Ezt figyeld!
"Tudod milyen sajátos annak a bolygónak a felszíne. Két hadúr csak úgy találkozhatott egymással, ha halálig tartó párbajt vívtak." 71. oldal.
A két mondat valahogy... Izé... Miféle felszín az, ahol csak verekedve lehet találkozni? Akárhogy igyekszem, nem tudom elképzelni, hacsak nem egy multidimenziós topológiáról van szó, ahol az egyik dimenzió-teret egyszerre csak egy test tudja betölteni, el kell hát pusztítani, hogy más is odaférjen... És akkor jön a másik bufenc: ha már meghalt az egyik, fuccs a találkozásnak... Ez persze akkor is így van, ha az első mondatot elfelejtjük. Még azt lehet elképzelni, hogy a találkozó maga a halálig tartó párbaj. A feleknek igen gyorsan kell közölni a mondanivalójukat, mielőtt az egyik, vagy mindkettő meghal... Megegyezésre nincs remény.
Már röhögni sem tudok... Pedig azon, hogy a főhősnő nővére egy medvét is leaikidóz, nyerítve lehetne röhögni.
Asinus, a mi Csacsikánk csak egy ló, mégis, ma úgy hajlította el a hatos zártszelvényt, mintha csak papírból lenne, tegnap kettétört egy tizes ugrórudat. A súlya nagyjából akkora, mint egy Kodiak medvének... Lehet elképzelni, hogy medve váll- és hátizmai mit bírnak. Na, most a medvének még fasza tépőfogai meg méretes karmai is vannak, a bundája meg a zsírja olyan vastag, hogy hiába rúgod. Nem üt, hanem megölel, ha négy lábon van, kissé nehéz kibullenteni az egyensúlyából. Legfenebb, ha szerencséd van kikaphatod a szemét, de szerintem arra vigyáz... Egy embernő, kb. harmadannyi súlyú, lassúbb és gyengébb izmokkal, nevetséges fogakkal és körmökkel...
Az 53. oldalon pedig megtudhattuk, honnan is vándoroltak ki a Kattogók...
Ez a könyv negyven oldalnál nagyobb adagokban alkalmazva súlyos agykárosodást okoz.
Ráadásul férfiolvasóban állandó, leküzdhetetlen hányingert is az egyoldalú, szűklátókörű, ostoba feminizmusa miatt. Erre egyetlen mentsége lehet: ha a vérmaszkulin könyvek paródiájának készült. Azonban erre kicsi az esély. A jóasszony egészen komolyan gondolja: a női főszereplő más fajhoz tartozónak látja a férfiakat, "úgy gondol rájuk, mint egzotikus madarakra".
Ez a könyv, előzménye és folytatásai - tragikus tévedések.
Más:
Sajnos még definícióval együtt sem világos, hogy mit várok az ÚG 15 Utópia témájához. Egyszerűnek tűnik pedig: utópiát.
Erre egyre másra jönnek az utópikus gondolatokat meglehetős esetlegességel felsorakoztató írások, melyek nem utópiák.
"Tudod milyen sajátos annak a bolygónak a felszíne. Két hadúr csak úgy találkozhatott egymással, ha halálig tartó párbajt vívtak." 71. oldal.
A két mondat valahogy... Izé... Miféle felszín az, ahol csak verekedve lehet találkozni? Akárhogy igyekszem, nem tudom elképzelni, hacsak nem egy multidimenziós topológiáról van szó, ahol az egyik dimenzió-teret egyszerre csak egy test tudja betölteni, el kell hát pusztítani, hogy más is odaférjen... És akkor jön a másik bufenc: ha már meghalt az egyik, fuccs a találkozásnak... Ez persze akkor is így van, ha az első mondatot elfelejtjük. Még azt lehet elképzelni, hogy a találkozó maga a halálig tartó párbaj. A feleknek igen gyorsan kell közölni a mondanivalójukat, mielőtt az egyik, vagy mindkettő meghal... Megegyezésre nincs remény.
Már röhögni sem tudok... Pedig azon, hogy a főhősnő nővére egy medvét is leaikidóz, nyerítve lehetne röhögni.
Asinus, a mi Csacsikánk csak egy ló, mégis, ma úgy hajlította el a hatos zártszelvényt, mintha csak papírból lenne, tegnap kettétört egy tizes ugrórudat. A súlya nagyjából akkora, mint egy Kodiak medvének... Lehet elképzelni, hogy medve váll- és hátizmai mit bírnak. Na, most a medvének még fasza tépőfogai meg méretes karmai is vannak, a bundája meg a zsírja olyan vastag, hogy hiába rúgod. Nem üt, hanem megölel, ha négy lábon van, kissé nehéz kibullenteni az egyensúlyából. Legfenebb, ha szerencséd van kikaphatod a szemét, de szerintem arra vigyáz... Egy embernő, kb. harmadannyi súlyú, lassúbb és gyengébb izmokkal, nevetséges fogakkal és körmökkel...
Az 53. oldalon pedig megtudhattuk, honnan is vándoroltak ki a Kattogók...
Ez a könyv negyven oldalnál nagyobb adagokban alkalmazva súlyos agykárosodást okoz.
Ráadásul férfiolvasóban állandó, leküzdhetetlen hányingert is az egyoldalú, szűklátókörű, ostoba feminizmusa miatt. Erre egyetlen mentsége lehet: ha a vérmaszkulin könyvek paródiájának készült. Azonban erre kicsi az esély. A jóasszony egészen komolyan gondolja: a női főszereplő más fajhoz tartozónak látja a férfiakat, "úgy gondol rájuk, mint egzotikus madarakra".
Ez a könyv, előzménye és folytatásai - tragikus tévedések.
Más:
Sajnos még definícióval együtt sem világos, hogy mit várok az ÚG 15 Utópia témájához. Egyszerűnek tűnik pedig: utópiát.
Erre egyre másra jönnek az utópikus gondolatokat meglehetős esetlegességel felsorakoztató írások, melyek nem utópiák.
Tehát olyan művet várok, mely utópiát, utópisztikus berendezkedésű társadalmat ábrázol, nem pedig rajongó gondolatokat arról, milyen nagy szükség lenne egy jobb társadalomra. Vagy egy még rosszabbra. (Ez csak vicc volt.) Arra várok, hogy aki nekivág, fogalmazza meg, milyennek képzeli azt a jobb társadalmat. Vagy rosszabbat. Ez pedig nem vicc. Ráadásul irodalmi formában. Tudom, nehéz...
De sikerült már: Orwell, Huxley, Zamjatyin, Szathmári, Bradbury, a Sztrugackij fivérek...
De sikerült már: Orwell, Huxley, Zamjatyin, Szathmári, Bradbury, a Sztrugackij fivérek...
10 megjegyzés:
Az utópiát tőlem megkapod! Csak előbb legyek meg a naprendszeressel...
Meglátjuk, meglátjuk!
Kaptam egyet, amely nem látszott utópiának, aztán értelmeztem, és kiderült, hogy az ultimate utopia. Csavaros, nagyon csavaros. És egészen véletlenül nő írta...
Utópia: Antal J. és egy női hölgy közös regénye.
Female Logic: Vö. Női intuíció: a több ezer éves nem gondolkodás ereménye
:-)
Csak hogy tudjam, mi is az a női hölgy?
O.
Kedves Odo!
Csak irónia, és természetesen mélyen nem értek egyet az általam leírtakkal!
:-)
Ugyanaz, mint a női varrónő.
Kedves lecso,
én biza már írtam együtt hölggyel valamit. Nem is egyet. És nem fájt!
Regényig még nem jutottunk, de most, hogy mondod...
Sajnos már egy csomó mindent nem olvasok. Az idő olyan rövid lett... Kisgyerekkként meg végtelen hosszú volt. Extrapoláljunk: halálom pillanatában a idő infinitezimálisan rövid lesz.
Bassza meg, ez itt egy novellaötlet, stipistopi, stipistopi!
Most megnéztem...
Szóval, akaratlanul beletapostam szegény Öreg Barátom lelkivilágába.
Bocsánat, bocsánat, Öreg Drúg! tartozom need egy egész láda alkoholmentes sörrel! :-)
Lehet az mentség, hogy tizenöt évig voltam szerelmes az első feleségembe, és húszig éltem vele...? És hát, khm, izé, ő pontosan a Bombera katagóriája, és még Krisztinának is hívják...
Szia
Ha van egy kis időd, olvasd el: SziaLois Lowry: Az emlékek őre (1993) című könyvét és persze az egész trilógiát. Kristálytiszta logikával felépített utópia (disztópia). Jó pár hasonló témájú könyvet elolvastam de ennél jobban felépítettet nem.
Kösz a tippet, ha hozzájutok, elolvasom. Bár felnőtt kritikusa szerint épp az a baj vele, amiről én ebben a posztban szólok:
"Personal taste aside, The Giver fails the sf Plausibility Test", "Things are the way they are (in the novel) because The Author is Making A Point; things work out the way they do because The Author's Point Requires It."
Debra Doyle
Megjegyzés küldése