híresztelés ellenre azok a legjobbak**. Két magyar gyári címke volt rajtuk és a DuPonté. A DuPont nyom nélkül lejött – nem véletlen. A magyarok nyomait*** végül a mosogatógép hozta le teljesen.

* De ha mégis levakarnád őket, undorító ragacsot hagynak maguk után.

** Van ugyanis acélperemük, és alatta a fal felső része befelé hajlik – hiába, a magyar géniusz.

*** A Magyarországról exportáló kereskedő imája: „A magyarok nyomaitól ments meg uram minket!”

Vissza a listához

7

Fogazatunk nincs rendben. Hiányos, odvas, de legalább kusza. Mosolyunk csorba, leheletünk letális.

A fogorvos nálunk összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a világ boldogabbik* felén, mégsem látogatjuk elég sűrűn. Nem látogatjuk, csak ha fáj.

Sajnos én sem vagyok kivétel. De ezévtől minden más lesz.

* A boldogtalanabbik felén a fog nem probléma. Úgyis kiverik.

Vissza a listához

8

A dolgok megmagyarázhatatlan összejátszása folytán Közép, de talán egész Európa legnagyobb kutyafuttatóján – azelőtt II. János Pál pápatér, azelőtt Köztársaság tér, azelőtt Tisza Kálmán tér – kell keresztülvágnom naponta kétszer. Így aztán már mindet láttam, amit oktalan kutyatartás témájában látni lehet a kutyaszarhegyektől az egyszerű állatkínzáson át az olyan rafinált perverzióig, mint három dán dog hetedik kerületi lakásban tartása. Sőt megfejtettem a nagy fuvaros utcai szarkörök* titkát is – nem UFÓk voltak.

A négyesmetró építésével a tér egynegyedét elkerítették és pofás, huszonegyedik századi parkot építettek ki, benne egy méretes, kényelmesnek látszó futtatóval.

Reménykedtem, hogy a metró átadásáig kiépítik a part többi részét is, hasonló manírban és végül kerítést vonnak az egész köré, amit éjjelre bezárnak, nappal pedig erélyes őrség tartja távol a kutyákat.

Kutyaszar, nem kerítés meg őrség!

A felújítást szépen elkerítve megkezdték a háromnegyedben, de ezzel párhuzamosan lebontották a már kész részt védő kerítést.

Találd ki, hol vannak az ebek és szépreményű gazdáik!

Hát, nem a futatóban.

Rómában kezdik nyilvántartani a kutyák genetikai lenyomatát, hogy a közterületen felejtett kutyaszarból azonosíthassák, és rojtosra büntessék a feledékeny gazdikat.

* Helyes megfejtéseket a kiadóba várjuk.

Vissza a listához

9

Egy nőismerősömnek egyszer valaki bemesélte, hogy Magyarországra a BMW-ket indexlámpa nélkül szállítják, mert nálunk a KRESZ a béemvések számára nem teszi kötelezővé az indexelést.

Az illető hölgy azt elhitte, mert nem állt ellentétben a tapasztalataival.

De nem kell béemvésnek lenni annak, aki bunkó kíván lenni az utakon.

Bármilyen típussal áthajtunk úgy a sárgán, tudván-tudva, hogy nem juthatunk át, és a lámpaváltáskor dugót fogunk képezni.

Bármilyen típussal gázt adunk a zebránál és előzünk, pedig látjuk, hogy a szélső sávban már megállt valaki, tehát gyalogosveszély van.

Bármilyen típussal eszelősen cikázunk a sávok között, hogy a lámpához érve satufékkel kelljen megállni a pirosnál, és az egész manőverrel nyertünk kábé két pozíciót.

A lista szinte végtelen.

Vissza a listához

10

Kísérleti jegyzőkönyv

Anyagok és módszerek:

Vegyük a 178-as BKV járatot, mely a földi paradicsomot, a Naphegy teret (Buda! Itt az MTI. A németek a legtovább itt tartották magukat! És itt beérik a füge, elvtársak!) köti össze az ördög számos segge lukának egyikével, a Barosstérkeletipályudvarral (vö. most eláll a szavam, de tényleg: feldolgozhatatlan, fokozhatatlan mélység, illetve Cigicigicigi!). Mindez azért lényeges, mert a budapesti tömeg anizotróp módon oszlik el minőségében a Duna két partján (vö. budai liberális jogvédők vs. nyócker populációk avagy a hangsúlyos és lehetetlen tömeg közötti különbség), így a kísérletben számolni kell azzal, hogy a két emberanyag várhatóan különbözőképpen viselkedik akkor is, amikor közlekedik.

Némelyik buszt pedagógia hajlamokkal megáldott/megvert sofőr vezeti, aki nem elégszik meg azzal, hogy bereccsentse az elsőajtós felszállás gyönyöreit hirdető hangost, ha a magyar középütt tántorog fel, hanem bizony saját hangján bejelenti, hogy addig nem megy tovább, amíg az előrefáradás aktusa meg nem valósul. És nem is megy. Ráutaló magatartás nem elég – képes a gyújtást is levenni.

A kísérletben szereplő buszvezető nem ilyen. Ha valaki középen száll fel, csak bekapcsolja a hangost, és ráhagyja az ügyet az illető(k) meggondolására. De még a hangosbemondó női hangja is valahogy szégyellősnek, tétovának hallatszik.

A busz oldalán a létezőknél nagyobb logókkal már illetlenség lenne jelezni, hogy csak első ajtós felszállás lehetséges.

Eredmények:

Az Alagútnál jól öltözött, erősen középosztálybeli, erősen budai és erősen középkorú hölgy száll fel – középen. Hangos be, hölgy meghallja, elfintorodik, majd vállat von, hátra vonul, demonstratíve mintegy, és leül. Ferenciek terén ketten szállnak fel középen. Fiatal, fehér középosztály, nem összetartozók. Hangos be, lány támolyog előre, bérlet bemutat, fiú a hátát konokul a babakocsihelynek veti, és előrenéz (vö. fényes jövő). Bemutat ő is – csak magában, és biztosan nem bérletet. Ezután minden állomáson egy-két ember középen száll, némelyik a hangos felszólítására elvétve előremászik, de inkább nem, kösz a lehetőséget, jól megvagyunk itt, elálldogálunk, úgyis leszállunk a következőnél. A Blahán leszálltam én is. Középen. Odalent féltucat emberpolgártárs alig győzte kivárni, hogy feltolakodhasson. Nem tudom, a sofőr ott egyáltalán bekapcsolta-e még a hangost.

Értékelés:

Ilyesfajta közlekedés bevezetése Magyarországon reménytelen, mert még az elméletileg legműveltebb rétegek számára is pszichológia gátlást jelent bármiféle ésszerű vagy ésszerűtlen utasítás önkéntes betartása.

Vissza a listához